Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
2020-01-28 / 22. szám
FOCITIPP ■ 2020. JANUÁR 28. m PREMIER LEAGUE www.ujszo.com egyik előszezoni túráján. Ferguson már épp készült leteremteni, amikor észrevette, hogy Cantona ugyanúgy néz ki, ezért inkább öszszeszorította a fogát, és nem szólt semmit. „Időnként már nevetséges volt, hogy Eric mennyire kivételes helyzetben van. Teljesen más szabályok vonatkoztak rá, mint a csapat többi tagjára” - panaszkodott Sharpe. Hogy mennyire igaza volt ebben, azt talán jól illusztrálja, hogy Cantona hírhedté vált kungfurúgása után Fergusonnak nem az volt az első dolga az öltözőben, hogy ezt az esetet kezelje, hanem inkább azt hánytorgatta fel, hogy mennyire gyengén védekezett a csapat a Crystal Palace egyenlítő góljánál. Cantona, a kivételes A focisták rendszerint elfogadják egy-egy sztárjátékos különleges helyzetét, és Cantona a pályán is teljes szabadságot kapott: oda ment, ahova akart. Roy Keane Huszonöt évvel ezelőtt, 1995. január 25-én rendezték a Premier League-ben a Crystal Palace-Manchester United mérkőzést, amelyen Eric Cantona örökre beírta magát a futball történelemkönyvébe, miután kiállítását követően egy karaterúgással szállt bele az őt hergelő Crystal Palace-drukkerbe, Matthew Simmonsba. Sokan a mai napig ezzel a mozdulattal azonosítják az öntörvényű zsenit, pedig ennél jóval többet tett a szigetországban: nem túlzás, forradalmasította az angol futballt. Cantona angliai történetét a már magyarul is megjelent Michael Cox: Daráló című könyvének segítségével elevenítjük fel. A Premier League születésekor a Manchester United már huszonöt éve nem tudott nyerni a bajnokságban - ez tette még emlékezetesebbé az első PL-évek dominanciáját. Szinte hihetetlen, hogy a csapat Alex Ferguson vezetésével az első öt bajnokságból négyet megnyert. Ez az öt szezon egybeesett Eric Cantona fél évtizedes uralkodásával. Az az egy elúszott bajnoki cím is vélhetően annak tudható be, hogy a fantasztikus francia az 1994/1995- ös szezon felében eltiltását töltötte. Cantona elképesztő hatást gyakorolt a Unitedre: a futottak még kategóriából egy csapásra bajnokot csinált a klubból, és játékával olyan erős nyomott hagyott a Premier League-ben is, mint talán senki más. O lett a technikás futball, az észjáték nagykövete. Cantona, a stílusteremtő Egy Cantona kaliberű játékos megszerzése egyik napról a másikra forradalmasította a United taktikai eszköztárát. Habár Ferguson minden elismerést megérdemel a United sikereiért, a csapatnak a francia érkezéséig nem volt határozott stílusa. Az edző a helyi hagyományoknak megfelelő erős széljátékra építő támadófutballt játszatott, de a támadások befejezése igencsak kezdetleges és egyszerű mintázatot követett. Ennek az lett az eredménye, hogy egy alkalommal, amikor már ezredszer gyakorolták a beadásokat, Andrej Kancselszkisz leviharzott az edzőpályáról, mondván: „az angol futball egy kalap szar”, és akkoriban ez nem volt teljesen alaptalan kijelentés. Fergusonnak mindig is az volt a legerősebb oldala, ahogy emberileg bánni tudott a játékosaival, nem volt sem futballfilozófus, sem őrült nagy taktikus. A stílusváltásról sok mindent elmondanak annak a Peter Schmeichelnek a szavai, aki az átigazolás után Cantona szobatársa lett a külföldi utak során. ,Az első edzés után látszott, hogy a Manchester United stílusa meg fog változni. A szakmai stáb számára világossá vált, hogyan lehet sikeres a csapat.” Cantona katalizátorként szolgált a United forradalmához, és az ő fejlődésük a több Premier League-rivális számára is kijelölte az utat - ekkoriban sokkal inkább a külföldi igazolások hatása mozgatta a taktikai fejlődés világát, mintsem az edzők elképzelései. Cantonának nem okozott gondot sem a klasszikus középcsatár, sem az irányító szerepköre, hiszen A zseniális Cantona 25 évvel ezelőtt forgatta fel a világ futballját emlékei szerint a védekezésből nemigen vette ki a részét. „Nem egyszer, nem kétszer veszekedtünk vele amiatt, hogy nem zár vissza. Nagyon sokat futottunk helyette. Azután épp, amikor már kezdtünk volna tényleg begorombulni, Eric húzott valami váratlan, csodálatos dolgot, és a mi javunkra billentette a meccset.” Az angol foci fokozatosan megértette, hogy érdemes Cantona-minőségű játékosokat befogadni, és fel kell őket szabadítani a védekezéssel kapcsolatos felelősség alól. Az a játékkultúra, amely hagyományosan a kemény munkát és az elkötelezettséget értékelte, kénytelen volt újragondolni az alapelveit. .Amikor először láttam Cantonát edzeni, az volt az érzésem, hogy el kéne rabolnom, hogy egy héten keresztül beszélhessen nekem a futballrol” - emlékezett vissza a kezdetekre a United utánpódás-szakembere, Eric Harrison. Az ellenfelek egyszerűen taktikailag nem álltak készen arra, hogy megállítsák a franciát. A középső védők ahhoz szoktak hozzá, hogy az ellenfél középcsatárával harcoljanak, míg a középpályások egymás között vívták a futóversenyeiket. Cantonának azonban egészen más elképzelései voltak a játékról, gyakran lépett vissza a védelem és a középpálya közötti területekre, ahol szabadon megjátszható volt. „Nem számít, mennyire gyorsult fel a játék a Premier League-ben, Eric szinte csodával határos módon mindig megtalálta a módját, hogy megjátszható legyen, aztán passzoljon. Ez már önmagában is csoda” - mondogatta Ferguson. Cantona nemcsak a mérkőzéseken emelte új szintre a csapat játékát, edzés közben is példát mutatott. Itt is ragaszkodott az önállósághoz: egyedül, a saját elképzelései szerint végezte a szokásos bemelegítését, és csak ezután csatlakozott a többiekhez. Ám a United játékosai egyetértenek, hogy a jelenlétével komolyan emelkedett az edzés minősége. A profizmusa a csapat tehetséges fiataljaira, az 1992-es évfolyamra is fontos hatást gyakorolt; ott volt köztük Giggs, David Beckham, Nicky Butt, Paul Scholes, Gary és Phi] Neville - a legjobb akadémisták, akiket az angol futball valaha kinevelt. Cantona, a megszállott ,A Manchester Unitednél eltöltött idő alatt számos olyan játékossal volt szerencsém együtt dolgozni, aki edzés után is sok időt szánt rá, hogy egyre jobb legyen - írta önéletrajzában Ferguson. - Gary Neville ádagos játékosból lett legenda, és mindezt a munkához való hozzáállásának köszönhette, csakúgy, mint David Beckham. Emlékszem Eric első napjára. Az edzés végén odajött hozzám, és kért egy kapust, két ifistát meg néhány labdát. Kérdeztem, mit akar ezekkel, azt mondja: gyakorolni. A dolognak természetesen híre ment, és másnap már több játékos is kint maradt, a számuk pedig egyre nőtt. És mindez Cantona hozzáállásának pályafutása korábbi szakaszaiban mindkét poszton kipróbálta magát. A Unitedben elsősorban 10-esként játszott a középcsatár mögött, így az addigi 4-4-2-es felállás 4 4 1- 1-re módosult. Ekkoriban nagyon kevesen játszották ezt a visszavont támadó szerepkört. Cantona, a kivételezett A menedzserek számára mindig nagy kihívást jelent úgy kezelni a sztárjátékosukat, hogy közben ne vívják ki a többiek haragját, de Fergusonnak sikerült, talán mert gyorsan rájött, hogy Cantona esetében engedményeket kell tennie, hogy kihozza belőle a maximumot, és vele szemben nem alkalmazta a „hajszárítózást” sem, vagyis nem üvöltött tíz centiről az arcába, ha nem volt megelégedve a teljesítményével. A szélső Lee Sharpe elmesélt egy árulkodó és vicces anekdotát arról, amikor a csapatot az első PL- győzelme után fogadták a manchesteri városházán. Minden játékos fekete szmokingban érkezett, kivéve Sharpe-ot, aki olajzöld öltönyt viselt hozzá illő nyakkendővel. Ez persze nem kerülte el Ferguson figyelmét sem, és azonnal elindult, hogy helyre tegye a rendbontót. Ekkor lépett be a terembe Cantona - öltönyben, nyakkendő nélkül, piros Nike cipőben. Ferguson felhördült idegességében, de nem szólt egy szót sem, és kiviharzott. Hasonló eset történt, amikor Sharpe a szkinhedeket időző kopasz fejjel jelent meg a csapat A híres-hírhedt pillanat, amiért 120 óra közmunkára és 30 ezer fontos pénzbírságra ítélték a játékost
