Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
2020-01-24 / 19. szám
www.ujszo.com | 2020. január24. VÉLEMÉNY ÁS HÁTTÉR 7 r Alomgyári gondolatok A roppant titkok övezte titkos munkákról LAMPL ZSUZSANNA Kezdetben volt az Ige. És ez mostanáig tart, mert gondolat, ötlet nélkül semmit sem lehet teremteni. Ez jutott eszembe tegnap is, amikor a Korda filmstúdióban jártam. Micsoda ötlet, felépíteni a semmi közepén egy ilyen hatalmas „álomgyárat”, amelyet már három évre előre lefoglalnak a világ filmesei. Itt található Európa legnagyobb stúdiója, amiben most is forgattak, de azt nem láthattuk, mert az egész titkos, nagyon titkos, mondta a talpraesett fiatal lány, aki a látogatást vezette. A bő kétórás program alatt megfigyeltem néhány dolgot, amit ha mi, társadalomtudósok is alkalmaznánk, talán a mi munkánkat is olyan dicsfény venné körül, mint a filmesekét, s ki tudja, mi lenne ebből. Akár még sztárrá is válhatnánk, mint a Pitt vagy a Jolié. Elogy nem? Azért próbáljuk meg. Először is a munkánkat roppant titoktartással kellene végeznünk, roppantul titkos helyen. Ilyen elszólások, hogy ma otthon dolgozom a számítógépnél, holnap az egyetemi könyvtárban leszek, vagy ne adj Isten a magyarlakta járásokban végzek lekérdezést, szóba sem jöhetnének, azt pedig, hogy miről szól az a munka, amiről nem szabad beszélni, abszolúte hétpecsétes titok övezné. Mert ha a konkurencia megtudná, ellopná az ötletet és hamarabb megvalósítaná. Na mármost ezt nagyon is értem, mert éVekkel ezelőtt bizony magam is tapasztaltam olyat, hogy készen volt a kutatási terv, benyújtottuk a megfelelő helyre, aztán olyasvalaki csinálta meg, aki azon a megfelelő helyen hozzájutott a tervezethez és lenyúlta a hozzátartozó pénzforrással együtt. Mi pedig, akik az egészet kitaláltuk, bizony hoppon maradtunk. Persze itt sokkal kevesebb pénzről volt szó, mint egy film esetében, de a lényegen ez semmit nem változtat. A következő dolog, amit tennünk kellene, hogy amikor a munkánkról beszélünk, persze csak úgy általában (lásd fentebb: titoktartás), akkor szakzsargont és lehetőleg minél több idegen szót kellene használnunk, még jobb, ha ezt kissé amerikai angolos kiejtéssel tennénk. Például „dicsfény” helyett azt kellene mondani, hogy nimbusz (mondjuk ez latin eredetű szó, de attól még jöhetne ajenkis kiejtés), vagy ha a szociológiai szakzsargont veszem alapul, akkor ilyeneket kellene mondani, hogy relevancia, korreláció, chí kvadrát, szpírmen, krémer, szplitfájl, anova, téteszt, lineáris regresszió meg hasonlók. Minél érthetetlenebb, annál titokzatosabb, ergo (értsd: vagyis) nimbuszosabb. A titoktartás miatt a kutatási eredményeket már mindenki nagyon várná. A kutatók vörös szőnyegen, fényképezőgépek villanóinak fényében vonulnának be a díszcsarnokba, ahol általános ovációk közepette ismertetnék például azt, hogy milyen a pártok preferenciája vagy fogyott-e a magyar. Mindezt hat számjegyű gázsiért (euróbán). Hogy ez álom? Utóvégre álomgyárbanjártam. Greta Thunberg a davosi Világgazdasági Fórumon (Lubomlr Kotrha karikatúrája) Elég egy-két mondat annak szemléltetésére, hogy mennyit változott a világ mondjuk tizenöt év alatt. „Láttam egy jó posztot a Facebookon, majd átküldőm a linket Viberen/ Whatsappon/Messengeren.” „Kiszelektáltam a képeket, ma megosztom, és a felhőből le tudod tölteni az okostelefonodra.” Ha ezt akkoriban olvastuk volna, amikor az alapiskolát idén befejezők születtek, akár azt is gondolhattuk volna, hogy pirézül beszélnek hozzánk, mert szinte semmi sem értünk belőle. Pedig akkor már tudtuk, mi az az internet, de az okostelefonok, a csevegőalkalmazások, a közösségi portál még sehol sem volt, a felhőket pedig az égbolton kerestük, vihar előtt. Ám 13 éve egy mobiltelefon bemutatása (ilyen esemény akkoriban havonta volt) alapjaiban változtatta meg az életünket. És nemcsak a miénket, hanem a technológia fejlődését, a cégekét: megannyi vállalkozás bukkant fel, amelyek mára már a világ legértékesebb vállalatai. A szolgáltatók, gyártók pedig arra kényszerültek, hogy újragondolják fejlesztéseiket, stratégiájukat, jövőjüket. Számos mobiltelefon-gyártónak ez nem sikerült (gondoljunk csak a lassan eszmélő Nokiára és a Sonyra), de sok olyan is akad, amelyeknek ez hozta meg a kitörési lehetőséget (Huawei, Samsung). Sima sajtótájékoztatónak indult, ám 2007 januárjában mégis olyan dolog történt, ami alapjaiban változtatta meg életünket. Steve Jobs, az Apple ikonikus vezetőj e ekkor mutatta be a gyártó első mobiltelefonját. Sokan gondoltuk, hogy ez is csak egy lesz a többi készülék mellett, ám már a bemutatón látszott, hogy valamilyen teljesen új világ kezdetének vagyunk a tanúi. Bár már előtte is voltak „okostelefonnak” csúfolt modellek, sőt, a telefonban már megjelent a mobilintemet is (ez volt a ma már viccnek számító WAP), ám az első iPhone-ról eltűntek a gombok, a telefont már teljes egészében érintéssel tudtuk vezérelni, és a készülékben megjelentek az alkalmazások. A többi gyártónak bő egy évbe tellett, míg kifejlesztette a maga első modem okostelefonját, hogy nem sokkal később megérkezzen a konkurens operációs rendszer, az Android. Az addigi, ki tud kisebb telefont gyártani verseny véget ért, innentől kezdve az egyre nagyobb (kijelzőjű) telefonok voltak a népszerűek. Az okostelefonok átvették az uralmat, a szolgáltatók pedig arra kényszerültek, hogy az addigi csigalassúságú mobilintemetes kapcsolatot (emlékszik még valaki a GPRS-re, az EDGE-re?) felváltsák a nagy sebességű 3G/4G és hamarosan az 5G-hálózatok. Az okostelefonok térhódításával új szakmák is megjelentek (például az appfejlesztő), és számos munkakör, szakterület mára szinte eltűnt. Alapjaiban változtak meg a felhasználó tartalomfogyasztási és szórakozási szokásai, a folyamatos internetkapcsolattal rendelkező készülékekkel elindult a közösségi média térhódítása, megjelentek az alkalmazások, könnyebbé, kényelmesebbé, és sok esetben olcsóbbá téve mindennapj ainkat. Ma már szinte mindenkinél érintőkijelzős okostelefon van, ezzel fotóz, ezen olvassa a híreket, intemetezik, tartja a kapcsolatot az ismerősökkel. Míg korábban, ha üzenni akartunk, SMS-t írunk, ma már szinte fel sem merül ez, hiszen megannyi opció van az ingyenes csevegésre. Sőt, az internettel már akár a világ másik felére is ingyen tudunk telefonálni. Az okostelefonok adottságait kihasználva ma már mindent a készüléken tudunk intézni, ételt, taxit, repülőjegyet rendelni, ezt hívjuk segítségül, ha tájékozódni szeretnénk, ha valamiről (étterem, látnivaló stb.) pluszinformációra van szükségünk. Okostelefonnal kelünk és fekszünk. A legjobb barátunk lett, és egyben legtöbb titkunk őrzője. Talán hihetetlennek tűnik, de ezt az óriási átalakulást egy készülék hozta magával. Pár év leforgása alatt felforgatta életünket. Ma még nem látjuk, mi lesz a következő lépés, fejlesztés, ami hasonló mértékű változásokat hoz, de annyi bizonyos, hogy egy 10-15 év múlva elhangzó párbeszéd kulcsszavait ma biztosan nem értenénk. A szemünk elő változó világ SZABÓ LACI Afrika leggazdagabb nője az országa kifosztásával lett milliárdos Nehéz napok elé néz Isabel dos Santos, Afrika leggazdagabb nője, a volt angolai elnök lánya, mivel több mint 700 ezer kiszivárogtatott dokumentum azt részletezi, miképpen lopta meg saját országát - írta a The New York Times. Az EuroBic bank, amelyben Isabel dos Santos a legnagyobb részvényes, bejelentette, hogy megszüntet minden kereskedelmi kapcsolatot Afrika leggazdagabb nőjével és vizsgálatot indít a hozzá kapcsolható, több tízmillió dolláros transzferek kapcsán. A The New York Times és más sajtóorgánumok fedezték fel, hogy a hölgy saját országát kifosztva építhette fel vagyonát. Nyomor és luxus Miközben Angolában a mai napig az egyik legalacsonyabb a várható élettartam a Földön és az egyik legmagasabb a gyermekágyi halandóság, 2002-ben a 29 éves Isabel pompás esküvőn ment feleségül a vagyonos kongói üzletemberhez és műgyűjtőhöz, Sindika Dokolóhoz. Dokoló hobbijai például a Porschék, a baseball és afrikai művészet. Valódi álompár lehettek, ugyanis Isabel rajongott a miami művészeti kiállításokért, a Dolce & Gabbana cuccokért és már ekkor is több luxusingatlanja volt London és Lisszabon menő részein. Angola főügyésze kijelentette, a kormány minden lehetséges eszközzel azon lesz, hogy Dos Santost visszavitesse az országba, ahol korrupciós vádakkal kell szembenéznie. Vagyonát már a múlt hónapban zárolták, ahogyan a férje és portugál üzlettársa vagyonát is. Angolát 2017 szeptemberéig édesapja, Jósé Eduardo dos Santos irányította, a vádak szerint ők hárman felelősek azért, hogy több mint egymilliárd dollárnyi kormánypénz tűnt el. A kiszivárogtatott dokumentumok szerint Dos Santos és félje több mint 2 milliárd dolláros vagyont halmozott fel kulcsfontosságú angolai iparágakban szerzett részesedésekkel. Minden lenyúltak Az is kiderült, hogy 2017 novemberében, amikor Dos Santos Angola állami olajvállalatának, a Sonangolnak az elnöki székében ült, több mint 57 millió dolláros transzfert hajtottak végre a cégtől egy dubaji cég számára, amelynek tulajdonosai Dos Santos barátai voltak. Isabel dos Santos cégeinek érdekeltségei voltak a gyémántbányászatban, az építkezési és a távközlési szektorban és a bankszektorban is, és sápot szedett az országba érkező befektetésekből. Angola első mobilszolgáltatójának a negyede az övé volt, amely időközben igazi aranybányává nőtte ki magát. Volt többek között két portugál bankban is érdekeltsége, ő irányította az ország legnagyobb cementgyártóját, és éppen elindítani tervezett egy szupermarketláncot. Ő természetesen tagadja a vádakat, szerinte a kiszivárgott dokumentumok hamisak és az egész egy összehangolt politikai támadás ellene. Az viszont biztos, hogy Dos Santosnak csak a luxusjachtja 35 millió dollárba került, miközben az angolai kórházakban nincs malária elleni gyógyszer, de sokszor még áram sem. (portfolio, úsz)
