Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
2020-01-25 / 20. szám
\Í6 SZALON ■ 2020. JANUAR 25. www.ujszo.com Az Elásott igazság brutálisabb és izgalmasabb, mint a legvéresebb skandináv krimik A 2000-es évek elején az a vicc járta Dunaszerdahelyen, hogy a helyi Fontána bár a világ legbiztonságosabb helye, mert kétszer ugyanott nem követnek el merényletet. 1999. március 25-én ugyanis ott lőtték le a helyi maffia tíz tagját, akiknek az emlékét a vendéglátóhely homlokzatán réztábla őrzi, a kisváros lakói pedig nem feledkeztek meg róluk. a terror, amelytől Dunaszerdahely és környékének lakói csaknem egy évtizedig szenvedtek, mások számára elképzelhetetlen. Az ország nyugodtabb tájain legfeljebb szörnyülködve olvastuk, hogy hol egy holttestet találtak valahol a város szélén, hol egy levágott fejet a város közepén, de a mindennapokról és főleg az estékről, amikor jobb volt elkerülni a nyilvános szórakozóhelyeket, fogalmunk sem volt. Stílusérzék és akasztófahumor Egészen mostanáig tartott ez a tájékozatlanság, mert Barak Dávid Elásott igazság című könyve pontos ládeletet és hangulatjelentést ad a kilencvenes évek Dunaszerdahelyéről és az ottani maffia módszereiről. A rendkívül olvasmányos, jó stílusérzékkel, olykor már szinte akasztófahumorral megírt könyv arra a kérdésre keresi a választ, hogyan válhatott Dunaszerdahely a bűn fővárosává, és a végére ki is derül: a nyelvi és kulturális elszigeteltsége révén. Mivel az ottani nehézfiúk alig vagy csak rosszul beszéltek szlovákul, sem a szlovák alvilági csoportokkal nem ápoltak különösöbben jó kapcsolatokat, sem a távolabbról jött rendőrök nem értették, mit terveznek A hazaiak pedig vígan együttműködtek velük, míg aztán jött Jaroslav Spisiak, és sorra elvágta ezeket a szálakat. 2001-ben pedig akaradanul is újravarrta, amikor az országos rendőrfőkapitányi posztra való távozásakor azt a Boris Drevenákot ajánlotta utódjául, aki a bűnszervezet beépített embere lett a rendőrségen. Sőt, Spisiak később még a Szervezett Bűnözés Elleni Hivatal nyugat-szlovákiai részlegének vezetői posztjára is kinevezte, és akkor is a védelmébe vette, amikor a beosztottjai már nem voltak hajlandók együttműködni Drevenákkal, mert látták, kiket szolgál és miért. Spisiak legendáriuma Mindezek ismeretében kicsit furcsa, hogy a könyv bevezető része szinte olyan, mintha legendák gyűjteményét olvasnánk a rettentheteden és bölcs Jaroslav Spisiakról. Ráadásul mindegyiket ő meséli el saját magáról, ami az elévülheteden érdemeit elismerve is kezd az első tíz oldal után kicsit sok lenni. Szerencsére, mire ráunnánk, a szerző is vált és elkezdi felvázolni a szerdahelyi maffia felemelkedésdének történetét. A könyv itt már beszippantja és nem engedi el az olvasót, mert a történet izgalmasabb és durvább, mint a legvéresebb skandináv krimik - még úgy is, hogy tudjuk, mi lett a vége. Ilyet kitalálni nem is lehet, ez tényleg a brutális valóság és Barak Dávid úgy mutatja be, hogy aki nem volt ott, az is maga előtt látja a Csallóköz mindenható urát, Pápay Tibort, a Raisz testvéreket, Csontit, kis Cinét, Félnyelvűt, a féktelen mulatozásokat, a határtalan erőszakot, a mérheteden magamutogatást. A szerző olyan sodró lendülettel meséli el a tíz rettenetes év történetét, olyan hely- és mentalitássmerettel, amire csak egy másik csallóközi lehet képes - még n Barak Dávid Elásott igazság című könyve pontos látleletet és hangulatjelentést ad a kilencvenes évek Dunaszerdahelyéröl. ha fiatalsága okán - szerencsére - nem tapasztalta meg saját bőrén a maffia fénykorában elkövetett kegyedenséget. De akik igen, azoknak biztosan ismerősek a Horváth Lehel húsdarálójáról, Sipos Milán eltört kezeiről, a félholtra vert Hír Janiról, a felrobbanó bombákról, a határban elásott, fertődenítővel lelocsolt holttestekről szóló történetek. Megdöbbentő kordokumentum Amiről évekig csak suttogtak a helybeliek, mert az életben maradt maffiózók még köztük jártak, azt most Barak Dávid leírta, sőt, többet tett ennél, azt is levezette, hogyan jutottak az egykori birkózók a „fáktúrázástól” a postakocsik kirablásán és védelmi pénzek beszedésén át egészen a szeszpancsolásig és az olajszőkítésig, a rablásoktól és verekedésektől a gyilkolásig. A fecsegő felszín alatt megdöbbentő kordokumentum a könyv, ezért is kár, hogy a történet elmesélésekor nem hivatkozik forrásokra - a bírósági tárgyalásokon elhangzottakra, rendőrségi jegyzőkönyvekre, korabeli sajtóra. Igaz, hogy sokkal olvasmányosabb, amikor úgy ír le egy párbeszédet két maffiózó között, mintha maga is tanúja lett volna, de még hitelesebb lenne, ha azt is feljegyzi, minek alapján gondolja, hogy ezek a mondatok hangzottak el, és a dolgok úgy történtek, ahogy leírja. A végén ugyan van egy rövid összefoglaló arról, hogy az igazságügyi szervek meddig jutottak az ügy felderítésében, de ez kevés ahhoz, hogy az olvasó meg mdja különbözetni, mi a történetben fikció és mi tény. Bár egy ilyen maffiasztoriban, amelynek szinte minden szereplője a sírba vitte magával a titkait, ez talán nem is lehetséges. így is kaptunk egy rendkívül izgalmas és megrázó történetet, amely tetszik, nem tetszik nemcsak a maffiózókról, de a környezetükről is szól. És ha az elovasása után még a Kuciakper tárgyalásáról szóló híreket is elovassuk, azon is elmerenghetünk, mi lehet az oka annak, hogy Dél- Szlovákiában ilyen rendkívül sok a gengszter és a bérgyilkos. Vrabec Mária A szerző a Vasárnap munkatársa Az isztambuli egyezmény(ről) magyarul a Vasárnapban „Olyan Európa megteremtésére törekedve, amely mentes a nőkkel szembeni erőszaktól és a kapcsolati erőszaktól" Emlegetik ugyan viszonylag gyakran, ám a legtöbbször valóban csak megemlítik, esedeg ellenvéleményt fűznek hozzá, elutasításához sorakoztatnak fel érveket. Terjedelmét és a hivatalos hangnemét tekintve nem egy könnyed nyári olvasmány, ám a csattogó véleményháború idején mégis az lehet a legjobb választás, ha az eredeti szöveghez fordulunk, és megbizonyosodunk róla, hogy mit is tartalmaz pontosan az Európa Tanács Egyezménye a nők elleni és a családon belül erőszak megelőzéséről felszámolásáról, avagy köz ismertebb nevén az isztan buli egyezmény. Elsősorba megelőzési, egyenlőség biztosító, támogató és védi mező, vizsgálatot sürgető, meretek terjesztését előirár zó pontokat. De miért épp isztambuli? A témában kevésbé jártasak szeme és füle joggal akadhat meg már ezen a bizonyos közismert néven, Isztambulnak azonban a tartalmat tekintve nem túl sok köze van az Európai Tanács e nemzetközi egyezményéhez. 2011-ben azonban ott nyitották meg a csadakozás lehetőségét, és 2012-ben Törökország volt az első ratifikáló állam, hogy aztán további 33 kövesse ezen az úton, azaz törvényi erővel kötelezővé tegye a rendelkezéseit. Ám Szlovákia és például Magyarország sincs közöttük, az aláírók között azonban igen, ennek viszont a gyakorlatban nem sok hatása van. A Nőkért Egyesület honlapján (nőkért, hu) magyarul is elolvasható egyezmény 81 cikkelye 12 fejezetbe rendeződik, és konkrét intézkedéseket is előirányoz, ezek azonban csak azokban az országokban lesznek kötelező érvényűek, amelyekben megtörténik a ratifikáció is. A dokumentum az intézkedésekhez úgy jut el, hogy meghatározza a témakör jelentős fogalmait, így például megadja a nemek vagy a család definícióját, és körüljárja a nőkkel szembeni meg a családon belüli erőszak témakörét, majd megnyitja az utat az erőszak leküzdése és a terület részletes szabályozása felé. A konkrét rendelkezések mellett azonban már ezek a meghatározások is heves véleménycseréket váltanak ki, a szöveg teljes ismerete nélkül pedig nehéz megállapítani, hogy egy vitában melyik félnek van igaza vagy igazabbja. Rizsányi Attila Folytatás a kedden megjelenő Vasárnapban. Többek közt megtudhatják például, hogy az egyezmény, bár a nőkkel szembeni erőszak megelőzése a tisztje, a férfiakat is védelemben részesíti. Mert a férfiak is áldozatai lehetnek a kapcsolaton belüli erőszaknak, ám a rendelkezésre álló adatok szerint az ellenük irányuló erőszak elkövetőinek két százaléka nő, viszont az összes bántalmazási eset 95 százalékában nő esik férfi áldozatául. Megismerve az egyezmény valódi tartalmát megtudhatják azt is, miért volna fontos ratifikálni. A témát kiegészítendő egy mélyreható interjút is olvashatnak Zvolenszky Zsófia filozófussal, aki kisgyermekes anyaként kurzusokat, előadásokat tart szerte a világban. Miután a lánya megszületett, vele együtt járt nemzetközi konferenciákra. Az ő történetei nyomán mindennapi valósággá válik, amit úgy nevezünk: nemi szerep. Azt mondja, „az egyik kezemmel a PowerPointot kezeltem, a másikkal cicát rajzoltam”, és elárulja azt is, hogy fogadta ezt a férfiakból álló nagy többség. Á sok félreértést okozó témáról teljes terjedelmében a Vasárnap kedden, január 28-án megjelenő számának Ami foglalkoztat rovatában olvashatnak.
