Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)
2019-11-02 / 255. szám
KULTÚRA 6 2019. november 2. | www.ujszo.com A bűn bohócának születése A Joker nemcsak a hírhedt antihőst emeli magasabb szintre, hanem a képregényfilmek műfaját is HERNÁDI HENRIETT Egy embertelen társadalom, brutális erőszak és a kitaszítottság érzése - mindezek egyszerre jelennek meg a kápregónyhős, Joker eredettörténetét feldolgozó filmben. A Jokert beharangozásának idején sokan kétkedve fogadták. Felmerült a kérdés, vajon szükség van-e még egy produkcióra, amelyben felbukkan a DC univerzum hírhedt gonosztevője, ugyanis a karaktert alig pár éve az Öngyilkos osztagban is viszontláthattuk Jared Leto alakításában. A Joker rendezőjének, Todd Phillipsnek mégis sikerült új oldaláról bemutatnia antihősét, és egy megszokott képregényfilm helyett realisztikus drámában adja meg a választ arra a kérdésre, hogyan vált egy félszeg, társadalomból kirekesztett ember a híres Jokerré. Arthur Fleck (Joaquin Phoenix) beteg édesanyjával (Frances Conroy) él Gotham City egyik züllöttebb állapotú negyedében. Lelkiismeretesen igyekszik gondoskodni gyengélkedő anyjáról, miközben ő maga is egy kíméletlen és ritka betegségben szenved: ha olyan szituációba kerül, amely feszültté teszi, hisztérikus és csillapíthatatlan nevetésben tör ki. Arthur ezért visszavonultan éli mindennapjait, igyekezve megtalálni a helyét egy olyan társadalomban, amely folyamatosan ellöki magától. Az egyetlen fénypontot életében a szomszédban lakó egyedülálló anyával (Zazie Beetz) való találkozása jelenti, valamint azok az esték, amikor kedvenc humoristájának, PENGE Utolsó vágás Kőrössi P. József Réz Pálról szóló, sajátos műfajú kötete leginkább a memoárirodalom kategóriájába sorolható: a szerző Réz Pállal folytatott magánbeszélgetéseinek saját naplójegyzeteiben fennmaradt törmelékeit teszi közzé, amelyek vállaltan Réz Pál személyiségének „másik” oldalát, a magyar irodalom egyik legmeghatározóbb kánonformáló személyiségének emberi esendőségét (pletykaéhségét, nőgyűlöletét, az emberi viszonyokban való kicsinyességét stb.) mutatják be. Egy ilyen kötet az irodalomtörténet számára forrásértékű doku-NAGY CSILLA KRITIKAI ROVATA mentum lehetne, Kőrössi könyvét azonban sem az irodalomszociológiai kapcsolatok, sem az egyes írók életrajzának árnyaltabb megismerésére nem lehet használni. Ennek elsődleges oka az, hogy - ellentétben például József Attila Szabad ötletek jegyzéke cím alatt megjelent írásaival - itt nem a szövegek tanúskodnak a megidézett szerző személyiségének árnyoldalairól, hanem az, aki a memoárt írja. A taSokan Martin Scorsese Taxisofőr cimű filmjéhez hasonlítják a Jokert Murray Franklinnek (Robert De Niro) televíziós műsorát nézheti. Elkeseredetten vágyik arra, hogy példaképéhez hasonlóan egyszer ő is komikusként léphessen fel a színpadokon, ezzel szerezve magának megbecsülést, de ehelyett bohócnak öltözve vállal el alkalmi munkákat. Arthur azonban egy nap rájön, mást rendelt neki a sors, és pisztollyal a kezében az emberek megnevettetésétől az erőszak felé fordul. Todd Phillips neve leginkább olyan vígjátékrendezéseiről lehet ismerős, mint a Cool túra, a Másnaposoksorozat vagy a Terhes társaság. Ezúttal nagyobb fába vágta a fejszéjét, és sikeresen viszi vászonra egy társadalomból kivetett emberből lett bűnöző karakterrajzát. A Phillips által ábrázolt világ durva és igazságtalan, amit képileg sem rest bemutatni: naturalisztikus pontossággal tárja a nézők elé a 80-as évekbeli város szeméttel teleszórt utcáit, graffitivel összefirkált épületeit, koszos aluljánúsítás lehetősége pedig szükségszerűen korlátozott. Ellentétben a Bokáig Pezsgőben című, szintén memoárnak szánt kötettel, ahol egy Rézzel készített rádióinteijú jelenti a kiindulópontot, ezek a beszélgetések Kőrössi állítása szerint semmilyen formában nem lettek rögzítve. A lejegyzés utólagosan, a Réztől való távozása után történt. A pszichológia és az irodalom számára is közhely, hogy az emlékezet szelektál és hierarchizál, „elvesz” és „hozzátesz”: a lejegyzett emlékek sosem teljességükben, hanem mindig az emlékező aktuális érdeklődése, céljai, önkéntelen válogatása szerint kerülnek papírra. Lehet, hogy minden egyes mondatot Réz mondott, és úgy mondta, és csak azt mondta; de persze az is lehet, hogy a naplóíróban a nap eseményei keverednek (elhangzott, de más mondta, vagy ő mondta, de nem úgy, vagy nem csak azt, és nem csak arról, stb.). Az emlékezet töréseire vonatkozóan Kőrössi nyers naplóinak szövegezése alapján vonhatnánk le következtetéseket (a hiátusok, a logikai botlások, a nyelvhasználat váltakozása támpontot jelenthetne). Ezek azonban nem állnak rendelkezésünkre, hiszen a napló romjai könyvvé alakultak, és a szelektálás, válogatás, hierarchizálás gesztusa ismételten lejátszódott, immár a szerkesztés tudatos eljárásainak köszönhetően. Mire is jó hát ez a könyv? Azt nemigen tudhatjuk meg belőle, „ilyen is volt-e” Réz Pál. És azt sem, hogy Kőrössi eredeti naplói ezt az arcot így formálják-e meg. Csak azt, hogy a szerző az utolsó szövegvágással így tudta, vagy így akarta bemutatni. (A recenzens részéről is ez az utolsó vágás: a szokásoknak megfelelően egy év elteltével átadja a stafétát, minden pont elfogyott, és a Penge más szerzővel folytatódik.) Kőrössi P. József: Naplóromok. Ücsörgünk a kávéházban Réz Palinál. Budapest, Kossuth, 2019, 192 oldal. Kőrössi P József MAPLÓ , fomoíc L_Jcsörgünk a kávéfiljfeáő Ré^ Falinál (Fotó: Continentalfim) róit. Ugyanakkor nem finomkodik az erőszakos jelenetek érzékletes megjelenítése közben sem. Nem véletlen, hogy sokan Martin Scorsese Taxisofőr című filmjéhez hasonlítják a Jokert. Phillips nemcsak látványvilágában idézi meg a rendező stílusát, hanem ugyanúgy párhuzamot lehet vonni a két főszereplő története között is. Mindketten - további lehetőségekről lemondva — az eddigi életükből való egyetlen kiutat az őrületben és erőszakban találják meg. A film legnagyobb erőssége abban rejlik, hogy Phillips új oldaláról merte megmutatni a jól ismert és számtalan formában ábrázolt antihőst. Arthur egy szánalomra méltó, gátlásokkal teli figura, aki kényelmetlenül érzi magát az emberek között. Éppen ezért, noha jelleme szimpatikusnak nem nevezhető, könnyű együtt érezni vele és megérteni a tettei mögött húzódó okokat. Joaquin Phoenix pedig remekül hozza karakterének ezt a kettősségét. Kiváló alakításában végig fenntartja a szimpátia és viszolygás közti párhuzamot. Nem lenne meglepő, ha Heath Ledger után ő lenne a második, aki Joker szerepének megformálásáért hazavihetné az Oscar-díjat. A történet többi szereplője nem kap túl nagy teret a kibontakozásra, mindezek ellenére megpróbálnak mindent kihozni karakterükből. Érdemes közülük kiemelni a ripacs műsorvezetőként brillírozó Robert De Nirót, vagy az Arthur beteg édesanyját alakító Frances Conroyt. A Joker nemcsak a hírhedt antihőst emeli magasabb szintre, hanem a képregényfilmek műfaját is. A film az idei év egyik legerősebb alkotása, amely elnyerte a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál nagydíját is. És talán nem túlzás azt feltételezni, hogy az elkövetkező díjátadókon is elismeréssel jutalmazzák majd. Joker. Amerikai krimi-dráma, 2019, 122 perc. Rendező: Tod Phillips. Forgatókönyvíró: Todd Phillips, Scott Silver. Operatőr: Lawrence Sher. Zene: Hildur Gudnadottir. Szereplők: Joaquin Phoenix, Robert De Niro, Frances Conroy, Zazie Beetz, Brett Cullen Egy albumnyi kiadatlan Lou Reed-dal került elő Pittsburgh. A 2013-ban elhunyt amerikai énekes-zeneszerző, Lou Reed hatása a huszadik század rockzenéjére talán csak Bob Dylanéhoz mérhető. A Velvet Underground zenekar tagjaként és szólókarrieije során is sokakat inspirált a punk, a glam, a noise rock és más indie irányzatok művelői közül. Pár nappal ezelőtt 12 kiadatlan dalát találták meg egy kazettán a pittsburghi Andy Warhol Múzeum archívumában. Az akusztikus gitárkísérettel feljátszott számokat Lou Reed 1975-ben rögzítette, vélhetően saját lakásában, egy egyszerű mikrofonnal, mivel itt-ott utcazaj is beszűrődik afelvételbe. Akazettátmentoránakés barátjának, a képzőművész Andy Warholnak ajándékozta, másik oldalára pedig saját koncertfelvételeiből állított össze egy válogatást. Az eddig ismeretlen dalok témája a képzőművész The Philosophy of Andy Warhol című könyvén alapul. A kazettára Judith Peraino, a Cornell Egyetem zenetudományi tanszékének professzora bukkant rá az archívumban. Elmondása szerint először fel sem ismerte a rockzenész hangját, csak később döbbent rá, ki énekli a tizenkét számot, amelyekből akár egy album is kitelne. A magnókazetta mintegy 3500 másik hangfelvétellel együtt került a múzeum tulajdonába Andy Warhol személyes zenei gyűjteményéből. Judith Peraino, aki könyvet ír Warholról és az anyaggyűjtés során bukkant a kazettára, karrierje csúcsának tartja ezt a felfedezést. Külön hangsúlyozta az „ajándék” egyediségét és a magnókazetták elterjedésének hatását az emberek közötti kommunikációra. „Egy válogatáskazettával sokféle érzést közvetíteni lehet, és az emberek hamar rájöttek, milyen remek ajándék bármilyen alkalomra egy saját kezűleg összeállított, személyre szabott magnókazetta. A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején, a hordozható magnók elterjedésével sokan saját dalaikat is így terjesztették. A válogatáskazettákon szereplő számok pedig új jelentést kaptak, személyes üzenetekké váltak, ha például a szerelmüknek, szüleiknek, kedves ismerősüknek ajándékozták őket” - mondta a zenetörténész, aki egy harminc másodperces részletet is megmutatott az egyik újonnan felfedezett Lou Reed-dalból a vele készült videóban. Arról nem esett szó a beszélgetésben, hogy mi lesz az értékes felvételek sorsa, mikor és milyen formában hallhatja őket a nagyközönség. Lou Reed hagyatékát özvegye, Laurie Anderson, illetve egy ügynökség gondozza, ők egyelőre nem nyilatkoztak az ügyben. (juk)
