Új Szó, 2019. december (72. évfolyam, 280-302. szám)

2019-12-17 / 293. szám

6 RÉGIÓ 2019. december 17.1 www.ujszo.com Tinea telepén a házak falát havonta újrafestik a szivárvány minden színében városi roma mérhetetlen gazdagsá­ga, ahol kilóra mérik az arany ék­szereket. Egy ilyen gazdag családot Nina is meglátogatott. A család nő­tagja hagyományos cigány népvi­seleti ruhákat varr, férje munkáját homály fedte. „Naivan úgy gondol­tam, hogy ilyen ruhában jár minden roma nő, de felvilágosítottak, hogy kai, és eddig minden országban csak jó tapasztalataim voltak. Vagy áldás volt az idegen emberekkel való ta­lálkozás, vagy egyszerűen feladták az újabb leckét, amit meg kellett ol­danom” - zárja Nina Skalíková fényképész, utazó, romakutató vagy egyszerűen csak egy kíváncsi, a vi­lágra nyitott fiatal nő. SOMOGYI KATALIN A huszonnégy éves Nina Skalíková Modorban él, innen indul minden alkalommal a világot felfedező útjaira. Ázsiában önkéntesként dolgo­zott, megjárta Kambodzsát, Indiát, Európában az El Camino zarándokút egy részét és több roma telepet Kelet- Szlovákiában. Legutóbbi útja egy erdélyi roma telepre veze­tett. Az ottani tapasztalatairól számolt be lapunknak. HIÍIA1 Nina Skalíková érettségi után nem igazán tudta, hogyan tovább. Elkez­dett hát fotózni, bár nem tanulta a fo­tózást, figyelemre méltó pontosság­gal ragadta meg a lényeget, ezért is keresték egyre többen. Divatfotó­zással kezdte, a modellek és celebek után fokozatosan áttért az emberi sorsokra, ezen belül is a romák élete ragadta meg leginkább. Az első im­pulzust Celeste Buckingham éne­kesnő roma gyerekek számára szer­vezett nyári tábora adta, amelyről fotódokumentációt készített. Elbű­völte őt a gyerekek kedvessége, já­tékossága és tehetsége. Ekkor dön­tötte el, hogy erről a közösségről sokkal többet akar megtudni. A Kés­márk környéki roma telepeken eltöl­tött rövid idő aztán végleg eldöntöt­te, hogy ezt az etnikumot szeremé jobban megismerni, akár úgy is, hogy egy ideig velük együtt fog élni, ré­szese lesz a mindennapjaiknak. Erdélyt akartam látni „Régi vágyam volt, hogy lássam Erdélyt. Nemcsak a táj szépségéért, hanem főleg az ottani romákat akar­tam megismerni, mert úgy gondol­tam, ők az igazi, autentikus cigá­nyok. Kapóra jött egy barátom ajánlata, aki Romániában tanul, hogy lehetőség van egy Nagyvárad melletti roma iskola meglátogatá­A háromezer eurót érő roma népviselet Mi az álmod? „Ezt kérdezem mindenhol a vilá­gon, amerre járok, mindenkitől, akivel beszélgetek. Erdélyben hal­lottam először azt a választ, hogy nincs álmom. Csak maradjon min­den úgy, ahogyan van. Ebből is tu­datosítottam, hogy ezek az emberek teljesen a mának élnek. Csak a ma érdekes, a holnap bizonytalan. A gyerekeknek természetesen vannak ezek a ruhák nagyon drága, jó minőségű, Indiából importált se­lyemből készülnek, úgyhogy gyor­san lemondtam arról, hogy haza­hozzak emlékbe egy szoknyát, hi­szen a kelme árát sem tudtam volna kifizetni. Amikor látták rajtam, mennyire tetszik, megengedték, hogy tetőtől talpig gazdag cigány asszonynak öltözzek be, legalább egy fotó erejéig. A felsorolást, hogy mi minden van rajtam, a 800 eurós fülbevalóval kezdték, majd folytat­ták a selyem felsőrésszel, a kendők­kel, és amikor a szoknya tájékán el­érkeztünk a háromezer euróhoz, már nem is akartam tudni a többit” - szömyülködikNina. Ugyanakkor ez a nagy gazdagság sem tudta meg­menteni a család 7 éves beteg uno­káját, akit Nina látogatása előtt nem sokkal temettek el. India feló A romák köztudottan Indiából származnak, így nem is volt kérdés, hova vezet a fiatal világjáró követ­kező útja. Január 9-én ismét indul Indiába. Arra a kérdésre, miből fe­dezi ezeket az utakat, azt válaszolta: „N-em vagyok igényes. Megelég­szem a legolcsóbb, 5 dolláros szál­lással, hiszen ezzel is kiléphetek a komfortzónámból, és próbára tehe­tem magam. Ahol lehet, önkéntes­ként dolgozom, kunyhókat segítek építeni, takarítom a tengerpartot, ezenkívül pedig eddig még mindig mindenhol találtam alkalmi mun­kát, akár pincérként, akár a fotózás­sal. Szeretek egyedül utazni, de szí­vesen találkozom és ismerkedem idegen emberekkel, más kultúrák­(Fotók: Nina Skalíková archívuma) álmaik, ők is tűzoltók, mozdonyve­zetők szeretnének lenni, a lányok pedig énekesnők vagy divatterve­zők, de a felnőttek rezignáltak” - meséli tovább a fiatal fényképész. Nem csoda, hiszen tíz lakosból jó, ha kettőnek van állandó munkahelye, további 3-4 alkalmi munkából él, de a többség munkanélküli a roma kö­zösségben. Háromezer eurós ruha A telepek elképzelhetetlen sze­génységével szemben áll néhány Közülük egy napra bárki igazgató lehet sára, amin természetesen azonnal kapva kaptam. Amikor elmondtam a szüleimnek, barátaimnak, hova készülök, teljesen őrültnek hittek. Mindenféle rémtörténetekkel rio­gattak, a legenyhébb az volt, hogy ott még a szemedet is kilopják. Ter­mészetesen semmi ilyen nem tör­tént. Nagyváradon lefoglaltam a le­hető legolcsóbb szálláshelyet, többször is késő éjszaka tértem vissza a roma telepről, semmilyen atrocitás nem ért, az ott töltött idő alatt végig teljes biztonságban éreztem magam”- kezdi a beszél­getést Nina Skalíková. Tinea telep Nagyváradról minden nap kijárt az óvodával egybekötött iskolába, ahova roma gyerekek járnak, és ahol nem roma pedagógusok tanítanak. Az iskola igazgatónője, Daniela volt az, aki naponta kalauzolta a telepen. A gyerekek őszinte lelkesedése ré­vén először elfogadták, majd foko­zatosan megszerették a Tinea nevű telep felnőtt lakosai is. Az első do­log, ami a telepen azonnal megra­gadta a figyelmét az volt, hogy a kunyhók a szivárvány minden szí­nében pompáztak. A miértre kézen­fekvő volt a válasz: „ha már minden olyan sivár körülöttünk, legalább a kunyhóink falát fessük vidámra!” Állítólag havonta váltogatják a kunyhók színét. Egy kunyhó egy he­lyiség, amelyben 8-10 ember él. A gyerekek novemberben is szandál­ban dagasztották a mindent beterítő sártengert, és minden kunyhóban krumplit főztek. Minden nap. Ehhez képest az iskolai étkezde menüsora lukulluszi lakoma a gyerekek szá­mára. Naponta új igazgató Daniela, az iskola igazgatója már húsz éve foglalkozik roma közössé­gekkel. Most a tincai iskolát vezeti, több hasonlóan gondolkodó és érző kollégájával. Ok arra tették fel az életüket, hogy a roma gyerekekben is felébresszék a tudásvágyat. Az is­kolában csak a legszükségesebb alapfelszerelés van, de a tanárok lel­kesedése mindent kárpótol. Kitalál­ták például, hogy ha valaki megnye­ri a jó pontok versenyét, egy napra az iskola igazgatója lehet. A jó pontok, jó jegyekért, jó viselkedésért járnak és azért, ha nincsenek kimaradások a tanítási órákról. Az egy napra ki­nevezett igazgató beülhet az igaz­gatói székbe, és döntéseket hozhat az iskola másnapi tevékenységéről, akár olyat is, hogy egy tanóra elma­rad, helyette labdáznak a tanulók, vagy angolórán eléneklik valame­lyik slágert. Daniela és tanárcsapata a néhány száz tincai gyerek példa­képe. Olyan példakép, amilyent a szüleiktől nem kapnak meg, legfő­képpen azért, mert hónapokon ke­resztül távol a családtól, külföldön dolgoznak. Vendégségben egy erdélyi roma telepen

Next

/
Thumbnails
Contents