Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-19 / 218. szám
www.ujszo.com | 2019. szeptember 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Teherán a hunyó A szaúdi olajfinomító elleni támadás az amerikai-iráni meccs része Kezdettől fogva eléggé hihetetlen, hogy a dróntámadást magukra vállalójemeni hűti lázadók lennének a valódi elkövetők. Az ő lehetőségeiknél jóval profibb felderítést igényelt az akció, és mostanra már az is biztosnak látszik, hogy nem is délről, hanem Irak felől érkeztek a repülő objektumok. Sőt, az is lehet, hogy nem drónokról, hanem a köznyelvben cirkálórakétának hívott robotrepülőkről van szó, amelyek jóval komolyabb katonai eszközök. Amikor nem ismerjük a támadót, mindig fel kell tenni a kérdést: cui bono? Kinek kedvez a helyzet, kinek állt érdekében a támadás? Szaúd- Arábiának nincs túl sok olyan ellenfele, aki ilyesmit merészelne tenni. Izraellel éppen azért békült ki a kulisszák mögött, hogy Irán ellen szövetkezzen. Az Öböl menti kis monarchiák nem húznának nyíltan ujjat Rijáddal, így marad Teherán. A kérdés csak az, hogy mely szereplő és milyen megfontolásból jutott arra a perzsa fővárosban, hogy itt az ideje megtámadni a sivatagi királyság legnagyobb olajfinomítóját. Az időzítés pontosan megfelel annak, hogy meghiúsuljon egy Trump- Róhani-találkozó. Ugyan nem volt fixálva az amerikai és az iráni elnök megbeszélése, de az ENSZ-közgyűlés remek lehetőséget szolgáltatott volna erre. Egyébként is New Yorkban vannak, hát különösebb felhajtás nélkül, „véletlenül” leülnek fél órára tárgyalni. Ez így most diplomáciailag ellehetetlenült, persze Trumpnak ez sem jelent mindig akadályt. Az iráni Forradalmi Gárda a legreakciósabb erő az országban, és akár belpolitikai okokból is végrehajthatott ilyen támadást, vagy azért, hogy az államfőt kényelmetlen diplomáciai helyzetbe hozza. Ráadásul a Gárda ellenőrzése alá tartozó iráni olajbevételek egy ideig nőhetnek a támadás következtében, egyben figyelmeztetés ez a szaúdiaknak, hogy gondolják meg szerepüket az Irán elleni amerikai koalícióban. Ugyanakkor Teherán nagy kockázatot vállalt annak tesztelésével, hogy vajon a Fehér Ház meddig tűri a provokációkat. Egyrészt már mögöttünk van egy brit tankerhajó eltérítése és egy amerikai drón lelövése. Trump maga rúgta fel az iráni atomalkut és súlyos gazdasági szankciókat vezetett be, továbbá saját állítása szerint csak az utolsó pillanatban állított le egy komolyabb légicsapást a perzsa állam ellen. Ez mind azt mutatja, hogy Washingtonban is feszülnek az idegek. A szövetségeseket viszont illik megnyugtatni ilyenkor azzal, hogy mellettük állnak. Ha már megvédeni nem tudták őket, akkor legalább meg kell állítani az iráni eszkalációt. Csakhogy épp ez a probléma: ha Washington most nagyobb erőt mutat, arra Irán is nagyobb erővel reagálhat. Ha viszont nem mutat erőt, akkor azt Irán szabad útnak vélheti a további szaúdi provokációk számára. Mindegyik forgatókönyvben ott a háború kockázata, de azt egyik fél sem engedheti meg magának: Iránnak is drága, az USA-val szemben végső soron nem tudna nyerni, és Rijád is szívesen hegyezné rakétáit nyílt konfliktus esetén. Az US A viszont épp az afganisztáni kivonulást készül lezárni, és aligha lenne támogatottsága egy újabb közel-keleti katonai küldetésnek, pláne választási időszakban. És Irán azért olyan ellenfél, amely bőven tud veszteségeket okozni. így az a legvalószínűbb, hogy katonai válaszcsapás nem lesz. Jöhetnek újabb, fájdalmasak szankciók, kibertámadások és további proxy háborúk: Jemenben, Irakban vagy Szíriában mérhetik össze erejüket a szunnita és síita frakciók, utóbbiak Teherán, előbbiek Rijád és így közvetve az USA támogatásával. Sajnos rengeteg út vezet a vérontáshoz. És az sem biztos, hogy egy szaúdi finomító elleni merényletet iráni területen torolnak meg. A képet nekünk kell majd összerakni. Berlin visszautasítja Lengyelország világháborús jóvátételi követeléseit A lengyel választási kampányok ideján hagyományosan előkerül a kárpótlás kérdése. Frank-Walter Steinmeier visszautasította Lengyelország második világháborús jóvátételi követeléseit, a német elnök olaszországi látogatása előtt nyilatkozott a Corriere della Sera napilapnak. Szerinte úgy lehet csak előrelépni, ha az egykor szemben álló felek a múltat „közös felelősségnek tekintik ajobb jövő érdekében”. „Remélem, hogy haladunk tovább ezen az úton, és nem veszünk el a jóvátételről szóló, múltba néző vitában” - mondta. Steinmeier szerint Berlinnek és Varsónak a megbocsátás fájdalmas útját kellene taposnia, amelyet az előző nemzedékek megkezdték. „Nekünk, németeknek ez azt jelenti, hogy elfogadjuk bűnösségünket, és megértjük felelősségünket” - mutatott rá. Az októberi parlamenti választás közeledtével több lengyel politikus, köztük Mateusz Morawiecki kormányfő is követeli Berlintől, hogy fizessen jóvátételt a nácik pusztításaiért, de Varsó egyelőre nem nyújtott be hivatalos kérelmet. A német kormány jogilag lezártnak tekinti a kárpótlást, és ezt Heiko Maas külügyminiszter is megerősítette augusztusban Varsóban. Németország arra hivatkozik, hogy Varsó a rendszerváltás előtt lemondott minden további követelésről, de a lengyel politikusok szerint a szocialista lengyel kormány ezt szovjet nyomásra tette. (MTI) Az eltűnt kamat nyomában ÓDOR LAJOS Nem könnyű manapság spórolni: kevés olyan befektetési lehetőség van, amely középtávon nullánál jóval magasabb hozamot ígér. Miért van ez így és meddig tart ez az állapot? A történet a pénzügyi válsággal kezdődött, amely aztán egyebek mellett az euróövezet gyengélkedéséhez vezetett. Ilyen nagy balegyenesek után hosszú időbe telik, amíg a gazdaság újra talpra tud állni, mivel a cégek, a bankok és a háztartások csak fokozatosan tudnak megbirkózni a túlzott eladósodás következményeivel. Emellett a hagyományos stabilizációs pénzpolitikáknak is jóval kisebb a mozgástere, a kamatokat ugyanis nem lehet mélyen nulla alá vinni, hiszen akkor sok háztartás inkább gyorsan kivenné a pénzét a bankból. így bár a készpénznek nulla a kamata, de legalább mégsem negatív. Tehát hagyományos monetáris politikával (jelentős kamatcsökkentéssel) itt nem lehet messzire jutni, és sajnos lazább költségvetési politikát is nehezebb egy válság után folytatni, főleg akkor, ha magas az államadósság. Másként fogalmazva: egy-egy pénzügyi válság után sok időbe telhet, amíg a gazdaság visszazökken az eredeti kerékvágásba, ám ha nem sikerül időben jó kondícióba visszahozni és beüt egy amúgy teljesen normális gyengülés (recesszió), akkor a gazdaságpolitika még inkább sarokba van szorítva. Sajnos most pontosan azt látjuk, hogy Németország és Olaszország is komolyan gyengélkedik (főleg ami az ipari termelés mutatóit illeti), és ez lefelé húzza Szlovákia gazdaságát is. Egy ennyire kicsi és ennyire nyitott gazdaság megérzi az összes göröngyöt azon az úton, amelyen Európa gazdasága halad. Ezért nem meglepő, hogy a második negyedévben sokkal rosszabbul teljesített a szlovák gazdaság, mint korábban, főleg az ipari termelés gyengélkedett, a belső kereslet viszont még mindig jól tartotta magát. Azt azonban el kell mondani, hogy a világgazdaságra most jellemző nagy bizonytalanság még rosszabb időket hozhat. Az Egyesült Államok és Kína kereskedelmi csatározása vagy a brexit körüli tragikomédia jelentősen visszavetheti a keresletet és a befektetéseket. Bizonyos mértékig nem meglepő a gazdaság rosszabb periódusa, hiszen mindenki tudta, hogy a jó idők nem tartanak örökké. A kérdés csak az volt, mikor és mi váltja ki a gazdasági mutatók visszafordulását? Sokan most egy újabb nagy pénzügyi válságtól tartanak - én ezt nem tartom valószínűnek. A bahkrendszer ma sokkal jobb kondícióban van, mint a válság előtt, a gyenge pont inkább a gazdaságpolitika kisebb mozgástere. Ezért inkább kell tartani egy hosszabb ideig tartó helyben topogástól, mint a gazdasági mélyrepüléstől. Mindez persze azt jelenti, hogy egy darabig még nem tudunk búcsút inteni az alacsony kamatoknak. Az Európai Központi Bank éppen a múlt héten ismertette újabb serkentő csomagját, amelynek egy újabb kamatcsökkentés is a része. Mi több, az előrejelzések azt is sugallják, nem biztos, hogy ez volt az utolsó csökkentés. Spórolás szempontjából ez rossz hír. Akkor mégis mi áll az ilyen döntések hátterében? Ami rossz a megtakarításoknak, az jó a hitelfelvételeknek. Még soha nem voltak ilyen jó feltételek a jelzáloghiteleknél és más kölcsönöknél, a monetáris politika ezen a csatornák keresztül próbálja ösztönözni a fogyasztást és a beruházást. Még mindig sok ojyan euróövezeti tagállam van, ahol a hitelek alacsony növekedési ütemet mutatnak, és sajnos a gazdaságpolitika más területein nem sok változás történt. A költségvetési hiány és az államadósság nem csökkent eléggé a jó időkben, és a strukturális reformok (amelyek a hosszú távú gazdasági növekedést segítik elő) terén sem tud Európa túl sok eredményt felmutatni. így aztán lehet, hogy megint a szokásos forgatókönyv következik: a rosszabb időkben kapunk a fejünkhöz, hogy hoppá, megint elszórakoztuk az időt. Az igaz, hogy jobb későn, mint soha, de azért nem kellene mindig megismételni a saját hibáinkat. A szerző a Szlovák Nemzeti Bank alelnöke FIGYELŐ Csak úgy lecsuktak egy orosz színészt Orosz hírességek követelik egy fiatal színész szabadon bocsátását, akit egy moszkvai tüntetéssel összefüggésben ítéltek el, bár nem tett semmit. A hírességek elítélték Pavel Usztyinov „arcátlanul igazságtalan bebörtönzését”. A bíróság három és fél évi, fegyenctelepen letöltendő börtönbüntetésre ítélte Usztyinovot, mert „ erőszakot alkalmazott a különleges rendőri egység egyik tagja ellen“. A hatóságoknál be nem jelentett akció résztvevői szabad választásokat követeltek és az ellen tiltakoztak, hogy a választási bizottságok elutasították többtucatnyi ellenzéki és független jelöltaspiráns bejegyzését. A nyomozás szerint a vádlott őrizetbe vétele során kificamította a nemzeti gárda egyik tagjának vállát. A vádlott tagadta bűnösségét, állítja, hogy nem ártott a rohamrendőrnek és véletlenül volt a helyszínen, találkozója volt egy munka miatt. Usztyinov ügyét felkarolta Makszim Galkin TV-sztár és Szergej Lazarev népszerű énekes is. „Szörnyű ítélet egy fiatalember számára, aki nem is csinált semmit! Csak a metrónál várta a barátját“ - írta Instagram-fiókján a 4,2 millió követővel rendelkező Lazarev. „A rendőrség olyan ügyetlenül vetette rá magát egy emberre, hogy csoda, hogy nem törték össze magukat és egymást“ - közölte 6,4 millió követőjével Galkin. „A letartóztatásáról készült felvételen világosan látszik, hogy Usztyinov nem állt ellen a rendőrségnek. Koholmány az egész ügy“ - írta Alekszandr Pál színész. „Az a szörnyű igazságtalanság és cinizmus, ahogy ezt teszik, bárkit utolérhet“ - fogalmazott Danyila Kozlovszkij színész. A Kreml annyit közölt, Usztyinov fellebbezhet, ha akar. (MTI)
