Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
2020-01-17 / 13. szám
www.ujszo.com | 2020. január 17. KULTÚRA 9 Inkább nem velük A vígjáték iránt elkötelezett Orosz Dénes rendező a Seveledben is helyzetkomikumra épülő történetet működtet MÉSZÁROS MÁRTON Orosz Dénes új romantikus vígjátéka korábbi, azonos műfajú játékfilmjei (Poligamy, Corning Out) sorába illeszkedik, de egészen kiszámítható és banális. A Mészáros Béla és Tenki Réka főszereplésével készült históriát még a nagy nevek és a sikerültebb poénok sem képesek megmenteni. A hollywoodi vígjáték fáradhatatlanul dobja le a hátáról az egyébként is súlyát vesztett terhét, azt a minimális értéket, amelyet az évezred elején még képviselt. A magyar kísérletek ugyancsak kiszámíthatók, tobzódnak a klisékben, harmatgyenge a történetük, s a verbal itás tekintetében a tengerentúli társaikhoz hasonlóan elmozdultak a nyelvi primitívség irányába. Orosz Dénes új romantikus komédiája, a Seveled egyáltalán nem lóg ki a felvázolt sorból, mégis van benne valami szerethető. Újonnan nemcsak a hazai vígjátékok kezdtek el mindennél jobban idomulni az amerikai társaikhoz, úgy tűnik, a műfajban a filmkezdés tekintetében is sokszor egymáshoz kísértetiesen hasonló megoldások születnek. Akárcsak a Drakulics elvtárs, úgy a Seveled nyitójelenetében is egy szeretkező pár látványa fogadja a nézőt, majd az aktust végző páros férfi tagja bemutatkozik, s elmeséli az életét. A film kezdetén Gergő (Mészáros Béla) elmondja, eddig minden kedvesét és szexpartnerét elutasította, a különbség csupán az, hogy volt, akit a másiknál hosszabb ideig viselt el. Azzal ugyanis képtelen együtt lenni, aki musicalrajongó, aki beleeszik a tányérján lévő ételbe, netán azzal, akit Klotildnak hívnak... hosszú a sor. Az édesanyjával, Emmával (Básti Juli) viszont különösen jól megtalálja a közös hangot: a fiú filmrajongó és filmkritikus, a mama szeme fénye, az asszony pedig kultúrember, az 1970- es évek francia művészfilmjeinek fordítója, mintaanya, több mint a legharciasabb jiddise mámé. A vígjáték iránt elkötelezett Orosz a korábbi munkái, a Poligamy és a Corning Out nyomán ezúttal is helyzetkomikumra épülő történetet működtet: Emma krónikus szívelégtelenségben szenved, egy hajszálon múlik az élete. Némileg mesés módon egy kegyes hazugság menti meg, történetesen az, hogy a fia azt füllenti, a régóta várt unoka már úton van, mi több, édesanyja kórházi ágyához hurcolja a szomszédban élő sztriptíztáncos-pincémőt (Tenki Réka). És mit ad isten, az asszony életre kap, a hazugságot pedig kontrolitól kontroliig kell folytatni. Tenki Réka és Mészáros Béla (Fotók: Intercom) Básti Juli és Tenki Réka Várady Zsuzsi a rendezővel közösen írt forgatókönyve nagyon gyenge, sokszor úgy érezzük, mintha egy „tápos” latin-amerikai szappanopera jeleneteibe csöppentünk volna. Az egyik epizódban Gergőnek megint hantáznia kell, de nagy kínjában nem jut eszébe semmi, a szigorú szülői tekintet elől a kórházi ágy mellé néz, megakad a szeme az édesanyja által alaposan megdézsmált nápolyin, majd rávágja: a „kamubarátnő” azért nincsen itt, mert Nápolyba kellett utaznia. Egy mellékszálon a beteg unokaöccse, Adonisz (önmagában a név is érdekes, persze, érthető a pocakos Mészáros Máté esetén) kezdetben látszólag sikertelenül próbál udvarolni a doktornőnek (Rezes Judit), aki az egyik találkára elmegy, de csak azért, hogy imádójának megmondhassa, csupán azért van ott, hogy elmondhassa, hogy nem jön el. A szerelem elveszi az ember eszét, na de ez, ahogy mondani szokás, még viccnek is rossz. Fillenz Adám kamerája és Valcz Gábor látványa nem sokat közöl, a szereplők ellenben túlbeszélnek mindent. Az igazi cselekményt, ahogyan azt sejteni lehet, a két teljesen eltérő társadalmi osztályból érkező, egymás inverzeként leírható szereplő fokozatos egymásra találása, meg jó adag helyzetkomikum adja. Saci, a valóban terhes „kamubarátnő” faékegyszerüségű, harsány, közönséges békési lány, akinek esélye sem volt a kitörésre, Gergő viszont intelligens, sokak szerint jó humorú, igényes hapsi. Ennek a két fiatalnak a látPENGE Versbeszólőkorok „hol én leszek kicsi, hol ő nagy, / így váltakozunk az örökkévalóságig. // Közben kisfiam a másik ablakban / fürdik apja arcában.” Az oviablakban című vers e két strófájával jól példázhatok Pénzes Tímea új kötetének célkitűzései - az Ikeranyaversekkel a fordítóként is ismert költő arra tesz kísérletet, hogy a líra eszköztárát mozgósítva gyermekei pozíciójába helyezkedjen, és így a világra eszmélés folyamata mellett az anyaság tapasztalategyüttesét is mélyebben megértse. Ennek érdekében az anya néhol kicsijeihez hasonlóan viselkedik, máshol látszólag átadja a versbeszélő státuszát, és mintegy gyermekbeszélőket imitálva igyekszik felvázolni, milyen lehet azoknak a perspektívája, akik szűkebb és tágabb környezetükkel éppen csak ismerkedni kezdenek. Ahogyan a kötet címéből kiderül, a szövegek egy ikerpár, név szerint Ajna és Koni növekedéstörténetét követik. Akár egy babanaplóban, fontos pillanataikról olvashatunk. Az ikrek megfigyelése speciális kapcsolatuk miatt a szokottnál érdekesebb összefüggések regisztrálásának a lehetőségével kecsegtet. Szerencsére a költő nem bocsátkozik magyarázatokba, megelégszik a korrelációk észrevételével, nem „varázstalanít” - a nézőpontok és beszédhelyzetek következetes váltakoztatásával inkább arra törekszik, hogy a gyermeki világot gyermekként élje újra, de felnőttként értse meg. A tizenegy ciklusból hét kronológiailag rendszerezett, pl. Hetesversek, Hónaposversek, Egyév-versek stb., JUHÁSZ TIBOR KRITIKAI ROVATA ami még inkább a könyv naplójellegét erősíti. Az utolsó három blokkba kerültek azok a költemények, amelyek kielégítőn bejárják a korábban felvetett, de ki nem bontott irányokat. Ennek következtében Ajna és Koni - gyermeknyelven fogalmazott - észrevételeiből inspirált versek kerültek a Gyermekmerengőbe, míg az Álmodásversek ciklus az ikrek és az édesanyjuk szoros kapcsolatát taglalja. Pénzes az utolsó, Anyamonológok című egységbe gyűjtötte azokat a költeményeket, amelyek konkrétan az anyaság tapasztalategyüttesének színrevitelével foglalkoznak, ugyanakkor-és ennek következtében lesznek a szövegekből valóban ikeranyaversek - az anya-gyermek viszonyrendszer sajátosságaira tett utalások minden ciklusban meghatározók. Érdekes, hogy Ajna és Koni nagy, elsőre (és gyakran másodszorra is) megválaszolhatatlan kérdései, mint például, hogy „mennyit kell számolni, mire elér az űrbe az ember”, arra késztetik az anyát, hogy szülői szerepének pedagógiai fontosságát felmérve a tanulás és a tanítás céljából ő is olyan kérdéseket tegyen fel magának, amelyekre korántsem egyszerű a válaszadás. E tekintetben a könyv inkább a felnőttekhez szól. Csíki Csaba illusztrációi talán ezért is rugaszkodnak el a gyermekverskötetek megszokott vizuális világától. Sejtelmes ábrákkal operáló, elidőzésre késztető munkáinak árnyalatai ugyan meseszerű hatást keltenek, de a képek maradéktalanul aligha érthetők egy gyermek számára, a felnőtt olvasóközönséget azonban a költeményekkel kezdeményezett értő párbeszéd miatt izgalmas interpretációs munkára csábíthatják. Bírálat leginkább a rím- és a formakezelés miatt érheti a kötetet. A mondókaszerű költeményektől a szabadversekig terjed az Ikeranyaversek műfaji spektruma, az átmenetekre is jócskán találni példát. Kár, hogy a költemények sokszor olyan ragrímekkel díszítettek, amelyek fals és megúszósnak tűnő összecsengéseket eredményeznek, az ütemhatárok túlságosan csúszkálnak, és bár szimpatikus a formakezeléssel való fesztelen játékos kísérletezés, bizonyos, hogy elegánsabb is lehetett volna. Pénzes Tímea: Ikeranyaversek, Kalligram, 2019. Értékelés: 8/10 szólagosnál több dolgáb an egymással: az „elitpasinak” lejjebb kell adnia az igényeit, a lánynak pedig jóval több tanulnivalója akad, történetesen az egész ruhatárát, stílusát, habitusát kell lecserélnie. A kevés értékelhető dramaturgiai elem közül szóra érdemes, hogy a cselekmény milyen sokszor játszikel a nézői elvárások felülírásával, valamint a félreértésből fakadó helyzetkomikummal. Amikor Emma élete veszélyben forog, egy temetésen találjuk magunkat, de a tömegből csak kitűnik a nagybeteg asszony. E motívum még kétszer megismétlődik, azzal, hogy kiderül, Emma életben van. Sőt, olyannyira, hogy a film mozgatórugója, a legkiválóbb jelenetek egytől-egyig a karakteréhez kötődnek. Básti Juli, az életre keltője ragyogóan játssza. Az egyszerre sebezhető és kőkemény nő kézben tart mindent, az „erről nem nyitok vitát” mondatfordulat vagy a „punktum” mondatszó számtalanszor hagyja el a száját. Habár Mészáros Béla és Tenki Réka tisztességgel hozza ezt a fura, vérszegény párost, az igazán tökéletes választás a Muppet Show két öregjeként megjelenített szomszédokat játszó Bodrogi Gyula és Cserhalmi György, akiknek alig van szövegük, mégis zseniálisan viccesek. Viszont hiába vannak ennek a romantikus komédiának szerethető vonásai és prosperáló poénjai (utóbbiakhoz sorolandó a markológép; a sajtó kilátástalan helyzete), az ötlettelenséget, a gagyit, a nyelvi és képi igénytelenséget még a legendás alkotók sem tudják feledtetni. Seveled. Magyar romantikus vígjáték, 2019. Rendező: Orosz Dénes. Szereplők: Mészáros Béla, Tenki Réka, Básti Juli, Mészáros Máté, Rezes Judit, Cserhalmi György, Bodrogi Gyula, Molnár Áron, Ónodi Eszter Telekes Péter. r Uj irodalmi díj adakozásból Budapest. Átadták a Kukorelly Endre költő kezdeményezésére, közösségi finanszírozásból alapított Baumgartendíjákat. Kukorelly maga egymillió forintot ajánlott fel javaslata szerint a Baumgarten-díj visszaállítása végleg elfeledtetné az állami művészeti kitüntetések „aránytalanságait és igazságtalanságát”, a civilektől érkező pénzadományok pedig különlegesen értékessé tehetik ezt az elismerést. „Javaslom, kezdjünk valamit! Ha minél többen beszállunk kisebb-nagyobb összeggel, elkezdhetnénk, és ha egyszer majd visszaadják az államosított/elrabolt javakat, a Baumgarten-, de legalább Gyümölcsöskert-díj újra betölthetné a szerepét”- írta tavaly márciusi Facebook-bejegyzésében Kukorelly Endre. Áz idei év díjazottjai: Márton László, St.Turba Tamás, Pintér Béla, Christina Viragh és Mamo János. Jutalomban részesült Bartók Imre, Kulcsár-Szabó Zoltán, Peer Krisztián, Szilágyi Zsófia, Bán Zoltán András és egy szlovákiai magyar költő, műfordító, irodalomtudós, Csehy Zoltán, (k)
