Új Szó, 2019. december (72. évfolyam, 280-302. szám)
2019-12-07 / 285. szám
20 SZALON ■ 2019. DECEMBER 7. www.ujszo.com 1940. június közepe táján Pozsonyban olyan hírek terjedtek el, hogy a Szovjetunió ultimátumot küldött Magyarországnak, amelyben azt követelte, hogy a magyar kormány 24 órán belül ürítse ki Kárpátalját, ami, mint utólag kiderült csak rémhír volt. A pozsonyi szovjet diplomaták érdeklődéssel hallgatták a hírt, de nem kommentálták. Szlovákia támogatta volna, ha a Szovjetunió elfoglalja a magyarok által 1938 novemberében majd 1939 márciusában megszállt, korábban a Cseh-Szlovák Állam kötelékébe tartozó Kárpátalját. Durcansky 1940. június 16-án beszélt erről Puskinnal. Nyíltan megmondta neki, hogy örömmel venné a szlovák-szovjet közös határt. Továbbá arról próbálta meggyőzni Puskint, hogy amíg Németország Romániával van elfoglalva, a Szovjetunió megszerezhemé magának Kárpátw Szlovákiának a Szovjetunió elleni hadba lépésre azért volt szüksége, mert visszaszerezhette volna az elcsatolt területeket. alját és Besszarábiát. A szovjet követ azonban azt válaszolta: ők Kárpátalját nem tartják olyan jelentős területnek, hogy sokat beszéljenek a hovatartozásáról. Durcansky ezzel egyetértett, de kifejtette, hogy Kárpátaljának katonai-stratégiai szempontból jelentős szerepe van, amit a magyarok, németek és olaszok is tudnak, és ezért nem akarják átadni a Szovjetuniónak. A szlovák politikusok egy része azt remélte, hogy ha a Szovjetunió belép ebbe a térségbe, egy későbbi béketárgyalás és területi rendezés folyamán Olaszország döntőbírói helyét a szovjetek vehetnék át, ami a magyarok számára nem kívánatos fejlemény lenne. A közös szovjet-szlovák határ nyilvánvalóan megnövelte volna Szlovákia egyébként meglehetősen korlátozott külpolitikai mozgásterét, a szovjet diplomaták azonban kitértek a Kárpátalja hovatartozásával kapcsolatos beszélgetések elől, és a magyar-szlovák viszonyt érintő kérdésekben nem foglaltak állást. Ezzel a szlovák politikusok számára egyértelművé vált, hogy a Szovjetunió nem fog segíteni revíziós elképzeléseik megvalósításában. A későbbiekben tehát ezt csak Berlin jóindulatától remélhették. Saronov budapesti szovjet követ előtt Ján Spisiak és Csáky külügyminiszter is a másik felet akarta befeketíteni. A fő „vádpontok” között elsősorban a Szlovákiában maradt magyar, illetve a Magyarországhoz került szlovák kisebbség elnyomása, erőszakos asszimilálása, valamint a németeknél a másikkal szemben folytatott „intrikálás” szerepelt. Moszkva a szlovák remények ellenére tartózkodott minden olyan lépéstől, amely konfliktust eredményezhetett volna Németországgal. Berlin több ízben is világosan értésére adta a szovjeteknek, hogy Szlovákiát kizárólagos befolyási övezetének tekinti, ott semmiféle konkurenciát nem hajlandó megtűrni. Puskin 1940 júliusában készített jelentésében feljegyezte, hogy „a szlovákok többet várnak tőlünk, mint amit mi nyújthatunk nekik”. Ezen a politikai támogatást értette, és ebből eredően a saját helyzetét nagyon kiváltságosnak látta Pozsonyban. Puskin fontos megfigyelőpontnak nevezte ugyan Szlovákiát, de „amíg ott a németek az urak”, nem látott esélyt a politikai kapcsolatok további fejlesztésére. Mivel 1940-ben a Szovjetunió harcban állt Finnországgal, nem állt érdekében a konfrontáció Németországgal Szlovákia miatt. Ezért nem is tartotta fontosnak a túlzott előretörést Szlovákiában. A szovjet kormány korábban abban reménykedett, hogy Szlovákia velük is köt egy olyan gazdasági és barátsági szerződést, mint amilyet a németekkel, s ezáltal növelheti politikai befolyását az országban. Amikor azonban a németek szatellitállamuk „védelmében” egyértelműen állást foglaltak, letettek erről, és belátták, Puskinnak igaza volt, amikor 1940 decemberében azt jelentette kormányának, hogy Pozsonytól már nem lehet várni semmit, mert teljesen német politikát folytat. Szlovákia a németek kelet-európai politikai terveiben továbbra is fontos felvonulási területként szerepelt, amit nem engedhettek át más hatalomnak. A két állam közötti vetélkedés, amelyet 1939-től Hitler kegyeinek megszerzéséért folytattak, végül oda vezetett, hogy a maguk számára már katonai téren is érdemeket igyekeztek szerezni. így mindkét állam belekeveredett a Szovjetunió elleni háborúba, amihez a többi szatellitállam is csadakozott. Tiso szerint Szlovákiának a Szovjetunió elleni hadba lépésre azért volt szüksége, mert ez alapot adhatott a magyarokhoz csatolt területeik visszaszerzésére. Az 1939-1941 közötti periódusban a Szovjetunió tartózkodott attól, hogy döntőbíróként lépjen fel a magyar és a szlovák állam közötti kapcsolatok megítélésében. Szlovákia Szovjetunió elleni hadba lépése után a szovjet politika gyökeresen megváltozott, aminek már előzetesen is mutatkoztak diplomáciai jelei. A szovjet tervek Szlovákia hadba lépése után Csehszlovákia visszaállításának támogatását határozták el. Ivan Majszkij londoni szovjet követ már 1941. július 4-én találkozót kért Benestől, amire 1941. július 8-án került sor. Majszkij bejelentette, hogy a Szovjetunió célja Csehszlovákia megújítása. Röviddel ezután a Szovjetunió elismerte az emigráns csehszlovák kormányt és hitet tett Csehszlovákia München előtti határainak helyreállítása mellett. A szlovákok a Szovjetunió elleni hadjárathoz történt csadakozásukkal elveszítették a reményt arra, hogy a szovjet hatalom később akár csak látszólagosan is támogassa a fuggeden állami létüket. A szlovák-magyar viszony a háború alatt tovább rosszabbodott, még az is felmerült 1941 novemberében, hogy a magyarok a diplomáciai viszonyt is megszakítják szomszédukkal. A két állam közötti kapcsolatokat 1939— 1941-ben a szovjet diplomácia olyan szempontból figyelte, hogy annak fejleményeit hogyan tudná felhasználni saját érdekében, ezenfelül, hogy megakadályozza belépésüket a Szovjetunió elleni háborúba, amit a németek könnyűszerrel megakadályoztak. Dr. Janek István történész Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet Baby Yoda mindenek felett Kisebb csoda, hogy bár a Star Wars egy 1977 óta létező franchise, élőszereplős tévésorozat eddig nem készült belőle. Most A mandalóri változtat a helyzeten. A mandalóri a novemberben indult Disney+ streaming oldal zászlóshajója, a sorozat, amire az a feladat hárult, hogy minél több embert csábítson át a konkurens Netflixtől. Igazi presztízs-széria, ami rengeteg pénzből készült, és minden elköltött dollár meglátszik rajta. Sorozat formátumban nem sűrűn lámi olyat, ami ehhez lenne fogható: ha mozivásznon játszanék, akkor sem lenne okunk panaszra. Ráadásul Jói Favreau (Vasember, Az oroszlánkirály) a Star Wars legszerethetőbb oldalát fogta meg A mandalórival: a törvényen kívüliek kellemesen lepusztult világát. A sorozat olyan, mintha a Tatuin sivatagi kocsmavilága hirtelen egy egész univerzummá nőne. A hangulat ehhez illeszkedően eléggé westernfilmes, és ezzel nincs is semmi baj: az űrwestern szókapcsolat már régóta kedves a szívemnek, és amikor az első részben a főhős belép a csehó ajtaján, az tényleg egy pazar jelenet. Favreau ráadásul nem is akarja túlnyújtani a szériát: az általam látott eddigi négy részből a leghosszabb is csak 41 perces volt: egy pörgős, akciódús sorozat, amiben nincs helye sok tökölésnek. A zenéjébe és a képeibe könnyű beleszeretni, a főhős fejvadász pedig a maszk ellenére kedvelhető, pedig ha valamitől, ettől azért tartottam egy picit: nem könnyű megkedveltetni egy olyan karaktert a nézőkkel, akinek sosem látni az arcát. A jó hírek azonban csak eddig tartottak, ugyanis hiába jó ránézni A mandalórira, és hiába ultramenő a címszereplő, aki mellé még egy Baby Yodát is pakoltak a Disney híresen tehetséges marketingesei (bár a játékok gyártásával pont lekésték a karácsonyi szezont - gigahiba!), ez bizony egy nagyon basic sorozat lett. Mintha Jón Favreau semmi mást nem csinált volna, csak a legalapvetőbb fantasy szerepjátékos sztoriközhelyeket áthelyezte a Star Wars világába, márpedig ez édeskevésnek tűnik ahhoz, hogy tartalmasán kitöltsön egy nyolcrészes szériát. A történet annyira vékonyka (a fejvadász kap egy küldetést, hogy elhozzon egy csomagot, a csomagról kiderül, hogy él és egy Baby Yoda, a fejvadász nem adja oda, ezért menekülniük kell árkon-bolygón át), hogy hiába rövidek a részek, még így is sokszor érezni az időhúzást. A második rész például kapásból egy mellékküldetés, amit el lehetett volna intézni öt percben is, de Favreau-ék egy teljes epizódot szántak rá. Baby Yoda tényleg übercuki, de pusztán cukiskodásra és vagány akciójelenetekre építeni egy szériát azért elég merész, főképp, hogy egy idő után az akciók is elfáradnak kissé: amikor hősünk egymaga száll szembe egy kisebb hadsereggel, az még Star Wars léptékben is soknak tűnik. A mandalóri alkotói elkaptak egy érzést, egy hangulatot, ami miatt a sorozatuk gyorsan berántja a nézőt, viszont két-három rész megtekintése után egyre szembetűnőbbé válik, hogy ezen felül nem csináltak semmit: illett volna egy rendes történetet és rendes karaktereket is kanyarítani hozzá. Tóth Csaba A RENDSZERVÁLTÓ NAPOK KRONOLÓGIÁJA - HÉTRŐL HETRE 1989. december 9., szombat • Az FMK felszólítja az SZNT magyar nemzetiségű képviselőit a lemondásra, és időközi választás kiírását követeli. • A Csemadok Néprajzi Szakbizottságának ülésén bejelentik az 1974-ben. felszámolt Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság újjáalakulását. 1989. december 10., vasárnap • Gustáv Husák köztársasági elnök Marián Calfa miniszterelnökkel az élen kinevezi a „nemzeti egyetértés kormányának” elnevezett új szövetségi kormányt. 1948 óta ez az ország első kormánya, amely nem kommunista többségű. A kormányban az ellenzék képviseletében helyet kap mások mellett Ján Carnogursky, Jirí Dienstbier és Václav Klaus. • A kormány kinevezését követően lemond köztársasági elnöki tisztségéről Gustáv Husák. A Polgári Fórum és a VPN bejelenti, hogy Vaclav Havel köztársasági elnökké jelölését támogatja. • A Szlovák Megújhodás Pártja az 1948-ban felbomlasztott Demokrata Párt jogutódjának nyilvánítja magát, és felveszi annak nevét. 1989. december 11., hétfő • A Szlovák Nemzeti Front KB Elnöksége - az SZLKP akcióbizottsága, a Demokrata Párt, a Szabadságpárt és több szlovák társadalmi szervezet támogatásával - Alexander Dubcek köztársasági elnökké választása mellett száll síkra. 1989. december 12., kedd • A kormány után a Szövetségi Gyűlés is elítéli Csehszlovákia 1968. augusztus 21 -i megszállását, egyben támogatásáról biztosítja a szovjet csapatok kivonásáról folytatandó tárgyalások megkezdését. • Milan íic miniszterelnökkel az élen újjáalakul a szlovák kormány is, amelynek 15 tagja közül csupán 6 kommunista. A kormánynak Varga Sándor személyében első ízben van magyar nemzetiségű alelnöke. • Az FMK nyilatkozatot ad ki a szövetségi kormány összetételéről, amelyben sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem hozták létre a kisebbségi ügyekben illetékes miniszteri tárcát. 1989. december 13., szerda • A Csemadok Elnöksége a nyugdíjba vonuló Strasser György helyett Lacza Tihamért nevezi ki a Hét című hetilap főszerkesztőjévé, s 1990. március 9-10-re összehívja a szövetség rendkívüli országos közgyűlését. . • A nyitrai Pedagógiai Kar magyar diákjai nagygyűlésen követelik a kar teljes jogú magyar tagozatának visszaállítását. 1989. december 15., péntek • A VPN Koordinációs Bizottsága kiadásában megjelenik Pozsonyban az FMK által szerkesztett Nap című fiiggeden napilap első száma. Főszerkesztője Huncík Péter. Bár a lap napilapként határozza meg magát, ténylegesen heti két alkalommal sikerül megjelentetni. (Összeállította Popély Árpád)
