Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)
2019-10-10 / 236. szám
Vendégünk „Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz” Iveta Vámosová a pozsonyi Iljusin utcai óvodában dolgozik, amely a főváros egyik legmodernebb oktatási intézménye. 54 éves, két gyermek édesanyja, imád táncolni, és oktatói-nevelői munkája során aktívan használja korunk technikai vívmányait. Évtizedekkel ezelőtt egy olyan korban járt iskolába, amikor mobilok még nem léteztek, internetről hallani sem lehetett, az iskolákban nem voltak számítógépek. Ma pedig egy olyan óvodában tanít, ahol a modem technológiák az oktatói-nevelői munka szerves részét képezik, szinte minden osztályban van interaktív tábla és számítógép. Ha összeveti ezt a két világot, mi a véleménye? Ez egy csoda! A gyerekek már kiskoruk óta szembesülnek a modern technológiákkal, és a mai gyerekek rendkívül fogékonyak, mintha eleve úgy születtek volna, hogy tudnak bánni a számítógéppel. Ezt a lányomon is megtapasztaltam: amikor először volt mobil a kezében, szinte azonnal tudta, mit kell vele csinálni. Mi, az idősebb generáció képviselői iskolásként bizony nem találkozhattunk sem mobilokkal, sem számítógépekkel, de valahogy nem is hiányoztak. Többet voltunk kint a szabadban, gyakrabban találkoztunk a barátainkkal. Mindennek megvannak az előnyei és a hátrányai is. Ön mikor barátkozott meg a számítógéppel? Az már régen volt, és kezdetben bizony nehéz volt. A lányom most 15 éves, és még a megszületése előtt elvégeztem egy számítástechnikai tanfolyamot, ahol házi feladatokat is kaptam, és gyakran nem tudtam megoldani. Olyankor a ma már felnőtt fiamtól kértem segítséget, mert ő gyerekként is jobban értett hozzá, mint én. Sokszor mondogatta: hogyhogy te ezt nem tudod?! Hisz pofon egyszerű! De végül belejöttem. Az óvodában vannak nálam idősebb kollégák, akik a mai napig inkább leírják papírra, hogy lépésről lépésre mit kell csinálniuk, mire kell ráklikkelniük a számítógépben, különben el lennének veszve. De meg lehet tanulni, az idősebbek is képesek rá, mai modern korunkban ez már szinte elengedhetetlen. Pár éve megkapta Pozsony-Ligetfalu emlékplakettjét az irodalmi és nyelvi készségek, valamint a számítógépes ismeretek fejlesztését célzó modem módszerek alkalmazásáért az oktatói-nevelői munkája során. Milyen módszerekről van szó? A mi óvodánk volt az első, amely bevezette a digitális segédeszközöket az oktatóinevelői munkában. Elsőként kaptunk számítógépeket, digitális játékokat, és ezeket megtanítottuk használni, kezelni a gyerekekkel. Nálunk szinte minden megtalálható. Van beszélő falunk, fémdetektorunk, robotméhecskénk, didaktikus mikroszkópunk, minden osztályban van interaktív tábla, számítógép, internet, vannak kameráink, fényképezőgépeink, mikrofonjaink. A napi foglalkozások során mindig kihasználunk Szenior 2019. Október WWW.UJSZO.COM ■ UJSZO@UJSZO.COM valamilyen modern eszközt - van megfelelő programunk a nyelvi készségek fejlesztésére, matematikára, útvonalak tervezésére, a közlekedési szabályok elsajátítására, rajzolásra, színezésre, a színek megismerésére. Vannak testvéróvodák, melyekkel az interneten keresztül tartjuk a kapcsolatot, egy időben egy csehországi óvodával rendszeresen csevegtünk a Stypeon, sőt időnként a gyerekek a szülőkkel is Skype-olhattak. Társszerzője az Álomföld (Sníckoland) és az Óvodai közlekedési játszótér elnevezésű projekteknek. Ezek miről szólnak? Az Álomföld egy csodálatos hely - egy speciálisan kialakított helyiség az óvodánkban, ahová a gyerekek relaxálni járnak. Az intézményünkben autista gyerekek is vannak, akik speciális bánásmódot igényelnek, úgyhogy az Álomföldet ők is és az egészséges gyerekek is használják. Ez lényegében egy terápiás helyiség, egy biztonságos, stresszmentes környezet, melyben vannak vizuális érzékelést serkentő fényingerek, vagyis lámpák, fényvisszaverők, világítóeszközök, vannak ott különböző tárgyak úszó vagy lebegő formában, és vannak kivetítővel nagy méretben a falra vetített képek. A hallást kellemes zene, a tapintást a legkülönfélébb anyagokból öszszeállított berendezés vagy tapintófal ingerji. A limbikus rendszer vízággyal, a szaglás különböző aromaterápiás eszközökkel stimulálható. A gyerekek imádják, megnyugtatja őket, de nemcsak őket, hanem a felnőtteket, a tanító néniket is. És a közlekedési játszótér? Azt nemrég hoztuk létre. Kint van az udvaron, és a kicsik itt elsajátíthatják a legalapvetőbb közlekedési szabályokat. Van körforgalmunk, különböző kereszteződéseink, zebráink. Egy gyerek eljátssza a rendőr szerepét, néhányan rollereznek, bicikliznek, sétálnak. Szeretnek ott játszani. Ön az óvodában táncot is tanít. Igen, mindig is imádtam táncolni. Középiskolásként néptáncos voltam, a zene, a ritmus szerves része az életemnek. A kezdet kezdetén a saját osztályommal táncolgattam, megtanítottam velük pár koreográfiát. Később az igazgatónő megkérdezte, nem lenne-e kedvem tánckört vezetni az óvodában, és azóta is csinálom. Itt-ott egy-egy versenyre is benevezünk kisebb-nagyobb sikerrel. A gyerekek J jól szórakoznak, élvezik, és érr is szeretek kitalálni mindig valami újdonságot, kosztümöket, kellékeket beszerezni és gyártani. Sőt, a lányával is annyira megszerettette a táncot, hogy felvették a tánckonzervatóriumba... Igen, Nelka nagyon tehetséges. Az alapiskola ötödik évfolyamának az elvégzése után tánckonzervatóriumba kezdett járni. Az első év jól ment, de a második már nehéz volt, egészségügyi problémákkal küszkö- | dött, fájt a térde, a válla... A harmadik és a negyedik évfolyamot is elvégezte, jobban mondva végigszenvedte, miközben minden J pillanatban rehabilitációra ( jártunk. Úgyhogy bár tehetséges, és ő választotta ezt az iskolát, szeretett oda járni, abba kellett hagynia. Ha folytatta volna, pár éven belül nyomorék lett volna. Most angol-német bilingvis gimnáziumba jár, a tánc pedig megmaradt hobbinak. Pár éve Rajkára költöztek családi házba. Sok szlovákiai család él ott, egyesek már-már Pozsony szatellit városának tartják. Önök miért települtek át? Több ismerősünk ott él, a férjem pedig tud magyarul, úgyhogy kézenfekvő megoldás volt, hogy ha elérhető áron családi házat szeretnénk, itt van nem messze Rajka. Nagyon jó ott lakni. Egyelőre csak a férjem intézi a hivatalos ügyeket, én és Nelka pedig próbálunk megtanulni magyarul. A férjem részéről a család magyar, és nagyon sajnálom, hogy a lányunkat kiskorától nem tanítottuk meg magyarul, de most jól halad. A német és az angol mellett ez is könynyen ráragad. Igaz a mondás: ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz. (sza)
