Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)

2019-09-10 / 210. szám

www.ujszo.com | 2019. szeptember 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kulturális veszteségeink 53. Örökös kérdés: a jogutódok és a művészi szabadság Bonyolultabb az ügy, mint amilyennek első hallásra tűnhet. A múlt hét szín­házi bombahíre úgy szólt, hogy egy kész előadást órákkal a premier előtt tiltottak le a szerző jog­utódai, mert nem tetszettek nekik az átalakítások, amelyeket a magyar színház két fenegyereke, a Mohácsi testvérek eszközöltek a darabon. Molnár Ferenc Delilájáról van szó, amelyet a nyíregyházi Móricz Zsig­­mond Színház tűzött volna műsorra. A teátrum vezetése a bemutató dél­utánján döntött úgy, hogy inkább nem húz ujjat a Molnár-örökösökkel - állítólag üres nézőtér előtt, csak a maguk örömére játszották végig az előadást, aztán kiadtak egy drámai hangú közleményt, ilyen mondatok­kal: „Meggyőződésünk, hogy minő­ségi, mély emberismerettel és böl­csességgel, a Mohácsi testvérek szellemével és új inspirációival átjárt előadást készítettünk. Változatunk nemhogy tiszteletlen, ellenkezőleg: főhajtással felérő mai válasz Molnár Ferenc géniuszára. Azonban a jog nem hagy eszközöket a kezünkben. Kompromisszumkereső fáradozása­ink nem vezettek eredményre, a ma­gyarországi színházi gyakorlatban példátlanul merev elutasítással talál­koztunk.” Nem tudni, mi nem tetszett az örökösöknek, ám aki ismeri Mo­hácsi János rendező és Mohácsi Ist­ván író munkásságát, el tudja kép­zelni, hogy ezúttal is bátran beleírtak az anyagba, húztak, megcsavartak, kicsipkéztek, abszurditást vittek bele, formabontó módon kezelték, miköz­ben nyilván tiszteletben tartották a magyar polgári színműírás legna­gyobb alakjának művészetét. Hogyan fordulhat elő ilyesmi a 21. században? Hol itt a művészi szabad­ság? Miért működhet cenzúra még napjainkban is? Ezek a kérdések ön­tötték el a Facebookot, és a felhábo­rodott kommentelőknek nyilván igazuk van. Viszont az is igaz, hogy a színház vezetése óriási hibát vétett. Úgy kezdtek el próbálni egy előadást, hogy nem volt a kezükben az a bizo­nyos aláírt papír. Márpedig a jogutó­dokat komolyan kell venni, ezt mondja a törvény, még akkor is, ha ízlésük meglehetősen konzervatív, ha nem értik a tréfát, ha szóról szóra ragaszkodnak az eredeti szöveghez és a szerző örökül hagyott instrukci­óihoz. Az is megtörténhet, hogy egyáltalán nem értenek a színházhoz, egyszerű halandók, és jelentéktelen kis életük értelmét abban látják, hogy éberen vigyázzák híres felmenőjük szellemi örökségét. Ilyenkor végte­len türelemmel kell tárgyalni velük, jó tanár, jó pszichológus módjára, nem pedig abban bízni, amiben a nyíregyházi színház is, hogy a kilá­tásba helyezett magas jogdíj és a művészi színvonal okán időközben úgyis megkapják a beleegyezést. Legalábbis ezt nyilatkozták a sajtó­nak. Szóval tizenkilencre húztak la­pot, és nem jött be. Ez nyilán komoly anyagi veszteség egy színház szá­mára, nem beszélve a kulturális veszteségről, vagyis arról, hogy a közönség sosem láthatja a produkci­ót. Illetve egyszer azért mégiscsak láthatta, egy nyári szabadtéri előadá­son, június 14-én. Azt szerették volna beköltöztetni a kőszínházba. A Delila egyébként habkönnyű, humoros darab, felesleges bármiféle létösszegző üzenetet keresni benne. De persze a Csárdáskirálynőről is el­mondható ez, és nyilván sokan em­lékeznek rá, milyen sötét, dekadens társadalmi tablót csinált belőle Mo­hácsi János 1993-ban Kaposváron. Szerencsére Kálmán Imre jogutóda­ival anno mindent előre tisztáztak, így megszülethetett a legendás elő­adás. Nem kétlem, hogy a nyíregy­házi Delila is jól sikerült. És mivel az ember hajlamos abban is hinni, amit nem láthat, ez most már így marad nálam. (Carton nizer) Ki a politikai dzsungelból SZILVÁSSY JÓZSEF Már csupán alig fél év van hátra hátra a hazai parlamenti vá­lasztásig, de a közéletünk iránt érdeklődő polgár előtt csak nem tisztul a szlovákiai magyar politikai paletta. Mi több: sokkal inkább bonyolódni látszik. Ugyebár a Híd nem ju­tott egyezségre a Magyar Közösség Pártjával, ugyanakkor hajlandó fel­venni választási listájára az MKDSZ, a romák és más kisebbségiek, esetleg szlovák párt képviselőit is. A Magyar Fórum a széthúzás csökkentése ér­dekében tovább tárgyalna az MKP vezetőivel, hiszen értékrendjük közel áll egymáshoz. Zászlót bontott az Összefogás, amely nem ötödik pártként, hanem vá­lasztási mozgalomként toborozna, elsősorban politikai árkok, személyes­kedések megszüntetésével. Megjelent a színtéren Samu István Új Egysége is, és létrejött a PS/Spolu magyar platformja. Nyilván abból a meggondo­lásból is, hogy jórészt a hazai magyar politikai tömörülések viszálya miatt egyre többen voksolnak szlovák pártokra. Politikai verseny a javából—csettinthetnénk, a demokráciát magasztal­va. Ha lennének biztos tájékozódási pontjaink. Ezekből azonban egyelőre nem találnak elegendőt azok, akik nem elvakult párthívők. Ugyanis a voksainkért bejelentkezett szereplők kivétel nélkül Dél-Szlovákia felka­rolását, szellemi és anyagi gyarapodását, a jogállamiság megerősítését tűzték ki célul. Ahhoz azonban, hogy ezek a valóban létfontosságú elhatá­rozások ne silányuljanak közhelyekké, politikai lózungokká, életképes hí­vószavakat is tartalmazó programok, szakmai és morális szempontból egyaránt hiteles jelöltek kellenek. Egyelőre viszont kevés kivételtől elte­kintve, többnyire sárdobálás, a csörtető egyéni ambíciókat, a generációs előítéleteket alig palástoló pengeváltások tömkelegé zajlik. Főleg a kö­zösségi oldalakon és más nyilvános fórumokon, amivel aligha lehet meg­győzni, ráadásul mozgósítani ajelenlegi kisebbségi politizálásból kiáb­rándult, sorskérdéseink iránt immár közönyös tízezreket. Talán ezt tudatosította Menyhárt József, aki Csáky Pállal ellentétben, várakozó álláspontra helyezkedve, megértőén fogadta az Összefogás lét­rejöttét. Mások szerint azért szólt ilyen szelíd hangnemben, mert reményei szerint ez a kezdeményezés majd az MKP táborába terelheti a tétovázókat. Olyasmiket is olvasni, miszerint ez a mozgalom oligarchák és más szűk érdekcsoportok szüleménye lenne. Ebben a hangzavarban és tülekedésben azért akadnak bizonyos szem­pontok. Lényeges a Híd elfogultság nélküli koalíciós tevékenységének megítélése, miként az MKP törvényhozáson kívüli, különösen a megyei és a helyi önkormányzatokban kifejtett munkásságának tárgyilagos értéke­lése. Ilyen alapállásból érdemes a folytatást ígérő megnyilvánulásaikat mérlegre tenni. Az MKDSZ idáig alig hallatott magáról, támogatottsága hazai nagyar viszonylatban nem jelentős. Samu István pedig máris közölte: nyolc alap­elvükből jottányit sem engednek. Az egyik iránytű ajelenlegi politikai dzsungelünkben sokak számára inkább Bauer Edit álláspontja lehet, aki leszögezte: azért vállal szerepet az Összefogásban, mert egyetért törekvéseivel. Egyetlen célja szakmai fel­­készültségével helyzetbe hozni az új hazai magyar politikusi nemzedéket. Világos, őszinte beszéd. A választás előtti határidőket jelző óra vészesen ketyeg. A fentebb em­lített pártok, s még inkább a bejegyzésükre készülő mozgalmak számára. Mielőbb életképes programmal, megfelelő képzettségű és jellemvonású jelöltekkel kell előállni. Nem valakik ellen, hanem meggyőző tettekkel parlamenti érdekképviseletünk megőrzésének érdekében munkálkodni. FIGYELŐ Ta rlós-Ka rácsony 49:45 Lőtávolon belülre került Tarlós Istvánhoz az ellenzéki összefogás főpolgármester-jelöltje, Kará­csony Gergely. Pillanatnyilag 49:45 az állás Tarlós István javára. A Závecz Research által szeptem­ber 2-5. között felvett felmérése szerint ajelöltek között választani tudó válaszadók 94%-a vagy aje­lenlegi polgármestert, vagy összellenzéki kihívóját támogatja. A felmérésben még három jelölt támogatottságára kérdeztek rá. Puzsér Róbertét 4%-a támogatja, Berki Krisztiánt és Thürmer Gyu­lát 1-1%. 800 budapesti polgárt kérdeztek telefonon, a felmérés hibahatára +/- 3,5%. (444 hu) Több amerikai tagállam pert indított a Facebook ellen Több amerikai tagállam pert Indította Facebook közössógi­­módia-óriás ellen, a felhaszná­lók érdekeinek vódelmében. A hírt bejelentő Letitia James, New York állam igazságügyi minisztere leszögezte: a vizsgálatot kétpárti egyetértéssel indítják meg, hogy fel­tárják, a Facebook csökkentette-e felhasználóinak választási lehetősé­geit a verseny elfojtásával, és ve­szélybe sodorta-e felhasználóinak adatait. A Facebook elleni vizsgálathoz New York mellett eddig csatlakozott Colorado, Észak-Karolina, Florida, Iowa, Nebraska, Ohio, Tennessee és a szövetségi főváros, Washington is. Valamennyi államban azt feltétele­zik, hogy a Facebook a közösségi média területén meglévő monopol helyzetét felhasználhatta a verseny elfojtására. Ettől függetlenül mintegy tucatnyi amerikai tagállam várhatóan tröszt­­ellenes vizsgálatot indít a Google el­len is. A pert indítók azt gyanítják, hogy a Google visszaélt helyzetével a digitális reklámozás piacán. A The Wall Street Journal értesülései sze­rint a vizsgálatot Ken Paxton texasi államügyész jelenti be a héten egy médiakonferencián. A Facebook nemrég egyezett meg a Szövetségi Kereskedelmi Bizott­sággal a hanyag adatkezelés miatt ki­rótt 5 milliárd dolláros kártérítésben, az új tagállami vizsgálatra egyelőre nem reagált. A Google együttműkö­dést ígért. Az amerikai közvélemény­kutatások azt jelzik, hogy az emberek egyre inkább kiábrándulnak a nagy tech-óriásokból és különösen a mé­diaplatformjaikból, jóllehet a fel­­használásukról nem mondanak le. A törvényhozók és a szabályzók ugyan­akkor amiatt aggódnak, hogy néhány óriásvállalat uralkodó szerepre tett szert a kereskedelemben és a kom­munikációban egyaránt. „A technológiai ipar szélsőséges koncentrációja rossz a fogyasztó szá­mára, és szerintünk rosszat tesz Amerikának is” - fogalmazott egy korábbi kongresszusi meghallgatá­son Herbert Slatery, Tennessee föál­­lamügyésze. Hozzátette: ez eltorzítja a piacot, és visszafogja a kutatás­­fejlesztést és az innovációt. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents