Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)
2019-11-14 / 265. szám
Allatfarm WWW.UJSZO.COM ■ UJSZO@UJSZO.COM A piaci minőség ér-1 dekében javítani kell a kistermelői i. állományok vágósertéseinek színhúsarányát, a napi tömeggyarapodást és az 1 kilogramm élőtömeg előállításához szükséges takarmányfelhasználást. Fontos szempont a megbízható állategészségügyi és élelmiszer-higiéniai háttér is, a humán egészségügyi szempontok és a termék csomagolása. A sertéstermékek sikere a vásárló igényétől és ízlésétől függ, melyet a táplálkozási szokás, a kultúra, a vallás és a vásárló anyagi helyzete is befolyásol. A sertéstartás jelentőségét növeli, hogy a sertés a gabonamagvakon kívül jól értékesíti a gumós- és gyökértakarmányokat, a konyhai hulladékot és a vágóhídi melléktermékeket, ezek felhasználása azonban a tartásmódtól függ. A VÁGÓSERTÉS TÍPUSAI ÉS MINŐSÍTÉSE A fogyasztási igények és szokások hatására többféle vágósertés-hasznosítás alakult ki az évek során. A jelenlegi kereskedelmi típusok: pecsenyemalac, pecsenyesüldő, sonkasüldő, sonkasertés, baconsertés, tőkesertés, zsírsertés és szalámisertés. A vágóhídi feldolgozás során kötelező a vágás utáni minősítés és az osztályba sorolás. Vágott állapotban kell minősíteni az 50-120 kg közötti hasított tömegű hús- és hús jellegű sertéseket az EU által megszabott módon. A minősítés alapja a vágott testből kitermelhető színhús aránya a vágótömeg százalékában kifejezve. Mindennapjaink táplálkozásában jelentős szerepet játszanak a sertéshúsból készült ételek, melynek hagyományai a régmúltba nyúlnak. A sertés tartása kedvelt ma is a háztájiban, bár kisebb létszámban, mert a vágósertés termelését a háztájiban és a kisgazdaságokban is nagymértékben befolyásolják a gazdaságossági szempontok, a költségek, a piac, az árak. A hízósertések vágótömegét és hússzöveteit befolyásolja a fajta, a hasznosítási típus, a kor, az ivar, a tartásmód, a takarmányozás és a tápláltsági állapot. Hazánkban a fehér hússertések és keresztezettjeik terjedtek el. Igény a nagy mennyiségű, sovány húst termelő sertés iránt van. A kisgazdaságokban és a háztáji termelésben ismét kedvelt a mangalica, melynek hizlalásakor az extenzív, külterjes módszer van elterjedve és alkalmazva. A sertéshúsféleségek fehérje-, zsír- és energiatartalma a táplálkozás fontos része. A húsfehérje biológiailag teljes értékű fehérje, az emberi szervezet szinte veszteségek nélkül tudja beépíteni a növényi fehérjék kombinációjával. A sertéshús zsírtartalma izomféleségek szerint változó. Fogyasztási szempontból fontos, hogy a hús porhanyós, rostos és ízletes legyen, színe, szaga, formája, megjelenése megfelelő le-Egészségvédelem A hizlalás ideje alatt nélkülözhetetlen a prevenció (megelőzés) és az egészség megőrzése. A besorolt állatok egészségvédelme érdekében biztosítani kell kellő minőségű és mennyiségű takarmányok etetését, be kell tartani az optimális tartási körülményeket, a higiéniai szabályokat, a tervszerű immunizálást, szükség szerint a megfelelő gyógyszerek alkalmazását és az egyedi hozzáállást. Ezek a tényezők garantálhatják, bogy a sertéshizlalás eredményes és zökkenőmentes legyen. gyen. A higiénia élelmiszerbiztonsági követelmény. A sertéstenyésztéssel azért is érdemes foglalkozni, mert a ráfordított költségek hamar megtérülnek. Az előhasi koca egyéves korára lemalacozik, és 10-14 malac születik almonként. A kocaforgó évente 2,2-2,4. A hízósertés 6-8 hónap alatt megérik a vágásra, eléri a 95-130 kgot. A sertés vágótömege 75-80%-a az élőtömegnek. Háztáji hizlaláskor a saját szükségletre szánt hízóalapot, a választott malacot a gazda rendszerint vásárlással szerzi be. Megvásárolni az egészséges, élénk tekintetű, mozgékony, ránctalan bőrű, jó testformákat mutató állatokat érdemes. A végtagok formája és alakja befolyásolja a vágóértéket. A fiatalkorban előforduló végtaghibák idővel, a testtömeg növekedésével csak rosszabbodnak. A lábfájós hízósertés nehezen mozog, könnyen elcsúszik, rövid ideig tud állva enni a vályúnál, legtöbbször még mielőtt jóllakna, befejezi az evést, inkább lefekszik, pihen. Nem áru képesek a beteggyanús, a durva serteszőrű, kiszőrösödött, gyenge izomzatú választott malacok - ezek nagy valószínűséggel elhanyagolt tartásból származnak. Az alultáplált, rossz étvágyú és válogatós malacokra a felhúzott has jellemző. A gyakori farokcsóválás a malacok bélférgességét jelezheti. NEM MINDEGY, MILYET VÁLASZTUNK! Előfordul, hogy a gazda rossz örökletes háttérrel rendelkező tenyészetből vásárol malacot. Legalább 10 hétnél idősebb malacot érdemes vásárolni, mert a fiatalabb malacnak magasabb a fehérjeigénye, ami megnehezíti a takarmányozását, és egyben növeli a felnevelés költségeit is. Vásárláskor mindig jó dolog megkérdezni, hogy mivel volt etetve a kiválasztott malac, a vásárlást követően pedig igyekezni kell legalább egy hétig ugyanazzal etetni, és csak fokozatosan áttérni más takarmányra és más adagra. A felhasznált malacnevelő takarmány legyen megfelelő energia- és tápanyagtartalmú, jó illatú és jó ízű. A sertés kitűnő ízérzékelése miatt azonnal jelzi a takarmányadag összetételének megváltozását. Ha rövid ideig eszik, csökken a testtömeg gyarapodása, ami idővel ugyan behozható, de mindig a színhúsarány rovására megy. Fontos, hogy a gazda kihasználja a malac fiatalkori növekedési erélyét, egyenletes növekedését - ennek feltétele a zökkenőmentes takarmányváltás, a takarmányadag emészthetősége, a táp- és hatóanyagok összetétele. ^ KERTesUDVAR 2019.november
