Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
2020-01-18 / 14. szám
www.ujszo.com PRESSZÓ 2020. JANUAR 18. RIPORT 15 Iskolások (Fotó: Jakabfi Balázs) » Sétálva látni - tippek ■ Nem kell világgá menni ahhoz, hogy megtapasztaljuk a lassú utazás, városnézés élményét. „Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal, és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik." Márai Sándor gondolataival indítja feltöltődést és megnyugvást ígérő budapesti városnéző sétáit a Slow Budapest mozgalom. Bővebben: slowbudapest.com/slow-seta ■ A lassú utazásra szavaz a nemzetközi Slow Living közösség is, melynek magyarországi csapatától információkat kaphatunk olyan utazási célpontokról, ahol megtapasztalhatjuk, hogy a Slow Travel nem közlekedési mód, hanem érzésvilág. https://slowliving.hu Éjszaka mínusz 25 fokban „Először műemlékmentést végeztünk, évről évre visszajártunk egy-egy önkéntesekből álló csapattal - mondja Balázs. - Aztán rájöttünk, hogy Csorna öröksége többről szól. így egyre nagyobb hangsúlyt kapott az oktatás, majd az iskolaépítés. Idén nyáron fejeztük be a harmadik napiskolánkat, amit úgy tájoltunk és szigeteltünk, hogy fűtés nélkül is jó legyen a hőmérséklet, ne kelljen télen abbahagyni a tanítást. Csorna 200 évvel ezelőtt elképesztő emberi erőfeszítéssel vert hidat a két kontinens közé, amit kevesen tudtak utána csinálni. Mi is ezen a hídon járunk.” A magyarok a falu házaiban kapnak szállást, és együtt dolgoznak a helyiekkel. Mind megkóstolták, többen meg is szerették a nagy előd kedvenceit, a pörkölt árpalisztet és a jakvajas teát. S bár a 21. század önkéntesei nem élik azt az életet, amit Körösi Csorna, de közel kerülnek hozzá. Balázs a mínusz 25 fokos telet is kipróbálta. „Négy év után, 2011-ben elhatároztuk, télen is megnézzük Zanglát. Tudtuk Csornáról, hogy két telet is kihúzott ott, kíváncsiak voltunk, mit élhetett át, amikor a hó teljesen elzárta a külvilágtól. Mi is csak egy befagyott folyón felfelé tudtuk megközelíteni a régiót, kilencven kilométeres túrával. Zanglában aztán felmentünk a palotába is, hogy Csorna szobájában töltsünk egyetlen éjszakát, fűtés nélkül. O mínusz 25-30 fokban sem fűtött, ahhoz ugyanis a nyílt térben kellett volna tüzet raknia. Féltette a füsttől értékes jegyzeteit, könyveit. Állatbőrökkel takarózott, mi korszerű, nagy fagytűrésű hálózsákokba bújtunk. És még így is életem legnehezebb éjszakája volt. Naplemente után hirtelen zuhant le a hőmérséklet, a mínusz 25 fokos levegő olyan ijesztő volt, hogy pánik közeli állapotba kerültem. Ötpercenként felültem, hogy Úristen, megfagyunk, le sem tudunk már innen menni. Pedig ott volt a falu biztató közelsége. Ekkor éreztem magam legközelebb Csorna életéhez, s még nagyobb tiszteletet éreztem iránta.” Slow travel a 21. században Nem leheteden eljutni a Himalájába vagy akár Zanglába, de aki nekivág az úrnak, hamar megtanul lelassulni. Itt senki sem rohanhat, a természet diktálja a tempót. Nyáron hat-nyolc nap, mire Európából Nyugat-Tibetbe jut az utazó. A hosszú repülőúton nemcsak időzónákat hagy maga mögött, hanem az otthoni fogalmakat is az időről. Az idő ott nem pénz, hanem gazdagság. Szellemiekben, tudásban, önmagunk megismerésében, élményekben. Ládák fővárosáig lehet repülni, s onnan, nyáron, egyhetes gyalogtúrával közelíthető meg Zangla. De dzsippel is két nap az út. Indiába természetesen sokkal többen jutnak el Magyarországról, Szlovákiából, mint Nyugat-Tibetbe. A gazdag kultúrájú, kontinensnyi országban az emberek többsége »' nem tud a magyar tibetológusról, de ott, ahol életével nyomott hagyott, vagy az utókor emléket állított neki, a helyiek tudják, mire, kire kíváncsiak a magyar utazók. Kalkuttában a Bengáli Ázsiai Társaság székházában, ahol Csorna több évet dolgozott, elviszik az emlékszobájába, megmutatják a tibeti-angol szótár eredeti példányait. Dardzsilingben bármelyik szállodában útba igazítják a magyarokat a síremlékéhez. Elhivatott tudós volt. Irimiás Balázs szerint nemcsak a tibetológiának, hanem az új slow travel mozgalomnak is alapító atyja lehetne. Vándorlása, figyelme a világra, nyitottsága szöges ellentéte annak, hogy ma, buzgó szelfizések, állandó fotózások közepette szinte csak a mobilunk kijelzőjén látjuk a helyeket, ahol járunk. Azzal, ahogy ő ismerkedett a helyi kultúrákkal, harmonikusabb, toleránsabb hellyé leheme tenni a világot ma is. És érdekesebbé, emlékezetesebbé, színesebbé a saját utazásunkat. Völgyi Vera » Csorna találkozása Svobodával 1819. november 24-én Nagyenyedről indult útnak, és sose tért vissza. Csak a hírneve és munkássága. Január elsején már elhagyta Bukarestet is, Bulgárián és Törökországon át vitt az útja a Közel-Kelet országaiba. 200 éve júliusban Bagdadba érkezett, ahol újra magyarul beszélhetett. A szlovák Anton Svoboda fogadta be a házába, másfél hónapig nyújtott hajlékot neki, majd tartalék ruhával és pénzzel engedte útjára. Tudományos életének legtermékenyebb időszaka Indiában volt. Itt gyűjtötte össze, és írta fő művét. A tibeti-angol szótár és nyelvtan világhírűvé tette. 500-500 példányban adták ki Kalkuttában. Mielőtt továbbutazott volna az ujgurokhoz, a magyarok őshazáját keresve, maláriás fertőzést kapott és 1842 áprilisában Dardzsilingben érte a halál.
