Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-06 / 207. szám
www.ujszo.com | 2019. szeptember6. KULTÚRA I 9 Lana kiszeretett Amerikából Fontos lemez született egy egész nemzedékre hatással lévő dalszerző-énekesnőtől A borítón hősnőnk Jack Nicholson unokájával, Duke Nicholsonnal pózol, a kép beállítása Norman Rockwell stílusát idézi (Képarchívum) JUHÁSZ KATALIN Sok művész tudja, milyen fontos az időzítés, azzal mag már a régi görögök is tisztában voltak, mekkora jelentősége van a retardációnak, azaz a késleltetésnek. Lana Del Rey mestere ez utóbbinak: annyit ígérgette az új lemezt, hogy öt hónappal ezelőtt már az is hírnek számított, hogy elárulta a címót. Norman Fucking Rockwell! Hűha, ez aztán a tökös cím, lelkendeztek az amerikai szakírók, tulajdonképpen egybehangzóan. (Norman Rockwell népszerű illusztrátor volk negyven éven át készítette a The Saturday Evening Post címlapképeit, amelyeken egy kifogástalan Amerika jelent meg, pirospozsgás honpolgárokkal, idealizált kulturális toposzokkal.) A Lana-rajongók barátkoztak a bizarr címmel, és várták a produktumot, amelyről három szám már tavaly ősszel megjelent, egy további idén májusban, kettő pedig az elmúlt hetekben. Az első fecskék egyike a Venice Bitch volt a maga valószínűtlen hosszával és pszichedalikus, lebegős gitártémájával. Végre egy bátor popsztár, aki ki mer adni egy 9,40 perces single-t, írták a kollégák, és hosszú elemzések születtek a homevideo-szerű, autópályás klipről is. Szóval Lana egész évben érdekes tudott lenni, lassan csöpögtetve a nektárt, tökélyre fejlesztve azt a bizonyos retardációt. Sokak szemében nem is popsztár ő, hanem költőnő, amire (elnézést a rajongóktól) ügyesen rá is játszik. Gyakran hivatkozik nagy poétákra, és hosszú ideje ígérget egy verskötetet is, melyet-állítása szerint - egy dollárért fog árulni („Mert a gondolataim megfizethetetlenek”). Nyolc évvel és öt albummal korábban, amikor ez a melankolikus, szomorú lány Lana Del Rey néven berobbant a köztudatba (azelőtt más neveken kísérletezett, de ez hosszú sztori), tulajdonképpen ugyanazért lehetett őt szeretni, amiért most. Tabutémákhoz nyúlt (lelki terror, saját gondolatainktól való félelem, nők áldozatszerepben), és nem kliséket pufogtatott a reménytelen szerelemről, hanem saját leikéről vallott, miközben persze tömegek tudtak azonosulni vele. Klipjeiben és szövegeiben is gyakran használt amerikai szimbólumokat, utalt „az amerikai álom” reményt keltő jelenlétére. Hol James Dean bukkant fel nála, hol Jack Kennedy, az amerikai zászló koncertjeinek állandó díszleteleme volt, és a Levi’s farmertől a felhőkarcolókon át Walt Whitmanig minden azt sugallta, hogy a primer hazafiságon túl valamiféle megnyugvást, kapaszkodót is jelent számára ez a felnagyított Amerika-kép - egy kicsit úgy, mint Bruce Springsteen vagy Lou Reed számára. A Norman Fucking Rockwell! viszont nem kínál ilyen védőhálót. Lana Del Rey már nem talál menedékre saját hazájában. A zászló megtépázva, a burok széttörve, a valóság kaotikus. Csak magára számíthat, önerőből kell megbirkóznia az élettel, nincsenek hozzá festett díszletek. Néhányszor beszól ugyan Trumpnak, utal az utóbbi évek szégyenteljes belpolitikai történéseire, de nem direkt módon politizál, hiszen ő nem Bob Dylan vagy Billie Joe Armstrong. Eddig is az érzéseiből dolgozott, most is csak hangulatot teremt, ahogy például Joni Mitchell. Szóval a belpolitikai helyzet késztette őt .arra, hogy felnőtté váljon, hogy leszámoljon az illúziókkal, köztük a kaliforniai álommal, ami ezen a lemezen rémálommá válik. A szerelem természetesen ismét központi téma, de ez a 34 éves nő már nem olyan könnyen bántható, nem packázhatnak vele bunkó férfiak, sem nagyra nőtt csecsemők. Külön élvezetetjelentenek azok az apró utalások, amelyek újabb réteggel gazdagítják a lemezt, például amikor azt üzeni Elton Johnnak, hogy „Én nem vagyok gyertya a szélben” — ezzel egyszerre definiálja önmagát és számol le a Marilynmítosszal (A Candle in the Wind című dal eredeti változata Marilyn Monroe emlékére született). Zeneileg is színesebb, változatosabb ez az album, mint a korábbiak, Lana gyakrabban játszik a hangjával, többet hajlít, árnyal. A hangszerelés változatlanul minimalista, de több a kísérletezés, izgalmasabbak a gitártémák, ami Jack Antonoffhak is köszönhető. A Bleachers frontembere producerként olyanok lemezeinél bábáskodott már, mint St. Vincent, Lorde vagy legutóbb Taylor Swift. De ezúttal ne számítsunk felpumpált szintetizátortémákra, Antonoff szépen belehelyezkedett Lana Del Rey finom, lassú világába, és egyszemélyes zenekarként is működött a stúdióban - szinte minden hangszerré játszott fel. Ez a lemez hangzásában, dallamaiban leginkább az Ultraviolence című harmadik Lana-albumot idézi, ami egyrészt azt jelenti, hogy hősnőnk már akkoriban kiforrott dalszerző volt, másrészt ad egyfajta folytonosságot, mint amikor kedvenc regényírónk új kötetét olvassuk, és kifejezetten örülünk az ismerős karaktereknek, helyzeteknek. A Norman Fucking Rockwell! szerintem az év egyik legfontosabb amerikai albuma. így szeptemberben talán már kimondhatom ezt. Ötvenedik évadnyitó a kassai Thália Színházban A színház továbbra is repertoáron tartja az Életművésznők című tragikomédiát, mely arra keres választ, hogy lehet-e elmenekülni az érzelmek elől, és lehet-e mindenre csak racionális válaszokat adni (A szerző felvétele) NÉMETI RÓBERT Megtartotta évadnyitó ülését a kassai Thália Színház, mely ebben az évadban ünnepli megalapításának 50. évfordulóját. Kassa. Az eseményre nem a teátrum székhelyén, hanem a környék egyik legkisebb falujában, a mindössze 195 lakosú Bódvavendégiben került sort. Jubileumi, ötvenedik színházi évadában a Thália négy premierre készül. Czajlik József, a színház igazgatója elmondta, tulajdonképpen mindegyik ősbemutató lesz. A direktor elsőként Márai Sándor Kalandját említette, amelyet még sohasem mutattak be Szlovákiában, tehát Kassán sem láthatta a közönség. A Kaland - a darabismertető szerint - a szerelem, a hivatástudat, a hűség és hűtlenség, a siker és bukás drámája. A cselekmény egyetlen helyszínen, egy budai villa orvosi rendelőjében játszódik, ahol néhány óra leforgása alatt valamennyi szereplő élete teljesen felborul. „A Forgács Miklós és Faragó Béla zeneszerző által írt Ma már nem mész sehova című darabot sem mutatták még be sehol. A nagy Mikszáth-klasszikust, a Noszty fiú esete Tóth Marivalt ugyan már bemutatták, de azt a verziót, amelyet nálunk láthat a közönség, kimondottan nekünk hja Gyarmati Kata László Sándor rendezővel. Valójában tehát ez is ősbemutató lesz. A Parasztoperát Pintér Bélától sem mutatták még be Szlovákiában” - mondta el Czajlik József. Pintér Béla a darab cselekményével kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy neki a nagymamája úgy mesélte, Szabadszállás környéki emberekkel történt meg nagyon régen. A történetről csak annyit árult el, hogy van benne néhány boldogtalan sorsú ember, szenvedély, humor, vérfertőzés és gyilkosság. Az évad egyik legizgalmasabb előadása minden bizonnyal a decemberre tervezett Ma már nem mész sehova című, négy részből álló darab lesz, melynek témáját az inspirálta, hogy 2006. augusztus 25-én Nyitrán megvertek egy diáklányt. Forgács Miklós dramaturg elmondta: „Ez az eset, amikor egy diáklánnyal, egy átlag állampolgárral, egy kisemberrel történik valami, ami igazságtalan, j szomorú és borzalmas, az állam pedig nem az állampolgárát védi, hanem saját magát, és állampolgára ellen fordul. Ez olyan fajta abszurd és hihetetlen fordulat ebben a történetben, hogy e miatt a teatralitása miatt, e miatt a hiteltelensége miatt színházért kiált” - fejtette ki a dramaturg. A jubileumi évadban a bemutatókhoz számos kísérőrendezvény is kapcsolódik, melyekre szintén várják a közönséget. Tóth László műfordítói díja Budapest. Idén - „a határon túli magyar irodalom fennmaradásáért végzett munkája, kiemelkedő műfordítói és kultúraközvetítői tevékenysége, valamint a magyar-szlovák szellemi-irodalmi kapcsolatok erősítéséért tett erőfeszítéséért” — Tóth László veheti át holnap Budapesten az I. kerületi, budavári önkormányzat által alapított Tóth Árpád Műfordítói Díjat. Ezt követően pedig este, a Zenetudományi Intézet dísztermében az egyebek között Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjjal is kitüntetett József Attila-díjas író szerzői estjét rendezik meg Huzella Péter Kossuthdíjas énekes-gitáros és zeneszerző közreműködésével, melyen G. Kovács László műfordító, szlovakista és közíró faggatja Tóth Lászlót versről, versfordításról, szomszédos kultúrákról. Az eseményre a szeptember 6-8. között megrendezett Budavári Könyvünnep - a Magyar Nyelv és Könyv Ünnepe keretében kerül sor a budai várban a Szentháromság téren, ahol több magyar könyvkiadó bemutatkozása mellett számos egyéb kulturális program is várja az érdeklődőket, amelynek több szlovákiai magyar vonatkozása, illetve résztvevője is van. így, mivel az idei Könyvünnep Márai Sándor előtt tiszteleg, a rendezvény díszvendége az író szülővárosa, Kassa lesz. Ebből az alkalomból bemutatják a Könyvünnepen a fiatal kassai Márai-kutató, Ötvös Anna Lola könyve című alapvető munkáját az író feleségéről és annak családjáról, s régizenei és népzenei műsorával fellép Kováts Marcell, magyar költők megzenésített verseivel pedig Molnár István gitárművész. De holnap Oros László felsőszeli hely- és művelődéstörténész is itt dedikálja legújabb művét; az ünnepségsorozat zárónapján, vasárnap délelőtt pedig Jászai Mari-díjas színművészünk, Gál Tamás mutatja be Kiss Szilviával a hetényi Csavar Színház előadásában az Asszooonyü! című népmesefeldolgozásukat. (kult) RÖVIDEN Sorozat készül az új Atwood-regényből Los Angeles. The Testaments címmel jelenik meg szeptember 10-én Margaret Atwood új regénye, A szolgálólány meséjének folytatása, amelyből szintén tévésorozat készül majd. Az MGM stúdió és a Hulu internetes tartalomszolgáltató szerdánjelentette be, hogy már tárgyalnak a tévés adaptáció feltételeiről. Az új regény A szolgálólány meséjét folyatja, de 15 évvel később. Atwood eredeti regényét 1985-ben adták ki, de az utóbbi években - a belőle forgatott tévésorozat miatt — ismét rendkívül népszerű lett. A BBC szerint a The Testaments formailag és hangvételében is teljesen elüt A szolgálólány meséjétől. Bár a The Testaments még meg sem jelent - ahogy korábban írtuk is -, máris jelölték a rangos brit irodalmi Bookerdíjra, és felkerült a díj döntőseinek rövid listájára is. (MTI, k)
