Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)

2019-09-09 / 209. szám

www.ujszo.com EGESZSEG ■ 2019. SZEPTEMBER 9. GYÓGYHÍREK-HIRDETÉS H Mindenkivel előfor­dulhat, hogy elfe­lejti annak az is­merősének a ne­vét, akivel néhány perccel korábban beszélt életében először. Ugyanakkor például kisis­kolás szerelme nevére évtizedek múlva is emlékezik. Miért? A Pasa­­denában lévő Kaliforniai Műszaki Egyetem (Caltech) friss kutatása so­rán - amelyről az egyetem honlap­ján is hírt adtak - kiderült, hogy az erős, gondosan tárolt emlékeket az idegsejtcsoportok kódolják, azaz szükség esetén felszínre hozzák. Az egyetem kutatói egerek számára olyan úthálózatot áhítottak össze, amelyen különféle jeleket helyez­tek el (például + jelt), egyébként pedig az út mindkét végén cukros vizet találtak. Ez segítette idegi ak­tivitásuk megismerését. Amikor útjára engedtek egy egeret, bizo­nyos idegsejtek aktivitását figyelték az agy hippokampusz részében (itt képződnek az emlékek). Hogyan őrizhetjük meg sokáig emlékeinket? Ha valamilyen különös egészségügyi ok nem gátolja, minden embernek vannak emlékei. Mindenki más dolgokra emlékezik, amelyek fontosak mindennapi boldogulásunkhoz. Ahogy idősödik az ember, egyre gyakrabban kihagyhat az emlékezete, ami igencsak meg­nehezíti az életet. Kérdés, hogyan vezérli agyunk ama folyamatokat, amelyek révén éle-Először az állat bizonytalan volt, nem tudta, merre menjen, jobbra és balra is elindult, míg végül elju­tott a cukros vízhez. Eközben egy­­egy neuronja aktivizálódott, ha valamely jelzés mellett elhaladt. Minél többször indítottak útnak egy egeret, az egyre jobban kiis­merte magát, és idővel már emlé­kezett a cukros víz helyére. Eköz­ben az egyes jelképek megpillan­tásakor egyre több idegsejtje lé­pett működésbe. A kísérletek során húsznapos szüneteket iktat­tak be. Azoknak a példányoknak, amelyeknek erős emlékeik kelet­tünk bizonyos pillanataiból emlékek lesznek? keztek, a szünet után is gyorsan „eszükbe jutott” a helyes út. Tehát bizonyos neuroncsoportok aktivi­zálódása megkönnyíti az emléke­zést, és még akkor is megjelenik az emlék, amikor az emléket rögzítő idegsejtek némelyike nem műkö­dik, vagy ha sérült abban a pilla­natban, amikor az egér a koráb­ban már bejárt útvonalon halad. Walter Gonzales kutatásvezető szerint az idegsejtek az emlékek felidézésében segítik egymást. Mindez arra utal, hogy erős és sta­bil emlékek akkor keletkeznek, ha bizonyos idegsejtek párhuzamo­san működnek. Ez teszi lehetővé, hogy sokáig rögződjön az emlék. Azt bárki megtapasztalhatja, hogy ha például egy bizonyos monda­tot sokszor elismétel, akkor na­gyobb az esélye annak, hogy ké­sőbb is hamar eszébe fog jutni. Ez mostantól már tudományosan is bizonyítottnak látszik. Az ameri­kai kutatás bizonyította, hogy mi­nél többet gyakorolunk valamit, az ismétlések során annál több idegsejt lép működésbe. Korábban az volt az általános né­zet, hogy az emlékek stabilabbá, azaz könnyen felidézhetővé tételé­hez az kell, hogy egy-két idegsejt között legyen igazán erős a kapcso­lat. Ezzel szemben az új ismeretek szerint minél több idegsejt kapcso­lódik be egy-egy emlék tárolásának folyamatába, annál hosszabb ideig hívható elő, idézhető fel. A kutatás eredményei, amelyek a Science folyóiratban 2019 au­gusztusában jelentek meg, segít­hetnek megérteni, hogy a memó­riát hogyan befolyásolhatja az agykárosodással járó betegség, pél­dául az agyi érkatasztrófa vagy az Alzheimer-kór. Feldolgozta Csibrányi Zoltán A KÖLTÖZÉS ES VELEJÁRÓI A költözés óriási változás az ember életé­ben, és nem egyszerű rászánni magukat. Mégis van, hogy rákényszerül az ember: gyarapodik a család, vagy kirepülnek a gye­rekek a fészekből, a falut városra, a várost falura cserélnénk, kertes házra vágyunk, vagy balkonosra, nagyobb vagy kisebb, modernebb vagy szellősebb lakásba köl­tözünk - ehhez pedig alaposan neki kell készülnünk, józanul át kell gondolnunk a tennivalókat. Először is jó, ha ráhangoló­dunk az előttünk álló feladatokra. Ha ez si­kerül, félig már nyert ügyünk is van! Ki kell tűznünk a költözés időpontját, s meg kell hoznunk egy sor döntést: milyen módon akarunk költözni, hogyan, mibe csomagol­juk be a sok holmit, lesznek-e segítőink, ki mindenkire számíthatunk a csomago­lásban és cipekedésben, bírunk-e magunk is a munkával, vagy hívjunk költöztetőt, elfémek-e a bútorok a lépcsőházban, mi fér be a liftbe, és mi nem, kell-e konténer a kiselejtezett holminak, szükség lesz-e parkolóhelyre a szállítóautó részére... Az új lakást is elő kell készíteni, esetleg fel­újítani, ha nem felel meg az igényeinknek, átirányítani a postát, a számlákat, átíratni a lakcímünket okmányainkon stb. A Vasárnap e heti Háztartás melléklete megpróbálja összefoglalni a költözéssel kapcsolatos tennivalókat, tanácsokkal látja el önöket az előkészületekkel, szerve­zéssel és ügyintézéssel kapcsolatban, sőt az új lakás felújításához is ad pár ötletet. Érdemes elolvasni! Ferenczy Éva, a melléklet szerkesztője Tudta? ADHD felnőttkorban? A figyelemhiányos hiperaktivitást (ADHD) 1848-ban írta le egy német orvos, és egészen a közelmúltig a gyermekek beteg­ségének tartották, de kiderült, az ADHD egyeseket elkísér a felnőttkorba is, és jelentős hatással lehet a munkavégzésre. Holland kutatók megállapítot­ták, hogy a koncentrálóképes­­ség, figyelemösszpontosítás hiá­nya a felnőtteknél évi 22,1 nap nem teljes értékű munkavég­zést jelent, s további 87 nap be­tegállományt. A kutatók azt javasolják, hogy a munkaadók végeztessenek szűréseket ADHD szempontjá­ból, és biztosítsák az érintettek kezelését. Dr. Ronald Kessler, a Harvard Egyetem kutatója szerint nem sokan ismerik fel a betegséget, a legtöbb esetben rejtve marad. A depressziósok esetében a ke­zelésre fordított 1000 dollárral 4000 dollár termelésből kiesés miatti veszteségnek lehet elejét venni, az ADHD-vel ugyanez lenne a helyzet, mondja a kuta­tó. A kieső termelést ebben az esetben nem annyira a tényle­ges hiányzás jelenti, inkább a munka minőségének és meny­­nyiségének csökkenése. A holland kutatók 10 ország­ban 7075 alkalmazottat kérdez­tek ki (életkoruk 18—44 év volt), és megállapították, hogy 3,5 százalékuk szenved ADHD-ben. Az Egyesült Álla­mok esetében ez a szám 4,5 százalék, Franciaországban 6,3 százalék. (WebMD) Ne menjünk el a bajba jutott ember mellett A Szlovák Vöröskereszt idén ünnepelte megalakulásának 100. évfordulóját. Az ebből az alkalomból közölt sorozatunk egyik részében az elsősegélynyújtás fontosságáról írtunk. Hangsú­lyoztuk, hogy még a szakszerűtlen segítségség is jobb, mintha tétlenül néznénk a bajba jutott ember szenvedését. A segítség­­nyújtás néhány évtizeddel ezelőtt történt szép példájáról szá­molt be egyik olvasónk. Áprilisban megszülettem, s utá­na szeptemberben édesapám súlyos motorkerékpár-balesetet szenvedett, amit csodával hatá­ros módon túlélt. Ügy nőttünk fel a testvéremmel, hogy man­­kós, sérült ember az apukánk, aki októberben lenne 90 éves. A Doprastav vállalatnál dolgo­zott. Munkába menet a mellék­­útról kihajtott elé egy részeg traktoros, nyílt végtagtörést szenvedett. Akkor még telefon sem volt, és olyan sok gépkocsi sem közlekedett az utakon, mint ma, mégis segítettek neki. Egy sofőr azonnal megállt, és elsősegélyt nyújtott: elszorította a kettétört végtagot, hívta a mentőt, hogy édesapám minél előbb kórházba kerüljön. A po­zsonyi Mickiewicz utcai egyete­mi kórházba szállították. Akkor 31 éves volt. Hónapokon át volt a kórház betege, sok műté­ten esett át. Az orvostanhallga­tók rendszeresen ellenőrizték és jegyezték állapotának alakulá­sát, hiszen roncsolódtak az inak, az erek, a csontok, a sa-100 ÉVES A SZLOVÁK VÖRÖSKERESZT rok. Neves professzorok, bal­eseti sebészek csapata áldozatos munkájának köszönhető, hogy megmentették a lábát, s ezután hosszú rehabilitáció követke­zett. A pöstyéni és a trencsénteplici gyógyfürdőben segítőkész terpaeuták várták, új barátságok születtek. Hálából élete végéig el-ellátogatott a kórházba. Sokszor mondogatta nekünk, hogy legdrágább kin­csünk az egészség, az élet. Öt sikerült megmenteni, és min­dig arra tanított, hogy ha bal­eset történik, azonnal segít­sünk, ne menjünk el a bajba jutott ember mellett. Több év­tized után is köszönet és hála a segítséget nyújtónak. Sajnos élete végéig teljes rokkantság­ban élt szerető családja köré­ben. Lelkes Darina, Dunaszerdahely

Next

/
Thumbnails
Contents