Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-05 / 206. szám
www.ujszo.com | 2019. szeptember 5. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 3 év után is az EU-ban Boris Johnson halaszthatatlan dolga: ugrás a semmibe RÁCZ ORSOLYA A elmúlt három év-M hez viszonyítva LA J eseményszegény A. jBL mt A augusztus után újraindult a brexitkerék. Kemény harc vette kezdetét a brit kormány és a parlament egy pártokat áthidaló csoportosulása között. Boris Johnson kormányfő augusztus végén kijelentette, hogy öt hétre felfüggeszti a parlamentet, ezzel jelentősen limitálva a vita lehetőségét a brexit október 31 -i határidejéig. Ez sokak nemtetszését váltotta ki és összefogásra ösztönözte a brexitellenes képviselőket és az egyezmény nélküli kilépés ellenzőit. A képviselők új egyezményt vagy a kilépés további halasztását tűzték ki célul, de főleg az egyezmény nélküli kilépést igyekeznek jogi eszközökkel blokkolni. Eközben Boris Johnson továbbra is fenntartja az egyezmény nélküli kilépés lehetőségét, amellett, hogy elmondása szerint zárt ajtók mögött tárgyal Brüsszellel és európai partnereivel. A képviselők azonban nem érik be a miniszterelnök szavával, mivel nem sok bizonyiték van a tárgyalások menetéről. Továbbá, mivel Johnson ragaszkodik a kilépés megvalósításához, akár egy egyezmény nélküli brexittel is, rendkívül nagy a kockázat, hogy a britek politikailag és gazdaságilag is kaotikus, már nem EU-tagállamban találják magukat november elsején. Bár az igaz, hogy a kilépés nélküli egyezmény lehetősége Johnson tárgyalási pozícióját segítheti az EU- val, mivel mindkét fél számára világos, hogy egy ilyen kilépés katasztrofális következményekkel járhat, de az kérdéses, hogy az EU reálisan mennyire veszi ezt figyelembe. Hiszen amellett, hogy senkinek sem érdeke az úgy nevezett „no-deal“ brexit, Brüsszel azt ígérte, hogy az év elején lezárt tárgyalásokat már nem nyitja meg. Miközben Nagy-Britannia a politikai válság újabb hullámai között vergődik, Brüsszelre is mozgalmas hetek, hónapok várnak. Folytatódik az uniós intézmények új vezetőinek kinevezése és alakulóban van az Európai Bizottság új elnökének csapata. A biztosjelöltek meghallgatása hamarosan kezdetét veszi, és ez határozza meg az EU egyik legfontosabb szervezetének új vezetőségét. A brexit tehát korántsem az egyetlen kihívás, amely az EU-t foglalkoztatja, mi több, a kilépés körüli bonyodalmak a EU szempontjából túl régóta húzódnak. A 2016-os júniusi referendum óta politikai krízisek sorozatát élte meg Nagy-Britannia. Annak ellenére, hogy immár a második miniszterelnök, számtalan miniszter és egy kifejezetten a brexit végrehajtására felállított minisztérium veselkedik neki a kilépés megvalósításának, kézzelfogható eredményt nehéz találni az elmúlt három évben. Egy sor kukában landolt kezdeményezést, egyezményt vagy indítványt annál inkább - a múlté például a chequers- i egyezmény, de sokak szerint a Theresa May által tárgyalt kilépési egyezmény is. Míg a referendum előtt a fő téma az EU-ból való kilépés vagy maradás voltba referendumot már a „kemény“ vagy „puha“ brexit vita követte, végül elérkeztünk az egyezmény nélküli vagy az egyezménnyel szabályozott kilépéshez. Emellett nem valósult meg az új referendum kiírása, a miniszterelnök-váltás annál inkább, az előrehozott választás pedig a levegőben lóg. Hogy mi a következő állomás? Senki sem tudja biztosan. Egy biztos, a határidő tologatásába lassan az egész ország belefárad, hiszen már több mint három éve a brexit dominál a szalagcímekben. Épp ezt próbálja kihasználni Boris Johnson: állítása szerint Nagy-Britannia novemberben már semmi esetre sem lesz az EU tagja. Hogy sikerül-e betartania az ígéretét, most már elég gyorsan kiderül. FELEDY BOTOND F jfent tanulságosak voltak a német tartományi választások. Míg U Szászországot a kereszténydemokraták tarthatták meg, addig Brandenburg tartományt a szocialista párt. Ugyanakkor a második legnagyobb erő mindkét helyen egyértelműen az AfD lett. Mindez két olyan tartományt jelent, amelyek az egykori Kelet- Németország, az NDK részét képezték, és eddig is itt volt a legnagyobb a radikális jobboldali AfD támogatottsága. Most tehát úgy tűnik, előretört ugyan, de áttörés nincs. Ha pedig ezt a „saját területein” nem tudta elérni, akkor joggal reménykedhetnek a nagy pártok (a CDU/CSU és az SPD), hogy a saját hagyományos nyugati tartományaikban, ahol a választók nagyobb része él, van esélyük megtartani országos vezető helyüket. Ez óriási különbség a francia vagy az olasz pártpolitikai térképhez képest, ahol az új pártok már lemosták a régieket és azok kisebbségbe kerültek. Németországban nincs ilyen gyors átállás, sőt. A generációs választói preferenciák egész érdekes képet festenek a jövőről. Az egyértelmű, hogy a szászországi nyugdíjasok pártja a kereszténydemokrata CDU - legalábbis a mostani két tartományi választásról készült ARD/Infratest felmérés szerint. Brandenburgban pedig a szocialistákat szavazták be az idősek. E korosztály lélekszáma tíz éven belül gyorsuló fogyásnak indul, a két nagy párt rájuk már nem építhet hosszú távon. Az AfD a kelet-német fiatalok közt népszerű, de még inkább a középkorúaknái: a 35-59 év közti férfiaknál hozta a legjobb eredményeit. A 24 év alattiaknál Szászországban 21 százalékot kaptak, míg 26 százalékot a 25-34 éves korcsoportban. A zöldekkel itt komoly a verseny - Brandenburgban ők népszerűbbek a radikálisoknál a fiatal választók körében. Ráadásul a választói részvétel mindkét tartományban átlépte a 60 százalékot, jelentősen meghaladva az előző évek eredményeit. Az eddigi ismeretek szerint tipikusan az AfD és a Zöldek tudnak új választókat vinni egy-egy választáson az urnákhoz, és most ez inkább az előbbinek sikerülhetett az eredmények tükrében. Hosszú távon gondolkozó pártoknál a korosztályos szavazói csoportok megtartása nehéz, de nagy megtérüléssel kecsegtető feladat. A CDU- nak ez láthatóan sikerült egykor, most újra a fiatalításra kell koncentrálnia. Az AfD üzenetei a kiábrándult középkorúakat szólítják meg, valamint a keleti fiatalok egyik felét, míg a nyugati tartományok fiataljai inkább kísérleteznek a baloldali kisebb pártokkal, elsősorban a zöldekkel. Éppen e taktika miatt a fiatalokat, a fiatal családosokat minden párt szeretné megnyerni, hiszen ha hűségesek maradnak a párthoz, évtizedekig hozhatnak szavazatot. Persze a mai dinamikus közéletben, polarizált környezetben ezeknek a régi elveknek korlátozott az érvényessége, de maga a látlelet mindenképpen tanulságos lenyomata a középeurópai társadalmunk megosztottságának, és a szépen kirajzolódó generációs pártpreferenciáknak. Valamint a németekre némi spéttel leselkedő politikai földrengésnek. Visszamehet bőrfejűnek (Lubomír Kotrha karikatúrája) FIGYELŐ 30 év után törlik el az „NDK-adót" A német kormány múlt héten úgy döntött, hogy 2021 -tői kivezeti a „szolidaritási adót”, amellyel a keleti tartományok, a volt NÉ)K felzárkózását segítették 1991 óta. A köznyelvben „soli” néven emlegetett adó a jövedelemadó, illetve a társasági adó 5,5 százalékának megfelelő összeg volt, és igen jelentős költségvetési bevételt jelentett, a múlt évben például 18,9 milliárd eurót. A különadót eredetileg néhány évre tervezték, de 1995-ben állandósították. Az adó a lakosság 90 százaléka számára megszűnik, a legjobban kereső 6,5 százaléknyi réteghez tartozók esetében csökken, a lakosság leggazdagabb 3,5 százaléka pedig 2021 után is fizetni fogja. A kormánykoalíció egyik tagja, a CDU/CSU a különadó maradéktalan eltörlését szerette volna, hogy kedvezzen a magas jövedelműeknek és a vállalkozásoknak is, míg partnere, az SPD ezt ellenezte, mondván, ez az időszak nem alkalmas arra, hogy „adóajándékot” adjanak a leggazdagabbaknak, és a pénzre szükség van az oktatásban és a környezetvédelemben. (tasr, piacesprofit.hu) Loptak a papok, három hónapra bezárták a televíziót Az iraki kormány pont úgy hisztizik a médiával, amikor leleplezik, mint Robert Fieo, csak a bagdadi hatóságok keményebben tudnak fellépni. Az iraki hatóságok három hónapra felfüggesztették egy amerikai támogatással működő televíziós csatorna műsorszórási engedélyét, mert szunnita és síita vallási vezetők korrupciós ügyeiről számolt be. Az Alhurra televízió oknyomozó riportot sugárzott arról, hogy vallási vezetők az állami szférával fenntartott kapcsolataik révén jogtalan előnyökhöz juttatják vállalkozásaikat. A műsor hatalmas botrányt váltott ki a közösségi médiában, egyes politikusok pedig egyenesen azt követelték, hogy a televízió iraki irodáit be kell zárni. Az iraki médiahatóság, a Kommunikációs és Médiabizottság nyilvános bocsánatkérést követel a részrehajlással és rágalmazással vádolt Alhurrától és felfüggesztette a televízió műsorszórását. Az Alhurra viszont közleményében leszögezte: a riport tisztességes, szakszerű és kiegyensúlyozott volt, a televízió pedig bőséges lehetőséget biztosított a műsorban említetteknek a reagálásra, ők azonban elutasították ezt. Az Alhurra hangsúlyozta, hogy a pontos, részrehajlásmentes és tárgyilagos tudósítás elkötelezettje. „A régió politikai, gazdasági és társadalmi kihívásait tekintve égető szükség van arra, hogy a sajtó átláthatóan és őszintén tudósítson” - olvasható a közleményben. A televízió hozzátette: az iraki kormánynak minden joga megvan arra, hogy válaszoljon a szerinte pontatlan vagy szakszerűtlen információkat közlő tudósításokra, illetve ilyen ügyekben felelősségre vonást kezdeményezzen. Az Alhurra jelentése egyébként széles körű korrupcióról számolt be az iraki szunnita és síita muszlim alapítványokon belül, amelyek a szent helyek fenntartása mellett ingatlankezelést is végeznek. A bagdadi amerikai nagykövetség az ügyre reagálva közölte: az amerikai külügyminisztérium nem cenzúrázza az Alhurra műsorait. (úsz, mti) Mi újság az NDK-ban?
