Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)

2019-10-05 / 232. szám

SZOMBATI VENDÉG vww.ujszo.com I 2019. október 5. I 9 Orvosból lett kórházigazgató Bálint András: „Szabó István megkérdezte, volna-e kedvem egy kisebb szerephez. Rég nem játszottam nála..." SZABÓ G. LÁSZLÓ Hetedik játékfilmjét forgatta Szabó Istvánnal, továbbra is látssza Radnótit, Arany Jánost, Bartókot ás Chagallt, készül egy klasszikus spanyol darabra, és vár rá egy filmszerep is a közeljövőben. Bálint András egész nyáron formában tartotta magát. Azt mondta, tornáról jön majd. Onnan is érkezett. Frissen, fiatalos hévvel, remek formában. Erejével, lendületességével, arcvonásaival a hatvanas-hetvenes évek Bálint And­rását hozza, Szabó István, Jancsó Miklós, Fábri Zoltán rokonszenves, vívódó hőseit. Azt mondja, otthon mindennap tornázik. Úszni is jár, meg biciklizni, mert sportos fiú. A gyógytorna a nyújtógyakorlatok miatt fontos, hogy megmozgassa a derekát. Itt, meg ott, körbe-körbe, mutatja. Teniszezett is valaha. Vagy rosz­­szul emlékszem? Hosszú ideig teniszeztem és szen­vedélyesen. Nagy szerelem volt az életemben, sokáig csináltam, aztán a sérülések miatt abbahagytam. Most van helyette az úszás, és nagyon so­kat biciklizem. Szabó István bemutatás előtt ál­ló filmjében, a Zárójelentésben is teniszezik. Vicces volt ez, be kell, hogy vall­­jam. Szabó István megkérdezte, volna-e kedvem egy kisebb szerep­hez. Rég nem játszottam nála. A Redl ezredes volt az utolsó filmünk, 1985- ben. És hogy majd teniszeznem kel­lene Brandauerrel. Rendben, mond­tam. És mindketten igyekeztünk megfelelni, fickósak lenni. A törté­net szerint kollégák vagyunk. Mindketten orvosok. Én vagyok Brandauer főnöke, egy megszűnő pesti kórház igazgatója. Nekem kell közölnöm vele, hogy ennyi volt, vége. Adódott is egy vic­ces helyzet. Szabó István kedves­ségből, az én szórakoztatásomra ké­szíttetett egy táblát a kórházi irodám ajtajára, hogy Prof. Dr. Bálint And­rás egyetemi tanár, főigazgató, nyug. színházvezető. Elvégre sok évig igazgatta a Radnóti Színházat. A filmben ez a tábla természetesen nem látható. És van egy jelenet a te­niszpályán, ahol rosszul leszek. Ezt majd látni fogjuk. De milyen volt Brandauer? Színészként? Profi. Ismerjük egy­mást. A Redl ezredesben is játszot­tam vele, és találkoztunk is párszor. A teniszpályán nagyon igyekeztünk kitenni magunkért. Nem kellett vé­gigjátszani a meccset. Néha eltalál­tuk a labdát. Nyelvi akadály sem lehetett kettőjük között. Tudom, hogy ki­válóan beszél németül. Családi örökség? Horvát volt a nagymamám, a nagypapa Bécsből hozta, mondjuk száztíz éve. A nagymama törte a ma­gyart osztrákosul, viszont anyanyel­vi szinten beszélt németül. Velem és az öcsémmel is mindig németül akart beszélni. Mi meg nem akartunk. „Sprechen wir Deutsch, Andriska, sprechen wir Deutsch!” — kérte. Mi pedig: nem, nem, nagymama, be­széljünk magyarul! Volt egy nagy­­néném is Pesten, egy osztrák nő, nyelvtanár. O tanított engem és az öcsémet angolul és németül is vala­mennyit. Egyébként német filmek­ben is játszottam. De a cseh Otakar Vávra Sötét nap című filmjében is németül beszélgettem Magda Vásá­­ryovával. George Táborihoz, vagyis Tá­bori Györgyhöz, a neves osztrák drámaíróhoz és színházi rendező­höz is rokoni szálak fűzték. Anyukám ágán. Igazi közép­európai család volt a miénk. Nagyon érdekes família, nem kis kavarodás­sal. A nagypapa, Bálint Zoltán Nagyváradról jött, Bleiemek szüle­tett. Nagyon híres építész lett Buda­pesten. Anyai nagyanyám Eszékről jött, Krausz néven. Anyai nagyapám Dubsky volt, Morvaországból. A Monarchia varázsa. Budapesten ta­Sonnenschein doktor voltam a Redlben. Doktor Napfény. István családját hívták így régen. Harmincnégy év hosszú szünet. Igaz, hogy közben dolgozott má­sokkal, de mégis! Pistának valószínűleg nem volt szüksége rám. Én soha nem kérdez­tem meg tőle, hogy miért nem hívott. Soha. Ugyanis nagyon jó barátság­ban voltunk. A tanársegédje lehet­tem a főiskolán. Filmszínészetet ta­nított, és engem választott maga mellé. És készítettünk egy tévéfil­met is Kafka alapján. Levél apám­hoz volt a címe. Tehát dolgoztunk együtt. Sokat beszélgettünk. Csak éppen nem hívott, ha játékfilmet for­gatott. Mert a színészt, ugye, hívják. Két éve aztán találkoztunk Miskol­con, az ottani filmfesztiválon. És ta­valy nyáron felhívott, hogy lenne egy szerep a Zárójelentésben. Ha szük­séged van rám, mondtam, szívesen megyek. Ennyi a történet. amikor a kivégzési jelenetet vettük fel. Engem ott lelőttek. Végig az járt a fejemben, hogy mi lenne, ha vé­letlenül igazi, és nem vaktöltény lenne a fegyverekben. De túléltem! Ami még nagyon erősen megmaradt bennem: a producerek nagy része orosz származású amerikai volt. Ok irányították az egész forgatást. Va­lamennyit beszéltem oroszul, hi­szen tíz évig tanultam a nyelvet. Az angol kollégákat elvittem előbb Bulgakov, majd Gorkij házába, erre is emlékszem. II tunnel della liberta. Olasz film, Kim Rossi Stuart főszereplésével. Abban egy Stasi-tisztet játszot­tam. Negatív figurát. Alagutat fúr­nak a berlini fal alá. Izgalmas törté­net volt. Külsőleg én, ugye, rendes jó fiú vagyok, ezért állnak jól nekem a negatív figurák. Most éppen Hanif Kureishi Vé­nusz című darabjában egy örege­dő színészt játszik, akinek egy fia­tal vidéki lány, legjobb barátjának szódik a darab, de mintha magyar színészek lennének. Takács Kati is játszik a darab­ban, akivel már a Vonzások és vá­lasztásokban is jól mutattak együtt. Deák Krisztina tévéfilmje volt, remek alkotás. Na de mit találtunk ki! Karácsony­kor felmegyek a volt feleségemhez, vagyis Katihoz, három gyerekem anyjához. Viszek neki ajándékot, megy a tévében valami. És azt talál­tuk ki, hogy a Vonzások és válasz­tások megy. A filmet nem látják a nézők, csak a hangot játsszuk be. Ülünk Katival egy fotelben, és azt mondja: „Úristen, ez te vagy? De jól nézel ki!” Te is! - mondom én. Hát igen, harmincöt év nem kis idő. „Ott a nő, aki miatt elhagytál” - jegyzi meg Kati a szerepe szerint. Ezt be­leírtuk a szövegbe. Ezzel be is zárulhatna a kör, de még nem hagyja abba. Mit ígér az új évad? Négy nagy figurát viszek tovább. Klaus Maria Brandauerrel Szabó István új filmjében, a Zárójelentésben lálkoztak. Tábori Gyuri az anyukám másod-unokatestvére volt. Elevenen tartottuk a kapcsolatot. Szabó Istvánnal hét filmet for­gatott. Álmodozások kora, Apa, Szerelmesfilm, Tűzoltó utca 25., Budapesti mesék, Redl ezredes és most a Zárójelentés. Régebbi al­kotásainak ikonikus alakja volt. Emlékszik még, hol találkoztak először? A Filmmúzeum előcsarnokában. Pista huszonhat éves volt, én hu­szonegy. Szereplőket keresett a filmjéhez. Bemutatkozott, és meg­kérdezte, kimennék-e a filmgyárba próbafelvételre. Kimentem. Nagy barátság lett a vége. Valamennyi maradt is belőle. Udvari színésze volt. Mozivász­non az alteregója. A Redl ezredes óta mégis harmincnégy év telt el. Amerikai és olasz filmekben is játszott az elmúlt évtizedek alatt. Ivan Passer Sztálinjában Robert Duvall mellett kapott kiemelkedő szerepet. Zinovjevet, a Sztálinnal szembekerült politikust alakítot­ta, aki társaival együtt szövetke­zett Hitlerrel és Trockijjal, ezért kivégezték őt. Nagy szerep volt. A legdrámaibb időszakban, a Szovjetunió meg­szűnésének hónapjaiban, 1991 no­vemberében és decemberében for­gattunk Moszkvában. A Kremlben, Lenin dolgozószobájában folytak a felvételek. A Vörös téren táborozott a stáb, a Vaszilij Blazsennij­­székesegyháznál. Furcsa érzés volt. Körben álltak a szegény szovjet em­berek, és bámulták a gazdag ameri­kaiakat. Abban a börtönben is for­gattunk Moszkvában, amelybe a po­litikai foglyokat zárták. Zinovjevet is ott végezték ki. Izgultam nagyon, Ön pedig lubickol a szerepben. Ahhoz, hogy az ember lubickol­jon, meg kell tanulnia úszni. De hiszen az előbb mondta, hogy rendszeresen jár úszni. Igen. Meg kell tanulni a szöveget, ki kell gyakorolni. László Lili a part­nerem, Gyabronka József a másik színész, jó kollégám. Sok ugratás, sok közös élmény bekerült a darab­ba. Mondatok, amelyeket mi talál­tunk ki a próbákon. Londonban ját­(Novák Emil felyétele) Radnótit, Aranyt, Bartókot és Cha­gallt.-A négy anyag közül kettőt én állítottam össze. A Radnótiban van egy csomó életrajzi elem is, a saját családomról is beszélek benne. A múlt évadban nagyon sokat dolgoz­tam, most kevesebbet szeretnék. De lesz a Csapodár madárka is, egy spa­nyol darab. Csupa jó feladat. Én va­gyok az öreg Arany. A szenvedő, kínlódó, önmagát kereső Radnóti. Az érzékeny Chagall. Bartók egészen más figura. Ő szikárabb, szigorúbb, koncentráltabb. Nem léha. Komoly. Precíz. De mind a négy figurában van valami humor. Erre nagyon figyelek. Humor nélkül semmit nem ér az élet. Ja, és ami a rendes fiút illeti: szigo­rúság, elszántság, cinizmus, némi rosszindulat is van bennem. De ki­ben nincs? Gyűlölünk és szeretünk. Ilyen az élet. Énnyire színes. A szerző a Vasárnap munkatársa az unokahúga perzseli meg a szí­vét. Hálás szerep ez is. Csak a végén belepusztul a pasi. Deák Krisztinával, a feleségemmel láttuk a filmet, Peter O’Toole ját­szotta benne ezt a szerepet, és már szóba jött köztünk, hogy nekem ezt egyszer el kellene játszanom. S amit ő a fejébe vesz, azt végig is viszi. És most színpadon megrendezte.

Next

/
Thumbnails
Contents