Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-25 / 223. szám
www.ujszo.com | 2019. szeptember 25. KULTÚRA I 5 Söprés a szőnyeg alatt Pozsonyban is bemutatták Péterfy-Novák Éva igaz történeteken alapuló művét a gyerekmolesztálásról JUHÁSZ KATALIN Rég nem tapasztaltunk Pozsonyban akkora érdeklődést magyar könyvbemutatón, mint amekkorát Péterfy-Novák Éva új kötete generált az Ifjú Szivek Táncszínházban. Bár meglehet, hogy nem egy sima könyvbemutatón jártunk kedd este, hiszen azokon nem elemeznek gyerekrajzokat és nem ismertetnek sokkoló statisztikai adatokat. A rendezvényt beszélgetőestként hirdette a műsorvezető Récsei Noémi, aki pszichológust is hívott a rázós témához, Szemet Edit személyében. Vagyis az Apád előtt ne vetkőzz című, igaz történeteken alapuló regény csak eszközként szolgált egy évtizedekig szőnyeg alá söpört probléma megvitatásához. A szerzőt ez láthatóan nem zavarta, ellenkezőleg: ő maga is gyakran kérdezett a jelen lévő szakembertől, máskor pedig egyetértőén bólogatott a hozzászólásait hallgatva, olyan ember benyomását keltve, aki mélyen beleásta magát a témába. Már az est elején elhangzott, hogy aki nem akar pszichológiai tanulmányokat, szakcikkeket olvasni gyermekmolesztálás, pedofília, családon belüli szexuális visszaélés témában, az olvassa el ezt a regényt, mert a gyermekeken elkövetett abúzus minden formájával találkozhat benne. Az Apád előtt ne vetkőzz két egyes szám első személyben megírt monológ - egy Eszter nevű lány és az őt molesztáló nagyapa monológja. Ez utóbbi, az elkövető szemszögéből megírt rész nehezen készült, hiszen Péterfy- Novák Évának bele kellett élnie magát a nagyapa karakterébe, akinek fogalma sincs róla, hogy rosszat tesz, hiszen kiskorában ő is áldozat volt. Csak nagyon-nagyon szereti az unokáját, mindenki másnál jobban, és nem is törekszik arra, hogy gátat szabjon vágyainak, hiszen saját belső értékrendje, érzelmi tapasztalatai szerint ez így teljesen rendben van. Péterfy-Novák Éva mélyinterjúkat készített olyan áldozatokkal, akik hosszú terápia után képesek voltak nyíltan, őszintén, szinte érzelmek nélkül beszélni arról, ami kiskorukban velük történt. Elkövetővel nem sikerült beszélnie, ami nem csoda, hiszen a pszichológusok is nagyon ritkán jutnak közel „a másik oldalhoz”. A nagyapa figuráját ezért rendőrségi jegyzőkönyvekből gyúrta össze a szerző, négy hosszú év alatt. Egyszerre könnyítette és nehezítette a helyzetét a személyes tapasztalat, az, hogy kiskorában őt is éveken át simogatta, csókolgatta a szomszéd bácsi, amikor sütivel vagy valami érdekes látnivalóval átcsalogatta őt magukhoz. Aztán, amikor a kislány tizenkét éves volt, a férfi szenteste főbe lőtte magát. „Ez nagyon boldog karácsony volt nekem” -j egyezte meg Péterfy-Novák Éva, de a teremben ülők ekkorra már megfelelően edzettek voltak ahhoz, hogy ne szisszenjenek fel. Alapozásként kaptunk ugyanis egy csomó sokkoló statisztikai adatot. Például, hogy Magyarországon csak minden 24. ilyen eset derül ki. (Nyilván nálunk sem jobb a helyzet.) A feltárt eseteknek csupán 25 százalékában idegen az elkövető, a többi családon belül történik. Közeli hozzátartozók „használják” a gyereket önkielégítéshez, látogatóba érkező rokonok követelnek szájra puszit, amit nem illik megtagadni, előzékenyen ugranak kitörölni a kicsi fenekét kakilás után. Az is gyanús, ha a hét-nyolc éves gyerek rendszeresen bepisil az autóban a nagypapához menet. A szakemberek annak ellenére tudnak ilyen esetekfől, hogy a család legtöbbször szorosan összezár, a többi felnőtt védi az elkövetőt, mondván, hogy egyszerűen csak „túlszerette” a gyereket, hogy egy kis simogatásba még senki nem halt bele, hogy a gyerek tehet róla, hiszen „illegette magát”, vagy hogy hazudik, bosszút akar állni valamiért, félreértette az ártatlan rokoni mozdulatokat. Kevesen tudják, hogy már a szexualizált légkör megteremtése is gyermekmolesztálásnak számít - ha felnőtt és gyerek együtt néz pomófilmet, vagy a felnőtt utalást tesz saját, illetve a gyerek nemi szerveire. Reneszánsz mestermű került elő egy konyhából Egy észak-francia kisváros, Compiégne egyik konyhájában, a rezsó fölött lógott évtizedeken át egy 13. századi itáliai mester alkotása, amely 6 millió eurét is érhet. Párizs. A temperafestékkel készült, aláírás nélküli festmény egy idős nő tulajdonában volt, aki idén júniusban maga vitte el felbecsültetni. O és családja végig azt hitte, hogy egy egyszerű vallásos ikonról van szó. Legnagyobb meglepetésükre már a helyi becsüs is felismerte a mű értékét, később pedig a párizsi Eric Turquin Expertise szakértői vizsgálták meg, és kiderült, hogy a firenzei Cimabue alkotásáról van szó, aki többek között Giotto mestere is volt Cimabue 1280-tól festett passióképeket. A most megtalált kép egy triptichon része, a sorozat két másik darabja a New York-i Frick-gyűjteményben, illetve a a londoni National Galleryben található, amelyet szintén évszázadokon át elveszettnek hittek a művészettörténészek, csak 2000-ben találták meg a suffolki kastély kitakarításakor. A Jézus kigúnyolását ábrázoló, mindössze 25,8 x 20,3 centiméteres alkotás a szakértők szerint eredetileg egy sokszámyú oltárkép része lehetett. A firenzei mester nyolc jelenetben festette meg Krisztus szenvedését és keresztre feszítését. Az infravörös fénnyel végzett vizsgálat kimutatta, hogy a képet „kétséget kizáróan ugyanaz a kéz készítette”, mint a Cimabuénak tulajdonított többi ismert alkotást. A párizsi szakértők azért is biztosak ebben, mert az oltárkép részét képező három panelen hasonló mintázatban fúrnak a fapusztító lárvák több száz éves járatai és mindhárom kép ugyanolyan nyárfatáblára készült. A festmény október 27-én kerül kalapács alá, kikiáltási ára 4-6 millió euró között mozog majd. (MTI, k) (Képarchívum) A kincset érő festmény A pszichológustól megtudhattuk, hogy nem minden elkövető pedofil, és nem minden pedofil elkövető. Vannak úgynevezett fixált elkövetők, akik nem tudnak mit kezdeni a velük azonos korú szexuális partnerekkel, illetve represszív elkövetők, akik élvezni akarják a hatalmukat egy náluk gyengébb, kiszolgáltatott személlyel szemben. Az áldozat gyakran fel sem fogja, mi történik vele, illetve természetesnek tartja a „szeretet” ilyen jellegű megnyilvánulásait. Akár kivételezett helyzetben is érezheti magát, és csak sokkal később döbben rá, mit műveltek vele. Azok sincsenek könnyebb helyzetben, akik hamarabb kapcsolnak, mert nem tudják, kihez fordulhatnak segítségért. Ha mégis kinyitják a szájukat, családtagjaik legtöbbször nem hisznek nekik. Szemet Edit szerint egy óvónőnek észre kellene vennie azokat a tipikus tüneteket, amelyeket egy szexuálisan molesztált gyerek produkál. (Az esten bemutatták azt az ábrát is, amelynek segítségével az angliai ovikban tanítják a kicsiknek, mely testrészeikhez nem érhet felnőtt.) Az iskolában is másképp viselkednek a molesztált gyerekek. Gyakori például, hogy másokkal kegyetlenkednek, vagy olyan mozdulatokat imitálnak a szünetben, amelyekkel koruknál fogva még nem találkozhattak. A rajzaik is árulkodóak, égnek álló hajakkal, kerek, ordító szájakkal, védekezésre lendülő kezekkel vannak tele. Magukat általában kicsinek, a foléjük hajló alakokat irreálisan nagynak ábrázolják, és a színhasználat szintén sok mindent jelezhet. Ráadásul az ilyen traumák egy családon belül kihatnak a többiekre is, és a gyerekek akár generációkon át magukkal cipelhetik őket - ahogy az a regényben is szerepel. A Récsei Noémi által felolvasott részletek alapján úgy tűnik, az Apád előtt ne vetkőzz egy gondolatébresztő, felrázó kötet, amelynek nem szépirodalmi babérok aratása a célja, hanem a társadalom figyelmének ráirányítása egy évtizedek (ha nem évszázadok) óta szőnyeg alá söpört problémára. RÖVIDEN Kültóri kiállítás a főváros múltjáról Pozsony. Az 1919-es pozsonyi eseményeknek állít emléket a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás rendhagyó „pop-up” kiállítása, amely ma 18 órakor nyílik a Komensky téren. A tárlat gerincét történelmi források, a régi pozsonyiak és a városba bevonuló csehszlovák légionáriusok korabeli visszaemlékezései alkotják. A városi színház mögötti, nemrégiben kulturális közösségi térré formált egykori parkoló helyén 30 háromnyelvű információs panelt helyeznek el, melyek október 6-ig tekinthetők meg. A projekt koordinátora ifj. Papp Sándor, a Pozsonyi Kifli alapítója, a kiállítás kurátorai Korpás Árpád idegenvezető és Ján Vyhnánek várostörténész, a képzőművészi kivitelezés Szabó Réka munkája. 09 Pécsei Noémi, Péterfy-Novák Éva és Szemet Edit (A szerző felvétele;
