Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-05 / 206. szám
161 ISKOLA UTCA 2019. szeptember 5. | www.ujszo.com Nyári tábor Várhosszúréten Eseménydús napokat töltöttek Gömörben a nemesócsai és környékbeli diákok. 2011-ben Pálfy Zsuzsanna, a nemesócsai Móra Ferenc Alapiskola szlovák szakos tanára úgy döntött, teljesíti a kirándulni vágyó osztálya kívánságát, s nyári tábort szervez nekik. Első alkalommal 14 diák vállalta, hogy a nyári szünidő öt napját táborozással tölti a biatlonparadicsomnak számító Cserpatak Biatlon Szállodájában. Egy év múlva már egy autóbusznyi gyerek élvezte az egyhetes programot. A tábornak híre ment, s 2013-ban a rózsahegyi táborba már annyian jelentkeztek, hogy két turnust kellett indítani, s a Komáromi járáson kívülről is szép számmal érkeztek diákok. A tábor három célt szolgál. Először, hogy a gyerekek szlovák környezetben kamatoztathassák a szlovákórákon tanultakat. Meijék használni a szlovák nyelvet akkor is, ha kisebb-nagyobb nyelvtani hibák becsúsznak. Másodszor: ismerd meg hazádat! Szlovákiában a természet számtalan látnivalót kínál, nem szükséges mindig külföldre utazni. Saját szemünkkel láthatjuk azt, amit a tankönyvek csak leírni tudnak. Szebbnél szebb helyeken jártunk. Harmadik célunk a kikapcsolódás, a szórakozás, a tanév fáradalmainak kipihenése. Rengeteg időt töltünk a szabadban a friss levegőn. Idén július 22-e volt a mi D-napunk. A nemesócsai alapiskola parkolójában, helyi, bátorkeszi, csallóközaranyosi, nagymegyeri, tanyi gyerekek gyülekeztek. Összesen 37 kalandra vágyó fiú és lány várta az első turnus indulását. Két kísérővel (Angyal Péter, Pálfy Zsuzsanna) indultunk táborozni. Úti célunk Várhosszúrét volt. Hogy egy kis változatosságot vigyünk a monoton utazásba, Betlérben megtekintettük az Andrássycsalád kastélyát. A család talán legismertebb tagja, Andrássy Gyula harmadik magyar miniszterelnökként írta be magát történelmünkbe. A kastélyt 1880 környékén Andrássy Manó elképzelései alapján építették át. Külseje gyakorlatilag a mai napig változatlan maradt. Az 1945-ös államosításig eredeti tulajdonosai, az Andrássyak lakták. Ekkor a család kénytelen volt elhagyni az országot, viszont az eredeti berendezés a helyén maradt. A kastélyban ma múzeum működik rendkívül gazdag képtárral, korabeli bútorokkal, porcelángyűjteménnyel. Az épület Gömör leglátogatottabb műemlékei közé tartozik. Késő délután érkeztünk Várhosszúrétre, ahol öt napig a Jozefina Panzió személyzetének vendégszeretetét élveztük. Várhosszúrét egy 726 főt számláló település a Rozsnyói járásban. Első írásos említése 1338-ból származik. Lakossága sokat szenvedett a török idők alatt. Ma csendes, nyugodt falu, távol a városok zajától. Igazi pihenőhely. Táborozásunk második napján ellátogattunk Kassára. F igyelmünket az Óvárosra összpontosítottuk. Első utunk a város jelképéhez, a Szent Erzsébet-székesegyházhoz vezetett. A dóm altemplomában található II. Rákóczi Ferenc sírja. Hamvait 1906- ban hozták haza a törökországi Rodostóból (ma Tekirdag), s édesanyja, Zrínyi Ilona hamvaival együtt az altemplomban helyezték végső nyugalomra. A dóm melletti parkban kicsit megpihentünk, majd a Szent Mihálykápolna következett, kívülről láttuk a kassai Állami Színházat, s elsétáltunk az Alkotmánybíróság épülete elé. Szerdán túrázni indultunk a Szádelői-völgy be. A 300-400 m magas sziklafalak között a Szár-patak csörgedezik, melynek eróziós hatására keletkezett a szurdokvölgy. A túrázás megerőltető volt, de gyönyörködhettünk a természet szépségeiben, a kilátói látvány pedig kárpótolt bennünket a megtett kilométerekért. Csütörtökön Badin Gabriella, a Rozsnyói Bányászati Múzeum munkatársa kézműves-foglalkozást tartott az ügyes kezű gyerekeknek. Mobiltelefon-tartót készítettek. Ezután barlangászat várt ránk. A Buzgóbarlangba vezetett az utunk. Rozsnyói barlangászok fedezték föl 1964- ben. A látogatókra 450 méteres út vár, de ez nem a hagyományos barlangi séta. Védőfelszerelésbe kellett bújnunk, ugyanis sokszor sziklák, kövek között vezet az út, egyszer-kétszer nagyon szűk helyen, a tavacska fölött pedig drótkötél-áthidalás visz át. Kivilágítás sincs, a fényt a sisakunkon világító lámpa biztosítja. Oda kell figyelni, nehogy összetöijük magunkat, de ez teszi igazi kalanddá a barlangtúrát. A szakemberek azért választották a barlang bemutatásának ezt a módját, hogy a látogatók megízleljék a barlangászok munkáját, valamint minél jobban igyekeztek megőrizni a barlang eredeti állapotát. A túra végén jutunk el a Buzgó-barlang ékkövéhez, amely egy 33 méter magas cseppkő. Egy ideig a világ legnagyobb cseppköveként jegyezték, aztán Ázsiában és Amerikában találtak nagyobbakat, azonban továbbra is a világ legjelentősebb cseppkövei között tartják számon a várhosszúréti képződményt. Táborozásunk pénteken zárult. Hazafelé kitérőt tettünk Hollókő irányába. A védett falurész (Ofalu) 1987-ben került föl az UNESCO kulturális és természeti világörökség listájára. Igazi időutazásban volt részünk. Az 56 védett épület hűen tükrözi Közép-Európa népi építészeti stílusát. Az esti órákban érkeztünk haza. Kicsit fárasztó, de tartalmas, kellemes élményekben gazdag öt napot töltöttünk együtt. Nekünk, Pálfy Zsuzsanna szervezőnek és Angyal Péter segitőnek öröm volt nézni, hogy mindenki jól érzi magát, ismét találkoznak a régi barátok, illetve új barátságok születnek. A szervező pedig már a jövő nyári, tizedik tábor helyszíneit keresi. Mindenkit szeretettel várunk. Angyal Péter Egy hét a Tiszánál - selyések sátortáborban Sportolással, játékkal, szórakozással teltek a napok a Tisza mellett (Fotó: SJG) Iskolánk, a komáromi Selye János Gimnázium ebben az évben is meghívást kapott testvériskolánktól, a budapesti Szent István Gimnáziumtól a tiszapiispöki sátortáborba (TiszaP). Július 28-án kora reggel kilencfős csapatunk Habán László tanár úr vezetésével vonattal útnak indult Tiszapüspöki felé. A vonatút igencsak kalandosnak és izgalmasnak tekinthető, hiszen a pár perces átszállások alkalmával nekünk, lányoknak elég nagy feladatnak bizonyult a csomagjaink cipelése. Szerencsére velünk volt három erős fiú és a tanár úr, akik segítségünkre voltak. A törökszentmiklósi állomáson már vártak ránk testvériskolánkból, ugyanis innen autóval mentünk tovább Tiszapüspökire. Miután mindenki megérkezett, kezdődhetett a sátraink felállítása. Ezután 20-25 fős csapatokra osztottak minket, ez lehetővé tette, hogy a még ismeretlennek tűnő arcokat jobban megismerhessük. Mi a narancssárga csapatot képviseltük. Másnap reggel 7 órakor volt az ébresztő, a reggeli torna után kezdetét vette a 7 napon át tartó szórakozás. A nap folyamán csapatban vettünk részt különböző sportversenyeken, mint például foci, röplabda, viszont egyéni versenyek is tarkították a programot, ilyen volt a sakk vagy a tollaslabda. Az estét vetélkedők színesítették, a nap zárásaként minden este tábortűz mellett énekeltünk és beszélgettünk. Takarodó után az éjjeli ügyeletesek őrizték a tüzet s álmainkat. Számunkra az egyik legemlékezetesebb esemény a házaspárbaj volt, ugyanis osztálytársunk, Rebeka remekelt benne egy budapesti diákkal. Színészkedniük kellett, előadni az első találkozást, randit, veszekedést, kibékülést, lánykérést. Miután minden körben továbbjutottak, s végül megnyerték a játékot, ezt követte a lánybúcsú, majd az esküvő. Nagyon jól szórakoztunk. Említésre méltó még az éjjeli portya is: hajnalban szirénázásra riadtunk fel. Csapatunkkal elindulunk az ismeretlenbe, különböző állomások voltak, ahol mindenféle feladatot kellett teljesíteni, ami lehetett éneklés vagy akár az is, hogy mennyien tudunk bepréselődni egy háromszemélyes sátorba. Négy órakor fáradtan tértünk vissza, s akkor láttuk, hogy még egyik csapat sem érkezett vissza, ebből tudtuk, hogy megnyertük a játékot. Napjaink elmaradhatatlan része volt a Tiszában való fürdés is. Táncból sem volt hiány, ugyanis mindig tanultunk valami új elemet a tábortánchoz, amit az utolsó napon előadtunk a következő táborozóknak. Utolsó este zajlott az egyéni és csapatversenyek kiértékelése, este még sokáig fenn maradtunk, táncoltunk, énekeltünk és jókat beszélgettünk. Augusztus 3-án kicsit fáradtan, de annál több élménnyel gazdagon indultunk haza. Mindannyiunk számára felejthetetlen marad a közösen eltöltött egy hét. Habán tanár úrnak pedig köszönjük, hogy eljött velünk és ajánlotta ezt a tábort, igazán jól éreztük magunkat! Filkó Zsófia és Sztyehlík Fanny Selye János Gimnázium, II. B A Buzgó-barlang előtt Ügyeskedők Badin Gabriellával (Fotó: MFAI)
