Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)
2019-11-13 / 264. szám
www.ujszo.com | 2019. november 13. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Bandaszka és kis apokalipszis Mi minden történt itt csak az elmúlt hat évben andaszkába szavazni jó dolog, véli Bandika. Annak kapcsán jutott el a felismeréshez, hogy bandaszkát használtak szavazóumának egy Vráncea megyei faluban a hétvégi román államelnök-választáson. Rámenti faluban azért folyamodtak a sötétkék bandaszkához, mert az már tavasszal is nagyon jól bevált, az EP- választáson, mondta a hely i polgármester. Bandika szerint az illetékes szervek helyesen cselekedtek, a bandaszka jobb megoldás, mint a papírurna, amely nagyon könnyen szétreped (főleg', ha felrúgják, földhöz vágják vagy kidobják az ablakon). Ervin szerint a dolognak nincs jelentősége, hiszen az eddigi elnök, Klaus Johannis fölényes győzelmet aratott, és a második fordulóban sem várható meglepetés. Biztosan akad, aki ezen is meglepődik, jegyezte meg Bandika. Vajon ki? - kérdezte Ervin. Talán Michael Schumacher, aki állítólag már tudatánál van. 2013-as síbalesete óta ugyanis kómában volt, az elmúlt hat év eseményeiből semmit nem tud. Bandika szerint érdekes feladat lehet, hogy ha találkozol egy régi családtaggal vagy ismerőssel, az meg azzal kezdi, hogy szevasz, mi volt itt hat évig. Te mivel kezdenéd? Egyáltalán, mit tartanál említésre érdemesnek a sok kis apokalipszis közül, ami azóta a világban lepergett? Hogy 2015 -ben volt a Charlie Hebdo-merénylet, 2019-ben meg leégett a Notre Dame? V agy hogy megszűnt a Népszabadság? Vagy hogy Romániának 2014-ben német államfője lett? Vagy hogy 2019 nyarán átnevezték 5-ös metróvá a szentendrei HEV-et? Vagy hogy Trump nyerte az amerikai elnökválasztást? Vagy hogy Bős meg Naszvad városi rangot kapott? Mi érdekelheti Schumachert? Hogy hogy vannak a gyerekei? Vagy hogyan fejlődtek az autózás lehetőségei, amíg kómában volt? Erről Bandikénak eszébe jutott, hogy Komáromban a napokban apokaliptikussá vált a közlekedési helyzet, hiszen a betegeskedő Vág-hídon már tényleg csak gyalogostempóban lehet végighajtani, ez pedig gigantikus fennakadásokat okoz. Ráadásul a híd állapota egyre romlik, és igaz, hogy a város másik végén épp most készült az új Duna-híd, de emezt a kisebbet is valahogy „meg kőne tenderűtetni”, vagy legalább írni a Jézuskának, hogy hozzon egy másikat karácsonyra. Vagy kerekeket szereltetni arra az újra, ha már kész van, és átgurítani emide. Ez viszont Ervin szerint Schumachert valószínűleg egyáltalán nem érdekli, hiszen ő az élete során nem azokat az útszakaszokat szokta keresni, ahol adottak a nagyon lassú haladás feltételei. Bandika szerint az exversenyzőt az sem érdekli, hányán szavaztak bandaszkára, pontosabban bandaszkába a hétvégi román államelnök-választáson. Ervin szerint nemcsak ez, de még az sem érdekli a híres autóversenyzőt, mi az a bandaszka. És ez így is van jól - hagyta helyben a témát a két jó barát, majd elindultak délnek, ugyanis tudják, hogy akik élnek, azok délnek mennek. (Lubomír Kotrha karikatúrája) MOBILTELEFON ÉS THREEMA NÉLKÜL MA MÁR SEMMIRE SE MEGYÜNK... Nyolcvankilences emlékfoszlányok Majdnem mindenki ott didorgett a téren. Tél volt, hideg volt, a harmincéves fekete-fehér felvételeken látszik, hogy nagy pelyhekben hull a hó, holott a télapó még a csomagolásnál sem tartott. Akkor még azok az emberek, akik egymás mellett szorongtak a téren - egy kicsit melegítették is egymást, de ez nem a birkameleg volt, hanem az összetartás melege - ugyanarra vágytak. Szabadságra. Holott nem is tudták, mi a szabadság. Az, hogy megnyílnak a határok nyugat felé? Hiszen volt idő, amikor még sem északra, sem délre (a szomszédba) nem utazhattunk olyan sűrűn, mint - esetleg - szerettünk volna. Hogy itt is kapunk nyáron banánt, narancsot, télen újhagymát, epret? Bármit, mi szem s szájnak ingere? Hogy a sajtótermékek nem egy párt szócsövei lesznek? Hogy az iskolában nem meghamisított történelmet tanítanak, s a magyarokra vonatkozó történelmi tényeket suttyomban csempészik az órára, zanzásítva, minimális változatban? De a megbékélés történelmét még mindig nem oktatják, a baráti jobbot nyújtó történelemkönyvet még mindig nem írták meg. Ej, ráérünk arra még. Köszönet a prágai diákoknak, akiket gumibottal csépeltek a rendfenntartó erők. Vajon eszükbe jutott-e nekik, akik vakon teljesítették a parancsot, hogy a saját testvérük, gyerekük is valahol ott lehet a lázadók, a demokráciát áhítók közt? Bizonyára nem, bár ha megfordult is a fejükben, mélyebben nem gondoltak bele. Aki belegondolt, és egykor hűséges pártkatona volt, hirtelen felindulásból átcsapott a tüntetők szószólójává, jött-ment, közvetített, befészkelődött azok közé, akiknek voltak elveik - korábban is. Voltak fontos emberek. Mint J. B., akiről sapkát neveztek el. interjút kértem tőle, azt mondta, a fétjemre való tekintettel ad. Amikor megjelentem a megbeszélt időpontban, csak vakargatta a fejét, már nem emlékezett, miben egyeztünk meg, neki akkor éppen sokkal, de sokkal fontosabb dolga volt, rám való tekintettel, üres kismagnóval távoztam. Akkor úgy gondoltam, az olvasóknak fontos lett volna néhány szó az egyik vezértől. Ő másként gondolkodott. Grendel Ágota, az Új Szó szerkesztője Egy eltűnt cél nyomában DUDÁSTAMÁS F év, új rangsor, régi problémák. Nagyjából így foglalhatjuk II "T" • össze Szlovákia helyzetét a Világbank legfrissebb Doing I Business 2020 rangsorában, mely globális szinten értékeli Vz I és hasonlítja össze az egyes országok vállalkozói kömye- Cr zetének alakulását. Szlovákiának ugyanis ismét sikerült visszaesnie ebben a rangsorban, és már csak a 45. pozíciót foglalja el. Igaz, hogy Szlovákia értékelése leheletnyit javult, mégis sikerült az országnak a rangsorban három helyet visszaesnie, vagyis mások megelőztek bennünket. Az éllovas országok továbbra is a messze távolban vannak előttünk, és Szlovákia régióbeli pozíciója is évről évre romlik. Továbbra is érvényes, hogy a visegrádi országok közül csak Magyarországon rosszabb a vállalkozói környezet, de a két ország közötti különbség ismét csökkent, és ha nem változik a szlovák gazdaságpolitika, könnyen elképzelhető, hogy Szlovákia a visegrádi csoport sereghajtójává válik. A szlovák vállalkozói környezet gyenge pontjai nem sokat változtak. Továbbra is túl sokáig tart például új vállalatot létrehozni. Míg Szlovákiában ez 7 lépést és 21 napot igényel, a listavezető országokban nincs szükség két lépésnél és napnál többre egy új vállalat bejegyzéséhez. Ennél is rosszabb a helyzet az építkezési engedélyek beszerzésével, ami a Világbank elemzői szerint nálunk 300 napot is igénybe vehet. Összehasonlításképpen: a fejlett OECD-tagországok átlaga 152 nap. Nem lehetünk elégedettek az adófizetés folyamatával sem, mert még mindig bonyolult, és a vállalatok túl sok időt töltenek az adóhivatallal való kommunikációra. Azt nem mondhatjuk, hogy a szlovák kormányoknak nem voltak stratégiai tervei a vállalkozói környezet javítására. Már a 2010-ben megfogalmazott Nemzeti reformprogramban megjelent az a cél, hogy Szlovákia 2020-ig bekerüljön a Doing Business listán a világ legjobb 15 országa közé. Egy évtizedes határidővel ez a cél nem tűnt elérhetetlennek, a múltban több olyan ország is akadt, amely komoly reformokkal sokat javított a vállalkozói környezetén. A komoly reformok azonban Szlovákiában elmaradoztak, és 2013 óta egyre jobban távolodunk a kitűzött céltól. Ennek ellenére a minden évben frissített Nemzeti reformprogramok kitartottak a 2010-ben megfogalmazott cél mellett. De mivel a határidő már vészesen közeledett, a kormány végül szép csendben eltüntette ezt a célkitűzést, amikor 2019-ben frissítette a Nemzeti reformprogramot. A szövegben nincs semmilyen utalás arra, hogy miért tűnt el, de nyilván azért, mert még megközelíteni sem sikerült a célt. Mondhatnánk, hogy ez apróság, de tipikus tünete ez is a lassan véget érő kormányzati ciklusnak. A vállalkozói környezet fontos eleme minden gazdaságnak, hiszen kulcsfontosságú mind a hazai vállalatok, mind a külföldi befektetők számára. Ma a vállalkozói körökből egyre többet hallani a vállalkozói környezet romlásáról Szlovákiában, és a munkáltatók képviselőitől nyíltan elhangzott, hogy szerintük a visegrádi régióban Szlovákia versenyképessége a leggyengébb. Továbbra is érvényes ezért, hogy az elmúlt évtizedet ebből a szempontból elvesztegetett évtizednek lehet tekinteni, amit a szlovák kormány is beismert - az elfogadott cél feladásával. Hasonló a helyzet a kutatás-fejlesztés és az oktatás terén is: a Nemzeti reformprogram erre vonatkozó célkitűzéseinek nagy többsége szintén nem fog teljesülni. Az új kormányra ezért nagy felelősség hárul, mert villámgyors reformokra lesz szükség a vállalkozói környezet és a versenyképességjavításáért. Ezek nélkül a további gazdasági felzárkózás rendkívül nehéz lesz. FIGYELŐ A Three ma Koéner alvilágának kapuja A Threema a Marian Kocner-féle alvilág kapuja, és azt átlépve találkozhatunk a gonoszság széles és rémisztő eszköztárával, amit a hatalom kiválthat az emberekből. Az emberek mégis önként lépték át ezt a határt, figyelmen kívül hagyva Dante figyelmeztetését a pokol kapuján: Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel - úja kommentárjában a Sme napilap, és rámutat: épp ellenkezőleg, a Threemába belépők azt remélték, egy új kaszt tagjai lesznek, akiknek semmi bajuk nem eshet, köszönhetően a befolyásos tagoknak. Itt intéztek el olyan ügyeket, amelyekért nyíltan szégyelltek fizetni, és olyan információkkal látták el Kocnert, amelyeket inkább a rendőrségnek kellett volna átadniuk. Csúfheveket aggattak az emberekre, hogy megfosszák őket méltóságuktól, és megszabaduljanak saját maradék gátlásaiktól. A Threema sokkal több, mint egy újságíró meggyilkolásának története - ezért foglalkoznak vele az új ságírók. Itt már nem csak arról van szó, hogy a gyilkosokat elítéljék és elkülönítsék őket a társadalomtól. „A nyilvánosságnak joga van megismerni az egész történetet, minden részletét: ki mindenki járult hozzá Kocner megszületéséhez, milyen mentális környezetben születik meg egy ilyen gyilkosság terve, ki mindenki erősítette ezt a maffiózót abban a hitében, hogy mindent megtehet. Ha majd a búóság összeállítja a teljes képet az indítékok, a bizonyítékok, a vallomások, az üzenetek, a Threema alapján, akkor nemcsak egy periratot kapunk, hanem általános jelentést a társadalom állapotáról is. Amivel tovább kell majd foglalkoznunk. Ugyanis Kocner alvilága azzal még nem szűnik meg létezni, hogy elítélik a fejét” - úja a Sme kommentálja. (ú)
