Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)
2019-11-02 / 255. szám
www.ujszo.com | 2019. november 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 Pragmatizmus Menetrend szerinti dezinformációs művelet korrupcióval FELEDY BOTOND Lassan megszoktuk ezt a diplomáciai mutatványt: Budapesten járt menetrendszerű éves találkozóján az orosz elnök. Az ukrajnai háború kitörése idején, 201 4-ben ez szokatlan, tulajdonképpen barátságtalan húzás volt. Ekkor indított azzal Putyin elnök, hogy megkoszorúzta az 1956- os forradalmat leverő szovjet katonák emlékművét. Az azóta Oroszországra nehezedő szankciók inkább a magyar oldalra játszottak. Bár diplomáciai elszigeteltségről szó sincs Moszkva kapcsán - Trump elnöktől Macronig sok találkozója van de érezhető az euroatlanti tábor összezárása. A Szkripal-ügy után szinte minden NATO-tagállam kiutasított orosz kémeket a nagykövetségekről. Két éve nyíltan folyik a társadalmi vita az orosz dezinformációs műveletekről, a Russia Today és a troligyárak hol finom, hol durva torzításai, húzásai egyre ismertebbek. Vannak országok, ahol könnyebb volt a hidegháborús logikához visszarendeződni, ahol nem hezitáltak sokat az orosz-amerikai tengelyen: ilyen például Varsó vagy meglepő módon Bukarest, ahol egyértelműen Washington mellett tették le a voksot. Persze érthető, hiszen őket közvetlenül fenyegethetik keleti határaikon az orosz harci eszközök. Ehhez képest Magyarország és a másik két visegrádi ország maradt a diplomáciai pragmatizmusnál. Budapesten gázszerződések, paksi bővítés, egyiptomi vonatügylet, metrófelújítás, helikopterkarbantartás az orosz téma. Mindegyik körül megjelentek a korrupciós vádak, ahogy az a nagyobb közbeszerzéseknél sajnos szinte kivétel nélkül történik. Nincs ez máshogy Kínával kapcsolatban sem, legyen szó Budapestről vagy Belgrádról. Az orosz kapcsolatokba visszatérő óvatosság viszont egyre érezhetőbb. Tavaly kiszivárgottaligha véletlenül -, hogy a magyar katonai elhárítás több orosz felderítőt lekapcsolt, hazaküldött. A Nemzetközi Beruházási Bank - az oroszok befektetési trójai falova - ugyan Budapestre költözött, de nyílt titok, hogy a magyar és az amerikai szolgálatok együttműködnek a megfigyelésében. Úgy tűnik, a korábban orosz kapcsolatokkal gyanúsított radikális ellenzéki párt elveszítette moszkvai megrendelőjét. A román gázmezőkért keményen dolgozik a MÓL, hogy onnan is alternatív forrás álljon rendelkezésre; a török vonal szintén szolgálhatja - sok egyéb érdek mellett - az energiaportfólió diverzifikációját. A kárpátaljai magyarság ügyét szemtelenül felhasználták a Kij evvel szembeni oroszbarát érdekcsoportok, ez mutatkozott meg látványosan a magyar pártiroda elleni „szélsőséges” támadásban. Ezek azok az események, amelyekről 2018-ig vagy nem tudtunk, vagy addig nem innen fújt a szél. Mindenesetre Orbán és Putyin közös sajtótájékoztatója arról árulkodik, hogy sokat finomodott a magyar álláspont. Washingtoni nyomásra, óvatosságból, az orosz nyomulással szembeni ösztönös védekező reflex beindulásával, az önkormányzati választások eredményeképpen? Ki tudja. De Orbán most Putyin mellett állva mondta ki, hogy NATO- és EU-tagok vagyunk. Ezután persze jött a kötelező tiszteletadás a politikai kommunikáció nyelvén, de a korábbi körökhöz képest visszafogottabban. A szavak szintje persze a legkönnyebben elleplezhető szint. Nézzük meg, milyen tettek követik. (Cartoon ize r) Focikarakterológia politikusoknak Mourinho, Orbán, Ronaldo, Karácsony - mi köze egymáshoz focinak és politikának? Néha több is, mint gondolnánk. „O egy igazi győztes, neki csak az számít, hogy nyeljen. Két arca van: egy boldog, amikor nyer, és egy dühös, amikor veszít. Az eredmények alapján változik a hangulata. Nem keresi a szépséget, az ellenfél érdekli, és ha nincsen neki, akkor létrehoz magának egyet.” (Thiago Motta, a Genoa edzője Jósé Mourinhóról) A versenyszellem megnyilvánulásai politikában és sportban egyezhetnek: vannak Mourinhóhoz hasonló karakterű politikai vezetők, akiket a konfliktus, a harc éltet, akik nagyon jók a vitákban, szuggesztívek és mindent alárendelnek a célnak. A fútballmúltú Orbán Viktor rokonítható a portugál edzőfenomén habitusával. „2022 előtt az ellenzék miniszterelnök-jelöltjét is előválasztáson kell kiválasztani. A civil világra nyitott ellenzéknek van csak esélye.” (Karácsony Gergely) A sportnál, a nagy edzők, játékos vezéregyéniségek típusainál maradva létezik a nagy harcosétól eltérő attitűd is, mint sikeres út, akár a pályán, akár a politikában. Ez pedig a sportszerű együttműködésben hívő, olykor visszavonulni is képes, vereségeit elviselő alkat, a lassú víz partot most esete. Nem akar mindenáron nyerni, nem mindent a hatékonysággal mér, érdekli a stílus, a közönséget inkább az esztétikával akaija megfogni, nem pedig az érzelmekkel. Talán Arséne Wenger a fociban. A magyar politikában mintha inkább ilyen lenne az ellenzék vezéralakja, Karácsony főpolgármester. Tábora, közönsége pedig hasonlóképpen vevő az ellenfél utálatára, az érzelmekre, mint a másik oldal ultrái. Nos, hogy hatalomra jutva, önkormányzati állásokat foglalva ez másként alakul-e, arról még keveset tudunk, legfeljebb sejthetünk ezt-azt. Nézzük. Szeged: Horn Gyula 1994-es elsöprő választási győzelmekor a legfiatalabb parlamenti képviselőként tűnt fel, később Szeged élén legyőzhetetlen volt Botka Körbeértünk HEGEDŰS NORBERT Annyi tárgyalás és egyezkedés után ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk: az összefogás sagája körbeért, uroborosz kígyó - a szlovákiai magyarság nagy részével együtt-a saját farkába harapott. Annyi minden történt és igazából nem történt semmi. Nem is saga ez, sokkal inkább szappanopera, mely mostanra ténylegesen elérte a Barátok közt szintjét: mindegy, hogy mikor szálltunk ki belőle vagy kapcsolódtunk be újra a követésébe, a tényleges változások elhanyagolhatók. Ugyanúgy két csoport áll egymással szemben, mint az elején. Az egyik sarokban ott lesz a Híd (és az MKDSZ), a másikban pedig a Magyar Közösségi Összefogás, mely a parlamenten kívüli MKP-t, a Magyar Fórumot és az Összefogás mozgalom tagjait tömöríti. Az árkok betemetéséről szó sincs, sőt, sikerült azokat átmenteni a következő generációk számára. A legszebb az egészben, hogy a felek el sem jutottak odáig, hogy érdemi kérdésekről, programról, jövőképről tárgyaljanak. Fennakadtak a „kivel nem” kérdésén. Az MKP, a Magyar Fórum és az Összefogás a hírek szerint azért mutatott ajtót a hidasoknak, mert azok nem voltak hajlandók kimondani, hogy a Smerrel nem kormányoznának a jövőben. Az MKP részéről ez kicsit fürcsa kérés, mivel néhány hete még ezzel nem volt problémája. A Híd azt mondja, ők ebbe a feltételbe még bele is mentek volna, de akkor már az OEaNO-t is felvették volna a tiltólistára (Matovic és Bugár kapcsolata híresen, jó”). Ez viszont a többieknél verte ki a biztosítékot. Hogy a közös lista egy ilyen elméleti feltételen dőljön meg, ami úgysem jelent semmit, mert a tényleges döntéseket a választás után fogják meghozni, teljes nonszensz. Ezt valószínűleg mindkét oldal tudja. Aki ilyen feltételeken fennakad, az nem akar megegyezni. A távozó hidasok széke még ki sem hűlt, mikor az MKP, a Magyar Fórum és az Összefogás megegyezett a közös indulásban. Ez egyértelműen az Összefogás sikere. A projekt a nevében megfogalmazott célt illetően teljes és tökéletes kudarcot vallott, de az MKP vezetésén sikerült átvernie a saját agendáját - melynek semmi köze a magyar egység megteremtéséhez. Azért, hogy nem sikerült összefogniuk a magyar pártokat, még nem kárhoztathatná őket senki, mert ebbe eddig mindenki belebukott. De a ténykedésükkel nyilvánvalóvá tették, hogy a fiatalabb generáció sem képes tanulni a korábbi politikusok hibáiból, és önerőből is bármikor képes reprodukálni az elődök összes ballépését. Viszont sokkal jobban taktikáznak: az összefogós dumát mindenki bevette, holott hogy mennyire gondolták komolyan, arról mindent elmond a párt alakuló gyűlésén elfogadott határozat, miszerint mindenképp elindulnak a választáson, ha társul hozzájuk valaki, ha nem. Ehhez képest az MKP és a Magyar Fórum csatlakozása előrelépésnek tűnhet, pedig valójában csak annyi történt, hogy Menyhárték, beismerve a vereséget, újraegyesültek saját rebelliseikkel. És persze ott lesz Simon Zsolt és Nagy József - a hiteles képviselet és a megújulás jegyében. Ha a közös lista létrejön, az Összefogás vezetői már nem egy senki által nem jegyzett mikropárt élén állnak majd, hanem a nagyjából 3-4 százalékos Magyar Közösségi Összefogás hangadói lesznek (mert az sejthető, hogy nem Menyhárt József fogja diktálni a tempót). Lenyűgöző politikai előmenetel, csak sajnálatos, hogy a magyar parlamenti képviseletet kell feláldozni érte. Szóval körbeértünk, bár a telenovella még nem ért véget, holott lassan már senki nem követi. Azt máris látni, hogy a szlovákiai magyar közösség nem nyert sokat, ugyanúgy két tábor áll egymással szemben, ugyanúgy egymásra mutogatnak, lassan újraindul az árulózás is. Viszont annál többet veszítettünk. Nincsenek többé illúzióink, hogy a politikusaink számára mi a fontosabb, a közösség vagy a saját jólétük (már ha még valakinek voltak e téren illúziói). A Híd szerint az MKP történelmi lehetőséget dobott el, az MKP és az Összefogás ugyanezzel vádolja a Hidat. Urak: ezt az esélyt mindannyian elszalasztottátok. A józan ész újabb csatát vesztett a törzsi logikával szemben. Talán most, hogy a frontvonalak megmerevedtek, a, Jcivel és miért nem” kérdései után talán előtérbe kerülhetnek a programok, vagyis a két párt valamilyen pozitív üzenettel is előállhat. Kár, hogy a cirkusz után ez már alig fog valakit érdekelni. László, a 2010 utáni szétesett időszak legeredményesebb szoci politikusa, aki most kilépett romos pártjából. Egy ilyen választási siker után ez eléggé egyértelmű üzenet: pápá, MSZP, az utolsó záija be az ajtót. Budapest: Karácsony a törvényi 3 hónaposon túl megemelt végkielégítést javasolt Tarlós Istvánnak; Tüttő Kata oligarcha-exfeleségből szoci főpolgármester-helyettes lehet; az MSZP-s új kerületvezető Horváth Csaba Zuglóban már megpróbálkozott egy átláthatatlan privatizációs javaslattal, a XX. kerületben a győztes balos ellenzék 20 százalékos tiszteletdíj-emelést szavazott meg magának, a Momentum tiltakozása ellenére. A Fidesz leváltására összefogó ellenzékről mint új politikai pólusról még keveset tudunk, a kampányegység önkormányzati hatalomban számos verzióra eshet szét. Nehéz kérdés, hogy eközben városokat irányítva megőrizhető-e a „civilség” látszata a politikában, számos régi káderrel a győztesek között. „Nézd meg a fiatal játékosokat, milyen sokan vannak hihetetlen lehetőségekkel, aztán újra és újra lesérülnek. Ők azt mondják, balszerencse. De az életben dönthetsz. Én azok útját választottam, akik szerencsések. Az én karrierem ezért olyan, amilyen, mert rendesen csinálom a dolgaimat. Két-három évig csúcsformában lenni, az egy dolog, de próbáld meg 16-17 évig. Azt hiszed, ez csak tehetség kérdése?” (Cristiano Ronaldo a France Footballnak) Minden nagyra törő vezetőnek, közéleti szereplőnek ajánlom megfontolásra CR7 szavait: a sport, a győzelem nagy százalékban munka. SZÓM BATH Y PÁL
