Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)

2019-09-23 / 221. szám

www.ujszo.com EGESZSEG ■ 2019. SZEPTEMBER 23. GYÓGYHÍREK fii Veszélyesek.lehetnek Dr. Google ajánlásai A 21. század egyik legnagyobb előnye, hogy az internetnek köszönhetően bármilyen szá­­inunkra szükséges információ néhány kattintással elérhető. Azonban a korlátlan informá­­cióáramlásnak nemcsak előnyei, hanem árnyoldalai is vann interneten kere­sők sajnos sok­szor nem ellenőr­zik, hogy az álta­luk elért infor­máció hiteles, megbízható forrásból származik-e, így sokszor téves infor­mációkhoz jutnak. Emellett létez­nek olyan információk, melyek hozzá nem értők számára, megfele­lő magyarázat hiányában téves kö­vetkeztetésekhez, akár szorongás­hoz, félelemhez is vezethetnek. Ez különösen igaz abban az esetben, ha az egészségünkről van szó. Manap­ság a betegek jelentős része orvoshoz fordulás előtt - vagy szerencsétlen esetben helyette — az internetet, vagyis Dr. Google-t hívják segítsé­gül. A betegségektől való fokozott félelem, szorongás Az esetek egy részében hasznos in­formációkra bukkanhatunk, azon­ban számtalan olyan, az egészséggel, illetve egyes betegségekkel foglalko­zó weboldallal is találkozhatunk, melyek egy jelentős részét laikusok szerkesztik, így téves információk­hoz juthatunk. Ez a tendencia veze­tett egy, az utóbbi évtizedekben ki­bontakozó problémához, melyről ugyan keveset beszélünk, azonban rengeteg embert érint: ez az úgyne­vezett cyberchondria, a cyber/kiber- és a hipochondria szóból alkotott új fogalom. Gyakorlatilag az egészség­gel kapcsolatos túlzott félelem és szorongás, mely a gyakori, internetes tünetkeresésből adódó információk alapján alakul ki, és úgy is felfogha­tó, mint a hipochondria - vagyis az egészségi állapottal való kényszeres foglalkozás, a betegségektől való fo­kozott félelem és emiatti szorongás - modem kori, online verziója. Míg a hipochondriában szenvedő betegek a múltban általában enciklopédiák, egészségügyi folyóiratok, ismeretter­jesztő anyagok felhasználásával tet­tek eleget a betegségek iránti kény­szeres tudásvágyuknak, addig ma­napság a cyberchonderek az interne­ten történő kényszeres keresgéléssel teszik mindezt, hiszen néhány kat­tintással sokkal nagyobb mennyisé­gű információhoz juthatnak. A hi­­pochondriára hajlamos betegek így cyberchondria kialakulására is jóval veszélyeztetettebbek, azonban nem­csak őket érinti az állapot kialakulá­sa, hanem bárkit, aki szorongásra egyébként is hajlamos. A cyberchondria kialakulásában való­színűleg az egészséggel való túlzott foglalkozás, az ebből fakadó szoron­gás játszhat szerepet. Az erre hajla­mos egyénekre jellemző, hogy pana­szaikkal az orvoshoz fordulás helyett a világhálón való keresést választják, azonban az így kapott találatok első­sorban csak arra szolgálnak, hogy szorongásukat, félelmüket fenntart­sák, vagy esetleg még súlyosbítsák is. Az internetes keresés és a szorongás közötti kapcsolat azonban egyes for­rások szerint fordítva is kimutatha­tó: azon egyének esetén, akik az in­ternetes keresés előtt nem szenved­tek az egészségükkel kapcsolatos szo­rongástól, az általában a valóságnál jóval súlyosabb betegségeket javasló keresési találatok nyomán is kiala­kulhat szorongás, betegségtől való túlzott félelem, mely további inter­netes kereséseket vonhat maga után, így ördögi körhöz vezetve. Ideje volna kórképnek tekinteni a cyberchondriát A cyberchondriára hajlamosaknál jellemző, hogy naponta akár 1-3 órát is eltöltenek a tüneteik interne­ten történő keresgélésével, a keresés során akár több betegséget is diag­nosztizálnak önmagukon, naponta többször is ellenőrzik tüneteiket és a tünetek keresése során egyre jobban aggódnak és szoronganak az egészsé­gükkel kapcsolatban, valójában fe­leslegesen. A cyberchondriát egyelő­re nem tekintjük konkrét pszichiát­riai betegségnek, azonban egyes szakemberek szerint ideje volna be­sorolni a pszichiátriai kórképek kö­zé. Tekintettel azonban arra, hogy a cyberchondria nemrég jelent meg, így az állapot részletes megismerésé­hez, kiváltó tényezőinek, hatásainak teljes feltérképezéséhez még további vizsgálatok szükségesek. Az egész­séggel, illetve egyes betegségekkel foglalkozó weboldalak jelentős ré­szét nem hozzáértő, egészségügyben jártas szakemberek, hanem sokszor laikusok szerkesztik Ennek követ­keztében az ezeken az oldalakon ta­lálható tartalmak sokszor tévesek, és nemcsak hogy nem válnak az inter­neten segítséget, válaszokat keresők javára, hanem sok esetben kifejezet­ten ártalmasak is. További problé­mát jelent a téves információk ter­jesztésében az az egyes kutatások ál­tal talált tényező, hogy a világhálón egészségügyi információt kutatók előszeretettel adják tovább megszer­zett tudásukat olyan embertársaik­nak, akik egyébként nem jutnának ezen információkhoz. Míg az inter­netes keresés során a találatok sor­rendjében a felhasználók általi kát­n Mivel a cyberchondria nemrég jelent meg így az állapot részletes megisme­réséhez további vizsgála­tok szükségesek tintás a vezető szempont, addig or­voshoz fordulás esetén a szakember fejében a tünetek megismerése után szintén megjelenik egy bizonyos sor­rend a lehetséges kórképekről, azon­ban a lényeges különbség a két eset között, hogy az orvos az adott tüne­teket okozó leggyakoribb, legvaló­színűbb diagnózist fogja előre sorol­ni, míg a ritka, súlyosabb kórképek a lista végén helyezkednek el. A hoz­zá nem értőkkel szemben pedig az az előnye is megvan az orvosnak, hogy tudja, melyek azok az esetek, amikor mégis súlyos kórképre kell gyanakodni a beteg panaszainak hátterében. A világhálón keresgélve a cyberchondriára hajlamos beteg nem fogja tudni, mely esetekben ta­lál éppen olyan betegségről szóló in­formációt, mely rá már nem vonat­kozik, azonban annak megismerése a betegséggel kapcsolatos félelmek, szorongások kialakulásához vezet­het. Mivel árthat? Érdemes tisztában lennünk azzal is, hogy az egyes internetes kereső­felületek miért éppen az adott weboldalakat dobják fel bizonyos keresőszavak beírásakor. A Google és egyéb keresők is az egyes kereső­szavakra adott találatok közül azo­kat rangsorolják előre, melyekre a legtöbben kattintanak. Mivel az interneten egészségügyi témában kutatók többsége alapvetően ren­delkezik bizonyos félelmekkel, szo­rongással egészségi állapotával kap­csolatban, így tünetei hátterében hiába dob fel a keresőfelület nem súlyos, hétköznapi állapotokat ta­lálatként, a cyberchondriára hajla­mos személyek bizony addig kutat­nak, míg végül kattintások és kü­lönböző weboldalak láncolatán ke­resztül súlyos kórképet találnak, így történhet meg az, hogy egy gyakori tünet, például a „fejfájás” keresőszó beírásával az első talála­tok között máris megjelennek sú­lyos kórállapotok, például az agy­tumor, pedig a valóságban az ese­tek csak kis hányadában állnak a panasz hátterében. A cyberchondria jelentős problémákat okoz nem­csak az ebben szenvedőknek, ha­nem az egészségügyben dolgozók számára is, hiszen sokszor megesik, hogy a Dr. Google által történt konzultáció után, a nagyrészt téves információk birtokában a betegek már konkrét diagnózissal és elvé­geztetni kívánt, sokszor az adott esetben felesleges diagnosztikus vizsgálatok listájával jelentkeznek az orvosnál. Az ilyen helyzetek mind a betegek, mind az orvosok számára kifejezetten frusztrálóak tudnak lenni, így mindenképpen fontos a kellő empátia és a megfe­lelő kommunikáció mindkét fél ré­széről. Barát vagy ellenség? Az interneten található hatalmas tu­dásmennyiség körültekintő alkal­mazása, a megfontolt információ­­gyűjtés alapvetően a betegek javát is szolgálhatja, azonban minden eset­ben meg kell bizonyosodni arról, hogy az általunk olvasott informá­ció szakmailag korrekt, hiteles for­rásból származik-e. Az így megszer­zett információk birtokában a be­tegellátás során jól informált, tájé­kozott beteg az egészségügyi szakember ideális társa is lehet. Az egészségi állapottal kapcsolatos túl­zott szorongásra hajlamos betegek esetében azonban kifejezetten káros lehet sajnos a világhálón bárki által hozzáférhető, hatalmas mennyiségű egészségügyi tudásanyag, így ők sokkal veszélyeztetettebbek a cyberchondria kialakulását illetően. A cyberchondria mint állapot létre­jöttének viszonylag rövid történeté­re való tekintettel azonban még to­vábbi kutatásokra van szükségünk, hogy részletesen megismerjük az ál­lapot kiváltó tényezőit, jellemzőit, valamint kezelésének lehetséges módjait. (webbeteg) AKIK NAPONTA LEGALÁBB 3 ORAT TÖLTÖTTEK A NYEREGBEN, AZOKNAK 4, MÍG AZ UGYANENNYIT FUTÓKNAK CSUPÁN 1 SZÁZALÉKA TAPASZTALT EREKCIOS PROBLÉMÁT A merevedési zavar néhány kevésbé ismert oka Az ötvenes éveikben járó férfiak mintegy 4 százaléka, a 75 felet­tieknek közel a fele tapasztal merevedési zavart. Azonban nem a kor az egyedüli oka ennek. Lássuk, mi lehet még? • Hajhullás vagy bizonyos gyógyszer: A finaszteridnek ne­vezett gyógyszercsoport, amelyet a megnagyobbodott prosztata vagy a hajhullás ellen szednek a férfiak, egyeseknél merevedési zavart vagy a nemi vágy csökke­nését okozhatja. Ezek a gyógy­szerek csökkentik a férfi nemi hormon termelődését. • Kerékpározás: A szkíta lova­sok már az időszámításunk előtti 9. században összefüggésbe hoz­ták a lovaglást az impotenciával. Hasonló a helyzet a mai kor ke­rékpárosaival is, a hosszú távú kerékpározás is növelheti a koc­kázatot. Egy 2005-ös vizsgálat szerint, akik naponta legalább 3 órát töltöttek a nyeregben, azok­nak 4, míg az ugyanennyit fo­tóknak csupán 1 százaléka ta­pasztalt erekciós zavart. • Fog ínybetegség: A fogíny­betegség általában gyulladásos folyamat, és az ínyt érintő vér­áramlási problémák másutt is okozhatnak zavart. • Diabétesz: A cukorbetegek­nél háromszor gyakoribb a me­revedési zavar, mint a nem cu­korbetegeknél. A magyarázat: a rosszul szabályozott vércukor­­szint károsíthatja a pénisz ereit és idegeit. • Magas vérnyomás: Az erek­­ció fenntartásához elengedhetet­len az egészséges érrendszer és a megfelelő véráramlás. A kezelet­len magas vérnyomás károsítja az ereket, a kevésbé rugalmas erek pedig lassabban szállítják a vért. Sajnos, egyes vérnyomás­­csökkentők, például a bétablok­kolók és a vízhaj tók szintén fo­kozhatják az erekciós zavar koc­kázatát, azonban az orvossal való megbeszélés nélkül senki se hagyja abba ezek szedését. • Ha a feleség a félj barátai­val barátkozik: Köztudott, hogy a merevedési zavarhoz pszichés tényezők is hozzájárul­hatnak, az egyik ilyen, hogy ha a feleség több időt tölt el a férj barátaival, mint a férj maga. Egy 3 ezer 57-85 éves férfi be­vonásával készült vizsgálat során kimutatták, hogy 92 százalékkal gyakoribb a merevedési zavar azoknál a férfiaknál, akiknek fe­lesége túl jóban van az ő baráta­ival. • Depresszió: A súlyosan de­pressziós férfiak 61 százaléka a nemi élet zavarait is átéli. Nem csupán arról van szó, hogy a de­presszió csökkenti a nemi vá­gyat, hanem az agy biokémiai folyamatainak zavarára is vissza­vezethető a jelenség. Erekciós problémákat és a vágy csökkené­sét okozhatják ugyanakkor az antidepresszánsok is. (Forrás: LiveScience)

Next

/
Thumbnails
Contents