Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)

2019-10-26 / 250. szám

[20 SZALON ■ 2019. OKTOBER 26. www.ujszo.com A családtagok közül kik írtak az emlékkönyvbe? Szinte kizárólag a Radványi ág­ról származó rokonok. Ennek az lehet a magyarázata, hogy Grosschmid Géza csak másfél éves volt, amikor az édesapja meghalt, öccse pedig már az apa halála után született. Özvegy édesanyja bizo­nyára a saját családjával tartotta inkább a kapcsolatot. Rögtön elhatározta, hogy az emlékkönyvről nemcsak tanul­mányt ír, de a hasonmását is kiadatja? Igen, és a sors úgy rendezte, hogy amikor kiadót kerestem, a budapesti Pytheas Könyvmanu­faktúrát ajánlották nekem, és kide­rült, hogy a tulajdonos, Kelemen Eörs Laszgallner-leszármazott. A nagyapja Laszgallner Oszkár épí­tész-festőművész volt. így ért ösz­­sze a két történet, és a kutatásaim során számos ilyen kapcsolódási pontot találtam. Több példányban készült a hasonmás-kiadvány. Meg is le­het vásárolni? Szeptemberben a Budavári Könyvnapok vendége Márai Sán­dor és Kassa volt, és erre az alka­lomra a Pytheas Könyvmanufak­túra készített húsz példányt. El is fogyott mind, de valószínűleg lesz még rá alkalom, hogy az ér­deklődők, könyvgyűjtők Kassán is megvásárolhassák, mert szeret­nénk például a Magyar Közjegyzői Kamarával együtt egy ünnepséget szervezni Kassán Grosschmid Géza jogász, közjegyző emlékére. Ha az ember egy családtör­ténetet kezd kutatni, minden újabb felfedezéssel rengeteg korábbi információ nyer új ér­telmet, sok szál összefut. Voltak ilyen élményei is az emlékkönyv tanulmányozása során? Hogyne. A kassai Márai Sán­dor Emlékkiállításnak, ahol dolgo­zom, például része egy levelezőlap, amelyet Grosschmid Géza egy bizonyos Blaskovich Ilmának kül­dött. Azt írja benne 1900. április 12-én, hogy megszületett a kisfia, Sándor és most már van értelme az életének, mert van családja, felesé­ge és gyermeke. Ez a Blaskovich Ilma és az ő édesapja is írt az ifjú Géza emlékkönyvébe, és miután utána jártam, kik ők, kiderült, hogy Radványi ágon atyafiak. Márai nagynénje, Radványi Róza W Mindig előbukkan valami, valószínűleg azért is, mert Maráiról több mint negyven évig nem lehetett beszélni. Biztatok minden irodalomkedvelőt, akit ez a téma érdekel, mert van mit feldolgozni. afféle anyahelyettes volt ebben a családban, mert Ilmának valószí­nűleg nem élt az édesanyja. Ké­sőbb Budán a Mikó utcában még szomszédok is voltak Blaskovichék és Máraiék, vagyis ez egy ilyen kö­zeli baráti, félig családi kapcsolat volt. Az emlékkönyvön kívül az utóbbi időben talált még valami érdekes, Márai Sándorhoz kötő­dő tárgyat, feljegyzést, fotót? Mindig előbukkan valami, va­lószínűleg azért is, mert Márairól több mint negyven évig nem le­hetett beszélni. Biztatok minden irodalomkedvelőt, akit ez a téma érdekel, mert van mit feldolgozni. Elég szép kort értek meg Má­rai Sándor testvérei is: Géza, Kató és Gábor. Utánuk maradt valami Kassán? Kevés. A budapesti Jáky csa­láddal, Kató leszármazottaival kapcsolatban vagyok, a naplóról ők sem tudtak Az idei Radvá­nyi Géza Emléknapokra a Kassai Polgári Klub meghívására eljött Radványi Géza lánya, Marika. Hetvenéves, Münchenben él, soha nem járt Kassán, de nagy szere­tettel beszélt az édesapjáról. Azt is elmondta, hogy Radványi Géza nem volt nagy gyűjtögető, saját la­kása sem volt soha, kevés fotó és dokumentum maradt utána, de ezeket szívesen a rendelkezésünk­re bocsátja másolatban. A Márai Sándor Emlékkiállítás munkatár­saként is fontosnak tartom, hogy minél több eredeti dokumentu­munk, fotónk legyen. Az eredeti berendezés és a festmények közül a Jáky családnak köszönhetően több is látható a kiállításon. Remélem, még sok olyan személyes tárgy és feljegyzés előkerül, ami újra meg­tölti élettel a kiállításnak otthont adó egykori Grosschmid-lakást. Márai Sándor nem volt külö­nösebben jó kapcsolatban Géza öccsével. Radványi Marika is­merte a nagybátyját? A két testvér teljes ellentéte volt egymásnak, Sándor egy komoly író, Géza pedig egy laza bohém, talán ezért nem találták a közös hangot. Marika azt mesélte, hogy egyedenegyszer találkozott nyolc­éves korában a Márai házaspárral New Yorkban. Márai németül annyit kérdezett tőle, hogy megy az iskola, Marika pedig ezt annyira rossz néven vette, hogy onnantól kezdve duzzogva ülte végig a ta­lálkozót. Most min dolgozik? Várható hasonló meglepetés, mint Lola húgának, Kertész Zsázsán ak a fényképalbuma, vagy Gros­­schmid Géza emlékkönyve? Ez maradjon valóban meglepe­tés, de Lola történetén dolgozom tovább. Budapesten az ELTE hir­detett egy Márai-konferenciát, oda pedig a Márai Sándor és barátja, Schwatz Ödön közti kapcsolat témájával készülök. Schwarcz ké­sőbb Mihályira változtatta a nevét, fiatalon, harmincévesen meghalt, de a hagyatékában fennmaradt a naplója és a Máraitól kapott levelei. Ezek alapján szeretném rekonstruálni az ifjúkori barátsá­gukat. Maradok Kassánál, hiszen itt élek, itt dolgozom, és Márai Sándor is ehhez a városhoz kötő­dött leginkább. Most, hogy kiderült, ön meny­nyire lelkes és állhatatos Má­­rai-kutató, jelentkeznek azok, akik találnak a fiókban a család­hoz kötődő leveleket, fotókat, emlékeznek régi történetekre? Sajnos, ez nem jellemző. Az emberek talán nem tulajdonítanak olyan jelentőséget ezeknek a régi dolgoknak. Nem adom fel, to­vábbra is megszólítok mindenkit, akinek bármi köze lehetett a csa­ládhoz, hogy keressen a régi iratok között és kutasson az emlékezeté­ben, mert ilyen távlatokból már minden fontos, és soha nem tud­hatjuk, egy-egy információmorzsa hová vezet el. Vrabec Mária A szerző a Vasárnap munkatársa Öreg, kövér, nőket zaklat és Trump a jó barátja A Fox News tévécsa­torna alapítója, Roger Alles története most az egyik leg­forróbb portéka Hollywoodban. Nagyjából egyszerre készült belőle mozi­film és minisorozat. U gyan a Bombshell című moziválto­zatra év végéig még várnunk kell, a Showtime gyár­totta sorozat, A legharsányabb hang már egy ideje teljes egészé­ben megtekinthető. Annyi már a trailer alapján leszűrhető, hogy a Bombshell elsősorban azoknak a nőknek a története, akiket Roger Ailes hosszú éveken át szexuálisan zaklatott a munkahelyén, míg A legharsányabb hang egyértelműen Ailes sztorija, ő áll a középpont­ban, és legalább annyira szól Ailes botrányos ügyeiről, mint arról, hogyan teremtette meg azt a minden sajtóetikai elvet sarokba hajító hírcsatornát, ami sokak szerint hatalomra segítet­te Donald Trumpot Amerikában. A Bombshellben Ailes csak mel­lékszereplő, míg A legharsányabb hangban róla szól minden, és ehhez kellett is egy olyan kaliberű sztár karizmája, mint amilyen Russell Crowe. Az egykori Gladiátor szin­te felismerheteden a ducijelmez­ben, amire némi öregítő smink és jó néhány arcprotézis is rásegít: az átalakulás azonban nemcsak látvá­nyos, de szerencsére mély is. Tom McCarthy és Alex Metcalf írása már-már az Aranypolgárra emlé­keztet: olyan ember története, aki beteljesíti az amerikai álmot, min­dent elér, amit csak akar, de a végén mégse tud örülni ennek, és ő maga is tudja, hogy hiába a sok kipipált cél, az utókor már nem a győztesek között fogja őt emlegetni. A sorozat egyeden hibája, hogy viszonylag nehéz rákattanni. A legharsányabb hang rögtön ren­geteg szereplőt gördít elénk, vadul ugráltat bennünket az időben, és az embernek legalább alapfokon otthon kell lennie az amerikai po­litika és média világában, hogy ne zavarodjon teljesen össze a látot­taktól. El kell jutni legalább a har­madik részig ahhoz, hogy az ember tényleg tovább akarja nézni ezt az antihősökkel teli médiatörténeti tablót, viszont onnantól kezdve már minden rész ajándék. A soro­zat egyik legnagyobb erénye, hogy egyszerre egy szokásosnak mondha­tó dráma egy férfi felemelkedéséről, majd az elkerülheteden bukásáról, és egészen érdekfeszítő betekintés egy amerikai hírcsatorna kulisszái mögé, ahol a politikai játszmák irányítják a napi szerkesztőségi munkát, és ahol alig titkolt szándék a direkt propaganda lenyeletése a nézőkkel. Ráadásul mindezt a leg­inkább illetékes ember, a csatornát alapító Roger Ailes szemüvegén keresztül láthatjuk, akinek zsíros ujjlenyomatai és szakmai módsze­rei máig erőteljesen meghatározzák azt, mivé lett az amerikai média és televíziózás az elmúlt néhány év­ben, és mi történt a média sok év­tizeden át tiszteletben tartott etikai szabályaival. Közben szinte mellé­kes szálként kerül elő Ailes kapcso­lata a női beosztottjaival, amiből részről részre tudunk meg egyre többet, hogy mire a záró, hetedik epizódhoz eljutunk, iszonyatosan viszolyogjunk ettől a szörnyetegtől, akit Russell Crowe mégis emberar­cúvá tesz, még ha szerethetővé sze­rencsére nem is. Tóth Csaba (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents