Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)
2019-11-23 / 273. szám
www.ujszo.com SZALON ■ 2019. NOVEMBER 23. Megelevenedő pozsonyi bohémvilág A száz évvel ezelőtt az akkor még csak alakulófélben lévő Csehszlovákia részévé lett Pozsony két világháború közti (cseh) szlovák művészvilágáról ad áttekintést Martin Vass irodalomtörténész Zlatá bohéma - Umelecká bohéma v Bratislave 1920 - 1938 (Arany bohémvilág - Művészi bohémélet Pozsonyban 1920-1938) című, a Marencin PT könyvkiadó gondozásában megjelent kötete. Zlatá bohéma Umelecká bohéma v Bratislave 1920-1938 A szerző bevezetőjében a bohémvilág fogalmát és kialakulásának európai kontextusát adja meg, majd külön fejezetben taglalja, milyen körülmények határozták meg Pozsony 1920 és 1938 közti művészeti életét. Már ebből az összefoglalóból - majd az egyes írók, képzőművészek kapcsán is — képet kapunk arról, melyek voltak a legfőbb bohémtanyák (kávéházak, söntések, borozók és bárok), irodalmi szalonok és műtermek, továbbá mely intézmények, szervezetek és szerkesztőségek biztosították a művésziét egzisztenciális hátterét. Most itt csak a kezdetben felettébb fontos szerepű Szlovákiai Teljhatalmú Minisztériumot, azaz a csehszlovák kormány 1919 februárjában Pozsonyba költöztetett szlovenszkói kirendeltségét említjük. Vass is leírja, hogy e kormányzati szerv első vezetője, Vavro Srobár miként szólította fel a főhatalomváltás után Pozsonyba érkező szlovák alkotókat, hogy levélben biztassák barátaikat a városba költözésre. Vass külön fejezetet szentel Tido J. Gáspárnak, aki az említett kormányszerv miniszteri titkára, később az Országos Hivatal tisztségviselője volt, majd - bár ez már tárgyalt időszakunkon túlra mutat - a Jozef Tiso vezette szlovák állam propagandagépezetének egyik megkerülhetetlen figurája lett. A bohémcsapat magjához tartozók (Ján Hrusovsky, Emo Bohún, Ivan Zabota, Frico Motoska és Jankó Alexy) mellett külön summázatok olvashatók az éjszakai művészéletbe többé-kevésbé szintén bekapcsolódókról (Ján Smrek, Emil Boleslav Lukác, Milo Urban, Jozo Niznánsky, Rudolf Dilong, Ján Ponican, Laco Novomesky, Eudovít Fulla, Mikulás Galanda és néhány további személyiség), valamint a mecénásokról. Sok érdekes történet mellett képet alkothatunk arról, hogy a húszas évek derekán felfutó pozsonyi bérlakásépítés előtt mennyire meghatározta az említett művészek mindennapjait a lakásínség, vagy például mennyivel volt biztosabb a zömmel újságíróként is tevékenykedő írók egzisztenciája, mint az állami-intézményi megrendeléseken kívül az új cseh és szlovák elit, valamint a helyi polgárság szerényebb és gyérebb megbízásaiból élő képzőművészeké. A váltók, a kölcsönök, a tiszteletdíjakból finanszírozott dorbézolások, a nappaliként és dolgozószobaként is értelmezett kávéházak világa elevenedik meg az olvasó előtt. Képzeletben együtt vándorolhatunk a károlyfálui Duna-parthoz közeli hajdani vendéglőbe is, amelyet a szlovák művészek csak Arany Fantáziaként (Zlatá fantázia) emlegettek, és amely a harmincas évek elejéig az egyik legfontosabb törzshelyük volt. Szerepel a könyvben, hogyan igyekeznek érvényre juttatni a szlovák nyelvet, például úgy, hogy Tido J. Gáspár és Emo Bohún szlovákra fordítja a Carlton Szálló és egyes pozsonyi bárok étel- és.itallapját. Bármilyen szempontból, akármilyen területen adunk is részletrajzot a két világháború közti Pozsony szellemi és kulturális életéről, vázlatunknak sok kis finom vonásból és színből kell összeállnia ahhoz, hogy az összkép a lehető leginkább leképezze az adott kor városának gazdagon rétegzett, soktónusú világát. Ugyancsak fontos, mely szemszögből és milyen részleteket láttatunk. Munkánk pedig akkor is csak skicc marad, ha történetesen több száz oldalas monográfiáról van szó. S ha valaki az általunk készített képpel ismerkedik, annak óhatatlanul az az érzése, hogy valamelyik árnyalat hiányzik, vagy a vázlatrajz készítője egy-egy nüansznál nem jól vezetett vagy éppen elnagyolt, elhagyott vonalakat, esetleg nem megfelelő tónusokat vegyített korrajzába. Ilyen gondolatok is megfogalmazódtak bennem, amikor Vass kötetét forgattam. Azután tudatosítottam, hogy a szerző a terjedelemhez képest részletesen és körültekintően ír a szlovák irodalom.- és társadalomtörténetben e fogalommal és intervallummal jelzett jelenségről, tehát rendszerezetten azt járja körül, amiről a kor helyi (cseh)szlovák koloritját adó legfőbb bohémek - például Tido J. Gáspár, Emo Bohún vagy Jankó Alexy — is értekeznek visszaemlékezéseikben. Még részletesebb a szerzőnek a Komensky Egyetem kiadójánál 2016-ban tulajdonképpen egyetemi jegyzetként, Bratislavská umelecká bohéma v rokoch 1920 - 1945 címmel napvilágot látott munkája ugyanerről a témáról, amely egészen 1945-ig tekinti át a kor helyi bohéméletét. Vass a Marencin PT gondozásában megjelent további könyvében az 1938 és 1945 közti időszakkal külön foglalkozik. Szlovákiai magyar olvasóként talán az a szempont hiányozhat nekem a kötetből, hogy milyen kapcsolatban álltak a szlovák irodalom és képzőművészet korabeli alakjai a szlovenszkói magyar szellemi élet képviselőivel - az akkori kávéházi és kocsmavilágban is. Lehet, nem feltétlenül a bohémkodásban manifesztálódott a kapcsolattartás, de ismert, hogy például a kötetben külön portrét kiérdemlő, magyar szerzőket is fordító Ján Smreknek vagy Emil Boleslav Lukácnak komoly magyar kapcsolati hálója volt. Anélkül, hogy feszegetnénk, kinek a feladata feltérképezni és újraréndszerezni mindazt, amivel - más vonatkozásban - Sas Andor, Turczel Lajos, Fonod Zoltán és mások már résztanulmányokban vagy érintőlegesen foglalkoztak, egy biztos: feldolgozásra érdemes téma ez nemcsak szlovákiai magyar szinten, hanem a szlovák irodalom-, társadalom- és várostörténet szempontjából, tehát a szlovák olvasó számára is. A száz évvel ezelőtt Csehszlovákia részévé váló, akkor még dominánsan német és magyar Pozsonytól szóló, az idei kerek évforduló kapcsán konjunkturálisán bővebb szakirodalom révén lépten-nyomon felmerül a kérdés, mennyire állja meg a helyét az a frontális megközeh'tés, mely szerint 1919-ig volt a városban egy olyan miliő, amit nagy intenzitással egy másik, (cseh)szlovák váltott fel. Ez a szemlélet sok mindenben manifesztálódik; gondoljunk csak a korszakok gyakori, stary Presporok - moderná Bratislava (régi Pozsony - modern Pozsony) és hasonló fogalompárok szembeállítására. Azt ritkábban fedik fel, hogy itt világok éltek-élnek egymás mellett és egymással többékevésbé kölcsönviszonyban. Ha a szlovák és a (szlovákiai) magyar olvasó számára bemutathatnánk ezt a szövevényes összefüggésrendszert, az 1919-es impériumváltás utáni Pozsonytól is árnyaltabb képet kaphatna mindenki. Korpás Árpád (Martin Vass: Zlatá bohéma - Umelecká bohéma v Bratislave 1920 —1938, Marencin PT, 2018) A RENDSZERVÁLTÓ NAPOK KRONOLÓGIÁJA - HÉTRŐL HÉTRE 1989. november 25-, szombat • A Polgári Fórum, a VPN, valamint a prágai és a pozsonyi tüntetések résztvevői elégtelennek minősítik a pártvezetésben bekövetkezett változásokat, s megfogalmazzák azt az igényt, hogy töröljék az alkotmányból a kommunista párt vezető szerepét. A prágai Letnán zajló tüntetésen már 800 ezren vesznek részt. • Az FMK, a Magyar Diákszövetség, a Csehszlovákiai Magyarok Fómma és a Matesz képviselői megbeszélést tartanak a Csemadok pozsonyi székházában. A Csehszlovákiai Magyarok Fómma felveti egy egységes magyar politikai erő létrehozásának a lehetőségét, amit azonban az FMK és a Magyar Diákszövetség a magyarság elszigetelődésének veszélyére figyelmeztetve visszautasít. • Szabadon bocsátják a politikai foglyokat, köztük az egyik legismertebb szlovák disszidenst, ján Carnogurskyt. 1989. november 26., vasárnap • Ladislav Adamec szövetségi miniszterelnök találkozik a Polgári Fómm képviselőivel, amivel megkezdődnek a kommunista vezetés és az ellenzék közötti kerékasztaltárgyalások. A Polgári Fórum küldöttségének vezetője Václav Havel. • A pozsonyi tüntetésen az FMK nevében ismét felszólal Grendel Lajos, aki felhívja a magyar lakosságot a november 27-i általános sztrájk támogatására. • A CSKP KB rendkívüli ülésén újabb változtatásokat hajtanak végre a párt vezető testületéiben, s 1990. január 26-ra összehívják a párt rendkívüli kongresszusát. 1989. november 27., hétfő • Az ország lakossága kétórás általános sztrájkkal támogatásáról biztosítja a Polgári Fórum, a VPN és a diákok követeléseit. • Szlovákia Kommunista Pártja KB rendkívüli ülése az általános sztrájk hatására szintén több személyi változást hajt végre a párt vezetésében, s 1990. január 20-ra összehívja a párt rendkívüli kongresszusát. • Dél-Szlovákia városaiban, egyebek mellett Dunaszerdahelyen, Komáromban, Vágsellyén és Érsekújvárban megalakulnak az FMK első helyi csoportjai. 1989. november 28., kedd • Az Új Szó címoldalon közli szerkesztőségének a politikai reformok mellett kiálló, saját múltbeli tevékenységét pedig kritikusan értékelő állásfoglalását. • A Szlovák írók Szövetsége magyar tagozatának vezetősége állásfoglalásában sürgeti az elmúlt két évtized újraértékelését és a csehszlovákiai magyar közélet demokratizálását. • Megjelenik az FMK Szabad Kapacitás című tájékoztatójának első száma., 1989. november 29., szerda • A Szövetségi Gyűlés ülésén lemond elnöki tisztségéről Alois Indra, a normalizációs politika egyik vezéralakja. A testület bizottságot hoz létre a november 17-i események kivizsgálására, s — a kommunista vezetés és az ellenzék közötti kerékasztal-tárgyalásokon született megállapodás értelmében - törli az alkotmányból a kommunista párt vezető szerepét biztosító szövegrészeket. 1989. november 30., csütörtök Pozsonyban szlovákiai szinten is megkezdődnek a kommunista vezetés és az ellenzék közötti kerekasztalmegbeszélések. A tanácskozáson a VPN küldöttségében az FMK képviseletében részt vesz Szigeti László. • Az SZNT ülésén a lemondott Viliam Salgovic helyett Rudolf Schustert választják meg a testület elnökévé, s bizottságot hoznak létre az 1988. március 25-i pozsonyi ún. gyertyás tüntetés résztvevőivel szembeni rendőri beavatkozás kivizsgálására. 1989. december 1., péntek • A CSKP KB Elnöksége nyilvánosságra hozza a pán akcióprogram-tervezetét, amely a szocializmus eszméi mellett síkra száll a politikai pluralizmusért is, s elítéli Csehszlovákia 1968. augusztusi megszállását. (Összeállította Popély Árpád)
