Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)

2020-01-28 / 22. szám

Téli átigazolási csúcsot döntött a Real Madrid 2020. január 28., kedd, XVI. évfolyam, 4. szám Mit rontott el a Manchester United? Já évezred első /% évtizedének LJ r M legsikeresebb /% angol klub­m M J csapata mind Angliában, mind a nemzetközi po­rondon egyértelműen a Manches­ter United volt. Öt bajnoki címet, egy Bajnokok Ligája-győzelmet, egy FA-kupát és három Ligakupát tudnak felmutatni ebből az idő­szakból. Ha kibővítjük a vizsgáló­dás időtartamát arra az időszakra, amikor a skót Sir Alex Ferguson volt a manchesteri csapat edzője, akkor a lista még impozánsabb (13 bajnoki cím, 5 FA-kupa-győzelem, 4 Ligakupa-serleg, egy Bajnokok Ligája-győzelem és két elveszített BL-döntő). Ferguson összesen 27 évig irányította a Manchester Uni­ted csapatát. Ezen időszak alatt, a pályán aratott sikereknek is kö­szönhetően az angol klub világmé­retű márkává vált. Emberek millió kezdték el követni őket Dél-Ame­­rikától egészen Kínáig, és évekig vezették a Deloitte tanácsadó cég Football Money League listáját is, amely különböző indikátorok mentén (mint például: bevételek, kiadások, rajongói bázis) rang­sorolja az egyes európai labdarú­góklubokat. Azonban Ferguson 2013-as távozásával valami meg­változott. Az elmúlt hét szezon alatt egyet­len alkalommal volt reális esélye a Unitednek a bajnoki cím meg­nyerésére, de akkor is csak máso­dikként végeztek. A nemzetközi versenykiírásokban sikerült egy EL-címet begyűjteni, de senki sem igazán a kupának, hanem annak a ténynek örült, hogy a győzelemnek köszönhetően a United a következő évben indulhatott a Bajnokok Li­gájában. Ferguson távozása óta Öle Gunnar Solskjasr már az ötödik edző a United kispadján az elmúlt hét szezon alatt, ha beleszámoljuk Ryan Giggst is, aki ideiglenes me­nedzserként vezette a csapatot Da­vid Moyes idény közbeni menesz­tése után. Három főállású edzőnek is (David Moyes, Louis van Gaal, Jósé Mourinho) azelőtt köszönték meg a munkát Manchesterben, hogy lejárt volna a szerződésük. Ezek a tények remekül mutatják be azt az általános fejedenséget, ami jelenleg a Manchester United háza táján uralkodik. Egységes koncepció és szervezeti struktúra hiánya Ahhoz, hogy megérthessük, ponto­san mi nem stimmel a MU háza tá­ján, vissza kell mennünk Ferguson regnálásáig. A skót kinevezésekor egy labda­rúgóklub szervezeti felépítése úgy nézett ki, hogy a tulajdonosok meghatározták az alapstratégi­át, ehhez kerestek egy megfelelő edzőt, aki ezt meg tudja valósíta­ni, és választottak egy jó pénzügyi vezetőt, aki az edzőt tudja támo­gatni, hogy sikeres legyen a pályán, de védi a tulajdonosok érdekeit is. A Manchester United esetében a tetése, majd kölcsönadása, Rojo felesleges szerződéshosszabbítása, De Gea, Pogba vagy Rashford bér­igénye, Herrera ingyen elengedése vagy Lukaku Olaszországba kül­dése mind-mind olyan példák az elmúlt évekből, amelyek az átgon­dolt koncepció hiányáról árulkod­nak. Enélkül pedig a modern fo­ciban nem lehet sikeresnek lenni. Mi hozhat változást? Öle Gunnar Solskjaer (b) és Ed Woodward egyelőre messze nem képes megújítani az elittől leszakadó Manchester Unitedet (Képarchívum) sportszakmai rész teljes felelőse Ferguson lett, míg az őt támogató pénzügyi vezetőnek David Gillt nevezték ki. Egyedül Ferguson volt a felelős az első csapat felké­szítéséért, a taktikáért, új játékosok szerződtetéséért, ő nevezte ki az utánpódás-csapatok edzőit, ő vette fel a szertárosokat, a gyúrókat. A klubnál mindenki neki tiporták, minden szál egy kézben futott ösz­­sze, és minden jelentős döntésben a skót szava volt a döntő. Mindez érthető, hiszen a klub elké­pesztően sikeres volt a pályán. Vi­szont ahhoz, hogy minden ennyire gördülékenyen tudjon működni, David Gill és csapata biztosította a megfelelő anyagi erőforrásokat. Az ő munkájuknak is köszönhetően a United egy olyan multinacioná­lis vállalattá fejlődött, amelynek a bevételei már messze nem csak Angliából származtak. A klub olyan globális márkává vált az évtizedek alatt, amelynek a világ minden tá­ján akadtak már szurkolói. A bevé­telek tekintetében kisvállalkozásból globális szervezetté alakult, viszont a szervezeti struktúra átalakulása - legalábbis a sportszakmai része - nem követte ezt a fejlődést. Nem alakultak ki önálló döntéshozatali mechanizmusok, nem került fele­lősség a munkavállalókra. A klub megmaradt egy olyan hierarchikus, orrnehéz gépezetnek, ahol minden döntés egyetlen kézben összponto­sult, és minden felelősség egyetlen személyre hárult. Ferguson maga lett a Manchester United. A szellemi vezér távozik Viszont, mint minden mesebeli történemek, ennek is egyszer vége szakadt. A 2012-2013-as szezon végén Sir Alex Ferguson távozott a Manchester United kispadjáról. Azzal, hogy a skót elhagyta a klu­bot, nem pusztán az edzőjét veszí­tett el a United, hanem elvesztette azt a szellemi vezért, azt a vezetőt, aki az elmúlt majd 3 évtizedben alapvetően befolyásolta a klub éle­tét. A távozásával keletkező űrt a mai napig nem sikerült pótolni a csapamái. Emellett a gondokat tovább tetőzte, hogy Ferguson tá­vozásával egy időben a pénzügyi ve­zető Gill is elhagyta a klubot. A há­rom tartópillérből kettőt kihúztak a klub alól. Ferguson helyét az edzői székben David Moyes vette át, míg Gillt Ed Woodward váltotta. Emellett a klubfoci az elmúlt évek­ben jelentősen átalakult, és a csapa­tok most már a legtöbb területen specialistákat alkalmaznak. így találkozhatunk videó- és adatelem­zőkkel a stábtagok között, vagy éppen így alakult ki a sportigazgató szerepköre is. Amerikai mintára a sportigazgató egyfajta kapcsolatot testesít meg az edző és a pénzügyi osztály között azáltal, hogy az edző­vel közösen alakítják ki a játékoske­retet a rendelkezésre álló pénzügyi lehetőségek tükrében. Feladata egy olyan háttérstáb irányítása és vezetése, amely képes azonosítani azokat a játékosokat, akik egyide­jűleg illenek az edző játékról alko­tott filozófiájába, de szolgálják a klub hosszú távú érdekeit (mind a pályán, mind azon kívül) is, majd ezen játékosokat képes meggyőzni arról, hogy a klubhoz szerződjenek. Amikor az MU két ikonikus alakja távozott 2013-ban, a klub elmu­lasztotta azt a lehetőséget, hogy kinevezzen egy sportigazgatót, és ezt a hibát azóta sem korrigálták. Ed Woodward lett a felelős az át­igazolási tárgyalások vezetésért és az edző kinevezéséért is, de nem sportigazgatóként, hanem először ügyvezetőként, majd helyettes al­elnökként. Vagyis nemcsak az át­igazolási ügyek intézése a feladata, hanem ő a felelős a klub gazdasági teljesítményéért is. Pénz pedig lenne Ami a klub pénzügyi lehetőségeit illeti, Woodward és csapata reme­kül végzi a munkáját. A klub bevé­telei növekednek, és a leggazdagabb csapatok között is a gazdagabbak közé tartoznak. Ennek a megtermelt jövedelemnek a jelentős részét az elmúlt években új játékosok vásárlására költötte el a klub. A Transfermarkt.de adatai alapján csak az elmúlt 7 szezonban összesen 1050 millió eurót fordítot­tak arra, hogy új labdarúgókat szer­ződtessenek. Ez szezononként 150 millió eurót jelent, ami a második legnagyobb költés ezen időszak alatt az angol bajnokság csapatai között, egyedül a Manchester City költött náluk is többet. Ha a nettó költést (játékoseladások­ból származó bevételek és játékos­vétel miatti kiadások különbözete) vizsgáljuk, akkor sem sokkal rózsá­­sabh a helyzet. 713 millió euróval többet költöttek vásárlásra, mint amennyiért értékesíteni tudtak játékosokat. Viszonyításképpen: ezen időszak alatt a Liverpool 779 miihó euróért vásárolt játékosokat, de 559 millió euró értékben adott el labdarúgókat, ami 220 millió eu­­rós nettó költést eredményez, ami kis túlzással csak a negyede az MU nettó költésének. A United renge­teg pénzt költött el játékosvásárlása az elmúlt időszakban, de az ered­mények azt mutatják, hogy a haté­konysággal súlyos gondok vannak. Koncepcióhiány a pályán is Hiába a rengeteg sztárjátékos, ha összevissza vásárolják őket, és nem egy adott stílushoz. A Ferguson utódjának választott Moyes kont­rajátékra épített. A menedzseri székben őt követő Van Gaal a türelmes labdajáratást részesítette előnyben. Jose Mourinho stílusá­hoz a stabil védekezés és a gyors kontratámadás áll közel. 180 fo­kos irányváltások 2-3 évente, ami magával vonja az egész keret átala­kítását is. Emellett a már meglévő játékosok ügyeinek a kezelésében sem fedezhető fel tudatosság a klubnál. Alexis Sánchez szerződ-A problémára megoldást egy sport­­igazgató kinevezése adhat. Szá­mos jó gyakorlat azonosítható a nagy európai labdarúgókluboknál. Ilyen lehet Michael Edwards és a Liverpool esete, Txiki Begiristain munkája a Manchester Citynél, Leonardo eredményei a PSG-nél vagy korábban a Juventusnál dol­gozó, jelenleg az Inter alkalmazá­sában álló Guiseppe Marotta tör­ténete. Ezek olyan példák lehemek a United számára, amelyekből ki­rajzolódhat a számukra egy sport­­igazgató kinevezésének a pozitív hatása. A nemzetközi sajtóban már másfél éve lehet arról hallani, hogy a Uni­ted szeretne kinevezni valakit erre a szerepre, csak még nem találták meg a megfelelő személyt. Felröp­pent a jelenleg az Ajaxnál hasonló szerepkörben dolgozó, a klub ko­rábbi játékosának, Edwin van der Sarnak a neve, mint potenciális je­lölt, de ő egyelőre még a holland klub kötelékéhez tartozik. Érde­mi előrelépés sem az ő esetében, sem máséban nem tapasztalható ezidáig. Azt azonban fontos megjegyezni, hogy egy sportigazgató kinevezése önmagában nem oldana meg min­den problémát. A klub szervezeti struktúrája teljes egészében átala­kításra szorul. Újra kell definiálni az alapvető célokat, meg kell hatá­rozni az ehhez vezető utat, és ezek mögé fel kell sorakoztatni a klub minden egyes alkalmazottját, kezd­ve a szakmai stábbal és a játékosok­kal. El kell dönteni, hogy milyen focit képzelnek el Manchesterben, és ehhez alakítani Id a keretet, és választani egy megfelelő edzőt. Ha ezek az elemek a helyükre kerül­nek, akkor egy sportigazgató sze­mélye jelentheti az állandóságot és a stratégiai szemléletmódot, amely­­lyel hosszú távon újra sikeres lehet a csapat. Kocsis Bence

Next

/
Thumbnails
Contents