Új Szó, 2019. december (72. évfolyam, 280-302. szám)
2019-12-11 / 288. szám
www.ujszo.com | 2019. december 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Betiltott borok Öngólt rúgott a földművelésügyi minisztérium VERES ISTVÁN Kicsit olyan ez a történet, mintha a hatóság hirtelen betiltaná a házi kovászolt kenyeret, arra hivatkozva, hogy a kenyér és a kifli a törvény szerint fehér és habkönnyű, minden más gyanús, káros, tilos. De most nem a kenyér a téma, hanem a bor: nemrég levetette a polcokról a szlovák élelmiszeripari felügyelet egy hazai kézműves borászat két rizlingjét. Az ok: zavarosak voltak, üledék volt bennük. A bortörvény kimondja, a bornak tisztának kell lennie. Ez már jó pár éve így van, a hatóság mégis csak most vetetett le a polcról emiatt natúr bort. Tegyük hozzá azt is, hogy a két indexre tett bor nemrég Prágában elismeréseket kapott (Gold és Premium Gold minősítést a Prague Wine Trophyn), ami ugye nemcsak a bornak, hanem az egész szlovák borász szakmának elismerés. Tegyük hozzá még azt is, hogy amikor a szlovák bortörvényt írták, még nem igazán ismertük a natúr borokat, amelyek kevés kénnel, kén nélkül, szűretlenül, derítetlenül készülnek, a műfaj zászlóvivőinél ráadásul környezettudatos művelésű, saját szőlőterületek terméseiből. Tegyük hozzá, hogy a műfaj hazai bölcsője egy dél-szlovákiai falu, az Érsekújvár és Párkány közti Kürt, a helyi Autentista charta tagjainak borai pedig az utóbbi években rangos skandináv, japán, vagy amerikai expókon és éttermekben is lelkes közönségre találtak. Ezekben is van üledék, ezek is zavarosak, sőt azok a natúr borok is, amelyek Franciaországban, Németországban, Olaszországban készülnek e stílusban, ugyanis ennek a műfajnak az egyik alapja, hogy minimalizálja a technológiai beavatkozást, mivel alternatívája próbál lenni a nagyüzemi boroknak. Vagyis ezek a borok nem attól értékesek, hogy üledék úszkál bennük, az üledék csupán annak a velejárója, hogy a bor minimális beavatkozás nélkül készült, éppen azért, hogy a bor egyik elfeledett, eredeti arcát mutassa meg, a termőhely és az évjárat sajátosságaival együtt. Nem arról van szó, hogy ezek a borászok nem lennének képesek tükrös bort készíteni, sőt, sokkal könnyebb dolguk lenne, ha ezt csinálnák, sokan közülük csinálták is évtizedekig. Aztán körülnéztek a világban, és rájöttek, hogy az élelmiszeripari termelésben tapasztalható bajok a borokat is érintik. E bajok rövid összefoglalása, hogy a profitorientált ipari termelés mára a felismerhetetlenségig torzított mindent, amit mi tápláléknak nevezünk. Ezért is van, hogy az akármilyen élelmiszerbolt akármilyen 1,50-es alsópolcos bora, amire az sincs ráírva, honnan származik, az mindig tiszta és tükrös. A nemzetközi borsajtóban az elmúlt évek egyik legaktuálisabb témája éppen a natúr bor meghatározása és helye a gasztronómiában és a fogyasztói ízlésben. A fogyasztók felfedezték ezt a vonalat, ez az utóbbi években egyre szélesedő hazai borpiacon is egyértelműen látszik. A fogyasztók egy része a szűrt, tükrös borokat kedveli, másoknak a látványnál fontosabb a természetesség és a vegyszermentesen termelt szőlő. A két halmazban olyanok is vannak, akik néha ilyet innának, máskor amolyat. Vagyis rá lehet ezt szépen bízni a fogyasztóra ahelyett, hogy ökologikusán gazdálkodó kistermelőket zaklatunk hatóságilag. Tegyük még hozzá azt is, hogy ennek az ügynek nem arról kellene szólnia, ki milyen bort szeret vagy nem szeret, vagy ismer, vagy nem ismer. Inkább arról, hogy a földművelésügyi minisztérium úgy módosítson rendeletet, hogy ne lehetetlenítse el azokat a termelőket, akik fenntarthatóan próbálnak gazdálkodni, adalékmentes termékeket termelnek, és még külföldön is öregbítik a hazai borok hírnevét. Mert ez a történet egyelőre öngól. Már csak azért is, mert a tiltás a legjobb reklám. A szerző a Vasárnap munkatársa Háromévente előadott siránkozás DUDÁSTAMÁS Sokszor és sok helyen elhangzott már, hogy a jövő a tudásalapú és innovációkra építő gazdaság. Ezzel senki sem száll vitába, a kérdés csak az, hogy Szlovákiában ki fogja ezt a gazdaságot megteremteni. Az OECD által háromévente elvégzett nemzetközi tesztelés 2018-as kiadásának eredményei ugyanis ismét kimutatták, hogy a szlovák oktatási rendszer nemzetközi szinten már középszert sem képes termelni. A 15 éves szlovákiai diákok mindhárom tesztelt területen messze elmaradtak a legjobban teljesítő országok diákjaitól, és a közép-európai régióban is a sereghajtók közé tartoznak. Szlovákia csak a matematika terén tudta megközelíteni az OECD-átlagot, de ebben nagy szerepet játszott, hogy maga az átlag is csökkent. Ami különösen aggasztó, az a hazai diákok szövegértése. Ezen a területen diákjaink csak 458 pontot értek el, ami mélyen a 487 pontos OECD-átlag alatt van. Ez reálisan azt jelenti, hogy csak a diákok 69 százaléka képes értelmezni egy közepes hosszúságú szöveget, és megtalálni abban a legfontosabb információkat. Csaknem egyharmaduknak tehát komoly szövegértési gondjai vannak, ami nem sok jót jelent a mai komplex világban, ahol a hírek és álhírek közötti mezsgye egyre keskenyebb. A bukdácsoló diákoknak már a munkaszerződésük megértése vagy egy adóbevallás kitöltése is gondot fog okozni. Az OECD 2018-as felmérése megerősítette azt is, hogy Szlovákia továbbra is azok közé az országok közé tartozik, ahol a diákok szociális háttere nagy szerepet játszik a teljesítményükben. A hátrányos helyzetű diákok szinte teljesen hiányoznak a kiemelkedően teljesítő diákok csoportjából, sőt, a szociális háttér szerepe az elmúlt évtizedben tovább növekedett. Természetesen a gazdagabb és műveltebb szülők gyerekei mindig előnnyel indulnak, de az igazán kiemelkedő oktatási rendszerek csökkenteni tudják a családi háttér okozta különbségeket. Ezen a téren érdemes például Észtországra figyelni, ahol kiemelkedő eredményeket érnek el úgy, hogy a hátrányos helyzetű diákok is magasan az OECD-átlag felett teljesítenek. Nem újdonság, hogy a szlovákiai diákok a PISA-felmérésekben gyengén teljesítenek. Szlovákia először 2003-ban vett részt a tesztelésen, és a diákok eredménye azóta folyamatosan romlik. 2018-ban ugyan elmozdultunk a 2015-ös holtpontról, de egy aprócska javulásból még nem lehet komoly következtetéseket levonni. Az eredmények értékelése háromévente mindig ugyan a szerint a forgatókönyv szerint zajlik. Először mindenki szömyülködik a gyenge eredmények felett, majd az ellenzéki politikusuk megpróbálnak politikaijó pontokat szerezni a témával, az oktatási minisztérium pedig próbál valamilyen pozitív részeredményecskét kiemelni és - reformokat ígér. Néhány nap múlva aztán a téma kikerül a köztudatból és a médiából, három év múlva pedig a ciklus újrakezdődik. Itt lenne az ideje, hogy valamit komolyan tegyünk a diákjainkért. A gyenge teljesítmény mellett az is elgondolkodtató, hogy csak a diákok 59 százaléka érzi úgy, hogy a tanárai élvezettel tanítanak. A változást pedig valahol itt kell kezdeni, mert az eredmények világosan mutatják, hogy azok a diákok, akiket élvezettel tanító tanárok oktatnak, jobb eredményeket érnek el. Ezért a legfőbb kihívás, hogy ilyen tanárokat vonzzunk az oktatási rendszerbe, ennek alapfeltétele pedig a jobb bérezés, de a tanárképzési rendszer is komoly változtatásokat igényel. A szakmai kérdésekről természetesen lehet vitázni, de legalább a változások alapelveiben szükség lenne összpárti megegyezésre, hogy biztosítsuk a reformfolyamat folytonosságát. Ha valamit megtanultunk az elmúlt évtizedekből, az az, hogy ha minden kormány új oktatási reformot ír, akkor sosem jutunk ténylegesen előre. Ennek eredménye a gyenge eredmények felett háromévente előadott rituális siránkozás. Évtizedeken át hazudtak az amerikai elnökök Afganisztánról Az afganisztáni háború ügyében az amerikai vezetők két évtizeden keresztül félrevezették a közvéleményt - állítja a The Washington Post. Az amerikai lap három évig tartó jogi csatározás után az információszabadságot biztosító törvény alapján kapta meg a háborúra vonatkozó bizalmas jelentéseket, interjúkat, feljegyzéseket. Ezekből az derült ki: a vezető politikusok, köztük George W. Bush és Barack Obama elnök is azt hangoztatta, hogy Afganisztánban az amerikai erők „haladást értek el”, miközben tudták, hogy ennek épp az ellenkezője igaz.A több mint kétezer, korábban nem publikált dokumentum (feljegyzések és inteijúk) sötét képet fest az amerikai politika afganisztáni tévedéseiről és kudarcairól, és egyértelmű, hogy ugyanazok a felelős politikai és katonai vezetők beszéltek a nyilvánosság előtt haladásról és sikerekről, akik a bizalmas jelentésekben sorra számoltak be a rossz lépésekről. Ködös elképzelések A dokumentumok között levő több mint 400 interjúban a megkérdezettek nem fogták vissza kritikájukat. Douglas Lute tábornok például 2015- ben egy kormányzati belső eszmecsere során leszögezte: „egyszerűen nem tudtuk, hogy mit csinálunk, hiányoztak az alapvető ismereteink Afganisztánról”. A tábornok a republikánus George W. Bush és a demokrata párti Barack Obama elnöksége idején is az afganisztáni háborúért felelős tanácsadó volt a Fehér Házban. Az említett eszmecserén így fogalmazott: „mivel is próbálkozunk mi ott? A legködösebb elképzeléseink sincsenek arról, hogy mibe fogtunk”. Ha tudná ezt a nép... Lute felidézte azt is, hogy 2015-ig több mint 2400 amerikai katona vesztette életét afgán földön. „Ha az amerikai nép tudná e működési zavar méreteit..! De ki fogja elmondani, hogy mindez hiábavaló volt?” Egy tisztségviselő, akit a Nemzetbiztonsági Tanács munkatársaként azonosítottak, azt mondta: a Barack Obama a Pentagonnal egyetértésben azt jelentette be, hogy a 2009-ben végrehajtott csapatnövelés sikeres volt. Marc Chretien, aki Afganisztán Hilmend tartományában az amerikai tengerészgyalogosok külügyi tanácsadója volt, az egyik interjúban arról beszélt: az afgánok tudatában voltak annak, hogy az amerikaiak csak átmenetileg tartózkodnak az országban, és ez meghatározta az amerikai katonák lehetőségeit is. Afgán pénzlenyúlás „Úgy viselkedtünk, mint a gyarmattartók” - fogalmazott 2017-ben Bamett Rubin, aki 2009 és 2013 között az amerikai külügyminisztérium afganisztáni és pakisztáni különmegbízottjának stratégiai tanácsadója volt. Élmondta azt is: az afgánok tudták, mennyi pénz ömlik az országba, de tisztában voltak azzal, hogy ez nem tart a végtelenségig, és a lehető legnagyobb hasznot akarták kihozni maguknak úgy, hogy közben önmagukat ne sodorják veszélybe. Rubin fantazmagóriának nevezte az Afganisztánnal kapcsolatos amerikai elképzeléseket. A Post szerint 2001 óta több mint 775 ezer amerikai katonát telepítettek Afganisztánba, sokan közülük nem egyszer járták meg a háborús övezetet. A Pentagon hivatalos adatai szerint 2300 katona halt meg és 20 589 megsebesült. Kiderül az is, hogy az amerikai kormányok kudarcot vallottak az afganisztáni korrupció megakadályozásában, vagy legalábbis a csökkentésében, és egy hozzáértő afgán hadsereg és rendőrség létrehozásában. Washingtonban nem készült átfogó jelentés arról sem, hogy pontosan mennyit költött az Egyesült Államok erre a háborúra. (MTI)
