Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)
2019-11-08 / 260. szám
121 KÓPÉ 2019. november 8. | www.ujszo.com TARKA LEPKE, KIS MESE Sábát Berta nagymama családunk központi alakja volt, Kedves, türelmes és nagyon okos. Valahányszor, mikor anyukánk nem volt otthon, mert a Zsidó utcai kis tej csarnokunkban dolgozott, apukánk pedig üzleti útra ment, a háztartás fölött a nagymamánk vette át az irányítást. Képes volt mélyen imába merülni úgy, hogy közben fél szemmel azt figyelte, mondtunk-e vajon asztali áldást reggelizés előtt, és hogy kellő illedelmességgel meg is köszöntük-e. Kedvesen, de határozottan adta ki az utasításait, melyekkel nem lehetett vitatkozni, s arra is talált időt, hogy nekünk, gyerekeknek elmesélje valamelyik bibliai történetet. Ezek mind csodás és bölcs történetek voltak.- Élt egyszer egy király, akinek hét fia volt. Hátuk közt elosztotta a vagyonát, a legkisebbiket pedig királyokhoz illő előkelőséggel ajándékozta meg. A hat idősebb fiú talált magának menyasszonyt, a hetedik, az előkelő viszont magára maradt. Hasonlóan a hét napjai is hozhatnak gazdagságot, de a hetedik nap, a sabat, kivételes, értékes és előkelő. A zsidóknak minden héten van ünnepük, mely a világ keletkezéséről szóló bibliai elbeszéléssel függ össze, mely szerint Isten hat nap alatt teremtette a világot, a hetediken pedig megpihent. A zsidó naptárban a hét utolsó napja péntek alkonyaikor kezdődik, az első három csillag megjelenésekor. És szombaton ér véget, szintén este. De egyébként minden zsidó ünnep este kezdődik és végződik. Hanem a sabat előkészületei már péntek reggeltől tapinthatók és hallhatók, amikor is a konyhából kihallatszik az edények csörömpölése, itt-ott becsapódik a sparhelt ajtaja, amint nagymama épp egy újabb fahasábot tesz a tűzre, hogy mire a gyerekek kiszállnak az ágyukból, kellemes meleg legyen. Pénteken különösen a konyhában volt nagyon fontos a meleg, hogy megkeljen a tészta, melyből nagymama barheszt, vagyis fonott kalácsot szokott sütni. A barnára sült, mákkal megszórt kalács illata az egész házat betöltötte. Mindegyikünknek osztott valami feladatot, hogy mire elérkezik a sabat, az összes munka el legyen végezve. Mindenütt tiszta-KESÉK Ságnak kellett lennie, a fehér abrosszal ünnepien megterített asztal készen állt az egész család örömteli összejövetelére. Szüléink gyakran hívták meg vacsorára némelyik magányos szomszédunkat is. Amikor elérkezett az ideje, és az égbolton megjelentek az első csillagok, anyuka megáldotta a két sabati gyertya lángját. Ilyenkor én nagyon szerettem a finoman megvilágított arcát nézni. Abban a pillanatban elhittem, hogy a házunkat valóban meglátogatta a boldog sabati lélek. Amikor estefelé hazajött apuka a Vár úti Nagy zsinagógából, arról mesélt, hogy mint minden férfit, őt is mindig két angyal kísérgeti. Az egyik jóságos, a másik rosszindulatú. És mivel angyalok, látják azt is, mi várja otthon. Ha hazafelé a jó angyal azt újságolja neki, hogy ,Amiként ma van, úgy legyen az egész héten”, a rosszindulatúnak nem marad más hátra, mint ezt dörmögni: „Ámen, úgy van!” De ha a szerencsétlen férfit otthon rendetlenség fogadná, és a vacsora se készült volna még el, a gonosz ezt a rosszindulatú kívánságot mondaná: „Hihihi, amiként ma van, úgy legyen az egész héten!” A jó angyalnak meg szomorúan egyet kellene vele értenie. Apukánkat azonban mindannyian ünnepi hangulatban vártuk. Megáldott bennünket, megköszönte anyukának és nagymamának a gondoskodásukat, és kezdődhetett a sabat megünneplése. Elsőként kidust mondott, vagyis megáldotta a bort, aztán kitakarta az illatos barheszeket, és azokat is megáldotta. Fokozatosan mindegyikünk kapott belőle egy megsózott karéjt. Nagymama azt mondta, hogy a barheszeket csodaszép hímzett terítővei kell letakarni, hogy ne szomorkodjanak, amiért utolsóként lettek megáldva. Az ízletes vacsora és az édes desszert után eljött az ideje, hogy együttesen hálát adjunk Annak, akihez hitünkben fordulunk. Az esti idő elszaladt, s mi, gyerekek abban versenyeztünk, melyikünk lesz elsőnek ágyban. Kíváncsian vártuk nagymama történetét, melyet jó éjszakára mesélt nekünk.- Egy régi mendemonda szerint a világ kezdetén a világosság lett megteremtve, mely sokkal erősebb volt a nap, a hold és az összes csillagok együttes fényénél. Olyan erős volt, hogy az ember egyszerre átláthatta volna az egész világot, az egyik végétől a másikig. Az emberek azonban nem voltak méltók f i örvendezni ekkora ajándékon, ezért Isten elrejtette a világosságot, de egy részét leküldi a hetedik napon az istenfélőknek és az igazaknak, akik kitűnnek a jó cselekedetekben. Ha később véletlenül felébredtem, a félig nyitott ajtón át láttam nagymamát, amint az asztalnál ül a pislákoló gyertyafényben, a feje pedig a fáradtságtól ráhanyatlik az imádságos könyvre. Apuka elnéző mosollyal azt szokta mondogatni róla, azért hagyja magán a szemüveget, hogy jobban lássa, miről álmodik. Amikor a sabat átfordult a következő napba, és leszállt az este, ideje volt búcsúzkodni. Apuka egy pohár bor fölött áldást mondott, és meggyújtotta a havdala gyertyát, melynek fénye elválasztotta az ünnepi sabatot a soron következő szürke hétköznapoktól. A búcsúzást az ezüst tálkára szórt fűszer illata tette kellemessé: nagymama a tálkába fahéjat, mirtuszt, szerecsendiót vagy szegfűszeget szórt. Úgy emlegette, hogy ezeknek az illata kíséri az elszálló ünnepi sabati lelkeket. Viera Kamenická: Pozsonyi zsidó mesék, fordította Csanda Gábor, illusztrálta: Viera Kamenická, Pozsonyi Kifli P. T., 2018 SZEMTORNÁZTATÓ Amiként ma van, úgy legyen az egész héten Segítsetek rendet rakni K a szétszórt holmik között. Számoljátok össze, hány sapka, zokni, lábbeli, táska hever a képen.
