Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
2020-01-24 / 19. szám
101 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2020. január 24. | www.ujszo.com Miért szeretjük a csokoládét? Alapos kutatások foglalkoznak a kakaó, a csokoládé fogyasztásának előnyeivel, hátrányaival CSIBRÁNYI ZOLTÁN Az eladások alapján százmilliók imádják világszerte a csokoládét. Miért? Miéta termesztik a kakaét? Hasznos? Bajt is okozhat? Jelen írásban e kérdésekre is megadjuk a válaszokat. Közép-Amerika őslakos indiánjainak egyik nagyszerű hagyatéka a kakaóital. Guatelmalában találtak már másfél ezer éves, fülesfogantyús csokoládésedényt. Kolumbusz Kristóf minden bizonnyal negyedik útján, a Honduras partjainál lévő Guanaja szigeten (ahogy ő nevezte: Isla de Los Pinos) 1502. július 30-án való kikötésekor kóstolta először a szerinte fűszeres és keserű csokoládéitalt, a helyiek általi nevén: xocolatl. A maják már időszámításunk előtt termesztették a kakaóbabot. Minthogy az utolsó maja uralkodók a városoktól rendszeresen jelentős mértékű kakaóbabvámot szedtek, akár igaz is lehet az a pusztulásteória, amely szerint az adók elleni tiltakozó lázadások indították el az utóbb erre a civilizációra nézve végzetessé lett hanyatlást. Fizetőeszközként is használták a kakaóbabot. A fénykorukat a 14-15. században élt aztékok is fizettek vele. Zöldséget már néhány szem kakaóbabért lehetett venni, egy kecske 12 babot kóstált, a testi örömöket kiszolgálni hivatott prostituáltak kényeztetésére vágyók 10-12 babot voltak kénytelenek leszámolni, egy rabszolga 100 babba került. A financiális értékek - egyebek mellett az éves adók - kiszámitását könnyítendő használtak különböző fizetési egységeket is, például 24 000 kakaóbab volt 1 carga — ez annak a súlynak felelt meg, amit egy ember a hátán képes volt cipelni. Az idővel egyre finomított kakaóitalt Európában majd az 1600-as évektől isszák. Az évszázadok során többször okozott összetűzéseket. Jó példa erre egy 18. századi mexikói eset. Az ottani spanyolok körében annyira dívott a csokoládéláz, hogy Chiapa városka úrhölgyei még a templomban is kortyolgatni merészelték a gazdagok körében divatossá lett illatos, barna színű itókát. Mígnem egy nap a helyi püspök ezt megelégelte és figyelmeztette báránykáit, aki Isten házában-csokoládét vagy bármit fogyaszt, az kiátkozással büntetendő. Erre válaszként, a hölgyeket megvédendő a délceg férfiak kardot vontak a papok ellen, akik ezt látva kénytelenkelletlen menekülőre fogták. Ugyanakkor tény, az illető püspök is rajongta a folyékony nedűt, vesztére, mert egy, a tiltástól feldühödött asszony utóbb megmérgezte a püspök kakaóitalát. A csokoládé kifejezés egy régi, kacagtató etimológiai levezetése: Új beszámoló Nyugat- Indiáról c. művében a dominikánus szerzetes, Thomas Gage, aki 1625- tól 1637-ig járta az új gyarmat vidékeit, arról ír, az indián eredetű „chocolate” szóban felismerhető a mexikóiak vizet jelentő „atte” vagy „atle” szava. Ami meg szerinte a szó elejét illeti, amikor a vizet és a hozzáadott kakaót elkezdik összekeverni az arra szolgáló edényben, annak fala „choco-choco” hangzású zörejeket ad ki magából. Amióta a kakaót megismerték az európaiak, folyvást születnek egészségre jótékony hatásait bizonygató írások. Alapos kutatások foglalkoznak a kakaó, a csokoládé fogyasztásának előnyeivel, hátrányaival. Igazolt a flavanolok gyulladáscsökkentő hatása. A kakaó hasznos a kognitív funkciók karbantartása terén. 2016 májusában az Appetite folyóiratban megjelent egy tanulmány, amely 968 (23 és 98 év közötti) személy bevonásával lefolytatott ausztrál-amerikai-luxemburgi kutatás alapján íródott. A vezető szerző, Georgina Crichton (Táplálkozás-élettani Kutató Központ, Dél-ausztráliai Egyetem, Adelaide) azt mondja, a legalább heti egyszer csokoládét fogyasztók jelentősen jobb eredményeket mutattak azokhoz képest, akik kevesebbszer ettek csokoládét. Az alanyok körében az átlagnál gyakoribb csokievés (egyelőre kérdéses, hogy a flavanolok és a metilxantinok hatására-e, de) pozitív összefüggésben állt a kognitív teljesítménnyel, jobb vizuális-térbeli emlékezőképességet, rövidtávú memóriát, cselekménykövetést, eligazodást, absztrakt, elvont gondolkodást eredményezett. De a kutatók hangsúlyozzák, eredményeik későbbi javítása érdekében szükséges lesz a pontosítás, meg kell tudni, mennyit és milyet ettek (ét, tej, fehér), és a kakaó adta hatásmechanizmus megismerése is fontos. Mások negatívumokat körnek a metilxantinokhoz. Egyeseknél a kakaó allergiás bőrreakciókat, migrénes fejfájást, émelygést, székrekedést válthat ki, lassíthatja a véralvadást. Bár a kakaóvaj bőrpuhító hatású, egyesek bőrén kiválthat allergiás tüneteket. A kakaóban van teobromin és koffein, ezek együtt köhögéscsillapító hatásúak. Ám a koffein túlzott bevitele fokozhatja a szorongásérzést, kiválthat szabálytalan szívverést. Csontritkulásosoknak nem ajánlott belőle túl sok. A csokoládés termékek gyakran rengeteg cukrot tartalmaznak, emiatt mértéktelen fogyasztásuk elhízáshoz vezethet. Miért szeretjük a csokoládét? Kutatók szerint valószínűleg azért, mert a kakaóban levő több száz összetevő közül némelyek hatással vannak a központi idegrendszerre, az agy kémiájára. Például az anandamid - amelyet egyébként az emberi agy is előállít - örömérzetet okoz; ezért függőséghez is vezethet. Egy ausztrál tanulmány szerzői rámutattak, a fejlett országok feldolgozott élelmiszereiben túl sok a kalória, a cukor, a zsír, a keményítő és a só, de alapvető elemekben hiányosak lehetnek, ezért nem elégítik ki a tápanyagigényt, és elfogyasztásuk után megmarad a sóvárgás. Épp ezért, íiják a szerzők, utóbbira megfelelő megoldást kínál a csokoládé, amely az édesség, a krémes állag, a jellegzetes íz és az ínycsiklandó aroma egyedi kombinációját kínálja, ezért „tökéletes oroszenzoros élmény a szájpadlás elcsábításához” (Journal of Affective Disorders, 2006). Csokiimádók, figyelem: legyen szó fehér, tej-, ét-, rózsaszín (nem mesterséges színezőanyag, hanem egy bizonyos kakaóbabfajtának a szokványostól eltérő feldolgozási módja eredményez rózsaszínű csokit) vagy a 2019-ben Svájcban, az éves szinten a legtöbb csokoládét fogyasztó országban kifejlesztett, a felületén színjátszó csokoládéról, bármilyen kívánatosak is, az összes ilyen termékből enni csakis mértékkel! „Halálra vannak ítélve” a Pireneusok gleccserei A mozgó jégtakarók eltűnése felforgatná a helyi ökoszisztémákat, és súlyos csapást jelentene a turisztikai szektorra is (Fotó: Shutterstock) MTI-HÍR Harminc áven belül eltűnhetnek a Spanyolország és Franciaország között magasodó Pireneusok gleccserei a globális felmelegedés miatt, a jégtakarók eltűnése felforgatná a helyi ökoszisztémákat, és csapást mérne a turisztikai szektorra. „Nem tudunk pontos dátumot mondani, de a Pireneusok gleccserei halálra vannak ítélve” - idézte Pierre René gleccserkutatót az AFP. A szakember és kollégái a magashegység francia oldalán lévő 15 gleccserből kilencet tanulmányoztak az elmúlt 18 évben, és eredményeik alapján úgy becsülik, hogy a térség jégárjai a következő 30 évben, 2050-ig bezárólag eltűnnek. Az ENSZ szerint az elmúlt tíz év volt a bolygó eddigi legmelegebb évtizede a hivatalos mérések megkezdése óta. A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az üvegházhatású gázok folyamatos kibocsátása nyomán várhatóan tovább nő a globális átlaghőmérséklet, a jégmezők visszahúzódását, a globális tengerszint emelkedését és a szélsőséges időjárási jelenségek megszaporodását eredményezve. A Pireneusok gleccserein végzett vizsgálatok - jégmagminták, GPS- nyomkövetés - ugyanabba az irányba mutatnak, mint amit már az Alpok és más magashegységek gleccsereinél észleltek a kutatók: a melegebb és szárazabb telek nyomán a mozgó jégtakarók menthetetlenül zsugorodnak és vékonyodnak. A René és kollégái által tanulmányozott kilenc gleccser felszíne együttesen jelenleg 79 hektár, míg 17 évvel ezelőtt még 140 hektár volt. A 19. század közepén ezek a jégmezők 450 hektárnyi területet foglaltak el, ma már azonban a pusztulásuk üteme folyamatosan gyorsul. 2002 óta a kilenc gleccser évente 3,6 hektárral zsugorodik. Ez alól a 2019-es év sem volt kivétel: a kilencből öt gleccser alja átlagosan 8,1 méterrel húzódott vissza a múlt nyáron, míg az előző években az átlag még csak 7,9 méter volt. A kutatók arra is figyelmeztetnek, hogy a gleccserek eltűnése a magaslati ökoszisztémákra és biológiai sokféleségre is hatással lesz, olyan következményeket előidézve, amelyek jócskán túlnyúlnak a hegyvidéki területeken. Ahogy a hőmérséklet emelkedik és egyre több területről tűnik el aj ég a gleccserek visszahúzódása miatt, a vidék sokkal inkább ki lesz téve az olyan növény- és állatfajok betelepedésének, amelyek jelenleg csak a lentebb fekvő területeken tudnak boldogulni. Egy 2018-as jelentés szerint a Pireneusok maximális átlaghőmérséklete 1,4-3,3 Celsiusfokkal nőhet a század közepéig. Mindez megpecsételheti a térség többtucatnyi síparadicsomának sorsát.
