Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
2020-01-21 / 16. szám
4 RÉGIÓ 2020. január 21. lwww.ujszo.com Megőrizni az etnikai összetartozást MAROSI BIANKA A Csemadok minden évben a magyar kultúra napja, vagyis a Himnusz keletkezésének napja alkalmából ünnepséget tart és azokat díjazza, akik tevékenyen részt vesznek a magyar kulturális élet szervezésében, a hagyományok ápolásában, kulturális csoportok vezetésében vagy a szlovákiai magyarság megtartásáért tesznek. Idén 12 személy munkásságát értékelték, egyikük bár Magyarországon tevékenykedik, nem ismeretlen a helyi népzenekedvelők számára. Erdei Péter Liszt- és Bartók-Pásztory-díjas karnagy, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem címzetes egyetemi tanára, 34 évig a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet korábbi igazgatója, évekig a Magyar Rádió Énekkara, a Debreceni Kodály Kórus és a Kecskeméti Pedagógus Énekkar karnagya, a Pekingi Központi Konzervatórium állandó vendégprofesszora, a Kodály Musical Training Institute (Boston, USA) társalapítója (1969), többször volt a Galántai Kodály Napok kórusverseny zsűrielnöke, 2000- ben az Ifjúsági Világkórus (World Youth Choir) karnagya, 2018-ban a Kodály-emlékév alkalmából létrejött Nemzeti Ifjúsági Kórus karnagya, szakmai vezetője. Nagyon meglepődött, amikor megtudta, hogy ő kapja a Fábry Zoltán-díjat. Elmondta, az embert mindig váratlanul érik az ilyen megtiszteltetések. „Az első gondolatom az volt, vajon megérdemlem-e, illetve vajon tettem-e eleget azért, amit kaptam. A második gondolatom pedig az volt, hogyan tudnám ezt a to-Erdei Péter vábbiakban is visszaadni vagy tovább életben tartani az együttműködést, és a véráramlást tovább működtetni mindkét irányban” - fejtette ki a karnagy. Hozzátette, Gálán(Somogyi Tibor felvétele) tára kicsit mintha hazajönne, hiszen az 1980-as évek elejétől rendszeres vendég a városban. „Nagyon jól emlékszem még azokra az évekre, amikor ebben a kultúrházban ritka volt a magyar szó. Olyan boldogság az, hogy most szabadon beszélgethetünk és szabadon ünnepelhetünk magyar nyelven!” - emelte ki Erdei Péter. Úgy fogalmazott, ha a környéken jár, minden alkalommal elvarázsolja a táj szépsége és gazdagsága, és az még inkább örömmel tölti el, hogy lényegesen több a magyar nyelvű tábla és felirat az utak mentén, ami otthonos érzéssel tölti el az embert. A karnagy úgy véli, az itteni kórusmozgalmat nagyon nehéz összehasonlítani a magyarországival, mivel más körülmények között és főleg más indíttatással működnek a kórusok. ,A hagyományőrzésnek az az ereje, amit én itt mindig tapasztaltam, tehát megőrizni az etnikai összetartozást és azon belül szakmai értelemben továbbfejlődni, az nagyon nehéz és nagyon sokoldalú dolog. Ebben minden tisztelet az itteni kórusoké és karnagyaiké” - zárta szavait Erdei Péter. Remák Béla még lát tennivalót Szepsiben Méry Margit, az értékmentő IBOS EMESE Remák Bélának rendkívül gazdag az életpályája, évtizedeken át nevelője volt a Szepsi Mezőgazdasági Szakközépiskolának, kivette a részét a helyi néprajzi értékek megmentésében, gyűjtésében, és maradandó nyomot hagy Szepsi társadalmi életében. Mire a legbüszkébb? 1966-ban kerültem Szepsibe, beléptem Csemadok helyi szervezetébe, a néprajzi szekció vezetője lettem, a helyi szellemi és tárgyi értékeket gyűjtöttük. Ezek a gyűjtések adták a néprajzi múzeum alapjait. Erre a múzeumra nagyon büszke vagyok, de arra is, hogy emléket tudtunk állítani az 1931-es nagy kolerajárvány áldozatainak és az első szepsi iskolának, hogy szobra van Szepsi Laczkó Máté református lelkésznek, a bormúzeum névadójának, és nagyon büszke vagyok a szepsi Bódva-Kupára, melynek ötletgazdája, tíz éven át szervezője voltam és már nemzetközi futóversennyé fejlődött. Persze, mindez nem egyedül az én érdemem. De most, hogy kaptam ezt a díjat, úgy érzem, van még mit tenni. Mire gondol pontosan? A szepsi magyar közösség romokban hever. Működik egy vegyes kar, mást nem tudok említeni. Fájlalom, hogy nincs táncház Szepsiben, nálunk rendezik meg az Egressy Béni Színjátszófesztivált, de nincs színjátszó csoportunk, pedig egy ötezres magyar közösségből meg lehetne szervezni. Évtizedeken át volt a nagy múltú szepsi mezőgazdasági iskola nevelője, több generáció fiataljaiban hagyott maradandó nyomot. Hogyan emlékszik vissza az iskolában eltöltött évekre? Harmincegy évig voltam nevelője az iskola kollégiumának, és most úgy látom, sikeres volt a pályafutásom, mert egyre-másra kapok meghívást az osztálytalálkozókra. Az utóbbi időben kettőre is meghívtak. Emlékszik egykori diákjaira? Bevallom, nem mindenkire, hiszen valamelyik még saját magára sem hasonlít, de a legjobbakra vagy a legvirgoncabbakra emlékszem. Van olyan diákja, aki különösen kedves? Celina István, akivel a mai napig havi kapcsolatban vagyunk, már akkor nagyon ragaszkodott hozzám, és én is megkedveltem. Idén lesz nyolcvanéves. Mivel telnek a napjai? Öt gyermekem van, már 22 tagú a család, jobbára őket, az unokákat, a dédunokát látogatom. Sajnos, egyikük sem maradt Szepsiben. Somorján, Valticén, Budapesten, Mladá Boleslavban és Zólyom környékén telepedtek le. Remák Béla (Somogyi Tibor felvétele) IBOS EMESE Méry Margit neve fogalom a hazai néprajzkutatók között. A pedagógusi oklevél megszerzését kővetően levelező tagozaton végezte el a néprajz szakot. Egyebek mellett a szlovákiai magyar népviselet feltérképezése terén alkotott maradandót. Több évtizeden át gyűjtött népdalokat, népszokásokat, népviseleteket. Mit szeretett jobban? Nagyon nehéz megmondani. Mindent nagyon szerettem. Én egy polgárosult faluban, Tardoskedden születtem, ahol már a viseleteknek híre-hamva sem volt. Csodálatos élmény volt a számomra, amikor más falvakban láttam, hogy az asszonyok milyen alázattal, szeretettel és tisztelettel vették magukra és hogyan viselték a hagyományos öltözékeket. Nagy szerencse és egyben a jó istentől nagy adottság volt, hogy egész Dél-Szlovákiában fel tudtam térképezni a hagyományos öltözeteket, ehhez időt, erőt és megfelelő embereket is kaptam. De ugyanilyen nagy öröm a népzenegyűjtés is. Újakat hall, újakat ismer meg az ember, és nagy öröm volt a falusiaknak is, hogy továbbadhatják azt, amit megörököltek és a következő generációnak érték marad. Külön öröm, hogy mindezt sikerült közreadni, a népdalokat és a népszokásokat hangszalagokon rögzíteni, és sikerült eljuttatni a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének, ahol digitalizálták és szakszerűen kezelik. Ez hatalmas hanganyag, hiszen több mint ezer műsorom hangzott el a rádióban, mindig más településről, más szokásról, más dalokról. Az értékmentő és értékmegőrző munka során sikerült minden felvételt feldolgozni, vagy van még feldolgozásra váró anyag? Ez hangzó anyag, mely az intézetben van, de ezt meg lehetne jelentetni nyomtatott és hangfelvételek formájában, hogy itt is elérhető legyen. Hiszen ha csak a népszokásokat vesszük, karácsonytól a következő karácsonyig rengeteg szokás van. Az anyag feldolgozásához persze időre, anyagi támogatásra és segítségre is szükségem lenne, egyedül már nem tudnám elvégezni. Remélem, erőt és időt is kapok hozzá. Gyakorlatilag az ország összes, magyarok lakta települését bejárta a gyűjtőmunka során. Van olyan település vagy történet ebből az időszakból, amelyre ma is szívesen emlékszik vissza? Rengeteg ilyen van, fel se tudnám sorolni mindet. Óriási élmény volt például, amikor közösen gyűjtöttem Martin György néptánckutatóval Kéménden és Tardoskedden, de még ennél is nagyobb élmény volt, hogy Méry Margit olyan géppel képesek voltunk ketten rögzíteni a néptáncokat, melyhez három ember kellett. Zsérére ugyanis csak ketten mentünk gyűjteni. Három nap alatt kettőnknek sikerült rögzíteni az egész falu táncanyagát. Rengeteg érdekes történetre emlékszem, az idős asszonyok például először mindig lekádereztek, tudni akarták, férjnél vagyok-e, hány gyerekem van, hány éves vagyok, és persze ők is elmondták a saját famíliájukat. Erre persze szükség volt, hogy megnyíljanak, hogy simán menjen a közös munka. Nincs olyan magyarok lakta település, ahol nem jártam, hiszen fesztiválokat, műsorokat, kiállításokat szerveztem, : tánccsoportokkal dolgoztam. Maradt még munka a mostani néprajzkutatóknak? Mivel kellene még foglalkozniuk? Munka lenne, hiszen sok olyan téma van, amit a mi nemzedékünknek nem sikerült feldolgozni, de ők már másképpen vannak beállítva. Ilyen például a társadalmi élet szokásai, amivel még az elődeim se foglalkoztak. A társadalmi élet a szokások alapja, és ha az változik, változnak a szokások, éppen ezért kellene ezeket ismét lejegyezni. Az utóbbi években sorra alakulnak az énekkarok, és a „sztárkereső” versenyek mellett népdalversenyeket is szerveznek. Ez nagyon-nagyon fontos lenne, hogy megtanulják a magyar népdalokat, ezek ugyanis a mi gyökereink. Amíg magyarul fognak énekelni a színpadon, vagy otthon családi körben, addig mi magyarok maradunk és megmaradunk. Nagyon örülök, hogy a Fölszállott a páva ennyi fiatalt megmozgat és a hagyományok felé irányít. A gyerekek olyan lelkesedéssel táncolnak, énekelnek, hogy ezt nem lehet mesterkélten csinálni. Hogyan telnek a napjai? Az utóbbi időben sokat betegeskedtem, az időm jelentős részében az orvosokat látogatom, de ha otthon vagyok, akkor bekapcsolom a számítógépet és lassan-lassan dolgozgatok. (Somogyi Tibor felvétele)
