Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-09 / 209. szám
6 I KULTÚRA 2019. szeptember 9. I www.ujszo.com EUnderground Kulturális Fesztivál Budapest. A 20. század történelmét szeretné közelebb hozni a fiatalokhoz az EUnderground Nemzetközi Kulturális Fesztivál, amelyet szeptember 19-én tartanak a Dürer Kertben. A rendezvény a volt szocialista országok egy kevésbé ismert kulturális örökségét tárja fel: az 1945-89 közötti kelet- és közép-európai „ellen-kulturális” mozgalmakat. A hét ország közreműködésével megvalósuló fesztivállal azokra a művészekre emlékeznek, akik a totalitárius állam cenzúrájának áldozatai voltak, mert a hivatalos ideológiától eltérő álláspontjuk volt, vagy mert alternatív művészeti eszközöket és kifejezési formákat használtak. (MTI) A Joker a velencei fődíjas Velence. Todd Phillips rendező Joker című filmje nyerte el a 76. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál legjobb filmért járó fodíját, az Arany oroszlánt a szombati zárónapon. A második legrangosabb velencei elismerést, a zsűri nagy díj át Roman Polanski J’accuse (Vádolom!) című alkotása érdemelte ki. A legjobb színésznőnek járó díjat a francia Ariane Ascaride kapta a szintén francia Robert Guediguian által rendezett Gloria Mundi című filmben játszott szerepéért. A legjobb színésznek járó díjat az olasz Luca Marinellinek ítélték oda a Martin Eden című Jack London-adaptációban alakított szerepéért. A rendező az olasz Pietro Marcello volt. Todd Phillips a Jokerért kapott Aranyoroszlánnal (Fotó: tasr/ap) A zsűri különdíját Franco Maresco olasz rendező A maffia már nem az, ami volt régen című szatirikus dokumentumfilmje kapta. A legjobb rendező a svéd Roy Andersson lett A végtelenségről című novellasorozatáért. A legjobb forgatókönyvnek járó díjat a kínai Yonfan érdemelte ki a Cherry Lane, 7-es szám című regényfeldolgozásáért. Versenyen kívül, a Sconfini szekcióban kapta meg a legjobb filmért járó díjat Nate Parker American Skin című filmje. A fesztiválon 21 film versenyzett a fődíj ért. (MTI) Fájó képek Bartók zenéjéhez Még ezen a héten: Nagy István, a nagy magyar festők egyike a Kieselbach Galériában (Képarchívum) SZABÓ G. LÁSZLÓ Nem igazán ismert alkotója a huszadik századi magyar festőművészetnek a csíkmindszenti születésű Nagy István. Pedig a legnagyobbak egyike. Katonaportréit az első világháború idején készítette, csendéleteit, táj- és arcképeit főleg Erdélyben, később Magyarországon és Jugoszláviában. Témaválasztása révén az alföldi iskola festői közé sorolják, ezzel együtt mégis a modem magyar festészet egyik legjelesebb képviselője. Mednyánszky Lászlóhoz hasonlóan ő is termékeny alkotó volt. Több mint négyezer számon tartott müve közül a legtöbb magángyűjteményben van, de nem egy alkotása látható a Magyar Nemzeti Galériában, a szabadkai és a bajai múzeumban, valamint a kecskeméti képtárban. Budapesten most a Kieselbach Galéria és Aukciósház rendezett kiállítást a képeiből, külön kis szigetet teremtve a belváros forgatagában. Éveken át „szigeten” élt ő maga is, távol a világ zajától, a csíki havasok között. 1873-ban született, tizenöt évesen már félárva, édesanyján kívül nincs más támasza. Tanítóképzőt végzett Kolozsváron, de csak két évig tanítóskodott, utána már szénnel és ecsettel a kezében tanult. Előbb Budapesten, aztán Münchenben, majd Párizsban és Rómában. Hazatérése után, 1903 és 1910 között bekóborolta egész Magyarországot. Festett az Alföldön, a Bakonyban, a Balaton környékén, aztán visszament Erdélybe, gyermekkora színhelyeire. A Békás-szoros, a Gyilkos-tó többször is megjelenik a vásznain. A húszas években hol Budapesten, hol Kolozsváron él. A legtöbbször mégis vándorol. Gyalogosan vagy szamaras kordén teszi meg kilométerek százait. Háza, lakása, műterme sosem volt, nem is vágyott egyikre sem. Családtagoknál, barátoknál, mecénásoknál szállt meg időről időre, aztán ment tovább megállíthatatlanul a maga útján. 1933 őszén Baján telepedett le, már a feleségével, de talán akkor is csak a betegsége, egyre erősödő tüdőbaja miatt. Ott is halt meg hatvanötévesen, 1937-ben. Tehetségét azóta sokan méltatták. Kosztolá-Nagy István: Kopasz fák házakkal, 1911 nyi Dezső bevallotta: „Nem tudok róla semmit. Itt állok képei között. Amulok... Az arcok foglalkoztatnak, lekötnek, izgatnak. Ezek az arcok, melyek lidércnyomásként térnek vissza.” Barcsay Jenő csupán egyszer-kétszer találkozott vele, mégis erős hatással volt rá. „Megfogott a személyisége: olyan volt, mint egy apostol. Amikor beszélt, az ég felé nézett és kijelentett - úgy, ahogy kinyilatkoztatások a képei.” Kassák Lajos szerint Nagy István képein van valami szűziesen tiszta és magától értetődő. „Művészete sorsának egyszerűen nemes beteljesedése. Emberi figurái magukon viselik a nehéz, hétköznapi élet vonásait, de alkotójuk minden célzatos kihangsúlyozása nélkül.” A kortárs magyar irodalom jeles személyiségei sem mentek el behunyt szemmel Nagy István képei előtt. Ésterházy Péter azt írta: „Döbbenetes, hogy ilyen a világ - teljesen mai, mostani, jelen lévő.” Nádas Péter szerint „egy halott festő kedélyét a bőrödön észlelni nem kis dolog.” Parti Nagy Lajos még tovább megy: „Nagyon nagy festő. Monumentális esendősége lenyűgöző. Arctájak és táj arcok, nézem, és nem tudom megunni. Éget, süt, sugároz, de nekem mindenekelőtt fekete. Mindenekelőtt a szén. Ha kréta is, olaj is: szén. Anyag és idő. Szerves, összepréselt, fekete. A lélek bányamestere.” Valóban az volt. Emberi és táj sorsok mély érzelmű megfogalmazója, aki senkit semmiben nem utánozott. Eredeti hang, egyéni látásmód az övé. Sallangmentes, tiszta művészet. Mindig a valóság, semmi álság. Nincsenek kiabáló színek. Nincsenek hatásvadász formák. Helyettük erővonalak. Erős vonalak. Erős érzelmek. Érzelmi csapások. Fájó, vibráló, nyugtalanító lelkiállapotok. Gyászoló fák, emberlelkű hegyek, csendbe takarózó faluvégek. Mindent megfestett, aminek köze volt az életéhez, s amihez neki volt köze. Réteket, mezőket, tanyákat, pusztákat, bánatos házakat, szomorú udvarokat, szélmalmokat és gémeskutakat, karámot és lovaskocsit, legelőt és temetőt, dombokat és tópartokat, kucsmás és tarisznyás fiúkat, fejkendős lányokat, feketébe öltözött, idős asszonyokat, botos pásztorokat, sebesült kiskatonákat. Csendéletei nem pipacs- és nem is rózsacsokrok. Tökvirágok. Fehér bogyók. Birsalmák és naspolyák. Tűzliliomok. Egy nyitott szemmel járó ember apró kincsei. Egy krónikás ecsettel írt naplójegyzetei. „Lassan, apránként fog utat tömi az életmű, de a felemelkedés mértéke megdöbbentő lesz” - jósolja Kieselbach Tamás, a kiállítás rendezője, aki vetítővásznon Csákányi Esztert, Hámori Gabriellát, Nagy- Kálózy Esztert, Alföldi Róbertét, Kaszás Gergőt és Trill Zsoltot is behozta a termek egyikébe, hogy ők közvetítsék mások Nagy Istvánnal kapcsolatos gondolatait. A felemelkedés pedig most kezdődött el. Nagy István itt van, végérvényesen megérkezett. Forduljon felé gyorsan, aki tud. Gyermekéveinek, magányos bolyongásainak, kereséseinek, felfedezéseinek nem kis szeletét láthatja nála. Mindazt, ami sosem veszhet el. Amit sosem hagyhatunk el. A szerző a Vasárnap munkatársa Kassai mozaik: képek és hangok - Budapesten A budapesti Országos Széchényi Könyvtár Kassai mozaik: képek és hangok című kamaratérlata unikélis dokumentumokat vonultat fel. Budapest. A kiállítás, mely a Budavári Könyvünnep alkalmából nyílt meg, a középkori Kassától egészen Márai Sándorig mutatja be a nemzeti könyvtár különleges darabjait - tudatta közleményében az intézmény. A tárlat hívószava alapvetően a város, mégpedig annak történetileg, művelődéstörténetileg és a nemzeti emlékezet tekintetében megkerülhetetlen sűrűsödési pontjai: a Szent Erzsébet-templom, Rákóczi Ferenc újratemetése és Márai Sándor. A kiadott információk szerint a kiállított dokumentumok betekintést adnak a középkori kassai liturgikus életbe, értelmezik a Szent Erzsébettemplom építését, helyét a későbbi évszázadok magyar kulturális terében. 1906-ban egy itt épített kriptában temették el II. Rákóczi Ferenc, édesanyja, Zrínyi Ilona és a fejedelem idősebb fia, Rákóczi József hamvait. Közismert, hogy Rákóczi újratemetése rendkívüli kulturális és politikai jelentőséggel bírt a 19-20. század fordulóján. A szertartás, amely roppant kényes előkészítéssel és lebonyolítással valósult meg, közel két évszázados politikai szilenciumot tört meg. A tárlaton láthatóak a hamvak hazahozatala körüli kéziratok, valamint a temetési menetről fennmaradt egyetlen mozgóképes felvétel is. A közlemény arra is kitér, hogy a jelenlegi buda-A kiállítás egyik képe (Fotó: oszk) pesti Rákóczi út azt követően kapta a nevét, hogy II. Rákóczi Ferenc hazahozott földi maradványait 1906. október 29-én ezen az úton kísérték a Szent István-bazilikától a Keleti pályaudvarig, ahonnan a koporsót vonattal szállították Kassára. A Kassai képek és hangok harmadik szereplője a város emblematikus alakja és alkotója, Márai Sándor. Az Országos Széchényi Könyvtár tárlatán - mely szeptember 14-ig látogatható - nemcsak műveinek első kiadását és első verseskötetét tekintheti meg a közönség, hanem az író 1956- ban, a Szabad Európa Rádióban elhangzott felolvasását is meghallgathatja. A tárlaton egy igazi különlegesség, az író fő művének tekintett, az Egy polgár vallomásai regény dedikált példánya is látható. (kult)
