Új Szó, 2019. december (72. évfolyam, 280-302. szám)

2019-12-13 / 290. szám

www.ujszo.com | 2019. december 13. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Világszám Példátlan felismerés, hogy a vezető kormánypártot üldözi az állam A nemzeti egyházak által a hívektől begyűjtött ás Rómába küldött adományokat, az úgy­nevezett péterfilléreket a költségvetési hiány betömé­sére használja a Vatikán - írta exkluzív tudósításában a The Wall Street Journal. Az amerikai lap vatikáni keltezésű írása úgy fogalmaz: az évente több mint 50 millió euró értékű adományt a Vatikán a saját adminisztratív költ­ségeire fordítja, és a felajánlásoknak alig 10 százaléka jut el a rászorulók­hoz. Még a Szentszéknél is kevesen tudnak arról, hová kerülnek a péter­­fillérek, csupán néhány tisztségvise­lő van tisztában ezzel. A lap mind­azonáltal úgy tudja: a katolikus egy­ház vezetői közül egyre többen ag­gódnak amiatt, hogy félrevezetik a híveket az adományaik ügyében, „és ez tovább ronthatja a Vatikán meg­ítélését a pénzügyek terén Ferenc pá­pa irányítása alatt”. A Vatikán botránnyal küszködik egy átláthatatlan londoni ingatlan­ügylet miatt is, amelyet szintén a pé­­terifillérekből vásároltak. Az ügy ha­talmi harcot robbantott ki az egyházi állam bürokratái között, és a bizton­sági szolgálat botrányba keveredett vezetője lemondásra kényszerült. Novemberben Ferenc pápa felha­talmazást adott a vatikáni rendőrség­nek az ügyben érintett irodák átvizs­gálására, ugyanakkor védelmébe vette azt a gyakorlatot, hogy a jóté­konysági adományokat ingatlanbe­fektetésekre használják fel. A lap megemlítette azt is, hogy a múlt hónapban a Vatikán tagságát felfüggesztették egy pénzmosás elle­ni nemzetközi szervezetben. A lap megkereste a vatikáni saj­tóirodát, de az nem kívánta kom­mentálni a péterfillérek ügyét. Az amerikai újságíró meg nem nevezett forrásokra hivatkozva azt állította: a Vatikán nemcsak tavaly, hanem az elmúlt öt évben is csak 10 százalék­nyit költött a szegényekre a péter­­fillérekből. (MTI) választóké, akik igazságtalanságként vagy árulásként fogják fel. A lényeg máshol van: Tomás Honz speciális ügyész világos jelzést kül­dött: nem lehet játszadozni a rasszista gyűlölködés terjesztésével, és ezt nem lehet elnézni akkor sem, ha az ország leghatalmasabb emberei te­szik. Sőt, éppen ők formálják a köz­véleményt, ezért a kijelentéseik szi­gorúbb megítélés alá esnek, mint egy sör melletti kocsmai hőbörgés. Fico egy párhuzamos világban él, amelyben ő az ország jótevője és legmegbecsültebb politikusa. Meg­győződése, hogy elég, ha minden év augusztusában koszorúz egyet, me­netrendszerűen fejet hajt a szlovák nemzeti felkelés áldozatainak em­lékművénél, és ettől ő már más, mint Kotlebáék. Egyúttal az is meggyő­ződése, hogy akik ki nem állhatják a fasisztákat, azok hálával tartoznak neki, hogy nem lépett velük kor­mányra (egyelőre), és őt ne vegyék egy kalap alá az elítélt Milan Mazu­­rekkel (aki ellen egyébként szintén Tomás'Honz indított eljárást). Badarság Igor Matovic elmélete is, hogy Fico megvádolása csupán színjáték és mártírt akarnak belőle faragni a szélsőjobbos tábor szemé­ben a választás előtt, aztán majd fel­mentik. A Smer elnöke ugyanis már betege a saját rögeszméjének, hogy nem és nem kapja meg az őt élet­fogytig megillető tiszteletet és társa­dalmi elismerést. Ehelyett jön egy levél, hogy meg­vádolták. A népnek pedig az a be­nyomása támad, hogy ha egy kis mitugrász ügyész eljárást indíthatott a nagyfőnök ellen, akkor azért még­sem tart mindent az ellenőrzése alatt, és ez bizony alaposan megtépázza az autoritását. Tűrhetetlen, ugyebár. Válaszképpen az egész Smer­­frakció kiállt a nyilvánosság elé és hősiesen bejelentette, hogy egyetért a pártelnökkel, megadva ezzel magát a főnök üldözési mániájának és para­noiájának, hozzácsapódva egyúttal a rasszista nézeteket valló Mazurek­­hez. A smeres képviselők állítása szerint a rendőrség és az ügyészség (melynek vezető pozícióiba évek óta a Smer jelöl embereket) a média nyomása alatt elkezdte megfélemlí­teni a saját pártját. A Smer tíz év alatt eljutott ahhoz a világviszonylatban is példa nélküli felismeréshez, hogy a vezető kor­mánypártot üldözi az állam. Más szóval saját magát semmisíti meg. Ami viszont igaz. A szerző a Trend kommentátora Sorsdöntő év jön SZILVÁSSY JÓZSEF aknem négy évtizeddel ezelőtt kalauzoltam Balogh Ed­gárt magyarok lakta vidékeinken. Épp akkor, amikor a szlovák nacionalista politikusok anyanyelvi oktatásunk fokozatos felszámolására törekedtek. Vendégem szo­morúan hallgatta végig tájékoztatásomat, aztán leszögezte: Itt az ideje az itteni magyarság önösszeszedésének! Az 1996-ban elhunyt neves erdélyi személyiség intelme még mindig égetően időszerű, hiszen nemzeti közösségünk állapota több mint nyugta­lanító, amit számos nyugtalanító tény igazol. Újabban az is, hogy nem si­került kivajúdni az egységes hazai magyar választási jelöltlistát. Mégsem helyénvaló a szinte már temetői hangulat, ugyanis semmiképpen sem re­ménytelen a helyzet, ha politikai versenyként értékeljük a fejleményeket. Akkor pedig semmi értelme az egymásra mutogatásnak, a megbélyegzés­nek. Főleg a gyűlölködésre épülő kampánynak, amelyet nem díjaz a vok­solók többsége. Nem kis mértékben az ilyesfajta sárdobálások következ­ménye, hogy évek óta nem jár szavazni a hazai magyarok legalább fele. Február végéig őket is nyilvánvalóan olyan programmal lehet felelősség­­teljes magatartásra ösztönözni, amely lakóhelyüknek, térségüknek is él­hetőbb körülményeket ígér. Az Összefogás elsősorban a közügyeink iránt kevés kivételtől eltekintve közömbös fiatalok aktivizálásával gyarapíthatja a magyar választási tö­mörülés szavazótáborát. A Híd a magyar voksokon kívül főleg a szlovák, a ruszin, a roma, esetleg a vegyes házasságban élők támogatása révén igyekszik átlépni az ötszázalékos küszöböt. Itt és most, de hosszabb távon is biztató elem a szlovákiai Magyar Tanács létrehozásáról rendezett ér­sekújvári kezdeményezés. Több hamvába holt próbálkozás (komáromi nagygyűlések, kisebbségi minimum felkarolása, hazai magyar-magyar fellobbanás) után újabb esély intézményes érdekképviseletünk, a célirá­nyos együttgondolkodás megerősítésére. Éspedig két szinten. Ahogy Duray Miklós rádiónyilatkozatában kifejtette: ha netán egyik magyar induló sem jut be a parlamentbe, akkor ez a Tanács hiánypótló magyar hang lehet. Ha egyikük sikeres lesz, akkor erősödhet az együttműködés a parlamenti képviselők és a civil szféra között, amely je­lenleg csaknem a nullával egyenlő. Pedig politikai érdekképviseletünkben jóval erősebb szellemi muníciót jelenthetnének az utóbbiak felvetései, kü­lönösen a nemzeti közösségünk helyzetét felmérő tudományos elemzések. Mindenképpen jó jel, hogy a kezdeményezők nem hűbelebalázs mód­jára cselekednek, kellő időt hagytak a Magyar Tanács létrehozásához szükséges feltételek teljesítésére, az amatőr nekibuzdulások kiszűrésére, a csörtető egyéni ambíciók féken tartására. Vagyis az egyértelmű szakmai kritériumok kimunkálására, mert a születőfélben levő intézmény csupán így lehet életképes. Csak így töltheti be remélt társadalmi szerepét. Ha akár csak néhány hétre, hónapra tekintünk előre, nyilvánvalóvá válik, hogy nagy a közszereplők, ajelöltek, de a polgárok felelőssége is közösségi gondjaink fokozatos orvoslásában. Élsősorban tőlük - mindannyiunktól - függ, vajon megannyi viszálykodást követően végre valóra válnak-e Ba­logh Edgár intelmei. FIGYELŐ Tábori rabbik a német seregben A zsidó vallású katonák támogatá­sára bevezetik a tábori rabbinátus intézményét a német hadseregben (Bundeswehr). A zsidó vallási szolgálatot a Németországi Zsidók Központi Tanácsával (ZdJ) együttműködve vezetik be egy hi­vatalos állami szerződés keretében. „A lelki támogatás eddig nem felelt meg a zsidó vallású katonák igé­nyeinek, holott rájuk is nagy szük­ség van a Bundeswehrben, azért is, hogy tovább erősödjék az össze­tartás Németország nyílt társadal­mában” —áll a közleményben. A német hadseregnél az első vi­lágháború vége óta szünetelő tá­bori rabbinátus felélesztését hosszabb ideje tervezte a minisz­térium, és a muszlint vallási szol­gálat megszervezésén is dolgozik. A Bundeswehrben jelenleg katoli­kus és evangélikus papi szolgálat működik. A katonák vallását hiva­talosan nem tartják számon, az ön­kéntes adatok alapján nagyjából 50 százalékuk tartozik valamely egy­házhoz, mintegy 53 ezren az evan­gélikus, 41 ezren a katolikus egy­házhoz. A muszlint vallású német katonák száma 3000, a zsidók szá­ma tizedennyi, mintegy 300. (MTI) Egy este ment az ukrán elnök sorozata Az első este után levette műsoráról, és fizetős online platformjára he­lyezte át a VolodimirZelenszkij főszereplésével leforgatott, A nép szolgája című ukrán tévésorozat sugárzását az orosz TNT csatorna. A TNT azt közölte, a sorozat áthe­lyezése átgondolt marketingstra­tégia része. A három évadot megért sorozatban Zelenszkij egy korrup­ció és oligarchák ellen lázadó ta­nárt alakít, akit Ukrajna elnökévé választanak. Idén végül valóban a humorista-színész lett az ukrán el­nök A Nép Szolgája elnevezésű párt színeiben. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvi­vője újságíróknak korábban azt mondta, Putyin elnök nem látta, és nincs is ideje nézni a sorozatot, to­vábbá a TNT magáncsatorna, és azt tűz műsorra, amit akar, így az ukrán sorozat vetítéséhez nem volt szüksége a Kreml engedélyére. A műsorral kapcsolatban felmerült, hogy vajon cenzúrázatlanul láthatja-e az orosz közönség. A BBC orosz nyelvű szolgálatának értesülése szerint a TNT már az el­ső részből kivágott egy Putyinra vonatkozó altesti vonatkozású szóviccet. (MTI) (Danglár/Trend) Elesnek tőle az elesettek A ddig irigykedtünk Ro­mániára és Csehország­ra, ahol politikusok ellen emelnek vádat az ügyé­szek, és vetetik őket vizsgálati fog­ságba, mígnem nálunk is felbukkant a jogállam e vívmánya - a rendőrség és az ügyészség bátorkodott eljárást indítani a volt kormányfő ellen. Igaz ugyan, hogy már nem kormányfő, de még mindig a legerősebb kormány­párt elnöke, és valós hatalommal bír. Ezt mindjárt másnap meg is mutatta. Miután megvádolták, rögtön jött a hír, hogy eljárást indítottak egyik ri­válisa, Andrej Kiska ellen is. Hogy csupán véletlenről lenne szó, az annyira valószínű,'mint hogy Marian Kotleba véletlenül adott éppen 1488 eurós csekkeket a rászorulóknak, és felesleges lenne ebben náci szám­­misztikát keresni. Hiba lenne azonban félreértel­mezni Fico megvádolását és elégté­telként tekinteni az ügyre. Ez ugyan­olyan téves álláspont, mint a smeres

Next

/
Thumbnails
Contents