Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)
2019-10-05 / 232. szám
8 KULTÚRA 2019. október 5. | www.ujszo.corr Üzenetek és fogalmi játékok Tót Endre és Monogramista T.D alkotásai az érsekújvári Ernest Zmeták Művészeti Galériában TALLÓSI BÉLA Érsekújvár. Az Ernest Zmeták Művészeti Galéria hosszú távú, sikeres PERTU-projektje Helena Markusková művészettörténész, az intézmény jelenlegi igazgatója remek ötlete alapján született. Idén a tizenharmadik tárlathoz érkezett a rendezvényciklus, mely a kortárs szlovák és magyar művészet analógiáit vizsgálja. Az aktuális évfolyam résztvevői, a konceptuális művészet kulcsfontosságú képviselői: Tót Endre (1937) és Monogramista T.D (1947). Helena Markusková, a sorozat kiállításainak kurátora azt mondja, valamennyi PERTU-tárlat kalandozás az ismeretlenbe. Egy-egy tárlat kiindulópontja, alapja és rendezési elve ugyanis „véletlen párhuzamok keresése két hasonló szemléletű és nemzedékbeli meghatározó személyiség munkásságában, akik között többnyire a hasonló történelmi-társadalmi tapasztalatokból eredő metaforikus kapcsolat létezik csupán”. Bár Tót Endre és Monogramista T.D sosem találkozott, műveik mégis számos egymást kiegészítő témát és eljárást rejtenek. Helena Markusková munkásságukat elemző tanulmánya szerint fogalmi gondolkodás, költői képzelet, játékosság, humor, finom irónia, paradoxonok és vizuális metaforák alkalmazása a közös bennük. „Mindketten mítoszteremtők, akik a valóság abszurditásából merítenek, banális hétköznapi helyzetekre reagálnak. Nevüket tevékenységük lógójaként használják, amely magába foglalja mind a végtelen totalitását, mind halandó mivoltukat” - fogal-PENGE Rétegek 2019. június 3-án hunyt el Térey János. Utolsó verseskötetének megjelenését már nem érhette meg, ; aNagy tervekkel jöttem Rosmersholmba kompozíciója azonban az ő tervei, kézjegye szerint alakult. A gyűjtemény nemcsak formai és műfaji sokszínűsége okán olvasható a pálya egyfajta összegzéseként, hanem tartalmi szempontból is: írásainak csaknem mindegyike valamiként a kollektív múlt egyéni tapasztalatának, feldolgozásának, értelmezésének leírása, így tehát NAGY CSILLA KRITIKAI ROVATA egyfajta számvetés. Az első, Elfüggönyözött ország ciklus versei Közép-Európa kulturális kódjait, gyökereit szálazzék szét; a Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba prózái - a cím által is felidézett Ibsen-dráma alapmotívumával - az ember által épített környezet (a „ház”) időrétegeit (családtörténeteik történelmi bűneit, vagy épp elhallgatott jeleneteit) viszi színre; az Udvari kultúra a rendszerváltás előtt/utáni/jelenlegi magyar társaMarkusková ismertetőjéből, amely azzal folytatódik, hogy Tót Endre új médiumot fedezett fel: a postát. A prágai tavasz után Kelet-Európábán ismét beállt a fokozott ideológiai éberség kora, amely a progresszív törekvések tiltásával járt. A kísérletező művészek keresték az utat egymás és az egyre távolodó Nyugat felé. A kommunikáció egyik formája a mail art - a küldeményművészet lett. „Ennek az észrevétlen médiumnak a révén került be Tót Endre a nemzetközi kortárs művészet körforgásába. Művei jelenségként hatottak az 1971-es Fiatal Művészek Biennáléján Párizsban. A vasfüggöny mögött élő művész az események központjába került, s valami újat hozott. Az 1971-ből származó Azért írok neked, mert te ott vagy, én pedig itt vagyok szövegkártya egyszerű közlése a mail art lényegét fejezi ki - az üzenet küldésének okát - a kapcsolatteremtés és megértés iránti vágyat” - állapítja meg a kurátor. Monogramista T.D sok műfajban alkotó művészként indult. A festészeten kívül közel állt hozzá az irodalom, a színház, valamint a nem hagyományos médiumok. A művészpálya ismertetőjében Helena Markusková kitért arra, hogy a képzőművészeti főiskola hallgatójaként 1966 és 1972 között Dezider Tóth megélte a 60-as évek végének az alkotásra rendkívül kedvezően ható atmoszféráját és a művészek kiszorulását is az alternatív színtérre, amelynek aktív résztvevője lett. Rudolf Sikora pozsonyi házában, az általa 1970-ben szervezett progresszív művészek találkozóján, az 1. nyílt műtermen tűnt fel Nemeső című installációjával. A 70-es évek elején gyakran választotta műtermének a természetet. Oltalmazó gesztussal közelített hozzá. A természeti ciklusok s az átmeneti rítusok mitikus periodicitását érzékelte: a születés növekvés, pusztulás körforgását Mail art tevékenysége leginkább í hazai színtérre összpontosult, intiir hírek és üzenetek küldése formájában. „Dezider Tóth sokarcú művész akire játékosságon és sokoldalúságon kívül különféle misztifikációi jellemzők. Legradikálisabb identitásváltása, közjegyzői hitelesítéssé történő átváltozása Monogramisü T.D-vé 1997-ben. Elrejtőzött eg} monogram mögé, az ismeretlen középkori mesterek titokzatos identitása által inspirálva” — fogalmaz £ kurátor. A kiállítás, melyen a két művéss alkotásai inspirativ és vizuálisar vonzó párbeszédet folytatnak, a korai müvekkel indul az első teremben: itt láthatók Tót Endre áttöri: jelentőségű mail art művei, melyekre Monogramista T.D mail art művei válaszolnak. Ezeket az alkotásokai egészítik ki azok az akcióik, melyekkel mindketten a totalitárius rezsim hétköznapi banális helyzeteire reagáltak. A második teremben olyan alkotások kaptak helyet, melyekben a közös téma az üresség, a semmi, a végtelen, a szüntelen kételkedés, a nullponthoz való állandó visszatérés, az ábrázolás és nemábrázolás között feszülő viszony láttatása, de érintkezési pont a munkák között az ideológia maradványainak megjelenítése, a múltra, múltba való visszatekintés, azaz a történelem vizsgálata is. Mindkettőjükre jellemző továbbá - erre is nyújt példát a tárlat - a fogalmi játékok a képpel. A kiállítás önarcképekkel zárja a vétlen párhuzamok felmutatását. dalom szimptómáit láttatjajellegzetes, térpoétikára és hétköznapi szituációkból kibontakozó jellemrajzra épülő technikával; az utolsó, Élete augusztusában ciklus költeményei pedig a múlt és jelen aspektusait a személyesség felé hangolják. A kötet legizgalmasabb szövegei közé tartoznak azok, amelyek a közép-európai (és ezen belül a magyar nemzeti) identitás történelmi változásait a térképzetek alakulásának leírásával kapcsolják össze (Avartalanítod; Barbaricum). A Térey-líra alapvető dilemmái (az örökkévalóság felől szemlélt múló idő, a nyelv terében épülő világok, a terek otthonosságát folyamatosan opponáló idegenség) markánsan jelen vannak ebben a kötetben is, ahol azonban, a szövegben előrehaladva, a perspektíva folyamatosan szűkül. A terek „ráfeszülnek”, „ránőnek” az egyénre, aki használja őket (pl. Átlagos magyar; Elhoztuk a leckét); máshol pedig történeteik „tágasságával”, burjánzásával bizonytalanítják el az én pozícióját (Vendéglő a Zöld Vadászhoz, Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba). Jelentős, átgondolt, és egyben megrázó kötet: megkérdőjelezhetetlen és pótolhatatlan teljesítmény. Térey János: Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba. Bp., Jelenkor, 2019,108 oldal Értékelés: 10/10 Monogramista T.D: Nemeső (1970) Tót Endre: Én esőm, te esőd (1971) máz. Közös bennük az is, hogy művészetükben a 70-es évek eleje jelentett fordulatot. Tót Endre már túl volt korai korszakán: az informel és gesztus festészeten, valamint pop art művein. A festészettel szakítva új kifejezési formákat keresett. Az írógép és a saját teste adta alkotólehetőségekkel kísérletezett - tudható meg Helena Hazai magyar siker a 8. Szlovák Sajtófotó pályázaton JUHÁSZ KATALIN Hazai magyar kategóriagyőztese is van a Szlovák Sajtófotó Díjnak. Az ünnepólyes eredményhiredtós csütörtök este volt a Prímásipalotában. Pozsony. Cséfalvay Á. András két fotósorozatát is jelölték riport kategóriában a díjra, végül a Vivien című sorozat lett az év legjobb fotóriportja, amely egy tizenhat éves, autista lány mindennapjait mutatja be. Cséfalvai Á. András, a parameter.sk portál fotósa korábban is szerepelt már sikeresen ezen a fórumon, tavalyelőtt művészet kategóriában ért el harmadik helyezést egy pozsonyi szado-mazo kiállításon készült sorozatával. Tavaly a cseh sajtófotó prágai gáláján kapott különdíjat, idén januárban pedig a Magyar Sajtófotó pályázaton díjazták két kategóriában is. A Szlovák Sajtófotó (Slovak Press Photo 2019) nemzetközi zsűrije idén összesen 189 pályázó 2250 felvételét véleményezte, tíz különböző kategóriában (pl. aktualitás, portré, sport, természet és életkömyezet, mindennapok, művészet és kultúra, Cséfalvay Á. András győztes fotósorozatának egy darabja riport). Külön versenyeztek a 26 év alatti fotósok, valamint a diákok, és a mobiltelefonnal készült fotóknak is külön kategóriájuk volt. A nemzetközi zsűri elnöke az AFP francia hírügynökség szlovák-kanadai munkatársa, Joe Kalmar volt, tagjai pedig Kadir van Lohuizen (Hollandia), Fréderique Rondet (Franciaország), Jindrich Streit (Csehország) és Andrej Balco (Szlovákia). Az idei tíz kategória közül a mindennapi élethelyzeteket bemutató, valamint a dokumentumfotó kategóriát találták a legerősebbnek. A verseny nagydíját Jozef Jakubco, a Sme napilap fotósa kapta á szlovák államföválasztás éjszakáján készült Noc s prezidentkou című fotósorozatáért. A 8. Szlovák Sajtófotó pályázatra beérkezett legjobb felvételekből összeállított kiállítást október 28-ig tekinthetik meg az érdeklődők a pozsonyi Kunsthalléban, ezután pedig országjáró körútra indul a tárlat.
