Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)

2020-01-25 / 20. szám

www.ujszo.com | 2020. január25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Sólymos hibája Nem az ő bűne lesz, ha nem lesz magyar képviselet MÁRIUS KOPCSAY A ittasan dulako-M Y~W dásba keveredő LA M Sólymos László X. környezetvédelmi miniszter pontosan úgy viselkedett, mint a nagy hatalmú politikai fejesek, hogy aztán másnap alázatosan beje­lentse a lemondását, és pontosan úgy jáijon el, ahogy egy demokrata poli­tikus egy olyan országban, ahol léte­zik politikai kultúra. Es mivel Szlo­vákia nem ilyen ország, Sólymos el­várhatóan „normális” viselkedése a maga szokatlanságával még ki is tűnik a sorból. Pontosan felmérte, hogy sajnos egyetlen rossz lépéssel négy év mun­kájának vetett véget. És nemcsak az ő munkájáról van szó, hanem az egész minisztériuméról, amely a vezetése alatt megszabadult a múlt botrányai­tól, elkezdett dolgozni és felépíteni a korábban ciklusról ciklusra lerom­bolt hímevét, és végre a megfelelő helyre emelni a környezetvédelem és a klímavédelem kérdését. Szlovákiában mintha elátkozott tárca lenne a környezetvédelmi. Meciar idejében büntetésből sorolták be a képviselőket a parlament kör­nyezetvédelmi bizottságába. Fico idején minden maradék gátlását le­vetkőzve az SNS garázdálkodott a minisztériumban - pontos és képletes leírást adott erről Fico kócos minisz­tere, Pociatek az azonnal legendássá váló videófelvételen, amelyet Dob­­roslav Tmka volt főügyész irodájá­ban rögzítettek. Ha Slotáék nem kezdenek üzletelni a „meleg levegővel”, vagyis a szén­dioxid-kvótákkal, sok embernek fo­galma sem lett volna arról, hogy kör­nyezetvédelmi minisztérium is léte­zik az országban. Le kell szögeznünk, hogy az el­múlt négy évben gyökeresen meg­változott a helyzet a tárcánál, és eb­ben persze benne van az is, hogy az EU-ban és az egész civilizált világ­ban központi kérdéssé válik a klíma­védelem. Hogy most Szlovákia is lé­pést tud tartani e törekvésekkel, azt a minisztérium mellett működő Kör­nyezetpolitikai Intézet tevékenysége is igazolta. A távozó miniszter ballépése per­sze nem jön jól a Hídnak sem, amely a felmérésekben továbbra is a beju­tási küszöb alatt található. Sólymos incidense azonban nem sokat vál­toztat ezen, de talán a lehető leg­rosszabbkor történt: amikor a Híd szlovák választói egyre inkább úgy gondolják, hogy a párt eljátszotta az esélyét arra, hogy a szlovákokat és a magyarokat összekötő, hosszútávon működőképes párt legyen. Mert ugye ez volt az eredeti elképzelés, és ha a szlovák—magyar közeledésért és megbékélésért osztanának Nobel­­békedíjat, akkor Bugár Béla meg­kaphatná. De a Híd számára végzetesnek tűnik a Smerrel és az SNS-szel való kormányzás, és nem hajlandó észre­venni a saját hibáit. Sólymos ehhez képest a lehető legtisztességesebben járt el. Ha a választás után nem lesz parlamenti képviselete a szlovákiai magyarságnak, az egyáltalán nem az ő hibája lesz. A szerző a TASR munkatársa SAJNÁLOM, URAM, ÁTMENETILEG SZIGORÚAN TILOS KÍNAIT FELSZOLGÁLNUNK (Lubomír Kotrha karikatúrája) Borkai-orgia: a Fidesz egy éve tudta Az lndex.hu azt állítja, hozzáj­utott a volt győri polgármester szexbotrányát követő zsarolási ügy nyomozásában tett vallomásokhoz. Az Index.hu az érintetteknek az ügyben tett rendőrségi vallomásai alapján hosszú cikket írt a témáról, melyből kiderül, hogy a Fidesz már 2018-ban tudott a szexvideó létezé­séről, és Borkait erre Kubatov Gábor pártigazgató figyelmeztette is. Borkai rendőröknek tett vallomása arra utal, hogy Orbán Viktor is tudott a felvételről. Amikor egy alkalom­mal Kubatowal a Fidesz székházá­ban találkozott, a pártigazgató azt mondta neki, hogy a „főnök” szerint ami történt, magánügy, és nyugodjon meg, mert ha az önkormányzati vá­lasztási kampányban nyilvánosságra kerül a téma, akkor azt a jobboldali és a közmédia blokkolni fogja. Egy vezető fideszes politikus a lap­nak alapvetően Kubatovot hibáztatta a történtekért. Ép ésszel ugyanis ne­hezen fogható fel, hogy az erősen ka­tolikus hátterű Győrben miért tartott veszélytelennek a párt vezetése egy ilyen botrányt, aminek a bekövetkez­tére már egy évvel a választás előtt számítottak. Egy év elegendő lett volna arra, hogy Borkait és körét hát­térbe szorítsák, és felépítsenek egy másik jelöltet. így ha ki is került vol­na a videó, az már nem vert volna ak­kora hullámokat, mint egy hivatalban lévő polgármester esetében. Kalkulálhatott a Fidesz azzal, hogy magánéleti ügyek (addig) nem kerül­tek elő, legalábbis ilyen erősek nem - ennek viszont ellentmond, hogy Bor­kai vallomása szerint Kubatovék szá­moltak azzal, hogy a felvétel nyilvá­nosságra kerül a kampányban. Az is elképzelhető, hogy Kubatovék úgy vélték, ha elő is kerülnek majd kínos képek, Borkai megnyeri a választást, mert ahhoz elég népszerű. Ha így kalkuláltak, akkor talán az­zal nem számoltak, hogy az orgiához hozzákapcsolják majd az emberek azokat a korrupciógyanús ügyleteket, amelyek korábban visszhangtalanok maradtak. De akkor is marad a kér­dés, miért hagyták figyelmen kívül az ügy erkölcsi megítélését, ami éppen a Fidesz keresztény beállításának ár­tott. (Index.hu) I 7 Rákosi update SZOMBATHY PÁL K evesen mondtak nagyobb bölcsességeket, tettek lényeglá­­tóbb megállapításokat politikáról, történelemről, társada­lomról érzékeny, kritikus művészeknél. Kevesen mondtak nagyobb blődségeket, tettek hajmeresztőbb megállapításo­kat politikáról, történelemről és társadalomról érzékeny, kritikus művészeknél. Mind a kettő egyformán igaz, ha végignézünk a politizáló művészek végeláthatatlan során: akad ilyen, akad olyan. A politikai éleslátás, tár­sadalmi elemzőképesség jelentősen eltér a művészi alkotáshoz szüksé­ges képességektől: két különféle adottság. Van, akiben megvan együtt, másokban külön-külön, megint másokban egyik sincs. „Kádár rendszere öregségére demokratizálódott, Orbáné öregségére rákosizálódik.” (Parti Nagy Lajos Kossuth-díjas költő, író a 168 óra című hetilapnak) Ódzkodok attól, hogy írók, művészek világnézeti elkötelezettségeit, közéleti megnyilvánulásait összekeverjem a valódi alkotásaikkal, azok minőségével, hatásával. Parti Nagy Lajost a magyar nyelv mesterének tartom, jelentős költőnek, játékosan komoly művésznek. Ez teljesen független attól, hogy mit gondolok a politikai nézeteiről. Mondok más példát: számomra sokadlagos szempont a norvég író óriás, Knut Hamsun ellentmondásos kapcsolata a nácizmussal, nem befolyásolja értékítéle­temet, mely szerint az Áldott anyafold a modem világirodalom egyik legnagyobb alkotása. Hamis, ha esztétikai ítéleteinket befolyásolni hagyjuk a szóban forgó alkotó nézeteinek miénktől való távolságának méricskélésével. A művész egyik legfontosabb eszköze a túlzás, amellyel felnagyít, szemlél, kiforgat, megráz vagy éppen nevetségessé tesz. A modem demokráciában felelősen megszólaló polgár alapvető erénye pedig a józanságra, mértéktartásra, árnyalatok észrevételére, méltányosságra alapozó attitűd - amely azért pontos, mert óvakodik a túlzástól, a konszenzust keresve vita közben. Már ha persze partnerrel vitázik, nem ellenséggel harcol, mint az a posztmodem politika csoport­képző érzelmi mozgósításai közepette egyre gyakoribb és riasztóbb új modell. Miközben nagyon is régi: törzsi háborúkat idéz. Orbán Viktor kapcsán Rákosi Mátyáshoz jut el az általam kedvelt költő; lám, az iro­dalmi tehetség nem feltétlenül fordul át politikai éleslátásba; értem per­sze a művészi érzelmeket, a politikai ellenszenv undorba fordulását, de arra az apróságra (?) azért felhívnám a figyelmet, hogy Rákosi terroija alatt Karácsony Gergely a választási győzelem helyett valószínűleg az idősebb Bauemél manikűröztetne (vö.: körömletépés ávós módra), Or­bán meg a verőlegények veseosztályán lenne gumibotozott donor né­hány buzgó exnyilas jegyében és kezétől, hogy csak két történelmi pél­dakísérlettel éljünk rákosizálódásilag. S hogy mi a baj az ilyen ordítóan hamis túlzásokkal a közéletben? El­sősorban az, hogy lepusztítják a pontosságot, elkoptatják a jelzőket, fo­galmakat, emelik az ingerküszöböt, s ezzel újabb akadályokat emelnek az értelmes beszélgetések elé, hiszen azok alapvetése a közösen, egy­formán használt és értelmezett nyelv és fogalomtár; ahol a tévedés még nem aljasság, a választáson legyőzhető ellenfél nem diktátor, a tőlem tá­vol álló nézetű másik nem gazember. Ez éppen olyan sok apróságon, rossz vagy jó mondaton múlik, mint a hétköznapi beszédünk, amelyben lassan minden teljesítmény „fantasztikus”, az ötödik olimpiai arany megszerzésétől az előszoba felsöpréséig, s minden jelző elé odakerül a „picit” zablázó modorossága. Azért volna fontos írástudóktól az önmér­séklet, mert különben ne csodálkozzunk a fitneszceleb tahó dumáján a szülés után elhízó nők felelősségéről, majd az inga kilengésén a másik oldalra, amikor meg a kövérség alapvetően önhibánkon kívüli jelenség­gé, betegséggé lényegül át a radikálisok nyelvén. így jutunk el az irodal­mi Térey-díjtól szálkás Norbert update testkép-Trianonjáig: Kövér Ma­gyarország nem ország, slimfit Magyarország-a mennyország. És így jut nekünk majd végtelenített rákosizás és sorosozás, hogy szóba se tudjunk állni egymással tolmács nélkül. FIGYELŐ Álszent tálalás Hallatlan: hibázik egy miniszter, és azonnal lemond - írta a Denník N kommentátora, Peter Morvay, rá­mutatva, hogy az MKP így nehe­zebben tudja Sólymos László hi­báját kihasználni. Sólymost nem menti fel a történtek alól az sem, hogy édesanyja súlyos beteg, más­részt így nem olyan nehéz megér­teni, hogy miért került ilyen álla­potba, a testvérével együtt - foly­tatódik a kommentár. Az MKP ál­tal irányított szlovákiai sajtó szá­mára isteni ajándék, ami történt, érthető is, hogy jókora teret szentel neki, ám az ügy családi részével egyáltalán nem foglalkozik, Sóly­mos emberi botlásáról az orbáni médiapropaganda legszebb ha­gyományai szerint számol be. Egyetlen szó sem esik a családi tragédiáról, s magát a lemondást is elnyomja annak folyamatos ismé­telgetése, hogy Sólymos azt kia­bálta a rendőröknek: ő miniszter. Az csak hab a tortán, hogy azok a médiák viselkednek így, amelyek keresztény értékeket vallónak és tisztességesnek kiáltják ki magu­kat, az erkölcstelenséget és a gát­lástalan szenzációhajhászást osto­rozva. Ha ilyen szembeötlően folytatják álszent propagandájukat, az még visszaüthet az MKP-ra, amelyet az utolsó pillanatban át­festettek MKÖ-re. Az MKP azért nem jutott be a parlamentbe a Híd megalakulása óta, mert mindig Bugárékkal volt elfoglalva, ahe­lyett, hogy saját megoldásokat kí­nál, és most is inkább a Híddal foglalkozik -írta a Denník N. (ú)

Next

/
Thumbnails
Contents