Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
2020-01-17 / 13. szám
TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 101 2020. január 17. | www.ujszo.com A harangok világa - múlt, jelen és jövő ä " tmmr i Európában a 15. század, a reneszánsz hozott komoly változást, nagy divatja lett a díszes, egyre nagyobbra épített tornyokba elhelyezett, mind finomabb kidolgozású harangoknak (Shutterstock) CSIBRÁNYI ZOLTÁN Az egész év során, világszerte - helyenként változó szokások szerint - rengetegszer hallhatók különféle harangok hangjai. Történetük évezredes múltra tekint vissza. Régmúltjuk a bő 4000 évvel ezelőtti Kínában keresendő. Harangjaik összetett világa bővebb részletezést kíván. Megjelenésben és méretben is jócskán eltérő típusaik voltak, de mindegyiknek fontos szerep jutott valamilyen formában és mértékben. Kezdetben nem valláshoz kötődött, csak a munkanap végét jelezte a harangszó (historyofbells. com). Később volt, amelyeket istenek imádásakor kongattak meg, mást fontos bejelentésekkor, vészhelyzetekben. .. Egy a témáról szóló, a china.org.cn oldalon elérhető cikk szerint a taozhong volt a legkorábbi fajta. A tongnao már fémtestü, alakjában harangra emlékeztető, kalapáccsal megszólaltatott bronz ütőhangszer volt. A tonglihg kis bronzcsengő. A tongzhong is bronz, ebből alakult ki a bianling, a biannao és a bianzhongba. A zheng nevezetű, harang alakú ütős hangszer hangja katonai csapatok menetelésekor volt hallható. A társadalom fejlődése elhozott egy olyan korszakot, amelyben az államvezetés hatalmasságai harangokkal is hangsúlyozták önnön jelentőségüket. A hatalomhierarchia rendszerében jelentőséggel bírt a harangok száma, ami rang függvénye volt: a császár palotájának mind a négy sarkához került egy, hercegek lakóhelyének három oldalánál, miniszterekének két oldalánál állhatott harang, tisztviselők háza mellé egy kerülhetett. A buddhizmus elterjedésével a harangok e vallás templomainak lényeges részeivé váltak. A Ming-dinasztia (1368-1644) és a Qing-dinasztia (1644-1911) alatt - felhasználási helyük és szerepük szerint - voltak zenéléshez valók, buddhista és taoista templomokban használatosak, császári udvari harangok és az éjszakai órák múlását jelzők. A fémharangok istentiszteleteken való használatának szokása Kínából teijedt át Japánba, Indiába, Thaiföldre, majd a Föld számos országában megjelentek; rengeteg kultúra elválaszthatatlan részeivé váltak. Az ókori Egyiptomban Ozirisz isten imádásakor használtak harangot. Az ókori rómaiak harangszóval fejezték ki hálájukat isteneiknek egyegy sikeres csata után. Európában a hagyomány a Kr. u. 353-ban született Szent Paulinüs, az itáliai Nola püspökéhez köti a harangozás bevezetését a hívek gyülekezetbe hívására. De a templomba hívó harang külön toronyba először csak 561 -ben került (Franciaország). Egykor a harangszó volt az időbeli útmutató, jelezte az ebédidőt, ima idejét és hogy mikor lehet nyugovóra térni. Hívhatott ünneplésre. Figyelmeztetett vészhelyzetre. Ismert a reggeli, déli, esti harangszó, a halálhoz, temetéshez kapcsolódó harango^ás, szentmisék szerves része. Mai templomi esküvők elengedhetetlen, jellemző eleme, a boldogságot, a pár új, közös életét jelképezi. E hagyomány egy ősi kelta hiedelemből ered: ők úgy vélték,a harangok képesek gátat vetni a gonosz szellemeknek, és ugyanakkor segítik a kívánságok beteljesülését. Innen hát, hogy ma gyakran két összekapcsolódó harang díszít esküvői értesítőket, meghívókat, tortákat. Európában a 15. század, a reneszánsz hozott komoly változást, nagy divatja lett a díszes, egyre nagyobbra épített tornyokba elhelyezett, mind finomabb kidolgozású harangoknak. A gótika idején mindez tovább fokozódott. Később ráeszméltek, ennek az eszköznek a zenében is komoly szerep juthat. Itt érdemelnek szót az 1600-as években élt Francois és Pieter Hemony testvérek. Ok az ún. carillon terén (skála szerint hangolt, dallamjátszó harangok sora) alkottak sok szépet. 51 carillont öntöttek ki és helyeztek el a kontinens számos városában. A 604-ben megválasztott Szabiniánusz pápa ismerte el hivatalosan a harangok használatát a keresztény szertartásokban. Rendkívüli jelentőségű események apropót szolgáltathatnak, hogy bizonyos, egyébként nem sűrűn használt harangokat is megszólaltassanak. Lehet ez súlyos természeti katasztrófa, de egy új pápa megválasztása is. A moszkvai Kreml kedvelt látnivalója az 1735-ben öntött Cárharang, a világon megtekinthető legnagyobb, úgy 216 tormás. Sosem szólaltatták meg, mert kiöntését követően állványzatán tűz gyúlt, a lángoktól átforrósodva megrepedezett az oltáskor használt víz kiváltotta sokktól; egy darab ki is törött belőle. Mianmarban (Burma) állítólag létezett egy nagyobb, a Dhammazediharang, amelyet 1600 táján akart az országból ellopni egy portugál férfi, de hajója elsüllyedt. Ám egyesek a harang néhai létezését is kétségbe vonják. A jelenlegi második legnagyobb Japánban található, 71 tonnás (Chion-In tempóm, Kiotó). A harmadik egy 25 tonnás dél-koreai példány, ma a Gyeongju Nemzeti Múzeumban tekinthető meg. Pár száz évvel ezelőttig az emberek jelentős része számára a templomba járás, a papok által végzett vallásos szertartások voltak az egyedüli olyan események, amely előre meghatározott időpontokban történtek - és ezekre harangszó hívott. A világháló korában sokkal gyorsabban zajlik szinte minden, mint akár csak pár évtizeddel előtte. A harangoknak remélhetőleg mégis lesz jövője. És nem csak a vallás, a hagyománytisztelet és a régmúltbeli emlékek ápolásának jelenkori trendje miatt. Éppen a gyors életvitel az, amely gyakran lemeríti az ember testi- és lelkierejét. Ilyenkor jól jön egy kis önmagunkba fordulás. Mármost, ha pont egy kimerült pillanatában hall harangozást valaki, azt akként is értelmezhetné, hogy érdemes lenne lassítani, múlton, jelenen és jövőn eltöprengeni. A vallásos hit terén kapott szerepén túl, a harangszóra a 21. század elején ilyen megközelítésben is lehetne gondolni. Ne feledjük, ez is, mint sok más, szokás kérdése. Felfogható lenne jelzésként, hogy itt az ideje a napjainkban divatos szóval „énidőnek” mondott öngondoskodásnak, a magunkra szánt idő kellemes és hasznos eltöltésének, a saját gondolatokban való elmélyülésnek, a teendőink fontossági sorrendje felállításának, a tetteink következményei átgondolásának és így tovább. Ilyeténképpen a harangszó irányításával tisztulhatna meg az ember lelke a nyomasztó terhektől. A kihalás szélére sodródhatnak a tengeri teknősök MTI-HÍR A kihalás száléra sodródtak a tengeri teknősök a Greenpeace jelentése szerint. A Turtles Under Threat című jelentésében a természetvédelmi szervezet az erősen veszélyeztetett éllatok helyzetét vizsgálta. „A teknősök már a dinoszauruszok korában is éltek, de csupán 5 0 év alatt mi, emberek a kihalás szélére sodortuk őket” - mondta Adam Pawloff, a Greenpeace osztrák szóvivője. A helyzet fo okai a műanyagszemét, az ipari halászat és a klímakrízis. Francia Guyana partjainálmég az 1990-es években is több mint 50 ezer fészket raktak a teknősök szezononként. Mára számuk nem éri el a 200-at sem - áll a jelentésben. A világ vizei a hetvenes évek óta folyamatosan melegszenek, 1993 óta a melegedés sebessége megkétszereződött. Emiatt a korallzátonyok, amelyek például a közönséges cserepesteknős (Eretmochelys imbricata) számára fontos táplálékforrást jelentenek, kifehérednek és elpusztulnak, ennek következtében a hüllők elveszítik táplálkozásuk alapjait. A felmelegedés a tengeri áramlatokat is megváltoztatja az óceánokban, ami hatással van a tengeri teknősök vándorútjaira is. A Greenpeace helyi kutatókkal közösen 2019-ben megvizsgálta Francia Guyana kérgesteknőspopulációját. Tíz nőstény vándorútját nyomon követve megállapították, hogy az állatok kétszer akkora távolságokat tesznek meg, mint tíz évvel korábban. Ez az erőkifejtés szintén hatással lehet a szaporodásukra: a tudósok szerint nagyon valószínű, hogy a kérgesteknősöknek ilyen óriási utazásokat követően kevesebb energiájuk marad a tojások létrehozására. A fészekrakásnál is nagy befolyással bír a klíma felmelegedése, a kikelő utódok nemét ugyanis többek között az is meghatározza, milyen hőmérsékletű a homok, amelybe lerakták a tojásokat - hangsúlyozta a Greenpeace. Minél melegebb a homok, annál valószínűbb, hogy nőstény kel ki a tojásból, ez a nemi arányokat tekintve egyenlőtlenségeket idéz elő, ami pedig egész populációkat veszélyeztethet. Azt már megállapították, hogy például a közönséges levesteknős (Chelonia mydas) egyik Ausztrália közelében élő populációjában egy hímre 116 nőstény jut. A klímaváltozás és annak következményei mellett más tényezők is erőteljesen veszélyeztetik a teknősök túlélését. Gyakran végzik halászhálókba akadva vagy fulladnak meg a műanyagszemétben. A Greenpeace ezért egy tengerekre vonatkozó ENSZ-egyezmény létrehozását sürgeti, hogy az állatállomány, például az erősen veszélyeztetett tengeri teknősök újra erőre kaphassanak. Hétből hat tengeriteknős-fajt már a súlyosan veszélyeztetett kategóriába sorol a Természetvédelmi Világszervezet (IUCN). A helyzet fő okai a műanyagszemét, az ipari halászat és a klímakrízis (Shutterstock)
