Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
2020-01-17 / 13. szám
2020. január 17., péntek, 20. évfolyam, 3. szám A cselédek szerepe Jelentős társadalmi változások kora ez az időszak. A módosabb, gazdagabb polgári réteg, valamint a nemesség még mindig őrizte a státuszát, egyebek mellett cselédek alkalmazásával. Közben viszont megjelent és fokozatosan teret hódított a modern háziasszony ideája is. A nagyvárosokba cselédként érkező fiatal falusi lányok nemcsak munkát, pénzt, hanem tapasztalatot is akartak szerezni. A két háború közötti cselédsors nem volt ideális, de jó iskolának számított. A fiatal lányokat először is be kellett tanítani, ami valóban fáradságos munka volt. Meg kellett tanulniuk, hogyan tisztítsák az ezüstöt, hogyan viselkedjenek a család tagjaival, a vendégekkel, hogyan szolgálják fel az ételt. Nem volt egyszerű megtanulni a tálalás művészetét sem, vagyis hogy milyen fogáshoz milyen tányért, evőeszközt kell kirakni. A fiatal lányokat eleinte könynyebb foglalatosságokra osztották be, legtöbbször kisgyerek mellé. Mikor aztán nagyobb lett, szobalány lett belőle, ha nem volt elég ügyes vagy csinos, akkor konyhai szolgáló, aki a szakácsnő keze alá dolgozott. A cselédrangsor csúcsán a szakácsnő állt, őt jobban is fizették. A városi úri háztartások többsége egy vagy két cselédet tartott, utóbbi esetben a tapasztaltabb, ■> idősebb nő töltötte be a szakácsnői posztot, a fiatalabb lány pedig a szobalányi szerepet. Rá hárult a takarítás, a mosás, a konyhai segédmunka, és gyakran a gyerekek vigyázása is. Az első világháború és az azt követő nehéz évek nyomot hagytak az étrenden is. A jómódú polgári háztartásokban elsősorban a kései reggeli volt gazdag, ahogy mondták, angol vagy villás reggelit tálaltak, gyakran felvágottakat, sült kolbászt, friss kenyeret és sajtokat tálaltak fel valamilyen idénygyümölccsel. Az ebéd gyakran elmaradt vagy késő délutánra tolódott, és általában három fogásra korlátozódott. A vacsora is szerényebb volt, többnyire valamilyen erőleves, hideg sült, sajt vagy főzelék feltéttel került az asztalra. Ünnepi alkalmakkor gazdagabb estebédet szolgáltak fel a meghívott vacsoravendégeknek, de ezek sem voltak már pazar lakomák. Az étkezés az úri hagyományokat ápoló családoknál kötelezőn az ebédlőben zajlott. A modern háziasszony Az első világháború után a korábbi életforma egyre nehezebben volt fenntartható a középosztálybeli családok számára. Fokozatosan mind több nő vállalt munkát, és egyre kevesebben vehették igénybe cseléd segítségét a háztartásban. így aztán átértelmeződött a jó háztartásvezetés és a jó háziasszony fogalma is. A háború előtt az számított jó háziasszonynak, aki az egész A modern háziasszony mar nem alkalmazott szakácsnőt cselédet, ehelyett maga sütött-főzött (Fotó: Fortepan) Dédanyáink konyhája A közismert mondás szerint nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk. Bár néhány ínyenc tiltakozhat a megállapítás ellen, tény, hogy a történelem folyamán elsősorban a túlélés vezette a szakácsok és háziasszonyok kezét. Még az utóbbi 100-120 évben is csak ritkán és keveseknek adatott meg, hogy a békebeli jólétben válogatott kulináris élvezeteknek hódoljanak. Sorozatunkban 5 generáció gasztronómiáját elevenítjük fel, ükanyáink konyhájától a mai modern háztartásig. Az alábbiakban arról mesélünk, milyen körülmények között kellett találékonyan, gazdaságosan és takarékosan vezetnie a háztartást dédanyáink generációjának az 1930-1940-es években. napját a cselédek irányításával, takarítással, sütéssel, főzéssel töltötte, a gyerekeit nevelte. A háború után lassan más minta vált követendővé: a tökéletes feleség a lakást egyedül is képes volt rendben tartani, vendégeire egyedül főzött, és mindeközben jókedvű, szórakoztató úrinő maradt. A polgári miliőben már nem várták el a háziasszonytól, hogy hatalmas vendégségeket rendezzen sokfogásos menüvel. Bőven elég volt egy teadélután néhány süteménnyel. A háború után épített kisebb lakásokban jelentősen csökkent a konyha mérete, sok helyen megszűnt az önálló ebédlő, és az étkezőhely a nappaliba került át. Á konyhaszekrény (kredenc) önálló, mozdítható darab volt rengeteg fiókkal, polccal, ajtóval, esetleg beépí- - tett jégszekrénnyel. A legtöbb városi lakásban ekkor már volt folyóvíz. A konyhákba sok helyen sparheltet helyeztek el, amivel egyszerre meg lehetett oldani a főzést és a fűtést is. A modern kislakásokban tűzhely híján gáz-, petróleum- vagy spirituszfőzőket használtak. Hasznos újdonság volt a falra szerelt, vízvezetékkel ellátott mosogató. A modern konyhában megjelent néhány új gép és konyhai eszköz is. Gyorsan népszerűvé váltak a jénai edények, a magas nyomású gőzfazekak, a toronyedények, noha a hagyományos, zománcozott falú vasedények azért még őrizték a pozíciójukat, és a legtöbb városi háztartásban továbbra is megtalálható volt a zsírosbödön. A korszak szakácskönyvei komplett menüsorokkal segítették a háziasszonyokat, és még arra is figyeltek, hogy külön menüt állítsanak össze a szerényebb és a kicsit jobban eleresztett háztartások számára. A szerzők a háztartásra fordítható összeget a családi jövedelem harminc százalékában állapították meg. Figyeltek rá, hogy minden napra jusson valami húsféle, zöldség, gyümölcs, tejtermék,
