Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)
2019-10-26 / 250. szám
[20 SZALON ■ 2019. OKTOBER 26. www.ujszo.com A családtagok közül kik írtak az emlékkönyvbe? Szinte kizárólag a Radványi ágról származó rokonok. Ennek az lehet a magyarázata, hogy Grosschmid Géza csak másfél éves volt, amikor az édesapja meghalt, öccse pedig már az apa halála után született. Özvegy édesanyja bizonyára a saját családjával tartotta inkább a kapcsolatot. Rögtön elhatározta, hogy az emlékkönyvről nemcsak tanulmányt ír, de a hasonmását is kiadatja? Igen, és a sors úgy rendezte, hogy amikor kiadót kerestem, a budapesti Pytheas Könyvmanufaktúrát ajánlották nekem, és kiderült, hogy a tulajdonos, Kelemen Eörs Laszgallner-leszármazott. A nagyapja Laszgallner Oszkár építész-festőművész volt. így ért öszsze a két történet, és a kutatásaim során számos ilyen kapcsolódási pontot találtam. Több példányban készült a hasonmás-kiadvány. Meg is lehet vásárolni? Szeptemberben a Budavári Könyvnapok vendége Márai Sándor és Kassa volt, és erre az alkalomra a Pytheas Könyvmanufaktúra készített húsz példányt. El is fogyott mind, de valószínűleg lesz még rá alkalom, hogy az érdeklődők, könyvgyűjtők Kassán is megvásárolhassák, mert szeretnénk például a Magyar Közjegyzői Kamarával együtt egy ünnepséget szervezni Kassán Grosschmid Géza jogász, közjegyző emlékére. Ha az ember egy családtörténetet kezd kutatni, minden újabb felfedezéssel rengeteg korábbi információ nyer új értelmet, sok szál összefut. Voltak ilyen élményei is az emlékkönyv tanulmányozása során? Hogyne. A kassai Márai Sándor Emlékkiállításnak, ahol dolgozom, például része egy levelezőlap, amelyet Grosschmid Géza egy bizonyos Blaskovich Ilmának küldött. Azt írja benne 1900. április 12-én, hogy megszületett a kisfia, Sándor és most már van értelme az életének, mert van családja, felesége és gyermeke. Ez a Blaskovich Ilma és az ő édesapja is írt az ifjú Géza emlékkönyvébe, és miután utána jártam, kik ők, kiderült, hogy Radványi ágon atyafiak. Márai nagynénje, Radványi Róza W Mindig előbukkan valami, valószínűleg azért is, mert Maráiról több mint negyven évig nem lehetett beszélni. Biztatok minden irodalomkedvelőt, akit ez a téma érdekel, mert van mit feldolgozni. afféle anyahelyettes volt ebben a családban, mert Ilmának valószínűleg nem élt az édesanyja. Később Budán a Mikó utcában még szomszédok is voltak Blaskovichék és Máraiék, vagyis ez egy ilyen közeli baráti, félig családi kapcsolat volt. Az emlékkönyvön kívül az utóbbi időben talált még valami érdekes, Márai Sándorhoz kötődő tárgyat, feljegyzést, fotót? Mindig előbukkan valami, valószínűleg azért is, mert Márairól több mint negyven évig nem lehetett beszélni. Biztatok minden irodalomkedvelőt, akit ez a téma érdekel, mert van mit feldolgozni. Elég szép kort értek meg Márai Sándor testvérei is: Géza, Kató és Gábor. Utánuk maradt valami Kassán? Kevés. A budapesti Jáky családdal, Kató leszármazottaival kapcsolatban vagyok, a naplóról ők sem tudtak Az idei Radványi Géza Emléknapokra a Kassai Polgári Klub meghívására eljött Radványi Géza lánya, Marika. Hetvenéves, Münchenben él, soha nem járt Kassán, de nagy szeretettel beszélt az édesapjáról. Azt is elmondta, hogy Radványi Géza nem volt nagy gyűjtögető, saját lakása sem volt soha, kevés fotó és dokumentum maradt utána, de ezeket szívesen a rendelkezésünkre bocsátja másolatban. A Márai Sándor Emlékkiállítás munkatársaként is fontosnak tartom, hogy minél több eredeti dokumentumunk, fotónk legyen. Az eredeti berendezés és a festmények közül a Jáky családnak köszönhetően több is látható a kiállításon. Remélem, még sok olyan személyes tárgy és feljegyzés előkerül, ami újra megtölti élettel a kiállításnak otthont adó egykori Grosschmid-lakást. Márai Sándor nem volt különösebben jó kapcsolatban Géza öccsével. Radványi Marika ismerte a nagybátyját? A két testvér teljes ellentéte volt egymásnak, Sándor egy komoly író, Géza pedig egy laza bohém, talán ezért nem találták a közös hangot. Marika azt mesélte, hogy egyedenegyszer találkozott nyolcéves korában a Márai házaspárral New Yorkban. Márai németül annyit kérdezett tőle, hogy megy az iskola, Marika pedig ezt annyira rossz néven vette, hogy onnantól kezdve duzzogva ülte végig a találkozót. Most min dolgozik? Várható hasonló meglepetés, mint Lola húgának, Kertész Zsázsán ak a fényképalbuma, vagy Grosschmid Géza emlékkönyve? Ez maradjon valóban meglepetés, de Lola történetén dolgozom tovább. Budapesten az ELTE hirdetett egy Márai-konferenciát, oda pedig a Márai Sándor és barátja, Schwatz Ödön közti kapcsolat témájával készülök. Schwarcz később Mihályira változtatta a nevét, fiatalon, harmincévesen meghalt, de a hagyatékában fennmaradt a naplója és a Máraitól kapott levelei. Ezek alapján szeretném rekonstruálni az ifjúkori barátságukat. Maradok Kassánál, hiszen itt élek, itt dolgozom, és Márai Sándor is ehhez a városhoz kötődött leginkább. Most, hogy kiderült, ön menynyire lelkes és állhatatos Márai-kutató, jelentkeznek azok, akik találnak a fiókban a családhoz kötődő leveleket, fotókat, emlékeznek régi történetekre? Sajnos, ez nem jellemző. Az emberek talán nem tulajdonítanak olyan jelentőséget ezeknek a régi dolgoknak. Nem adom fel, továbbra is megszólítok mindenkit, akinek bármi köze lehetett a családhoz, hogy keressen a régi iratok között és kutasson az emlékezetében, mert ilyen távlatokból már minden fontos, és soha nem tudhatjuk, egy-egy információmorzsa hová vezet el. Vrabec Mária A szerző a Vasárnap munkatársa Öreg, kövér, nőket zaklat és Trump a jó barátja A Fox News tévécsatorna alapítója, Roger Alles története most az egyik legforróbb portéka Hollywoodban. Nagyjából egyszerre készült belőle mozifilm és minisorozat. U gyan a Bombshell című moziváltozatra év végéig még várnunk kell, a Showtime gyártotta sorozat, A legharsányabb hang már egy ideje teljes egészében megtekinthető. Annyi már a trailer alapján leszűrhető, hogy a Bombshell elsősorban azoknak a nőknek a története, akiket Roger Ailes hosszú éveken át szexuálisan zaklatott a munkahelyén, míg A legharsányabb hang egyértelműen Ailes sztorija, ő áll a középpontban, és legalább annyira szól Ailes botrányos ügyeiről, mint arról, hogyan teremtette meg azt a minden sajtóetikai elvet sarokba hajító hírcsatornát, ami sokak szerint hatalomra segítette Donald Trumpot Amerikában. A Bombshellben Ailes csak mellékszereplő, míg A legharsányabb hangban róla szól minden, és ehhez kellett is egy olyan kaliberű sztár karizmája, mint amilyen Russell Crowe. Az egykori Gladiátor szinte felismerheteden a ducijelmezben, amire némi öregítő smink és jó néhány arcprotézis is rásegít: az átalakulás azonban nemcsak látványos, de szerencsére mély is. Tom McCarthy és Alex Metcalf írása már-már az Aranypolgárra emlékeztet: olyan ember története, aki beteljesíti az amerikai álmot, mindent elér, amit csak akar, de a végén mégse tud örülni ennek, és ő maga is tudja, hogy hiába a sok kipipált cél, az utókor már nem a győztesek között fogja őt emlegetni. A sorozat egyeden hibája, hogy viszonylag nehéz rákattanni. A legharsányabb hang rögtön rengeteg szereplőt gördít elénk, vadul ugráltat bennünket az időben, és az embernek legalább alapfokon otthon kell lennie az amerikai politika és média világában, hogy ne zavarodjon teljesen össze a látottaktól. El kell jutni legalább a harmadik részig ahhoz, hogy az ember tényleg tovább akarja nézni ezt az antihősökkel teli médiatörténeti tablót, viszont onnantól kezdve már minden rész ajándék. A sorozat egyik legnagyobb erénye, hogy egyszerre egy szokásosnak mondható dráma egy férfi felemelkedéséről, majd az elkerülheteden bukásáról, és egészen érdekfeszítő betekintés egy amerikai hírcsatorna kulisszái mögé, ahol a politikai játszmák irányítják a napi szerkesztőségi munkát, és ahol alig titkolt szándék a direkt propaganda lenyeletése a nézőkkel. Ráadásul mindezt a leginkább illetékes ember, a csatornát alapító Roger Ailes szemüvegén keresztül láthatjuk, akinek zsíros ujjlenyomatai és szakmai módszerei máig erőteljesen meghatározzák azt, mivé lett az amerikai média és televíziózás az elmúlt néhány évben, és mi történt a média sok évtizeden át tiszteletben tartott etikai szabályaival. Közben szinte mellékes szálként kerül elő Ailes kapcsolata a női beosztottjaival, amiből részről részre tudunk meg egyre többet, hogy mire a záró, hetedik epizódhoz eljutunk, iszonyatosan viszolyogjunk ettől a szörnyetegtől, akit Russell Crowe mégis emberarcúvá tesz, még ha szerethetővé szerencsére nem is. Tóth Csaba (Képarchívum)
