Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)
2019-10-22 / 246. szám
www.ujszo.com | 2019. október 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Kulturális veszteségeink 59. Élet és irodalom, írói életmű és politikai erkölcs JUHÁSZ KATALIN T ovábbra sem csitul a felháborodás Peter Handke Nobel-díja körül, számos tüntetés lezajlott a múlt héten több jugoszláv utódállamban. Nem lett volna szabad egy háborús bűnöst támogató írónak megkapnia ezt a díjat, zúgta a tömeg, és egyáltalán nem tartom meglepőnek, hogy egy irodalmi Nobel-díj ekkora hullámokat vet. Szerintem is lehettek volna óvatosabbak a döntnökök. Miután tavaly ki sem adták az irodalmi Nobel-díjat, mert a bizottság elnökének félje szexuális zaklatási ügybe keveredett, meg valami homályos fogadási bizniszbe is, eléggé meglepő, hogy most a kitüntetett író politikai nézeteit nem tartották fontosnak figyelembe venni. Hantikéról köztudott, hogy a balkáni háború idején nagy rajongója volt Szlobodan Milosevics szerb elnöknek, 2006-ban beszédet is mondott a temetésén, ahol tragikus sorsú embernek nevezte őt. Azzal is felháborodást keltett, hogy kijelentette: nem tartja népirtásnak a srebrenciai mészárlást, sőt, szerinte Szarajevó ostromakor nem a szerbek gyilkoltak, hanem a bosnyákok, hogy a szerbekre foghassák a dolgot, indokot szolgáltatva a nemzetközi közösségnek a beavatkozásra. És az irodalmárok közül arra is sokan emlékeznek még, mennyire fontosnak tartotta és milyen vehemensen propagálta Handke annak a Radovan Karadzsicsnak a dilettáns verseit, akinek kezéhez vélhetően szintén nem kevés vér tapad. De próbáljuk a dolgot a Nobel-bizottság szemével nézni. Peter Handke írói életműve fontos, átütő erejű, minőségi, és a maga módján forradalmi. Milosevicset pedig a halála megmentette attól, hogy háborús bűnösként ítéljék el Hágában. Handke tehát mondhatja, hogy nem háborús bűnöst mentegetett húsz éven át. Rendben, ez a tényállás, de gondoljunk csak bele, mi lett volna, ha egy olyan - egyébként kiváló - szerző kapja az irodalmi Nobel-díjat, akiről kiderül, hogy szexuálisan zaklatott valakit, vagy holokauszttagadókat védett? Szerintem óriási hiba volt ezzel a komoly díjjal szentesíteni Peter Handke politikai nácizmusát. Egy ekkora elismerés esetében ugyanis az emberek nem tesznek különbséget az írói életmű és az író politikai erkölcse között, mindkettő a figyelem középpontjába kerül. Manapság a közéleti tevékenységet nem lehet egy éles vonallal elválasztani a művészi teljesítménytől, illetve a kettő egymásra rétegződik. Szóval más kiváló írót is találhattak volna, mert van belőlük bőven. Handke a múlt héten kijelentette, nem ad több interjút, mert az újságírók csak erről a témáról kérdezik, és ahogy elnézi, nem olvastak semmit tőle. Én meg azt mondom (újságíróként és irodalmárként is), hogy mindenki arról kérdezi a friss Nobeldíjast, amiről akatja-jól is néznénk ki, ha előre jóvá kellene hagyatni a kérdéseket. Megéltem ilyen időket, nem sírom vissza. Csak azt remélem, hogy ez a díj segíti majd Handkét abban, hogy végre korrigálja egykori kijelentéseit. Mert tévedni emberi dolog, én is másképp láttam a világot harminc évvel ezelőtt, és nem szégyellem ezt bevallani. Például a dumája alapján az elején nagyon bíztam egy vehemens reformátorban, bizonyos Vladimír Meciarban. Hajói emlékszem, harminc éve fél évig tartott ez nálam, aztán be kellett látnom, hogy rossz lóra tettem... Nekünk Mohács kell HEGEDŰS NORBERT A Híd és az MKP kiegyezéséről szóló híreket olvasva már-már feléledt a remény, hogy nincs még veszve a magyar parlamenti képviselet, de úgy tűnik, nem mindenki örül az események alakulásának. Hónapok óta mindenki a kiegyezés szükségességéről papol, aztán mikor végre kezd alakulni a dolog, egyesek minden irányból össztűz alá veszik. „Ha van Isten, földtől a fényes égig/ Rángasson miket végig./ Ne legyen egy félpercnyi békességünk,/ mert akkor végünk, végünk.” Ady Endre több mint száz éve írta ezeket a sorokat, és úgy tűnik, azóta nem sok minden változott. Ady persze tudta, hogy nem kell ide Isten büntetése, a békétlenséget és a háborút mi megoldjuk házon belül: mondhatni bonuszként jár a „magyarság” nevű csomaghoz. Két nagy pártunk épp egy történelminek mondható kiegyezésre készül, hogy bebiztosítsák a magyar parlamenti képviseletet. Hosszú út vezetett ide, az egyezség még nem biztos, de jó úton halad - pár hete ezt még el sem tudtuk képzelni. Ez elvileg jó hír kellene, hogy legyen: a vezetők lenyelték a békát; kezet nyújtottak egymásnak, képesek voltak kompromisszumot kötni. És igen, ezt az altruisztikus viselkedést feltehetően a politikai túlélés vágya is motiválja, de nem ezért a megegyezésért könyörög mindenki lassan fél éve? Főleg, hogy a másik sarokban Kotleba épp kezet nyújtott Harabinnak, vagyis könnyen lehet, hogy jövőre a második legerősebb parlamenti párt egy soviniszta, kisebbség- és idegengyűlöletre építő, hoaxokatteijesztő alakulat lesz. Márpedig ebben az esetben nem árt, ha lesz valaki a tisztelt házban, aki kiáll a kisebbségek mellett. Ennek ellenére néhányan megkongatták a vészharangot és világvégét vizionálnak, ha a Bugár és Menyhárt közös listára kerül. Az MKP szavazóinak egy része elfogadhatatlannak tartja a hidas vezetőséget, míg a Híd liberálisabb választói az orbáni befolyástól tartva ódzkodnak az MKP-tól. Ezt a problémát a két párt vezetőinek kell menedzselnie, átlátható és világos kommunikációval eloszlatni a kétségeket. Az Összefogás mozgalom eredetileg éppen azért alakult, hogy nyomást gyakoroljon a vezető pártokra a kiegyezés érdekében. Most azonban, hogy ez megtörtént, hirtelen felvette a „megújulás” szócskát is a szlogenjei közé (úgy tűnik, az agenda a politikai események fényében alakul), és meglehetősen negatív hangnemben nyilatkoznak a tervezett összebútorozásról. Ez lehet taktikai lépés is, a jobb alkupozíció kiharcolása érdekében, emellett a csalódottság is érthető, hiszen - per pillanat - úgy tűnik, két szék között padlón az Összefogás. De talán most már el kellene kezdenie felelős felnőttként viselkedni és kezet nyújtani - a megosztás helyett. Vagyis megtenni azt, amit saját magukon kívül eddig mindenki mástól elvártak. Az Összefogás táborában bőven vannak értékes emberek, akikre szükség lenne azon a bizonyos közös listán, amit - még egyszer - ők követeltek a leghangosabban, mozgalmuk létrejötte óta. A hangos károgás tehát ismét megpróbálja elnyomni a józan ész hangját, mint annyiszor a történelmünk során. Jó lenne azt hinni, hogy ennyi idő után képesek vagyunk értelmesen dönteni, de lehet, hogy jövőre csak sokadszorra bizonyítjuk: nekünk Mohács kell. FIGYELŐ Orbánnak rossz hír, ha jön a Tusk-óra Az Európai Néppárt elnökségéért induló Donald Tusk régóta a magyar kormány bírálója. Az Euronews szerint a jobboldali lengyel politikus az egyetlen jelölt a posztra, a Fidesz sorsáról az ő elnöksége alatt döntenek. A Fidesz tagsága most „be van fagyasztva”. Az Euronews emlékeztet: Tusk tavaly azt mondta, az nem kereszténydemokrata, aki ellene van ajogállamiságnak és a független igazságszolgáltatásnak, aki nem szereti a szabad sajtót és a civil szervezeteket, aki tolerálja az idegengyűlöletet, a nacionalizmust, aki Putyint támogatja. Tusk azt is hangsúlyozta, hogy a néppártban senkinek nincs joga támadni a liberális demokráciát, és a bevándorlási válság borzasztó politikai csoportot juttatott levegőhöz. (24.hu) Politikai repülési tilalom, hogy ne repüljön a román kormány Belföldi légi járatokat akartak törölni, hogy az ellenzéki képviselők ne tudják megbuktatni a bukaresti kabinetet. Büntetőjogi vizsgálatot indított a román korrupcióellenes ügyészség (DNA) Rázván Cue közlekedési miniszter ellen, akit azzal gyanúsítanak, hogy megpróbálta megakadályozni több ellenzéki törvényhozó Bukarestbe jutását október 10-én, a Dancila-kormány elleni bizalmatlansági indítvány parlamenti szavazásának napján. A vádhatóság tanúként hallgatta ki Madalina Mezeit, a Tarom román állami légitársaság múlt héten leváltott vezérigazgatóját, aki azt állítja: a miniszter azt kérte tőle, ne engedje felszállni aznap hajnalban a Bukarestbe tartó belföldi járatok egy részét, amelyeken 5-6 vidéki ellenzéki képviselő és szenátor érkezett a fővárosba. Mezei szerint azért menesztették, mert nem teljesítette a miniszter óhaját. A Dancila-kormány leváltásához 233 voksra volt szükség, a bizalmatlansági indítványt végül a szükségesnél öttel több, 238 képviselő és szenátor szavazta meg. A Tarom gépeinek visszatartása vélhetően meghiúsította volna a kormány megbuktatását. Cue azt állítja, hogy az ellenzék már a szavazás előtt teijeszteni kezdte a Tarom-gépek visszatartásáról szóló, szerinte alaptalan összeesküvés-elméletet, a leváltott vezérigazgató pedig szerinte azért kezdett „összevissza hazudozni” erről, mert azt reméli, visszakaphatja állását, ha politikai áldozatként tetszeleg a kormányalakításra készülő jobboldali pártok előtt. A miniszter azt azonban elismerte, hogy a szavazást megelőző este valóban felkereste lakhelyén a Tarom vezérigazgatóját - erről ugyanis videófelvétel is megjelent a román médiában. A felvételen azt látni, hogy az utcán beszélgetnek, Cue azt állítja, arról érdeklődött, hogy hány törvényhozó érkezik az október 10-i reggeli járatokkal Bukarestbe. Azt mondja, éppen az akarta tudni, hogy „minden rendben van-e” a járatokkal, mert ő is hallotta a gépek visszatartásáról szóló ellenzéki rémhíreket. Az Adevarul című lap összeállítása szerint két temesvári, valamint a nagyváradi, szatmárnémeti és a nagybányai járatról van szó, amelyek késleltetéséről vagy törléséről a miniszter az értesülések szerint már két nappal korábban is beszélt a Tarom vezérigazgatójával. A szociáldémokrata (PSD) Dancila-kormánnyal szemben kritikus lap azt is tudni véli, hogy a gépek visszatartásának ötlete Ionéi Arsenétől származott, ő a kormányzó PSD egyik megyei elnöke, és párton belüli előmenetelét éppen Rázván Cue közlekedési miniszternek köszönheti. A botrány hatására Viorica Dancila is vizsgálatot rendelt el a Taromnál. (MTI) Zuzana Őaputová Tokióba utazott a japán császár koronázási ünnepségére (Lubomir Kotrha karikatúrája)
