Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)

2019-09-12 / 212. szám

241 ISKOLA UTCA 2019. szeptember 12.1 www.ujszo.com Pozsonyi gimisek nemzetközi elismerése A pozsonyi Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium 8 diákja (Benkó Emese, Gál Sofia, Jacenko Oksana, Molnár Anna, Molnár Tünde, Nagy Anikó, Szőke Bíborka és Sáli Adrián) a szlovákiai brit nagykövet, Andrew Garth jelenlétében vehette át a várva várt kitüntetést, az Edinburgh Hercege Nemzetközi Díj bronz fokozatát. Az ünnepélyes ceremóniát Zuza­­na Caputová államfő nyitotta meg szeptember 10-én, a pozsonyi régi vásárcsarnokban. Vissza a kezdetekhez Bár a díj Edinburgh hercegének a nevét viseli, a program megálmodó­ja egy német pedagógus, Kurt Hahn volt, aki az úgynevezett kalandpeda­gógia kereteiben igyekezett rámutat­ni arra, hogy az aktív tapasztalatszer­zés olyan fontos szociális készségek fejlődését eredményezi, mint az együttműködés, a tolerancia, a segí­tőkészség vagy a közös probléma­­megoldás. Miután a harmincas évek elején el kellett menekülnie Német­országból, Hahn Skóciában (is) megalapított egy iskolát, ahol pár év­vel később találkozott a fiatal Fülöp herceggel. Újabb két évtizeddel és egy világháborúval később, 1956- ban elindították a programot, mely­hez eleinte csak fiúk, 1958-tól lá­nyok is csatlakozhattak. Ma már több mint 140 ország fiataljai kapcsolód­hatnak be ebbe a valóban nemzetkö­zi projektbe, és végezhetik azt bronz, ezüst vagy arany fokozaton. A kalandtúra a csapatként való együttműködésre tanít résztvevő megtalálta a neki megfe­lelő sporttevékenységet, és így (új­ra) felfedezhette a mozgás örömét. Expedíció A program talán legijesztőbb, mindamellett legizgalmasabb ré­sze. Hiába vagyunk erősek és ki­tartók egyénileg, a kalandtúra lé­nyege, hogy csapatként, egymással és egymásért tudjunk dolgozni. Nem meglepő, hogy ezt a részt ko­moly előkészületek, sőt egy próba­expedíció is megelőzi, hiszen a fi­atal résztvevőknek felnőtt kíséret, illetve a modem technika vívmá­nyai nélkül kell boldogulniuk a szabadban. Történhet bármi, egy jó csapatnak semmi sem állhatja útját, legyen szó akár a rögtön a túra ele­jén elszakadt hátizsákról vagy egy (Fotók: MTAG) kényelmetlen cipő okozta vízhó­lyagról. Együttműködés, segítő­készség, közös problémamegoldás - az expedíció során valóban elő­térbe kerülnek ezek a fontos kész­ségek. A program filozófiája Hogy érdemes volt hónapokon keresztül „küzdeni”, egyik frissen díjazott DofE-sünk sem tagadja, mert e röpke egy év alatt sokkal többet kaptak, mint maga a díj és az oklevél. Célokat tűztek ki és értek el. Kihívások elé állították önma­gukat, önállósodtak, sok-sok ta­pasztalatot szereztek, és ami a lé­nyeg, bizonyítottak. Szabó Andrea tanár A Duna utcai gimnázium DofE-s csapata az ünnepélyes díjátadón A Duna utcai csapat Ahhoz, hogy diákjaink büszkén, ragyogó mosollyal átvehessék ezen a napos, keddi délutánon a díjat, teljesíteniük kellett három külön­böző területen kitűzött céljaikat, és még egy kalandtúrát is „túl kellett élniük”. Képességfej lesztés Ki ne szeretne megtanulni új dol­gokat, ki ne akarná továbbfejlesz­teni, tökéletesíteni tudását? Jelbe­széd, zenélés, hímzés vagy festés - csak néhány példa a temérdek le­hetőség közül. A lényeg, hogy ne adjuk fel, és a kemény munka meg­hozza gyümölcsét. Önkénteskedés Napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek a közösség­ben, közösségért végzett önkéntes munkára. DofE-seink is felelős­ségteljesen álltak ehhez a sokszor nem is olyan könnyű feladathoz. Néhányan az iskolánkban már több éve működő mentorprogram kere­teiben segítettek pici diáktársaik­nak leküzdeni a tanulási nehézsé­geket, míg mások cserkészkedtek vagy idősek otthonában segédkez­tek. Sport „Citius, altius, fortius” - az olim­pia mottója diákjaink szeme előtt is ott lebegett, miközben hétről hétre egyre közeledtek a kitűzött cél felé. Volt, aki íját ajzotta, és próbált egy­re pontosabban célba találni, és olyan is volt, aki úszott (de nem az árral). Ami fontos, hogy minden Dublini programozás az Erasmus+ projekt keretében Jutott idő megismerkedni Dublin nevezetességeivel is (A szerző archívuma) Augusztus 12-17-ón vehettem részt az órsekújvári Pázmány Péter Gimnázium kétéves „Think together" (Gondolkodjunk közösen!) nevű Erasmus+ projektjének köszönhetően egy alkalmazásfejlesztő tanári továbbképzésen. A nagy útra indultam a kora haj­nali órákban. Repülőnk augusztus 11-én (az időeltolódással együtt) 9 óra előtt szállt le a dublini repülőté­ren. Azonnal megtapasztaltam az ír időjárás változékonyságát. A repü­lőtérről a transzferbusszal az alagút­ba való belépéskor még sütött a nap, kilépéskor már zuhogott az eső, és mire a városba értünk, ismét kisütött a nap. Ahogy az itteniek mondják: „Nem tetszik az ír időjárás? Semmi baj! Válj lOpercet!” Mivel korán érkeztem a városba, maradt időm megcsodálni a Trinity College-t, amelyet 1592-ben alapí­tottak. Jelenleg ez az intézmény a vi­lág egyik legrangosabb egyeteme közel 17 000 diákkal és 2860 alkal­mazottal. Az egyetemi tér közepén álló harangtomyon áthaladva (mely­ről úgy hírlik, hogyha akkor szólal meg, amikor egy hallgató éppen alat­ta sétál át, akkor az összes vizsgája sikertelen lesz, így a tanulók vagy el­kerülik, vagy átfutnak alatta) lassan elértük és megcsodálhattuk az egye­temi könyvtárban megtalálható Kelisi kódexet. A kódex a 9. század elején készült, evangéliumokat tar­talmaz. Az ír nemzeti örökség egyik legjelentősebb nyelvi emléke. Hétfőtől kezdődött az alkalmazás­­fejlesztés kurzus. A korábbról már ismert és tanított programozási nyel­vek (JAVA, C++, Python) elsősor­ban szöveges formában, kulcsszavak segítségével tették lehetővé az egyes programutasítások létrehozását. A továbbképzésen viszont a vizuális programozás lehetőségeivel foglal­koztunk. A felhasznált alkalmazás­fejlesztő-környezet a Massachusetts! Műszaki Egyetem (MIT) 2010 de­cemberében kifejlesztett webalkal­­mazása, az App Inventor volt. Az alkalmazásfejlesztő-környezetben Android operációs rendszerű mobil­­telefonokra és tabletekre hoztunk létre alkalmazásokat az egy hét so­rán. Megismertük a grafikus felület kezelésének alapvető lépéseit. Meg­tudtuk, hogyan kell az egyes vizuális objektumokat beilleszteni, és ho­gyan kell a felhasználó egyes tevé­kenységeire reagáló vizuális prog­ramkódot összeilleszteni. A tovább­képzésen hasznos tippeket, mód­szertani útmutatókat kaptunk a tanu­lók algoritmikus gondolkodásának fejlesztésére. Létrehoztunk egyszerű matematikai programokat, játéko­kat, felhasználtuk a mobiltelefon alapvető részeit is a programfejlesz­tés során. A továbbképzésen Német­országból és Szlovéniából is vettek részt munkatársak, akikkel csoport­­munkában is együtt kellett dolgoz­nom angol nyelven. A tanult alkalmazásfejlesztő-kör­nyezettel az egyszerűbbtől a bonyo­lultabb programokig a diákok saját alkalmazásokat tudnak létrehozni mobiltelefonjukon, így az amúgy is a mindennapjaikhoz tartozó eszköz hasznos segédeszközzé válhat az ok­tatásban. A program teljesen ingye­nes, szabadon terjeszthető, és felkí­nál egy emulátort is, amely lehetővé teszi Windows rendszerben is futtat­ni az androidos alkalmazásokat (ez azoknak a diákoknak előnyös, akik­nek nincs Android operációs rend­szerű telefonjuk). Az oktatás délután folyt, így dél­előtt rengeteg időm maradt meglá­togatni Dublin nevezetességeit és megismerni Írország történelmét. Első látogatásom a Dubliniába ve­zetett. Ez a múzeum a viking és kö­zépkori időszakra összpontosít. Fi­gurákat (korhű öltözékben), épülete­ket, utcajeleneteket hoztak létre, amelyek elmesélik, hogyan alapítot­ták a vikingek Dublint. A második történelmi leckét Dublin várában kaptam. A dublini vár elődjét a nor­mannok építették a 13. században, mára csak a vaskos Record-torony maradt, amely valaha várbörtönként szolgált. A vár hivatalosan 1922-ig az angol közigazgatás írországi köz­pontja volt. 1937 óta itt iktatják be hi­vatalukba az ír köztársasági elnökö­ket, ez az év a kivívott ír független­ség mérföldköve. Történelmi utam harmadik megállója a 2016-ban ala­pított EPIC (az ír emigráció múzeu­ma) volt. Á galéria Kr. u. 500-tól fog­lalkozik a vallási misszionárius munkával, az ír éhínséggel (1845-1850), melyet a burgonya mint egyetlen táplálékforrás csökke­nése okozott a burgonyavész miatt, az elítéltek szállításával stb. A legutol­só témával leginkább a Kilmainham Gaolban (Kilmainham-börtön) is­merkedtem meg. Az 1916-os ír füg­getlenségi háború vezetőit is itt vé­gezték ki, és ez a hely szolgált ideig­lenesen az Ausztráliába átszállítandó rabok központjául is. A történelmi túra a sport kérdését is érintette. A negyedik napon megtekintettem a Croke Parkot, az ír sport és egyben a nemzeti egység szimbólumát. A 82 ezer férőhelyes stadionban (ez Eu­rópa negyedik legnagyobb sportlé­tesítménye a barcelonai Camp Nou, a londoni Wembley és a madridi Santiago Bemabeu után) általában ír sportokat (gaelic football, hurling és ez utóbbi női változata, a camogie) játszanak az amatőr sportolók. Ezek a sportok megkülönböztetik őket a megszálló britektől, az összetartozás érzését adják. Az idegenvezetőnk felvitt bennünket a stadion legtete­jére, ahonnan beláttuk egész Dublint és a tengert is. Az utolsó napon a képzés befeje­zéseként meglátogattuk Írország egyik leglátványosabb természeti képződményét, a Moher-sziklákat (Cliffs of Moher). A sziklafal az or­szág nyugati partján áll, 8 km hosszan Clare megyében, Doolin község kö­zelében. Legmagasabb pontjáról, a 214 méteres O’Brien-toronyból cso­dálhattuk meg az Atlanti-óceánt. Idegenvezetőnk természetesen óva intett minket attól, hogy közel men­jünk a szakadék széléhez, mert egy­­egy szelfi kedvéért már sokan zu­hantak itt a halálba. Rengeteg élménnyel tértem vissza Írországból az elsajátított szakmai tapasztalat felhasználásának remé­nyében. Bízom benne, hogy még visszatérhetek ebbe a csodálatos or­szágba szakmai tapasztalatokat gyűjteni, és kihagyhatatlan történel­mi és természeti helyeket megláto­gatni, hiszen egy írországi látogatás nem elég. Soóky Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents