Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)

2019-11-09 / 261. szám

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2019. NOVEMBER 9. KÉPESLAP 15 amnuiu Noah Saavedra, a Schieléről készült játékfilm főszereplők ita a Dieter Berner filmjében (Fotók: Völtjyi Vera és képarchívum) elénk. A szexuális elfojtottság, a kínzó vágy, a kéj, a kielégülés, az orgazmus utáni megkönnyebbülés sosem marad le ezekről a vásznak­ról. Amilyen bátor az ábrázolásban, olyan merész a leveleiben. „Hát elfelejtették a felnőttek, mennyire megrontotta, vagyis fel­izgatta őket az iszonyú szenvedély, pedig még gyerekek voltak. Én nem felejtettem el, mert nagyon szenvedtem tőle. És azt hiszem, az embert mindaddig kínpadra vonják a szexuális gyötrelmei, míg végképp ki nem vész belőle a ne­miség” - írja, s amikor az erotikus töltetű rajzok, festmények nagyon is kelendők voltak a bécsi piacon, az ő alkotásai lettek a legkapósab­­bak a vásárlók körében. „Egyetlen erotikus műalkotás sem mocskos, ha művészileg értékes, csak a mocskos néző silányíthatja mocskossá” - vélekedett. És védekeznie is kellett - még Cesky Krumlovban is. Schiele szá­mára álomváros ez a hely, de nem azért, mert ráérzett cseh gyökereire. Nem is tulajdonít nagy jelentőséget annak, hogy édesanyja itt született, ebben a festői, páradan szépségével minden idelátogatót elvarázsoló városkában. Épp ellenkezőleg. Ha származásáról kérdezik, töprengés nélkül osztráknak vallja magát. Pe­dig már 1906-ban több képet készít Cesky Krumlovról, és ha különös életvitelével nem botránkoztatta volna meg a helybelieket, végérvé­nyesen oda is költözött volna. Ezt ő maga hangoztatta. 1911 tavaszán, nem sokkal azután, hogy Klimttől „átvett” modelljével, barátnőjével, szerelmével, Wally Neuzillel (a cseh ősök nála is tagadhatadanok!) ott­hagyta Bécset, és Krumauba, vagyis Cesky Krumlovba költözött. Bol­dogan tért vissza a gyermekkora vidékéhez hasonló, lenyűgöző szép­ségű környezetbe. Olyan képeket festett itt, mint a Házak és háztetők Krumau környékén, a Halott vá­ros, a Domb Krumau környékén, a Fal ablakokkal, a Krumau látképe, a Kisváros pereme. Erre vágyott, ezt akarta látni. Eget, felhőt, repülő madarakat, terebélyesedő fákat és csöndes házakat „pámapuha” te­tőkkel. Ettől függetlenül nem egy képét a melankólia, a kísértetiesség, a feszültség, a halál elől való mene­külés érzete járja át. Életének egyik legtermékenyebb időszakában festi ezeket a műveit, amikor már nem érezte jól magát bécsi kollégái köré­ben, és egyedül Cesky Krumlovban talált megnyugvást. Új benyomá­sokra, friss felfedezésekre volt szük­sége, nagy barangolásokra, tavaszi, nyári, őszi sétákra. „Sötét vizeket akarok megismerni - írta -, recsegő fákat, tomboló szeleket látni. Meg akarok tapasz­talni mindent, hallani a fiatal nyír­faerdők, a reszkető levelek hangját, nézni a fényt és a napot, esténként elgyönyörködni a dús, zöldeskék völgyekben, szemmel követni a megvillanó aranyhalakat, figyelni, hogyan tornyosulnak egymásra a fehér felhők az égen, elbeszélgetni a virágokkal.” Cesky Krumlovban mindezt meg­tehette. Csakhogy az ottani élet melankolikus naplementéinek gyorsan véget vetett a helybeli kispolgárok megbotránkozása. Az ő szemükben ugyanis bűnben élt Wallyval, hiszen nem vette felesé­gül, ráadásul fiatal lányokat fizetett meg, hogy legyenek a modelljei. Művészi életének szabadságát nem tudja elfogadtatni a városka lakói­val. Négy hónapig maradnak a bé­relt lakásban, de az a négy hónap ugyanolyan mély nyomokat hagy Schiele lelkében, mint az 1910-es év nyara, amikor a helybéli, tizen­nyolc éves gimnazista fiú, Vilhelm Ignaz Lidi beleszeretett a húszéves Schielébe. Nem egészen egy esz­tendővel később, miután az ifjú festő visszatért a városba, Vilhelm abban reménykedett, össze is köl­töznek A folyó partján kibérelt egy romantikus házat, és abban várta szerelmét. „Csak éned élek. Szeretsz? Közöld velem, egyébként nagy baj tönénik” - ina a cseh fiú Bécsbe. A nagy baj meg is történt, csak más formában, mint ahogy azt Vilhelm gondolta. Schiele Wallyval érke­zett meg Cesky Krumlovba. Wally tizenhét éves volt akkor. Vörös, ér­zéki szépség. Schielével pár hónap­ja ismerték egymást, de boldogan követte őt egy számára ismeretlen helyre. Az egy évvel korábbi nyár Vilhelmről, Erwin Osenről és Moáról szólt. Ezt az idillt csak rit­kán bolygatta meg Gerti, Schiele húga, most viszont másvalami történt. Vilhelm Ignaz Lidi csalódott ba­rátjában. Kegyetlenül szenvedett. Nem tudta felfogni, mi történhe­tett szeretett Egonjával, aki hóna­pokkal ezelőtt még Osent ölelte, neki pedig könnyű ígéreteket tett. Most viszont itt ez a nő, ez a Wally, és reménytelen a helyzet. Megsza­kította gimnáziumi tanulmányait, az érettségiig később sem jutott el, élete hátralevő tíz évét pedig kínok közt, gyógyíthatatlan szerelmi bá­nata közepette élte le. Hogy meny­nyit tudott mindebből Wally, arról nincs tudomásunk, mint ahogy ar­ról sem, hogy Egon Schiele mivel zárta le magában ezt a fájó szerelmi történetet. A fiatal Cesky Krumlov-i lányok­ról készült aktok viszont alaposan felhergelték a városka lakóit. Bi­zonyára ennek az eredményeként tűnt fel a ház tulajdonosa is, egy tehetős kereskedő, aki ingyen bo­csátotta használatra az ingatlanát, csupán azért, mert rajongott a művészetért és a művészekért. De amikor meglátta, hogy a ház ajtóit Schiele és Wally feketére festették, a szép barokk kályhát pedig zava­ros látomásaikkal pingálták tele, hirtelen megtört a festő iránt érzett rokonszenve. Még nagyobb bajt hozott a fejére, amikor egy bakfist ruhátlanul festett le a kertben. A szomszéd lány vette észre, hogy mi zajlik a kerítésen túl, és még aznap elterjedt a híre a városban. A tulaj pedig nyolc napot adott Schielének arra, hogy végérvénye­sen elhagyja a házat. Bécs egyáltalán nem vonzotta. Nem is volt pénze, hogy az otta­ni műteremért kifizesse tartozását. Ottmaradt rajzaival és festménye­ivel köszönt el a ház asszonyától, mecénásának pedig azt írta: „Na­gyon szerettem Krumauban élni, de ezt most lehetetlenné tették számomra. Az ottaniak egyszerű­en ellenünk fordultak, mert nem járunk templomba, és szabadon gondolkodunk. Nem is tudják, mit tettek. Szembefordulnánk mind a 7 ezer lakóval, de nincs hozzá sem kedvem, sem időm. Augusztus 6-ig ki kell költözni, de már 4-én szeretnénk elmenni Neulengbachba.” Bécsbe csak Wally tért vissza. Any­jához költözött, és beállt elárusító­nőnek. De szorgalmasan látogatta Schielét, aki új lakóhelyén is a kamaszok kedvence lett. Egy nap beállított hozzá egy nyugalmazott tengertiszt tizennégy éves lánya, aki valósággal elmenekült durva apja elől. A rendőrség vitte őt haza. A lány apjának azonban ez nem volt elég. Azt állította, Schiele ra­bolta el a lányát. 1912 áprilisában a festő ezért került rács mögé St. Pöltenben, és hogy még „árnyal­tabb” legyen a kép: pornográfia terjesztésével és kiskorú lány meg­erőszakolásával is megvádolták. A 125 „erkölcstelen” kép közül egyet maga a bíró égetett el, 124 nyom­talanul eltűnt. Mind a 125 Cesky Krumlovban készült. Schielét huszonnégy napra bör­tönbe zárták. De ott is festett. Csendéleteket. Közben bebizo­nyosodott: senkit nem rabolt el, senkit nem erőszakolt meg, a lány pedig az orvosi vizsgálat alapján még mindig ártatlan volt. A bör­tön kapujában Marie Soukopová, a festő anyja és Wally várta Schielét. Együtt utaztak Bécsbe, ahol 1915 júniusában Schiele ösz­­szeházasodott Edith Harmsszal, egy középosztálybeli protestáns család lányával. Hogy miért? Elő­nyös házasságot akart kötni. Wally azonnal elhagyta Schielét, és soha többé nem látták egymást. 1918 októberében Edith is elhagyta a festőt. Terhesen elkapta a spanyol­náthát, ez okozta halálát. Három nappal később, huszonnyolc éve­sen halt meg Egon Schiele. Annyi ideje volt még, hogy megfestette a családi portrét. Őt és feleségét lát­juk mezítelenül meg nem született gyermekükkel. Dieter Bemer A halál és a lányka című, nemrég bemutatott játék­filmjében, amely semmivel sem több a tipikus életrajzi filmek­nél, Cesky Krumlov is szerepet játszik Pontosan annyit, mint a festő életében. Mintha csak egy vékonyabb Schiele-albumot vagy egy művészettörténeti tankönyvet lapozgatnánk - ennyi a film. Csu­pán a kíváncsiságunkat kelti fel, mélyre nem visz Schiele életében. Aki többet szeretne tudni róla, annak ez nagyon kevés. Ám ha el­látogat Cesty Krumlovba, és meg­nézi Serge Sabarsky és Wolfgang Lesowsky dokumentumfilmjét a Schiele-centrumban, és tesz egy hosszabb sétát is a városban, akkor elmondhatja: egészen közel került egy korát meghaladó, tabudöntö­gető, öntörvényű, bohém festő­höz, aki fütyült kora művészetről alkotott felfogására, és ment meg­­álh'thatadanul a maga útján. Szabó G. László A szerző a Vasárnap munkatársa ;esky Krumlov Schiele szemével (balra) és a valóságban

Next

/
Thumbnails
Contents