Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
2020-01-18 / 14. szám
id RIPORT PRESSZÓ ■ 2020. JANUAR 18. www.ujszo.com Körösi Csorna 200 Ha lelassulsz, kinyílik a világ Nem volt zenész, mégis opera született a nevével. Nem volt építész, mégis restaurátorok, építészek indulnak el miatta a Himalájába. Nem foglalkozott utazásszervezéssel, mégis az új trend, a slow travel mozgalom, vagyis a lassú, elmélyült utazás példaképének tartják. Körösi Csorna Sándor 200 éve indult el Erdélyből 23 éves zarándoklatára a mesés vagy épp megpróbáltatásokkal teli Keletre. A túlpörgött 21. században szemlélődő viiágjárásából utazási stílus és életfilozófia lett. A jelenben élni, nemcsak nézni, látni is, megélni a pillanatot - nagyjából így lehetne leegyszerűsíteni a slow travel filozófiáját. Felfedezni a helyet, ahol járunk, élni a helybéliek életét. Körösi Csorna Sándor mestere volt ennek. Utánozni nem lehet, bár néhányan elismerésre méltó teljesítménnyel megpróbálták. (Jelenleg is úton van Pengő Zoltán erdélyi újságíró, aki gyalogszerrel jár Csorna nyomában.) De a nyitottságát bárki „másolhatja”. Nincs egyetlen válasz arra, hogy mi hajtotta. Céltudatosság, elszántság, kutatói ösztön - biztosan. És a tudós meggyőződése, hogy megtalálja a magyarok őseit, az ujgurokat. De mindez elég ahhoz, hogy valaki több ezer kilométert gyalogoljon trópusi hőségben és mínusz 25 fokos hidegben, nélkülözve, sokszor éhezve? A kalandvágy jó megfejtés lenne, ha ezt a szót nem használták volna rongyosra a mai túlélőtúrázók a halálvágy-kóstolgatással. O nem kereste, hanem ügyesen kivédte az életveszélyt. Sikerrel kerülte el a pestis sújtotta városokát, háborús övezeteket, s ez nem csak a szerencsének köszönhető. A nyelvtudása révén - 20 nyelven írt, olvasott, beszélt — mindenütt kapcsolatba lépett a helyiekkel, értette őket, a szokásaikat, becsülte a kultúrájukat, meghallgatta tanácsaikat. Biciklivel a Himalájában Az adrenalin hajtotta volna, vagy egyfajta vagányság? Nem illenek rá mai fogalmaink. Késői követői azonban megtapasztalhatták, mi az az adrenalinfföccs. Irimiás Balázs építész, a Csorna Szobája Alapítvány kuratóriumi elnöke nem is egyszer. Először 12 évvel ezelőtt, amikor a feleségével kettesben, kerékpárral vágtak neki a Himalájának. Elszánt vállalkozásnak tűnik, de Balázs szerint nem leheteden két keréken felfedezni a nagy hegyek vidékét. A biciklin ott a sátor és minden, ami kell, bárhol lehet aludni. Az emelkedők persze próbára teszik a túrázót, de lelkierőt ad, ha mindennap van egy cél, amit el kell érni. Mondjuk Zangla, a 4000 méteren lévő falu, ahol, a király vendégeként, másfél évig élt Körösi Csorna Sándor. Fő művén, a tibeti-angol szótáron dolgozott kis szobájában. Európai léptékkel a királyság és a kőből épült palotája kicsi, de kultúrtörténeti jelentőséggel bír. Amikor felbiciklizett Zanglába Irimiás Balázs, romos épületet talált. Műemlékvédő építészként a feladatot látta benne. Megszervezte a Csorna Szobája Alapítványt, támogatókat keresett és az elmúlt években önkéntesek csoportját vezette a Himalájába. Az ilyen utazás életformaváltás is. Az otthoni információcunami után több hétig egy olyan helyen élnek a fiatal magyar építészek, bölcsészek, ahol felesleges a mobilba kapaszkodni. Nincs térerő. Nem kell ezer feladattal megbirkózni nap mint nap, egy dologra lehet koncentrálni. Maguk mögött hagyják Európát, és megkapják cserébe az emberek barátságát és a Himalája csodáját. Az egyik önkéntesük azt mondta, amikor először érkezett meg a faluba, lefeküdt a földre, onnan bámult fel a sokezres csúcsokra, és elsírta magát.
