Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
2020-01-14 / 10. szám
www.ujszo.com I 2020. január 14. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kulturális veszteségeink 67. A hollywoodi történetekből sajnos hiányzik a happy end utáni rész JUHÁSZ KATALIN A utóbbi évtized-de Y"B talán mondhatunk ZJA m évtizedeket is - JL legnagyobb botránya dagad a brit királyi családban, de talán mondhatunk monarchiát is. Harry herceg és Meghan hercegnő múlt héten lazán bejelentette, hogy minden tiszteletük a királyi családé, de távoznak az udvarból, ezentúl civilként szeretnének élni, felváltva Észak-Amerikában és Angliában, továbbá anyagilag is (majdnem) függetlenek akarnak lenni. Károly herceg és Vilmos herceg nagyon begurult, a királynő tajtékzik, állítják a brit bulvárlapok „belső forrásai”, és ebben lehet igazság, mert a Buckingham-palota hivatalos közleménye messze nem volt olyan kimért és szikár, mint megszoktuk. Harry herceg személyes jó barátja, a kanadai miniszterelnök előbb tudott a dologról, mint a királynő - megint csak „állítólag”, de ebben is lehet igazság, mert Meghan Markle már a nagy bejelentés másnapján Kanadába utazott, és nem vesz részt azon a családi válságértekezleten sem, amely e sorok írása idején zajlott a sandringhami birtokon, ahol a család - Harryék kivételével - az ünnepeket töltötte. Érdekes figyelni, mennyire másképp kezeli az ügyet a brit és az amerikai sajtó. Az US A-ban a királyi családot nem igazán veszik komolyan, tulajdonképpen Nagy-Britannia Disneylandjének tartják (még a CNN is), papírmasé figurákkal, amelyek néha megjelennek szórakoztatni a népet, de más feladatuk nem igazán van. A BBC és a londoni lapok ugyanakkor komoly válsághelyzetről számoltak be, mert a britek lelkében mégiscsak ott a több évszázados hagyomány iránti tisztelet. A kanadai sajtó pedig visszafogott, hiszen az ország papíron a monarchia része, II. Erzsébet az ő uralkodójuk is. Ott inkább számolgatnak: röpködnek az összegek, hogy a pár odaköltözése mennyibe kerül majd a kanadai adófizetőknek. Mert hiszen hiába akarnak ők normális emberekként élni, mégsem léphetnek ki csak úgy az utcára, a testőröket pedig a kanadai államnak kell fizetnie - legalábbis a jogászok többsége szerint, bár ilyesmire még nem volt precedens az ország történetében. Az viszont tény, hogy a 2018-as hercegi esküvőt a tévénézők tündérmeseként nézték az egész világon, nem csak az USA-ban. Ott viszont duplán jelen volt a mesefaktor, hiszen hány meg hány hollywoodi film született arról, hogy a nép egyszerű lányáért eljött a szőke herceg? Erről jut eszembe, hogy Meghan Markle állítólag már alá is írt egy szerződést a Disney-vei valami szöveg-alámondásos munkára, sőt az NME információi szerint ennek egy része már el is készült, december elején Kanadában. Vagyis ezek ketten már akkor tudták, mivel lepik meg az udvart az új évben, és a hercegnő nem kért engedélyt a protokollosztálytól, hogy felkeressen egy stúdiót. A hollywoodi történetekből sajnos hiányzik a happy end utáni rész, amikor a királyi családba csöppent egyszerű halandó szembesül azzal, hogy többé nem lehet saját Facebook-profilja, mosolygó oldalbordaként kell élnie, és még csak a körmét sem festheti sötétkékre. A királynő által összehívott családi csúcstalálkozón egyébként szerintem nem várható „ítélet” ebben a cserbenhagyásos ügyben. Inkább arra fogadnék, hogy az anyagiakat beszéli át Károllyal, Vilmossal és Harryvel II. Erzsébet. Aki egyébként azért lett királynő, mert édesapjának bátyja annak idején lemondott a trónról, hogy feleségül vehesse szerelmét, egy elvált amerikai színésznőt, és a tengeren túlra költözhessen vele. r Pellegrini és a felelősségvállalás HEGEDŰS NORBERT A szlovákiai politikai élet nem szűkölködik szürreális megszólalásokban, Peter Pellegrini miniszterelnök azonban a hétvégén még ebben a mezőnyben is kiemelkedőt alkotott. Múlt héten Pellegrininek adtam igazat az Andrej Danko házelnökkel folytatott vitában, de a miniszterelnök gyorsan bebizonyította, hogy ő sem kispályás játékos: bármikor képes olyan gondolatmenetet produkálni, amelynek hallatán a Kapitány is elismerően csettintene. Az történt ugyanis, hogy Peter Pellegrini a közszolgálati rádióban kijelentette, szerinte az igazságügyi minisztérium is felelős azért, hogy a szlovákiai lakosság meglehetősen bizalmatlan a bíróságokkal szemben. Úgy véli ugyanis, hogy a minisztériumnak hamarabb kellett volna cselekednie, amikor Kocner Threema-üzenetei kapcsán a rendőrség lefoglalta néhány bíró telefonját. Azt már elfelejtette megemlíteni, hogy a Smer abban az időben minden erejével azon volt, hogy a Threema-üzenetek hitelességét megkérdőjelezze. Pellegrini azt is kifogásolta, hogy az igazságügyi tárca több esetben a végrehajtó hatalom és a bíróságok szétválasztásának kliséje mögé bújt - mintha ez nem a modem demokráciák egyik alappillére lenne. Van valami egészen elképesztő abban, hogy Pellegrini úgy beszél az államigazgatás problémáiról, mintha neki és a pártjának semmi köze nem lenne az egészhez, holott az igazságszolgáltatásba vetett bizalom nagyrészt épp a Smer közel tíz éve tartó regnálása miatt van a béka segge alatt. A hidas Lucia Zitnanská volt az, aki elkezdte a rendszer megtisztítását, ezt a munkát folytatta Gál Gábor, és így jutottunk el oda, hogy ma már nem tűnik el rejtélyesen a bíróságokon egy-egy Kocner elleni vádirat. De ehhez az igazságügyi miniszterek munkáján kívül kellett Andrej Kiska és Zuzana Caputová köztársasági elnökök támogatása és a nyilvánosság nyomása. Ma már talán kevesen emlékeznek rá, de Kiskának elnökként az egyik fő célja az volt, hogy megtisztítsa a bíróságokat Harabin befolyásától, majd ő volt az is, aki a kiállásával megakadályozta, hogy Fico elvtársból a Legfelsőbb Bíróság tagja legyen. Caputová pedig lényegében azzal nyert, hogy e munka a folytatását ígérte. És akkor Pellegrini azzal jön, hogy bizony, az igazságügyi tárca jobban is dolgozhatna. Nehéz eldönteni, hogy ez a kijelentés a szokott smeres arrogancia megnyilvánulása-e, vagy csak simán ennyire hülyének nézi a választókat? Esetleg mindkettő. Mert ha Pellegrini abbahagyná a motorcsónakokkal, lovaskocsikkal és néptánccsoportokkal való pózolást és legalább akkora figyelmet fordítana kormányfői kötelességeire, mint az Instagram-oldalának karbantartására, akkor magától is rájönne, hogy a probléma forrása bizony közelebb van. Talán azért nem bíznak az emberek az igazságszolgáltatásban, mert Robert Fico miniszterelnökként a Kuciak-gyilkosság megrendelésével vádolt Kocner szomszédja volt egy adócsaló házában, mintha ezzel nem lenne semmi gond. Vagy mert Robert Kalinák belügyminiszterként (állítólag) embercsempészetre használta a kormánygépet. És mert ezek a dolgok feltehetően azért maradtak következmények nélkül, mert az igazságügyi államtitkár Kocner „majmocskája” volt, amíg pont a Pellegrini által kritizált Gál Gábor nem kényszerítette lemondásra, mert magától bizony nem nagyon akart elmenni. Nem arról van tehát szó, hogy nem lehetne kritizálni az igazságügyi minisztériumot, mert akadnak hibák ott is. De ha Pellegrini az első számú felelősét keresi annak, hogy az emberek bizalma megingott az igazságszolgáltatásban, akkor talán először tükörbe kellene néznie. FIGYELŐ A csehek 65 százaléka ateista A csehek csupán 35%-a tartja magát vallásosnak - derült ki a STEM közvélemény-kutató intézet felméréséből. A templomlátogatók száma azonban még ennél is alacsonyabb. Csak a vallásos emberek egytizede állította, hogy rendszeresen, havonta legalább egyszer részt vesz istentiszteleten. Ez a lakosság csupán 3,5%-a. A magukat ateistának minősítők aránya 67%-ról 65-re csökkent. A múlt század nyolcvanas éveinek végén még a lakosság mintegy 40-42%-a volt vallásosnak tekinthető, ez az arány az 1989-es rendszerváltás után kezdett csökkenni. A vallásos cseh emberek többsége 60 éven felüli, s általában Morvaországban vagy Dél-Csehországban él. (MTI) Átverte az olasz szélsőjobbosokat egy komikus Január 1-jén mutatták be az olasz komikus Checco Zalone Tolo Tolo című filmjét. A szatirikus komédia főszereplői az Európába eljutni próbáló bevándorlók - írta a Guardian. A film óriási közönségsiker, az első vetítési napon 8,7 millió eurót hozott. Egy adósságban úszó üzletemberről szól - maga Zalone j átssza - aki elhagyja Olaszországot és Kenyába megy, de a polgárháború kitörése távozásra kényszeríti, így elindul vissza Olaszországba új afrikai barátaival egy ún. migránshajón. Decemberben Zalone azzal reklámozta filmjét, hogy kirakott egy dalt a YouTube-ra, Migráns címmel. A klip sztorija szerint élni se hagyja egy bevándorló, koldul, kéretlenül lemossa a szélvédőjét, egyszer csak már az otthonában találja, ahol éppen próbálja elcsábítani a feleségét. Zalone közben elsüti az összes migránsozó sztereotípiát. A klipet rengeteg kritika érte, mondván rasszista. Viszont a szélsőjobboldalnak kimondottan tetszett. Matteo Salvini volt belügyminiszter, a Liga elnöke azt mondta: „Éljen soká Checco Zalone! Legyen örökös szenátor!” Aztán amikor a filmet bemutatták, a szélsőjobboldaliak igencsak meglepődtek. A Tolo Tolo ugyanis elég egyértelműen az olasz populizmust és a szélsőjobboldali politikusok nyelvezetét csúfolja ki. A sztereotípiákkal és a rasszizmussal foglalkozik, mellyel a bevándorlóknak minden nap szembe kell nézniük. Emellett felhívja a figyelmet arra, min mennek keresztül azok az emberek, akik a tengeren keresztül próbálnak eljutni Európába. Zalone, akit addig agyondicsért a szélsőjobb, hirtelen teherré vált. Az Olasz Testvérek egyik szenátora, Ignazio La Russa egyből a mozi után Twitterre vitte gondolatait. „Most láttam a Tolo Tolót: a végén senki sem tapsolt. Unalmas és értéktelen”. Maurizio Gasparri, a Berlusconi-féle Hajrá Olaszország politikusa szerint a film politikailag túl korrekt, túlságosan szélsőbaloldali és „az a szám valószínűleg jobb volt, mint a film.” Zalone egy sajtótájékoztatón azt mondta, van egy karakter a filmben, aki emlékeztethet Luigi Di Maióra (Öt Csillag Mozgalom), de úgy öltözik, mint a miniszterelnök Conte, és úgy beszél, mint Salvini. „Azt hiszem, egy modernkori szörnyet alkottam”-mondta a komikus. (444 hu)
