Új Szó, 2019. december (72. évfolyam, 280-302. szám)

2019-12-20 / 296. szám

Karácsonyi sütemények, újragondolva 17. oldal A legtöbbünk ünnep’i'ásztalán valószínűleg idén is hagyományosra családi szokásrendet követő fogásoké lesz a főszerep: 1 encselevevésetleg halászlé, aztán rántott ponty »^á^kbáirTÉs persze a kihagyháf^lan süteménvek: mákos W és diós bejgli vagy kalács, linzercsillagok, mézeskalácsok... Senkinek nem javasolnánk, hogy alapjaiban írja át az emlékek sorát előhívó karácsonyi menüt, de érdemes kitekinteni más népek konyhájába is - és ha megtetszik, kölcsönvenni egy-egy ötletet. Mi most a négy égtáj felé fordultunk, és hoztunk valamit Európa déli, nyugati, északi és keleti széléről is. 2019. decemeber 20., péntek, 19. évfolyam, 44. szám Buon natale! Spagetti szardellával és pirított morzsával Olaszországban a karácsonyi készülődés meglehetősen korán kezdődik, a karácsonyfákat például már december 8-án feldíszítik (ez Mária szeplőtlen fogantatásának az ünnepe). Nagy hagyománya van a betlehemek­nek is - úgy tartják, az elsőt még Assisi Szent Ferenc állította, s a ferencesek terjesztették el Európában. Az olasz családok a keresztény tradíciók szellemében ünnepelnek, így szinte minden otthonban megtalálható a família saját kis bedeheme a karácsony­fa alatt. Ez szenteste, pontban éjfélkor válik teljessé - ekkor helyezik a kisdedet a bölcsőbe. A karácsony ünnepe december 24-én kezdődik és másnap éjfélig tart. 25-én délben, a családi ebéd előtt osztják ki az ajándékokat, az ajándékokat viszont nem a Jézuska, hanem a Babbo Natale (Karácsony apó) hozza. Az olaszok jellegzetes karácsonyi ételeit éppolyan parttalan vállal­kozás számba venni, mint ha az olasz konyhát szeretnénk röviden jellemezni: ahány tájegység, annyi szokás. A különbségek már abban megmutatkoznak, hogy Közép-Olaszországban és délen inkább a december 24-ei, boj­tos vacsorát tekintik az ünnepi főétkezésnek, míg az északi régi­ókban a december 25-ei családi ebédnek adják meg a módját (és ebbe bármi belefér - a kacsa, a bárány, a marha, a pulyka is). A szenteste feltálalt bojtos vacsora is többfogásos, tésztákkal, zöld­séges ételekkel és persze halakkal, kagylókkal. Venetóban például nagy eséllyel polenta és tőkehal, Rómában halleves, angolna és szTardellás spagetti, Szicíliában narancssaláta, hagymás hering, tyúkhúsleves kerül az ünnepi asz­talra. Az angolna több régióban is karácsonyi specialitás - Adám és Éva kígyóját szimbolizálja. A desszertek is sokszínűek, de itt már könnyebb megtalálni a közös nevezőt: az aszalt gyümöl­csök és csonthéjasok mellett a két tipikus olasz karácsonyi ka­lács - a szárított gyümölcsökkel gazdagított panettone és/vagy az egyszerű porcukros, kelt tésztás pandoro - nem hiányozhat az ünnepi asztalról. A panettone milánói találmány, a pandorót pedig Verona vallja a magáénak, így ebben a két városban el is dőlt a verseny, más tájakon egy-, formán népszerű mindkettő. Az utóbbi években a hazai bevásár­lóközpontokban is bő választékot találunk ezekből a kartondobo­zokba zárt finomságokból, Olasz­országban pedig ez hatványozot­tan igaz. Nem is csoda, hogy az ádagos olasz családban ma már nem sütik ezeket az édességeket, hanem kapják - a decemberi fizetés mellé minden munka­helyen jár egy üveg prosecco és egy panettone vagy pandoro, a figyelmes kollégák, partnerek is megajándékozhatják egymást, a barátok is gyakran állítanak be egy dobozzal... így aztán nem ritkaság, hogy a karácsonykor felhalmozott kalácskészlet húsvé­­tig is kitart. Hozzávalók (4 főre): 300 g spagetti, 16 db olajos szardellafilé (ajóka), 2 gerezd fokhagyma, 100 ml olívaolaj, egy csokor petrezselyemzöld, 2 púpos ek házi zsemlemorzsa, ízlés szerint csilis olívaolaj (elhagyható). Elkészítés: A petrezselyemzöldet felaprítjuk. Egy serpenyőben felhevítjük az olajat, hozzáadjuk a félbevágott fokhagymagerezdeket és a szardellát, az egészet addig sütjük, amíg a fokhagyma megpirul, a hal pedig pépes állagú lesz. A zsemlemorzsát száraz serpenyőben megpirítjuk, és a fokhagymás halszószhoz adjuk. A tésztát enyhén sós vízben kifőzzük al dente állagúra, le­szűrjük. A fokhagymás-morzsás szardellához adjuk, összeforgat­juk a petrezselyemzölddel, és nagy lángon összeforgatjuk (ha túl száraz, adhatunk hozzá egy keveset a tészta főzővizéből). Azonnal tálaljuk. Aki csípősen szereti, locsolhat rá egy kevés csilis olívaolajat. A szószba keverhetünk egy te­­áskanálnyi alaposan leöblített, majd felaprított kapribogyót. Elkészíthetjük szardellával, fe­nyőmaggal, mazsolával is - még karácsonyibb lesz az ízvilága. Paradicsomos-olajbogyós tőkehalfiié Hozzávalók: 4 szép darab tőkehalfilé, 3 ek olívaolaj, 2 gerezd fokhagyma (szeletelve), 3-4 mogyoróhagy­ma, negyed tk paprikapehely, 1 bögre kimagozott olajbogyó, 2 ek kapribogyó, 2 ek fehérbor, kb. 40 dkg darabos zúzott para­dicsom (konzerv). Elkészítés: Öblítsük le a halakat hideg víz­ben, és papírtörlőn csepegtessük le. Egy nagy, mély serpenyőben (jó, ha teteje is van) közepes lángon melegítsük fel az olajat. Dobjuk bele a fokhagymát és a durván feldarabolt mogyo­róhagymát, süssük, amíg a fokhagyma elszíneződik (kb. 2 perc). Ekkor adjuk hozzá a papri­­kapelyhet, az olajbogyót, a kap­ribogyót és a fehérbort. Főzzük 1 percig, majd adjuk hozzá a para­dicsomot. A halfiléket is tegyük a serpenyőbe, kanállal takarjuk be őket a paradicsomos mártással. Fedjük le a serpenyőt, főzzük az ételt további 10-15 percig, ezalatt a hal is megpuhul. ízlés szerint tésztával, salátával, burgonyával, polentával is tálalhatjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents