Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
2020-01-24 / 19. szám
www.ujszo.com | 2020. január 24. KULTÚRA 9 Színrétegekből felsejlő jelenlét A magyar kultúra napján nyitották meg Dolán György Átjárók című kiállítását a Pozsonyi Magyar Intézetben Dolán György képzőművész és látogatók a pozsonyi kiállítás megnyitóján (Somogyi Tibor felvételei) TALLÓSIBÉLA Pozsony. A hazai magyar képzőművészet összetéveszthetetlen látványvilággal megszólaló, sokak által ismert ás elismert, nagy tekintólyű alkotója, Dolán György életművébe, alkotói korszakainak fejezeteibe ad bepillantást a Pozsonyi Magyar Intézetben látható Átjárók című kiállítás. Bár ez a tárlat kamarajellegéből kifolyólag csak szemezgetni tud Dolán művészetéből, performanszai, installációi pedig villanásként sem tudnak megjelenni, a felvonultatott alkotások így is érzékeltetik a művész útjának állomásait, gondolkodásának különböző irányait. Ennek köszönhetően tisztán leolvasható a válogatásból, hogy Dolán György a művészi tartalom hordozására alkalmas felületet - vászon vagy egyéb, egynemű vagy kombinált anyagszerű kiterjedés - jeleket, jeltöredékeket rejtő közegként kezeli, olyasféleképpen, mint a régész a föld alatti, éppen felfedezett, feltáratlan leletek tárát. A vizuális megnyilvánulást hordozni képes közeget színrétegek felrakásával építi fel Dolán György úgy, hogy a halmozott rétegsíkokban - a rárakódás kiemelkedéseiben vagy a rárakódások visszabontásából kialakuló mélységekben - fellelhetők múlt és jelen valóságmozzanatai, vagyis tetten érhető benne a mindenkori jelenlét. Ezt, vagyis a mindenkori jelenlét érzetét egy Dolán által kifejlesztett és mesterien kezelt, emocionális töltettel teli szín-jeltartomány kelti fel a nézőben. A szín-jeltartomány azonban további közléseket rejt. Azok többféleképpen épülnek rá, illetve különböző módszerekkel vegyülnek bele a síkból rétegezéssel kiemelt színjeltartományba - hol jellé képzett figurális, alakos ábrázolással, hol kívülről beemelt szimbólumtárgyak képmezőbe építésével. Ezt a rétegezős ábrázolástechnikát Dolán György térbeli kiterjedésben is applikálja, ilyenkor a szín-jeltartomány valamilyen anyag beiktatásával realizálódik (a kiállításon erre, könnyen szétmálló, puha szilárdságú anyagon láthatunk példát). Röviden ennyi, ahogy mi érzékeljük Dolán György alkotásait. De jöjjön a művészettörténeti besorolás, mely szerint - miként a megnyitón elhangzott - Dolán művészetére ügyanúgy használhatjuk a posztmodem, transzavantgárd, új szenzibilis és a neo-eklektikus jelzőket. Nagy T. Katalin művészettörténész, aki a tárlatot megnyitotta, kifejtette, milyen hatással voltak Dolán Györgyre afrikai élményei (átmeneti ideig Afrikában élt). A művészettörténész kiemelte, hogy Dolán Afrikában találkozott először az átjárókkal, azokkal az időbeli és térbeli átjárókkal, amelyek összekötik a korokat és kultúrákat. „Dolán festményei rétegekből épülnek fel, de a rétegek között a festő előszeretettel hoz létre átjárókat. Visszakapar, felsebzi a felületet, hogy láthatóvá váljék, ha részben is, ami alatta rejtőzik” - fogalmaz Nagy T. Katalin. A különféle struktúrák, a szabadon burjánzó gesztusok, a folyamatokat érzékeltető mechanikai ráhatások (réteglefejtés, -megbontás), a sajátos homokfestési technika, a csurgatásos festésmód, a gyürődésimitált festékréteg-kezelés vonzza be a nézőt Dolán György igen erős hatású szín-jelmítoszába. Az Átjárók című kiállítás február 28-ig látható. További képek a megnyitóról az ujszo.com-on. PENGE Retrólajstrom Tóth Eszter Zsófia történész és Poós Zoltán szépíróként is elismert zenei szakíró közös vállalkozásukkal a Kádár-rendszer tárgyi és könnyűzenei kultúráját térképezték fel. A történész a rendszerváltás előtti három évtized mindennapjai során megkerülhetetlennek bizonyuló fogyasztási termékeket ismerteti, kitérve a hozzájuk kapcsolódó használói gyakorlatokra is, Poós pedig szürke szövegdobozokban a magyar beat alakulástörténetét meghatározó albumokról ad értékeléseket. A Fortepan közösségi archívumából származó bőséges fotóanyaggal illusztrálva e két tematikai irányvonal párhuzamosan halad, és egymásmellettiségük azt a látszatot kelti, mintha a könyv nemcsak a korszak mindennapjaiba nyújtana betekintést, hanem az intézményrendszeri körülményeket is taglaló kiadványjellemzésekkel a zenebefogadási és a fogyasztási lehetőségek összefüggéseinek mélyebb megértését is kínálná. A Csemege ajándékkosár bizonyosan többlettudáshoz juttatja azokat, akik életkoruk miatt személyesen nem szerezhettek tapasztalatokat a Kádár-rendszer mindennapjairól, és csak történelmi ismereteik vannak róla. De kétségkívül tartogat meglepetéseket azok számára is, akik használták az itt bemutatott tárgyakat, vagy figyelemmel kísérték az ország zenei életének korabeli eseményeit. Az internet térnyerésének hála ma már nem kerül nagy fáradtságba a könyvvel együtt felfedezni a magyar beat világát, és talán sokaknak van még lehetőségük arra is, hogy az idősebb generációk tagjait élménybeszámolóra buják például a hangalámondásos VHS-kazetták révén megtekintett filmekről. E lemezek és tárgyak legtöbbje a generációs emlékezet kitüntetett jelentőségű rekvizituma, nem meglepő, hogy a szerzők számára sem közömbösek. Ok személyes érintettségük hangoztatásával többször is reflektálnak visszatekintő pozíciójukra, ami retorikailag szerencsés megoldás, mert egyrészt meggyőz a közölt ismeretanyag megbízhatóságáról, másrészt megszólitja a potenciális olvasóközönség valamennyi rétegét, hiszen a retró napjaink ízléskultúráját is erősen befolyásolja. Ugyanakkor kétséges, hogy az említett tematikai irányvonalak összekapcsolásához elegendő-e az egymásmellettiségük. Mintha a koncepció kialakítása során a szerzőpáros megelégedett volna azzal az egyébként releváns előfeltevéssel, hogy a használati tárgyak és a .zenei produktumok sokat elárulnak a Kádár-rendszer évtizedeiről, de annak kifejtésére, hogy ezek hogyan is kapcsolódnak össze, már kevesebb figyelmet fordított. A zene befogadásának, valamint az azzal összefüggő használati tárgyaknak a közösségszervező fontosságáról - ami egyébként szintén generációs tapasztalat - például csak érintőlegesen esik szó, holott ennek végiggondolása, ha ideiglenesen is, de közös mederbe terelhette volna a történész és a zenei szakíró fejtegetéseit. A könyv zenei vonatkozású írásai kissé szerkesztettlenek- legtendenciózusabb stílushibájuk a szóismétlés -, de érzékletesek és informatívak, útmutatásukkal bejárható a magyar könnyűzene mára méltatlanul elfeledett kincseket rejtő útvesztője. Tóth Eszter Zsófia korabeli periodikák olvasói leveleit és szépirodalmi szövegrészieteket is felhasznál, így a tárgyakat övező társadalmi diskurzussal is megismerkedhetünk. Külön öröm, hogy a történész olyan, a fogyasztói társadalom kialakulásával összefüggő kulturális jelenségek emlitéséről sem feledkezett el, mint például az aerobik térnyerése. Ugyanakkor az olvasónak könnyen támadhat az az érzése, mintha két kötetet bújna egyszerre. Külön-külön mindkettő jól teljesít, de joggal róhatok fel hiányosságok a koncepció kidolgozottságát illetően. Tóth Eszter Zsófia - Poós Zoltán: Csemege ajándékkosár- Fogyasztás és zene a Kádárkorszakban, Scolar Kiadó, 2019. Értékelés: 8/10 Gyűrűzik a Grammy-botrány Los Angeles. Pert indított az amerikai Hanglemez Akadémia (The Recording Academy) ellen annak volt elnöke. Deborah Dugan azt állítja, jogtalanul távolították el posztjáról, miután szexuális zaklatásokat és a Grammyjelölések körüli szabálytalanságokat tárt fel. Dugant, az akadémia első női elnökét tíz nappal a január 26-i díjátadó előtt küldték kényszerszabadságra, azzal az indokkal, hogy nem jól végezte feladatait. A 61 éves jogásznő tavaly augusztusi kinevezése után még „a bolygó legjobb állásának” nevezte ezt a posztot. Elődje, Neil Portnow nagy vitát váltott ki, amikor arról beszélt, hogy a női előadóknak többet kellene tenniük, ha Grammy-díjra vágynak. Dugan keresetében az áll, hogy miután -kifejtette a „férfiak uralta vezetés” elleni kifogásait, valamint feltárta a Grammy-jelöltek előzetes válogatásának szabálytalanságait, gyorsan eltávolították őt. Azt is állítja, hogy ő maga is szexuális zaklatás áldozata volt. Az akadémia közleményben utasította vissza a vádakat, szerintük a volt elnököt egy alkalmazott jelentette fel, mert durva és goromba volt vele. (juk)
