Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
2020-01-18 / 14. szám
www.ujszo.com SZALON ■ 2020. JANUAR 18. SS L. Juhász Ilona etnológus, s aki figyelmesen olvassa a könyvét, tetten is érheti ezt a szerzői-szakmai motivációt már az anyaggyűjtés és rendszerezés szintjén is. Ezen a téren nem kevesebbről van szó, mint hogy egy-egy kor és társadalmi csoport belső szemléletébe és motivációiba is betekinthetünk, megérthetjük azokat. Tudománytörténetileg mind az Európa keleti és középső felében kialakuló néprajz, mind a nyugati részeken szárba szökkenő kulturális és szociálantropológia egyik legalapvetőbb célja ez volt:, belülről, saját szempontok alapján láttami és megérteni egy csoport életét. Jelen kötetben számos ilyen epizódra lelhetünk. Jól látszik egyegy állami ideológia működése például a Monarchia utolsó éveinek hőskultuszán vagy a kommunista csehszlovák állam törekvéseiben, illetve természetesen azok tárgyi leképeződésében. Ugyanakkor a helyi elitek és társadalmi csoportok életéről is elárul néhány alapvető dolgot a szöveg, legyen szó a századforduló körüli állíttatásokról, vagy ami a jelen számára még fontosabb, a rendszerváltást követő szobor- és emléktábladömpingről, ahol mind magyar, mind szlovák részről gyak-Egy város emlékrétegei ran a szimbolikus térfoglalás, a nemzeti/etnikai identitás harsány felmutatása volt a cél. Kronologikus és diakrón oldalról nézve egyeden kavargó történetté válik mindez, ahol egymást váltó vagy szemben álló csoportok megpróbálják láttami, gyakran a szó szoros értelmében kőbe vésni az értékrendjüket. Ugyan Komárom sem kerülte el, hogy egyes objektumokat egy-egy politikai kurzusváltás után ne távolítsanak el, de még így is szembeödőek az egymásra épülő és egymás mellett létező különböző rendszerek és ideológiák emlékei. Talán ezen a téren van a könyvnek a leginkább mellbevágó hatása: egy helyen és együtt kerülnek terítékre az emlékjelek, amelyek bemutatása egyszerre bír émelyítő, megdöbbentő és érdekfeszítő hatással. Úgy is mondhatnánk: ez Komárom elmúlt másfél száz éve. Nagyítás A kézikönyves jellegből fakadóan egyes részek minden további nélkül olvashatók önállóan is, s itt külön említést érdemel néhány passzus, amelyek önmagukban a kötet egyegy csúcspontját adják. Mindenekelőtt ilyen a Klapka-szoborról szóló rész, amelynek köszönhetően a korabeli helyi elit, ill. országos töNyitott mű A szerző néhány személyes meglátása itt-ott felbukkan ugyan a szövegben, azonban a könyv fő jellegzetessége az, hogy tárgyilagos és adatgazdag. Emiatt lehetséges, hogy a legkülönfélébb beállítottságú olvasók (s gondoljunk itt elsősorban politikai ideológiákra) is örömmel lapozhatják. A könyvet azonban nem tarthatjuk lezárt műnek, s nemcsak azért, mert az emlékjelek állítása tovább folyik a kiadás óta. L. Juhász Ilona már dolgozik a második köteten, amelyben Dél-Komárom emlékjeleinek leírása mellett térképes rész, valamint egy néprajzi/etnológiai elemző szakasz is helyet kap majd. Vatascin Péter L. Juhász Ilona -Komárom emlékjelei az államjbrdulatok és rendszerváltások tükrében. Somorja — Komárom: Fórum Kisebbségkutató Intézet— Etnológiai Központ, 2018 Az emlékjelek egy-egy településen tulajdonképpen „lenyomatok”. Akár jelentős, akár feledésbe merülő objektumokról van szó - a közterek szerves részeiként figyelik a mindennapi életet, s mintegy „definiálják” a helytörténetet, kapcsolódván a regionális és országos múlthoz is. Kétségtelenül „faggatni” kell ezeket az emléktáblákat, szobrokat, emlékoszlopokat, feszületeket stb. ahhoz, hogy megszólaljanak, s ha ezt megteszik, gyakran zavarba ejtően többszólamú lesz a végeredmény. Komárom városa számos nevezetességről híres, ugyanakkor a köztéri emlékjelek rendkívül magas számáról talán kevésbé. L. Juhász Ilona, a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központjának munkatársa sokéves kutatómunkájának köszönhetően azonban van esély arra, hogy a helyzet némileg változzon, hiszen a kézirat lezárásakor 302 emlékjelet tartottak nyilván a Duna-menti városban. Kétségtelen, a mintegy 34 ezer fős Komáromban szlovákiai viszonylatban ez rendkívül magas szám. A cél tehát adott volt, a szerző pedig nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy az összes komáromi emlékjelet kellő részletességgel dokumentálja és leírja. Ez így egyszerűnek tűnhet, azonban nemcsak az adatgyűjtés hosszan tartó aprómunkája, de a kötet rétegzettsége is azt mutatja, igényes és mély kutatómunkára volt szükség az íráshoz. Helytörténeti katalógus A könyv talán legegyszerűbb olvasata az, ha egyfajta katalógusként vesszük kézbe, amely egészen egyszerűen szólva: felsorol. Egyegy emlékjelről megtudhatjuk az állíttatás körülményeit, hátterét, megkapjuk a leírását, valamint a betűhíven lejegyzett feliratokat is - egy-egy esetben, a kötet végén fényképek is az olvasó rendelkezésére állnak. E vonás okozza azt, hogy kézikönyvként is bátran használható, hiszen ha a várost járva mondjuk egy emléktábla felkelti a figyelmünket, utána csak fel kell lapozni a vonatkozó oldalakat a pontosabb informálódás végett. Ugyanitt említhető meg, hogy a téma térbeli jellege miatt a kötet tulajdonképpen városkalauz is, amelynek segítségével pontról pontra végig lehet járni az utcákat, tereket, épületeket. E tekintetben a legjobb példával talán a komáromi erődről szóló fejezet szolgál, amelyet akár párhuzamosan is lehet használni Mácza Mihály helytörténeti kalauzaival. Megérteni az embereket és az időt rekvésekről is képet alkothatunk, de ugyanennyire hasznos szakasz a Jókai-emlékjelek hosszas felsorolása, amely kiváló körképet nyújt az író helyi és politikai rendszereken átívelő kultuszáról. A legintegratívabb fejezet talán a zsidó emlékjelekről szóló, amely ugyancsak beszédesen nyújt betekintést a komáromi zsidóság történetének egyes fejezeteibe. A jelenkor olvasóját pedig egészen biztosan megragadja az Erzsébet hídnál található Trianon-emlékmű története, vagy még inkább a Cirill és Metód-szobor állíttatásának szövevényes és hisztérikus folyamata. Mindegyik esetben képet kaphatunk az avatási ceremóniákról, s ilyen tekintetben a (politikai) rítuskutatás számára is fontos adalékokkal szolgál a könyv. Nyelvi szövet Szólni kell a szöveg sokszínűségéről, annak „szövetéről” is. L. Juhász Ilona a kutatói főszöveg mellett más munkáiban is nagy hangsúlyt helyez a különböző emlékjelek feliratainak betűhív lejegyzésére, valamint rendszeresen szerepeltet korabeli hosszú idézeteket is egy-egy forrásból, mi több, a munkái végén általában terjedelmes, forrásgyűjteménynek minősülő függelékek találhatók. Ez a három szövegtípus automatikusan nyelvi gazdagságot ad, hiszen nemcsak a feliratok sajátos nyelvisége mutatkozik így meg, de egy-egy kor irodalmi nyelve is. A RENDSZERVÁLTÓ NAPOK KRONOLÓGIÁJA - HÉTRŐL HÉTRE 1990. január 20., szombat • Az SZLKP KB pozsonyi ülése Peter Weisst választja meg a párt élén álló Végrehajtó Bizottság új elnökévé. 1990. január 21., vasárnap • A VPN és az FMK közös nyilatkozatot fogad el a nemzetek, nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok együttéléséről Szlovákiában. A nyilatkozat síkraszáll a kollektív kisebbségi jogokért, a kisebbségi önigazgatásért, valamint az emberi jogok betartását ellenőrző, államok fölötti rendszer megvalósításáért, egyúttal elutasítja a reciprocitás és a kollektív bűnösség elvét. A dokumentum január 23-án egyszerre jelenik meg a VPN Verejnost, illetve az FMK Nap című napilapjában. 1990. január 23., kedd • A Szövetségi Gyűlés elfogadja a 15/1990 számú ún. párttörvényt, amely lehetővé teszi, hogy politikai pártok mellett ún. politikai mozgalmak is létesüljenek. A törvény értelmében már létrejött politikai pártnak tekintendő a Csehszlovák Néppárt, a Csehszlovák Szocialista Párt, a Demokrata Párt, a CSKP és a Szabadságpárt; politikai mozgalomnak a Polgári Fórum és a VPN. • Václav Havel köztársasági elnök az ország hivatalos nevének módosítására és címerének megváltoztatására vonatkozó javaslatot terjeszt a Szövetségi Gyűlés elé, az ország és a tagköztársaságok megnevezéséből törölnék a „szocialista” jelzőt, Csehország visszatérne történelmi, Szlovákia hagyományos címeréhez. 1990. január 25., csütörtök • Érsekújvárban a VPN és az FMK kiadásában Szabad Polgár - Slobodny obcan címmel kétnyelvű föggeden járási hetilap indul útjára. 1990. január 25-26., csüt.-pén. • Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök meghívására Magyarországra látogat Václav Havel köztársasági elnök. Megbeszélésük fő témája a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer, valamint a két országban élő nemzeti kisebbségek kérdése. 1990. január 26., péntek • A Csehszlovákiai Magyar IrókTársasága Pozsonyban ülésező I. közgyűlése Grendel Lajost választja az irodalmi Szemle főszerkesztőjévé. • A Pozsonyban tartózkodó Soros György látogatást tesz az FMK irodájában és a Nap szerkesztőségében, s alapítványa útján anyagi támogatást helyez kilátásba mind az FMK, mind a lap számára. 1990. január 27., szombat • Pozsonyban tartja I. közgyűlését a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság. Elnökévé Liszka Józsefet, tiszteletbeli elnökévé Ág Tibort választják 1990. január 30., kedd • A Szövetségi Gyűlés ülésén további 120 új képviselőt kooptálnak a mandátumukról lemondott vagy visszahívott képviselők, köztük nyolc magyar nemzetiségű képviselő helyére. A Népi Kamara képviselőjévé választják többek között az FMK által jelölt Sándor Eleonórát, Világi Oszkárt és Somogyi Szilárdot, a Nemzetek Kamarája képviselőjévé Németh Zsuzsát, Duray Miklóst és Popély Gyulát. Somogyi megválasztását azonban még aznap érvénytelenítik, mivel nem töltötte be a képviselővé választásához szükséges 21. életévét. • A Nap című napilapban megjelenik a Függeden Magyar Kezdeményezés programnyilatkozata. A Nő című hetilap impresszuma a lapot a Szlovák Nőszövetség KB hetilapja helyett családi hetilapként határozza meg. 1990 januárjában • Budapesten - Tóth László irodalomtörténész kezdeményezésére - megjelenik az elsősorban csehszlovákiai magyar érdeklődésű Regio című negyedévi kisebbségtudományi szemle első száma. Kiadója az írók Szakszervezete Széphalom Könyvműhely, megbízott főszerkesztője Filep Tamás Gusztáv. Kassán Keleti Napló címmel föggeden társadalmi és kulturális havilap indul útjára, szerkesztőbizottságának elnöke Máté László. A Szocialista Nevelés című pedagógiai folyóirat felveszi a Nevelés címet, megbízott vezető szerkesztője Kosa Karola. 1990. február 1., csütörtök • A Csemadok a csehszlovákiai magyar kultúra és szellemiség, a csehszlovákiai magyarságkutatás, valamint a művészeti és művelődési seregszemlék támogatása céljából Fábry Zoltán Alapot létesít. Az alap kezdőtőkéjét Fábry Zoltán hagyatéka képezi. (Összeállította Popély Árpád)
