Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-05 / 206. szám
10KÉRDÉS ifj. Derzsi György SZÍNÉSZ-ÉNEKESNEK 1 Hogyan jellemezné há• rom szóval önmagát? Megbízható, humoros, szenvedélyes. 2 Miből áll egy átlagos • napja? Hat óra körül kelek. A reggeli kávé elmaradhatatlan. Könnyű reggeli. Közben a napi hírek. Ha színházi próbám van, akkor 10-től kettőig próbán vagyok, ebéd után kis pihenő, majd készülődés az esti előadásra vagy próbára. Ha nincs színházi munkám, akkor tanulok vagy zenét szerzek. 3 Mivel tölti szabadidejét • legszívesebben? Szerencsés vagyok, hogy a munkám egyben a hobbim is. 4 Ha lehetősége lenne, hova • költözne, és miért épp oda? Három hely van, ahol szívesen élnék: Balaton-felvidéken egy kis eldugott falucskában, Olaszországban Toscanában, illetve Székelyföldön. Életfilozófiám: Nincs életfilozófiám. Élem a mindennapjaimat. Igyekszem jó apa, bű barát, figyelmes társ, megbízható kolléga, értékes, alázatos művész lenni. 5 Mit jelent önnek az • egészséges életmód? Nem foglalkoztam vele. Saját tapasztalataim szerint élek, hogy mi jó a szervezetemnek. Nem figyelek oda túlságosan a táplálkozásomra. Csak akkor mozgok, ha kívánom a sportot. Nincs rendszer a mindennapjaimban. 6 Az alternatív vagy a ha• gyományos gyógymódban nisz? Mindkettőben a józan ész határain belül. 7 Mivel oldja legeredmé• nyesebben a stresszt, és hogyan töltődik fel? Szeretek szaunázni. Általában egyik barátommal szoktam menni. Ha beköszönt az ősz, hetente egyszer eljárok. 8 Volt olyan élménye, • amely megváltoztatta életszemléletét? Nem volt, legalábbis nem emlékszem, hogy radikálisan változtattam volna életem sodrásán. 9 Szokott fogadalmat • tenni? Ha igen, legutóbb mit fogadott meg? Nem vagyok az a fogadalomtevő típus. Mit üzen az Egészség- 1 V* magazin olvasóinak? Éljék meg a pillanatot, nevessenek sokat! (sz) Mesebeli történetként olvastam a bírt, hogy Szlovákia legnagyobb gyermekkórházában eddig - legalábbis nálunk - ismeretlen újdonságot vezetnek be: mielőtt a beteg gyereket felveszik a kórházba, elmondják neki és szüleinek, hogy mire számíthat, mi a betegsége lényege, s hogy a gyógyuláshoz milyen kivizsgálásra és kezelésre van szükség. Megtanítják őt arra, hogy ne féljen, mert minden érte, egészségéért történik. Arról egyelőre nincs hír - igaz, még nem is lehet -, hogy a külön erre a célra készült videókkal, nyomtatott tájékoztatókkal valóban sikerül-e elfeledtetni velük, hogy nem a megszokott otthoni környezetben, hanem mégiscsak kórházban vannak, ahol egyik kellemetlenség érheti a másikat. De vajon képes-e úrrá lenni félelmén az a gyermek, aki történetesen korábban már volt kórházban, és nagyjából sejti, mire számíthat, s esetleg túl sok rossz élménnyel tért haza? Milyen nyomot hagynak benne a kórházi élmények? Mennyi idő kell ahhoz, hogy törölje őket az emlékezetéből, s egyáltalán lehet-e őket feledni? Néhány évtizeddel ezelőtt 6 évesen egy banálisnak tűnő műtét után hat hetet töltöttem az egyik fővárosi kórházban. Állítom: azok az élmények feledhetetlenek. Nem tudom, hogyan vélekednék most, ha már az én időmben is létezett volna ez az új kommunikációs módszer. Mindenesetre szurkolok, hogy sikeres legyen, s hogy rövid időn belül Szlovákia minden gyermekkórházában meghonosodjon. Ám az igazi siker mégiscsak az lenne, ha a mindenről tájékozott, szorongásától megszabadított kis beteg gyorsabban gyógyulna, és hamarabb kerülne haza szeretteihez. Egészség EXTRA 2019. Szeptember
