Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)
2019-10-31 / 254. szám
INDIA SOKSZÍNŰ, kaotikus és lenyűgöző Rita idén januárban költözött Indiába a férjével, Péterrel, aki egy multinacionális vállalat nemzetközi szakértője. Az ország déli részén, Tamil Nadu állam központjában, a körülbelül 10 millió lakosú Csennai (1996 előtt Madrasz) városában élnek, ahol legalább három évet fognak tölteni. Rita a helyi viszonyoknak megfelelően háziasszony, az angoltudását fejleszti, később pedig jótékonysági munkát szeretne végezni. M elyik látványosság nyűgözte le a legjobban? Nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, mert Csennai a Bengáli-öbölben fekszik, és a város a világ második leghosszabb tengerpartjával büszkélkedhet. A fürdőzés azonban nem megengedett egyrészt a hindu vallás előírásai miatt, másrészt a partszakaszon sok medúza él. Ennek ellenére az óceánpart lenyűgöző. Közvetlen közelünkben további két fő látványosság is megtalálható. Az egyik Mahábalipuram, egy tengerparti kisváros, amely UNESCO Világörökség-helyszín. A városkában számos hindu sziklatemplomot és életnagyságú domborművet láthatunk. A gránit remekművek kora nagyjából 1200-1300 év, a 8. századból származnak. A másik épületkomplexum pedig az ezer hindu templom városának nevezett Kancsipuram. Nemcsak vallási, hanem selyemipari központ is, érdemes a helyi boltok csodálatos textilárui között válogatni; A templomok tényleges száma 165, a legidősebb a 7-8. század fordulóján épült Kancsi Kailaszanathar hindu templom, amelyet Sivának szenteltek. Mi sokkolta a leginkább? Nyugatiként sokkoló látni a vízhiányt, amelyről a hírek a világsajtót is bejárták. Ugyanakkor hihetetlenek a pillanatok alatt lecsapó, fákat kicsavaró trópusi viharok is, valamint a folyamatosan nagyon magas páratartalom. Mindemellett a hőmérséklet legenyhébb esetben is 28 fok (december-január), de „nyáron", ami itt április-május-június hónapokra esik, folyamatos a 40-42 fokos forróság, ekkor azonban teljes a szárazság. Ilyenkor nagyon poros is a levegő, még a mi zöldövezeti lakásunk esetében is számottevő a különbség a magyarországi levegőminőséghez képest. Az itteni közlekedési kultúra is sokkoló, a követési és oldaltávolság be nem tartása, valamint a sávtartás fogalmának semmibevétele miatt. A helyi közlekedési kultúra részei a hatalmas teherautók, buszok, amelyek nagyságuknál fogva és nem a közlekedési szabályok szerint élveznek elsőbbséget. Lépten-nyomon megjelennek a forgalomban hatalmas számban kétkerekű motorok és háromkerekű járművek, amit mi Európában riksának nevezünk, de itt threewheelernek, autónak (motoros, azaz automata=nem emberi erővel meghajtott jármű) vagy attának nevezik. A motorosok sem tartják be a szabályokat, és kevesen használnak bukósisakot. Mivel a családok személyautót nem tudnak fenntartani, ezért számomra megszokhatatlanul 3-4-5 fős családok egyetlen motorbiciklin utaznak, „természetesen" mindenféle védőfelszerelés nélkül. A közlekedési káoszt tovább árnyalja a bármikor felbukkanó szent tehenek látványa, akik előszeretettel a csomópontokban, illetve az úttest közepén-szélén leheveredve akadályozzák a forgalmat. Társadalmilag a legsokkolóbb számunkra az elrendezett házasságok mai 12 EXTRA 2019. Október Nem turis^v^^ UTAZZ.UJSZO.COM ■ UJSZO<®UJSZO.COM (Fotók: p.r. archívuma, shutterstock)
