Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-09 / 209. szám
www.ujszo.com | 2019. szeptember 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Kinek a forradalma? A sör fejlődése és a méhek forradalma Milyen jó, hogy felénk nincsenek hurrikánok - hajolt a poharára Bandika a Sörforradalom (BeeREvolutioN) nevű kocsma udvarán. Ervin nem szólt semmit. Bandika ezt igennek vette, és kifejtette aggályait a kocsma elnevezésével kapcsolatban. A berendezés, a kínálat, meg a név is a sörfogyasztás forradalmasításának irányába mutat. Viszont csak egy r betűvel írják a nevét, így viszont már méhecskék forradalma a jelentése, hiszen a bee méhecskét jelent. Ervin szeretett volna szivarra gyújtani, de sem szivar nem volt nála, sem gyufa, úgyhogy zavarában megkérdezte a csapost, hányadika van. Szeptember kilenc, mondta a csapos, aki Ervin szerint hasonlít Che Guevarára. Ezt el is mondta neki, pontosabban megkérdezte a nevét. Amikor amaz megmondta, hogy Ernőnek hívják, Ervin csak bólogatott: akkor nemcsak hasonlítasz rá, de talán te magad vagy Che Guevara. A csapos bólintott jelezve, hogy maga is így tudja. Ekkor látta meg Bandika a polcon Moldova György 1983-ban megjelent könyvét, melynek címe A napló. Nézzük csak, mit csinált Emesto 1967. szeptember 9-én-lapozott a vastag kötetbe. A dátum alatt a szerző, illetve a szerkesztő röviden összefoglalja, hogy gerillacsapatával a bolíviai esőerdőben aznap milyen útvonalon haladtak, és kivel sikerült beszélnie. Majd így folytatja: „Hallgattam a rádiót; egy budapesti lap elemzését közölték Che Guevaráról. Magyar testvéreim elmondtak mindenféle fellengzős és felelőtlen alaknak, szerintük többet tanulhatnék a chilei párttól, amely igazi marxista magatartást tanúsít elméletben és gyakorlatban egyaránt. Tudom, nincs értelme, hogy felizgassam magam ezeken a mocskolódásokon, az ilyen cikkeket nagyképű, gyáva lakájok írják. Mégis, ilyenkor arra gondolok, hogy jó volna győzni, legalább egy órára hatalomra kerülni, hogy ezeknek a pofájukba tudnám vágni minden disznóságukat. Vagy őket küldenék fel ide a hegyekbe...!“ Bandika becsapta a könyvet: érdekes, hogy pontosan egy hónappal később, október 9-én lőtték le, nem? Ervin azt mondta: de. Meg még hozzátette, hogy nem is biztos, hogy itt szó van bármilyen forradalomról, sőt biztosan nincs, meg elírás sem, hanem megint mi vagyunk a hülyék. Hiszen úgy is érthető az elnevezés, hogy beer evolution, ami a sör evolúciójátjelenti. Ezért csapolnak itt mindenféle avantgárd söröket. Bandika korsóval a száján bólintott, majd hirtelen a levegőbe emelte bal mutatóujját: amúgy meg mi a különbség a forradalom és az evolúció között? Ervin szerint csak annyi, mint kettejük között: egyikük ráérősebb típus, a másiknak meg mindig sietős. A szerző a Vasárnap munkatársa Új felállásban az SaS (Lubomír Kotrha karikatúrája) Esély és felelősség SÁNTA SZILÁRD A frissen alakult Összefogás mozgalom nagy ambícióval lát neki, hogy bevégezze azt a munkát, ami a Híd és az MKP koalíciós tárgyalásaival félbeszakadt: a szlovákiai magyar egység megteremtését. A lassan csordogáló, sokáig húzódó, nem transzparens koalíciós tárgyalások kevés időt hagytak az Összefogás meghirdetőinek. Amíg a 2020-as parlamenti választáson induló pártok a jelöltállításon, a szövetségesek megkötésén gondolkodhatnak, addig az új szlovákiai magyar egység kovácsai a bejegyzéshez szükséges aláírásokat gyűjtik, programot írnak stb. Tovább nehezítheti a küzdelmet a határidőkkel, hogy a nyilvánosan bemutatott előkészítő bizottság tagjainak politikai tapasztalata csekély, Bauer Edit és Zászlós Gábor - a mozgalom két tapasztaltabb mentora - pedig évek óta nem politizál aktívan. Az aláírásgyűjtés és programírás mellett folyamatosan tárgyalni kell az új csatlakozókkal, szervezetekkel, szakemberekkel, és az erősödő kampányban a permanens médiajelenlétért is meg kell küzdeni. Ezzel párhuzamosan friss és egységes kommunikációt kell folytami a közösségi médiában. Ha önkéntes alapon rendelkezésre is áll az ehhez szükséges humán tőke, a támogatókról, az anyagi forrás megteremtőiről még semmit sem tudunk. Az új mozgalom hitelességéhez elengedhetetlen feltétel az átláthatóság. Öllös László politológus úgy fogalmazott lapunkban két napja, hogy egy ilyen típusú mozgalom nem fókuszálhat csupán a politikai képviselet megteremtésére: „Az Összefogásnak túl kellene nyúlnia a választási kampányon és a politikai képviseleten. Ugyanis tudatosítanunk kell, hogy a politikai képviselet nem minden. A társadalomnak is a talpára kell állnia. Ám az releváns politikai képviselettel sokkal könnyebb.” Ezek a törekvések azonban csak a legszélesebb összefogással és szakértelemmel érhetők el. Az Összefogással kapcsolatban még rengeteg a kérdőjel. Az egyik kérdés az, vajon mennyire lesz szilárd az a rendezőelv, ami a sokféleséget összeboronálja. Nagyon fontos lesz, milyen viszonyt alakít ki a mozgalom a Híddal és az MKP-val. Egyelőre az utóbbi pártban érzékelhető nagyobb zavar. A közösségi médiában több fiatal MKP-s nyíltan az Összefogást támogatja. Az MKP nagyon óvatosan nyilatkozik az Összefogás két alapítójának párttagságáról, és Menyhárt József, az MKP elnöke egy nagy interjúban szintén általánosságban, semmitmondó óvatossággal beszélt a rátermett emberek összekapcsolásáról. Háttér-információk szerint a Hídban is többen várakozással telve figyelik az Összefogás sorsát. Nyilvánosan csupán Nagy József volt EP- képviselő jelezte, csatlakozna a mozgalomhoz. Bár Nagy József nagyon szerencsétlenül válaszolt a paraméteres kolléga egyik kérdésére: „30 éve vagyok vállalkozó, nem függök semmitől, megengedhetem magamnak ezt az »időzabáló« hobbit, a politizálást.” Egy volt EP- képviselő így megfogalmazott politikai krédója csupán a választók további frusztrálására alkalmas. Az Összefogásnak nemcsak lehetősége van, hanem hatalmas felelőssége is. Ha sikerül megszereznie a bizalmat a társadalmi csoportoktól, nagyon okosan kell sáfárkodnia az elnyert bizalommal, mert ha visszaél vele, utána hosszú ideig nem lesz esélye hasonló kezdeményezésnek. Az igazán fontos dolgok, avagy kis gitárhatározó politikusoknak STUMPF ANDRÁS Hatalmas leleplezés Budapesten! Karácsony Gergelyt egy gitár buktatja le! De biztos, hogy így van ez? Biztos, hogy nem, de még ha így lenne is, sem biztos, hogy ezzel lőnénk Karácsonyt a Fidesz helyében. Volt már kamugitározással lebukott politikus, akiből később miniszterelnök lett. Forró nyár után hasonló hőmérsékletű ősz várható, igaz, utóbbi nem meteorológiailag, csupán átvitt értelemben, a magyar politikában. Önkormányzati választások lesznek szerte az országban. Ezek amúgy nem mozgatják meg nagyon a közvéleményt, most azonban helyzet van: a kilenc éve nyeretlen ellenzék nagy nehezen felfogta, mit is jelent a nyolc éve hatályban lévő választási törvény (csak koordináltan, együttműködve van esélyük a Fidesz ellen), de jobb későn mint soha, ugye. Vidéken persze arat majd a kormánypárt, ez nem kérdés, ám Orbán csapatának van azért félnivalója - hogy pontosan hol, az szépen látszik majd, mire ez a cikk megjelenik. Hétfőn ugyanis lejár ajelöltállítás határideje. Tehát hol is lehet gondban a Fidesz? Ott, ahol volt ellenzékiek függetlenként vagy mindenféle egyesületek nevében indulnak, s ezzel akarvaakaratlanul a kormánypártnak kedveznek - a legismertebb példa a börtönviselt volt szoci polgármester, Hunvald György, aki beindul egykori kerületében, s vélhetőleg leszalámiz majd néhány százalékot az ellenzéki összefogás jelöltjéről. Kemény meccsek tehát a megyei jogú városokban, megyeszékhelyeken, fővárosi kerületekben várhatók, s magában a fővárosban persze, ahol a fő csata dúl - Tarlós István és Karácsony Gergely között. Máris nehézfegyverzettel: hatalmas plakátok kerültek ki a főváros utcáira, amelyen az ellenzéki előválasztás győztesét, Karácsonyt az önjelölt Puzsér Róbert és a viccjelölt celeb Berki Krisztián mellett láthatjuk, hülye arckifejezéssel, ,3udapest nem cirkusz!” felirat alatt. „Budapest nembábszínházP’-replikázott erre Karácsony, hozzátéve, hogy épp ezért nem báb kell az élére. Ő meg ezzel üti Tarlóst: hogy a főpolgármester legfeljebb ha bojt csupán Orbán Viktor narancssárga sápiján. Ez persze éppúgy nem igaz, ahogy Karácsony sem egy súlycsoport a herevasalt Berkivel, mielőtt azonban nagy elemzésekbe fognánk a várható kimenetelekről és hatásokról, a választás tétjéről, foglalkozzunk végre az igazán fontos kérdésekkel! Azzal tudniillik, hogy Karácsony Gergely kamugitározott-e a kampánynyitóján. Amint éles szemű fideszesek kiszúrták: az összellenzéki főpolgármester-jelölt úgy állt színpadon gitárral a kezében, sőt, úgy játszott rajta, hogy a pengetőt a húrok között felejtette. A gitár első bundjánál. Azaz-jöttek a Facebook-kommentek - Karácsony még ebben is hazudik. De vajon következik-e ez ebből? Hogy nem is gitározott? Csak úgy csinált. Tudván, hogy egy nemzet vár választ a kérdésre határon innen és túl, nem csigázom tovább a kedélyeket: Nem következik. Ha megnézzük, miket játszott Karácsony, barréban fogott akkordokat látunk, például C-dúrt, márpedig ha barréban fogjuk ezt az akkordot a hetedik bundnál, úgy a mutató ujjunkkal mind a hat húrt leszorítjuk, tehát az első bundnál húrok között felejtett pengetőnek a hangra nem lesz hatása (esetleg annyi, hogy minimálisan, átlagos füllel nem hallhatóan elhangolja a hangszert). A videón hallatszik is Karácsony játéka, valóban ő penget - nem kiemelkedően, az biztos, ahogy az is, hogy nem a Zeneakadémiára jelentkezett be, hanem a városházára. A Stratocaster párosítása a Vox kombóval viszont telitalálat, jó ízlésre vall - igaz, az nem Karácsony érdeme. Hazudni mindenesetre ezzel a produkcióval nem hazudott, legfeljebb slendriánság az ottfelejtett pengető. Pedig szoktak ám hazudni is politikusok gitárral - elég itthonról Gyurcsány Ferenc rettentő kínos kamugitározását felidéznünk, de Őszöd rétorától olyan nagyon senkit sem lep meg a folyamatos vetítés. Mészáros Lőrinc lagzibéli húrtépését is említhetjük itt, még ha azt nem nagyközönségnek szánta is. Jó, jó, de utóbbiak nem tettek úgy, mintha valóban ők játszanának, mindenki tudta, hogy pózolnak csupán - mondhatjuk joggal. Rájuk igen. Nem úgy a nemzetközi csúcstartó Boris Johnsonra, aki 2013-ban, még London vezetőjeként, metróaluljáróban „muzsikált” egy promóciósat. Csakhogy a capo, a húrszorító mögött fogta le a kamuakkordokat egy akusztikus gitáron. Márpedig az úgy nem megy. A fotó pillanatok alatt elteijedt, egyértelmű volt a lebukás. S hogy mi történt azután? Boris Johnson ma Nagy-Britannia miniszterelnöke. Tanulság? Még ha le is buksz, hogy zenélést hazudtál, a gitárhoz akkor is érdemes hozzákötnöd magad. A világ egyik legcsodálatosabb hangszere még úgy is jól hat az imidzsedre, ha csalárdul ékeskedsz vele. Szóval a Fidesz helyében nem lőném Karácsonyt az ottfelejtett pengető miatt. Még a végén miniszterelnököt csinál belőle az a Stratocaster. A szerző a Válasz Online szerkesztő-újságírója
