Új Szó, 2019. december (72. évfolyam, 280-302. szám)

2019-12-17 / 293. szám

www.ujszo.com | 2019. december 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Ismét szállítják nekünk a gázválságot Ha elzárják a csapot, akkor se lesz olyan vészes helyzet, mint tíz éve Tíz év elteltével újra kísért a 2009-es földgázválság. 2019 végén lejár ugyanis az éppen a válság után megkötött tízéves szerződés Orosz­ország és Ukrajna között, és ismét előkerült annak a 11 napnak az em­léke, amikor januárban nem érkezett Oroszországból földgáz. Lehet, hogy mára megkopott a trauma, de az a 11 nap volt Szlovákia energetikai biz­tonságának eddigi legnagyobb pró­bája. A dolgok egészen odáig fajul­tak, hogy a kormánynak korlátoznia kellett a nagyfogyasztók földgáz­hozzáférését, emiatt pedig a gazda­ság teljesítménykiesése elérte a GDP 1-1,5 százalékát. Oroszország és Ukrajna végül megegyezett, és a földgázszállítás újra megindult Szlovákia felé. A katasztrófát sikerült elkerülni, de az a 11 nap, amíg nem jött gáz, fel­nyitotta a szemeket Szlovákia ener­giabiztonságának sebezhetőségét il­letően. Most megismétlődni látszik az orosz-ukrán gázválság. A két or­szág viszonya ma még feszültebb, mint akkor, és ez beszivárog a gázt­­ranzittal kapcsolatos tárgyalásokba is. A 2009-ben kötött szerződés két hét múlva lejár, és Oroszország eddig nem tudott megegyezni Ukrajnával. A konfliktus fő oka természetesen a pénz, az ukrán Naftogaz nagyobb ár­engedményt szeretne, mint amit az orosz Gazprom hajlandó adni. Gon­dok vannak a földgáz-tranzit feltéte­leinek megtárgyalásával is, az orosz fél ugyanis szeretné egy szerződés­ben elintézni a szállítást és Ukrajna gázellátását. Ezt a Naftogaz egyelőre mereven elutasítja. Reális tehát a ve­szély, hogy januárban ismét nullára esik a nyomás a Szlovákiába vezető gázvezetékben. Hogy mennyire hú­zódhat el egy esetleges válság, nehéz megjósolni Oroszország és Ukrajna összetett viszonya miatt, de a hosszú kiesés nem szolgálna a Gazprom gazdasági érdekeit. Ugyanis ma Eu­rópa kevésbé függ az orosz földgáz­tól, mint egy évtizede, ezért valószínűleg a Gazprom sem merne több hónapos kiesést megkockáztat­ni. Az olcsó amerikai cseppfolyósí­tott földgáz egyre jobban fenyegeti az orosz érdekeket, és a megújuló energiaforrások szerepe is jelentősen nőtt Európában. Tíz éve Szlovákiát felkészületle­nül érte az orosz-ukrán gázválság, de tanult belőle, és az elmúlt évti­zedben sokat javult az ország ener­giabiztonsága. Míg 2009-ben csak az orosz földgázra voltunk utalva, ma már alternatív forrásokból is hozzá­juthatunk a szükséges földgáz­­mennyiséghez. A legfontosabb lépés annak bebiztosítása volt, hogy Csehországból visszafelé is áramol­hasson földgáz. Ezen kívül sikerült a szlovák gázvezetékeket összekap­csolni Ausztriával és Magyaror­szággal, tehát szükség esetén további földgáz érkezhet. 2009-hez képest fontos előny az is, hogy az EU szi­gorította a földgáztartalékokra vo­natkozó uniós szabályokat, ezért ma minden EU-tagország köteles leg­alább 60 napra elegendő vésztarta­lékot tárolni. Mindezeknek köszön­hetően ma Szlovákia sokkal jobban fel van készülve egy elhúzódó orosz-ukrán gázválságra. Ez persze nem jelenti, hogy teljesen nyugodtak lehetünk, de attól nem kell tartani, hogy a január megoldhatatlan prob­léma elé állítja a szlovák gazdaságot. Az EU átutalta az utolsó tételt is, így három év alatt 6 milliárd eurót fizetett ki a törököknek a menekültek visszatartá­sára (Lubomlr Kotrha karikatúrája) Kötelező óvoda „nyelvvizsgával” Az óvodások német nyelvtudásának kötelező vizsgálatát és a lemaradók tanfolyamra járatását sürgeti a német integrációs miniszter. Az intézkedés célja, egyenlő esé­lyekkel kezdhessék el az iskolát. Anette Widmann-Mauz szakminisz­ter közölte, hogy a lakosság mintegy 25 százaléka, 20,8 millió ember ún. migrációs hátterű (legalább egyik szülője nem német állampolgárként született), és a társadalmi sokszínűség már nem vita tárgya, hanem tény. A Kereszténydemokrata Unió (CDU) politikusa aláhúzta, társadal­mi integrációs offenzívát kell indíta­ni, és mindenekelőtt a kisgyerekek nyelvi fejlesztésére és a nők helyze­ténekjavítására kell törekedni. El kell érni, hogy minél több migrációs hát­terű gyerek járjon óvodába, és be kell vezetni, hogy rendszeresen vizsgál­ják német nyelvtudásukat. A lema­radókat nyelvi fejlesztő kurzusokra kell járatni. Emellett a terv szerint a pedagógusok képzésében és tovább­képzésében változásokat kell elérni, „nagyobb hangsúlyt helyezni a tár­sadalmi sokszínűség és az integráció ügyeire, és tananyaggá kell tenni az interkulturális kompetenciát”. A ke­­rettantervnek és a tankönyveknek is jobban kell tükrözniük a társadalom sokszínűségét - sürgeti a miniszter. Annette Widmann-Mauz kiemelte, hogy a nők támogatása nélkül nem lehet sikeres az integráció. Gyakran a nők a mintaadók, ők közvetítik a nor­mákat a családban a következő nem­zedéknek. Ezért mindent meg kell tenni a migrációs hátterű nők előre­jutásáért, sikeréért. Könnyen elérhető szolgáltatásokkal, például mentori programokkal kell támogatni képzé­süket és munkába állásukat. A jelentés szerint Németországban jelenleg 10,1 millió migrációs hátterű nő él, átlagéletkoruk 36,2 év, átlago­san 1,4 gyermeket nevelnek. A nem migrációs hátterű nők átlagéletkora 48,3 év, átlagosan 1,2 gyermeket ne­velnek. (MTI) Számít még a valóság? HEGEDŰS NORBERT gyes politikusokat hallgatv a az ember hajlamos arra a követ­keztetésre jutni, hogy a valóság nem számít többé és kizárólag a narratívák harca határozza meg a közéletet: a többször elismé­telt hazugság győz, a nagyobb táborral rendelkezők „igazsága” lesz érvényes. A jelenség Donald Trump amerikai elnökké választása után került reflektorfénybe (de persze korábban is létezett), és virágzik. Az in­tézményekbe és a politikusokba vetett bizalom megingásával párhuzamo­san megkérdőjeleződött az objektív igazság létezésének puszta ténye is, és a tények érvelésben betöltött szerepét átvették az érzelmek. Trump - kis túlzással - hetente szállít egy olyan botrányt, melybe minden más politikus belebukna, pozíciója mégis megingathatatlartnak tűnik. Miért? Mert már rég nem a tények és a tettek számítanak, hanem, hogy ki a „mi emberünk”, és ki az „ellenség”. A sajátjaink mellett a végsőkig kiállunk, ha pedig a vá­dak igazságtartalmába nem tudunk belekötni, a vádlók hitelességét kezd­jük ki. Ezért a receptért nem kell Trumpig mennünk: Magyarországon a Borkai-affér és azt azt követő Fidesz-kommunikáció a jelenség állatorvosi lova. Nálunk pedig azt látjuk, hogy a Smer vezető pozícióját és Kotleba előretörését semmi nem képes megingatni. Szlovákiát gyakran dicsérik nyugatról, hogy ez az az ország, amely - különösen Caputová győzelme óta - gátat vethet a populista hullám teijedésének Közép-Európában. A Caputová-jelenség tényleg adhat okot bizakodásra (még akkor is, ha a Smer lassan tíz éve tartó uralma árnyalja a képet), mert a társadalom elé­gedetlenségét jelzi az államapparátust átszövő korrupció és a maffiamód­szerek miatt. De ez az elégedetlenség kétféleképpen is elsülhet: kitermel­het olyan politikusokat, akik valóban megpróbálnak termi valamit az ál­datlan viszonyok ellen (mint pl. Caputová, aki jogköreihez mérten eddig többnyire megtette, amit a választói elvártak tőle), de hatalomra juttathat rendszerellenes, szélsőséges elemeket is. Bár Harabin doktor pártja egye­lőre nem tudott megkapaszkodni - úgy tűnik, azért van, ami még ennek a közegnek is sok -, Kotlebáék előretörése megállíthatatlannak tűnik. Kot­leba a mainstream sajtó részéről többnyire elutasítással találkozott, ami - figyelembe véve, honnan érkezett - érthető. Csakhogy mivel a szélsőséges politikus nem kapott teret a mainstream sajtóban (vagy ha kapott, főleg a botrányai), gyorsan megerősödött egy alternatív médiavilág, ahol kedvére szerepelhetett, játszhatta az áldozati bárányt, akit elhallgattatnak (mint most játssza ezt a parlamentből kivágott Mazurek). Az egész jelenséget felgyorsítják a közösségi oldalak, ahol mindenki egy olyan buborékban létezik, ahol csak a neki tetsző hírek jönnek szembe. A miénkkel ellentétes véleményekkel ugyanakkor fontos lenne szembesülni. Például azért, mert a valósággal konffontálva ezek az „alternativ igazságok” viszonylag gyorsan darabjaikra hullanak. Kotleba hiába ígért új politikát, amikor Besztercebánya megye élére került, nagyon gyorsan kiderült, hogy sem­mivel sem jobb, mint a már megszokott bagázs. A gazdasági fellendülés elmaradt, a saját családtagjait juttatta pozícióba. Erről persze a, .rajongói” soha nem értesülnek, mert a Facebook soha nem fog nekik kidobni egy ilyen kritikus cikket. Persze nem segít, hogy e téren kettős az államhatalom kommunikációja. Igaz, hogy Kotleba gyalázkodó képviselőjét elítélték és a rendőrség a hoa­­xokat terjesztő youtuber páros (Martin D. és Rudolf V.) ellen is eljárást in­dított. Sőt, még Fico exkormányföt is megvádolták, akinek nem derogált kiállni a gyűlölködő Mazurek mellett. De a lelkünk mélyén valahol mind­annyian sejtjük, hogy itt nem lesznek komoly büntetések, sőt, ezek az el­járások még visszafelé is elsülhetnek. Mint a Legfelsőbb Bíróság ítélete, amikor nem tiltotta be a Kotleba-féle pártot, hanem lényegében legitimál­ták a zöldingeseket, akik azóta látványosan próbálják magukat újrafazo­­nírozni, hogy a koalíciós tárgyalásokon vonzóbb arcukat mutathassák. És egy percig se higgyük, hogy a szlovákiai magyar közeg mentes lenne az efféle machinációktól. Legalább két nagy történet versenyzik a szava­zatainkért, februárban pedig el kell döntenünk, melyiket fogjuk elhinni. De mielőtt döntünk, tájékozódjunk alaposan: mert a nagy szavak mögött sok­szor nagy üresség tátong. FIGYELŐ Trump naponta 32-szer „tóved" A Washington Post tényellenőrző programja összegzett: 1055 nap alatt 15413-szer mondott hamis vagy félrevezető dolgokat az ame­rikai elnök. Bár ő maga rengeteget beszél az álhírekről és kritizál má­sokat miatta, Donald Trump a Wa­shington Post gyűjtése alapján a téves állítások királya: a tényellen­őrző adatbázis szerint naponta át­lagosan több mint 32-szer „téve­dett”, akár élőben, akár amikor a Twitteren közölt valamit. Az elemzés szerint Trump a gaz­daságról, a déli határfalról és a Müller-vizsgálatról tette a legtöbb hibás megjegyzést. A 2018-as kongresszusi választások alatt a demokratákra dobált sarat, idén ősszel pedig az ukrán elnök Volo­­dimir Zelenszkijre gyakorolt állí­tólagos nyomás miatt ferdített so­kat, akár naponta 40-szer is. Tény, hogy az amerikai gazdaság fejlődik, de ő 2018 júniusa óta 242- szer jelentette ki, hogy történelmi szinten is a legerősebb - hibásan. Hasonló a helyzet a bevándorlás­sal: hiába állítja, hogy épül a mexi­kói határfal, mindössze 4 mérföld készült el, és a szükséges területnek is csupán 16%-át szerezte meg az adminisztráció. Az sem igaz, hogy a valaha volt legnagyobb adócsök­kentést vezette be, és az sem, hogy az ország számára veszteséges a nemzetközi kereskedelem. Tíz amerikaiból kevesebb mint három hisz az elnök állításainak többségében. (hvg) DUDÁS TAMÁS

Next

/
Thumbnails
Contents