Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-26 / 224. szám
www.ujszo.com | 2019. szeptember 26. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Világsztárok a kampányban Scarlett Johansson elismerően beszélt Tarlósról, és Budára költözött ontosak ön szerint a világsztárok a választási • kampányban? - kérdezte Bandika Ervintől a Gyógyuló gyíkhoz címzett óbudai kocsma kerthelyiségében. Nem ittak semmit, meg nem is ott ültek, meg nincs is ilyen kocsma, de ez most mellékes, Ervin szerint a világsztárokjelentősége egy sikeres választási kampányban megkerülhetetlen. Emlékeztetett is, hogy emlékszik arra, amikor a Claudia Schiffer nevű egykori szupermodell 1998 őszén Szlovákiába érkezett, hogy jelenlétével emelje Vladimír Meciar választási kampányának fényét. Meciar karjaiba is emelte a világsztárt, meg táncra is perdült vele egy fotó kedvéért. De volt itt ilyen célból Gérard Depardieu és Jean-Paul Belmondo is. Meg is nyerte Meciar a választást, és bár igaz, hogy kormányt már nem tudott alakítani, de azért ezekre a szép momentumokra tisztán emlékszünk. Annál is inkább, egészítette ki Bandika, mert Tarlós István, Budapest főpolgármestere, aki az októberi helyhatósági választáson ismét ringbe száll a posztért, múlt pénteken fogadta a Scarlett Johansson nevű világsztárt. A főpolgármester megmutatta irodáját is a színésznőnek, akivel a város történetéről és működéséről beszélgetett. A kerületek és a főváros viszonya kapcsán New York is szóba került, mindketten találkoztak személyesen korábbi New York-i polgármesterekkel. A színésznő elismerően nyilatkozott arról, hogy a 30 éve a városvezetői pályán dolgozó Tarlós István kerületi polgármesterként 16 évig irányította Óbudát, 9 éve pedig a fővárost. Az különösen tetszett a sajtóközlemény szerint a színésznőnek, hogy sok fiatalt, kisgyermekes szülőt látott a városban, ami nagyon fontos a jövő szempontjából. Nem minden városban van ez így, ahol élete során forgatott, tette hozzá. Ervin bólintott, és odaszólt a Gyógyuló gyík pincémőjének, hogy először is, nagyon hasonlít maga nekem valami világsztárra, talán a Scarlett Johansson, másodszor meg hozzon már legyen szíves még két kis Gössert. A pincémő tört magyarsággal köszönte meg a bókot, és közölte, hogy azért hasonlít olyannyira a Budapesten gyakran forgató amerikai színésznőre, mert igazából ő az. Annyira nagy hatással volt ugyanis rá a 16 éven keresztül oly sikeresen irányított Óbuda, hogy ideköltözött, a forgatások üres napjain pedig pincémőként igyekszik szert tenni fizetéskiegészítésre. Ezért láthatják őt most a Gyógyuló gyík vendégei. Jövő héten ismét indul egy fontos forgatás, akkortól aztán megint nem lesz itt egy darabig. Bandika és Ervin egymásra néztek, gyíkká változtak, aztán elfutottak valahová. A szerző a Vasárnap munkatársa Balra Scarlett István oldalán, István Facebook-oldalán. István azt írta, Scarlett elismerően nyilatkozott róla. (Fotó: Tarlós István Facebook-oldaláról) Isztambulból Budapestre BÖCSKEI BALÁZS G lobális faluban élünk, fogalmaztak a ’90-es évek szociológusai, nyomukban pedig a világmagyarázók. Ez annyiban mindenképpen időtálló megállapítás, hogy a világ nagyon távoli eseményei úgy zakatolnak a monitorjainkon, mintha karnyújtásnyira történnének. Hirtelen „közünk lett” olyan eseményekhez, amelyek értelmezési tartománya jelentős eltér saját viszonyainktól, így azok alapos megértése finoman szólva is csak intellektuális kalandozás, mintsem biztos siker. A globális falujelleg egyik további következménye lett, hogy se szeri, se száma az analógiakeresésnek, ha valahol a világban történik valami felfordulás. Ilyen például a hongkongi utcai ellenállás ’80-as évek végi „rendszerváltó hangulatként” való leírása, vagy az egyes országokban a politikai osztály elleni tüntetéseket visszatérően a helyi „narancsos forradalom előszelének” láttatni. A közelgő magyarországi önkormányzati választást, azon belül a budapesti „csatateret” is gyakran hasonlítják a megismételt isztambuli főpolgármester-választáshoz-bár Isztambul nem fővárosa Törökországnak. Mint az köztudott, ott az ellenzéki jelölt nyert, az Igazság és Fejlődés Pártja elveszítette a város vezetését. Ebből adódik a „hasonlóság”, hogy lám, az autoriter rezsimek lebontása, ahogyan Isztambulban, úgy Budapest esetében is a nagyvárosból indulhat. Nyár végén Karácsony Gergely, a magyar ellenzéki főpolgármester-jelölt találkozott is az isztambuli polgármesterrel, Ekrem Imamogluval, fotó is készült, amit Karácsony így posztolt: „A szeretet legyőzi a zsarnokságot, mert nem megosztja, hanem összehozza az embereket. Ezt az útmutatást kaptam ma”. Több iránymutatást nem is adhatott ímamoglu, lévén érdemben pont annyit tud a budapesti viszonyokról, mint Karácsony az isztambuliról. Annyiban valóban mutatkozik hasonlóság, hogy a két ország hatalmi struktúrája, bár messze nem azonos, de távolról nézve hasonló. Eltekintve olyan szempontoktól, amelyektől egyébként nem lehet (pl. a két ország politikai rendszerei mögötti társadalom- és politikatörténeti sajátosságok), Magyarországon is a lokális választásoktól várják a rezsim (lassú) erjedését és a demokratizációt. Utóbbi esetében az ellenzéki oldalon valamiféle konszenzus is kialakult már arról, hogy az ország valahol a demokrácia és az autokrácia közötti szürke zónában található. Az ebben tanyázó országok számos demokratikus vonást fel tudnak mutatni (például jogi lehetőség a pártok és civil társadalom szerveződésére, demokratikus alkotmány, rendszeres időközönként megtartott választás), ugyanakkor az ilyen rendszerek működése deficitekkel terhesek. Utóbbiakról bőven értesülhetett az olvasó, így a továbbiakban a szakirodalom azon gondolatát hangsúlyoznám, amelyet Christopher Carothers írt le a Journal of Democracyban 2018 őszén, írásában egyebek mellett a (Magyarországhoz hasonló) hibrid rezsimek összeomlásáról is értekezik és megjegyzi, hogy ellenzéki győzelmek esetén a helyi választások akár segíthetik is egy-egy ilyen ország demokratizálódását. Már amennyiben az adott rezsim nem fordul reagálásképpen autoriter irányba. Erre is akad példa, sőt, sokan vannak, akik már Magyarország esetében is az autoriter rezsim kifejezést gondolják helytállónak. Ebben a vitában nem merülnék el, az azonban valószínű, hogy ha a jelenlegi ellenzéki indulási konstrukció (egy ellenzékijelölt áil egy kormánypártival szemben) elhozza például a főpolgármesteri címet, a budapesti kerületek közel felét (mint az ismert, a főváros lett leginkább az ellenzék terepe), és a megyei jogú városokból 6-ot, 7-et, akkor fennállhat az, amit Carothers írt. Az ellenzék kisebb-nagyobb lépésekkel először az önkormányzati választásokon szerepel jobban, amellyel lokális demokratizációs folyamatokat indíthat el, ezzel pedig a rezsim erodálását önkormányzati pozíciókból kezdheti meg. A példák ellenére az előbbi valószerű gondolkodás erőteljesen tervezőasztal melletti teoretizálás is, hiszen hogy mekkora is az esélye ennek, ahhoz kevés publikus helyi közvélemény-kutatás áll rendelkezésre. Ebből a szempontból nem kis jelentősége van a magyarországi önkormányzati választásnak, melyet a globális faluból is sokan fognak figyelemmel követni azon az októberi napon. Sok évre szóló stabilitás vagy az erodálódás kezdete - ennyi „csak” a szerény tét. A szerző politikai elemző, az IDEA Intézet igazgatója Pofon Johnsonnak FELEDY BOTOND L assan ugyan már immunissá válunk a Londonból érkező szenzációs politikai fordulatokra, de most megint olyan kanyart vettek a britek, amelyre kevesen számítottak. Ha írott alkotmányuk nincs is, független bíróságaik annál inkább, így történhetett, hogy a Legfelsőbb Bíróság (amely régen a House of Lords, vagyis a felsőház egy bizottsága volt csupán), úgy döntött, hogy Boris Johnson miniszterelnök jogellenesen javasolta a királynőnek a parlamenti ülések öthetes felfüggesztését. Elsőre talán nem tűnik mellbevágónak a hír, ugyanakkor történelmi jelentőségű az ítélet. A miniszterelnök ugyanis egy régi szokásjog mentén bővítette a maga hatáskörét, amit most a bíróság visszavágott. Az bevett gyakorlat Londoban, hogy az őszi ülésszak megnyitóját az uralkodó tartja, előtte pedig rövid szünetet tart a parlament, hogy a pártok a saját programjukkal felkészülhessenek. Ezt a rövid szünetet most Johnson öthetesre bővítette, ráadásul éppen akkor, amikor a nemzet az eddigi egyik legnagyobb drámájával, a brexittel küzd és már csak alig egy hónap van hátra a határidőig. Ebben a helyzetben döntött úgy Johnson, hogy kicsit elküldi nyaralni a parlamentet, hogy ne akadályozza a kormányzatot a brexit előkészítésben. A hatalmi ágak szétválasztása azonban régi hagyomány a briteknél, így a parlament meglehetősen felháborodott, amikor egy történelmileg kritikus időszakban öt hétre elvették a kormányzati munka feletti felügyelet lehetőségét a képviselőktől. Hiszen a parlament ellenőrzi a kormányt, a törvényhozást, a végrehajtást, nem pedig fordítva. írott alkotmány nélkül is egyhangúlag úgy döntött a tizenegy bíró, hogy az öthetes szünet egyszerűen indokolatlan, ezért visszamenőleges hatállyal megsemmisítették a kormányzati döntést a parlament felfüggesztéséről. A brit miniszterelnök is a törvény és a ráció kontrollja alatt áll - így fordíthatnánk le egyszerűen az üzenetet. Ráadásul a bíróság nem három-négy évvel későbbre tette az ítélethirdetés dátumát, hanem villámgyorsan tudott foglalkozni az üggyel. A hatalmi ágak ilyen kölcsönös kontrollja az ideális egy demokráciában. Még ha nehézkes lehet is a helyzet, de ez teszi hosszú távon fenntarthatóvá és kiegyensúlyozhatóvá a rendszert, és ellenőrizhetővé a szereplőit. Különben, mint látjuk, mindig lesznek szereplők, akik megpróbálnak visszaélni a hatalmukkal - hiszen ez az emberi természetből következik. VERES ISTVÁN
