Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)

2019-09-06 / 207. szám

www.ujszo.com | 2019. szeptember6. KULTÚRA I 9 Lana kiszeretett Amerikából Fontos lemez született egy egész nemzedékre hatással lévő dalszerző-énekesnőtől A borítón hősnőnk Jack Nicholson unokájával, Duke Nicholsonnal pózol, a kép beállítása Norman Rockwell stílusát idézi (Képarchívum) JUHÁSZ KATALIN Sok művész tudja, milyen fontos az időzítés, azzal mag már a régi görögök is tisztában voltak, mekkora jelentősége van a retardációnak, azaz a késleltetésnek. Lana Del Rey mestere ez utóbbinak: annyit ígérgette az új lemezt, hogy öt hónappal ezelőtt már az is hírnek számított, hogy elárulta a címót. Norman Fucking Rockwell! Hűha, ez aztán a tökös cím, lelken­deztek az amerikai szakírók, tulaj­donképpen egybehangzóan. (Nor­man Rockwell népszerű illusztrátor volk negyven éven át készítette a The Saturday Evening Post címlapképe­it, amelyeken egy kifogástalan Amerika jelent meg, pirospozsgás honpolgárokkal, idealizált kulturális toposzokkal.) A Lana-rajongók ba­rátkoztak a bizarr címmel, és várták a produktumot, amelyről három szám már tavaly ősszel megjelent, egy további idén májusban, kettő pedig az elmúlt hetekben. Az első fecskék egyike a Venice Bitch volt a maga valószínűtlen hosszával és pszichedalikus, lebe­­gős gitártémájával. Végre egy bátor popsztár, aki ki mer adni egy 9,40 perces single-t, írták a kollégák, és hosszú elemzések születtek a home­­video-szerű, autópályás klipről is. Szóval Lana egész évben érdekes tudott lenni, lassan csöpögtetve a nektárt, tökélyre fejlesztve azt a bi­zonyos retardációt. Sokak szemében nem is popsztár ő, hanem költőnő, amire (elnézést a rajongóktól) ügyesen rá is játszik. Gyakran hivatkozik nagy poétákra, és hosszú ideje ígérget egy verskö­tetet is, melyet-állítása szerint - egy dollárért fog árulni („Mert a gondo­lataim megfizethetetlenek”). Nyolc évvel és öt albummal ko­rábban, amikor ez a melankolikus, szomorú lány Lana Del Rey néven berobbant a köztudatba (azelőtt más neveken kísérletezett, de ez hosszú sztori), tulajdonképpen ugyanazért lehetett őt szeretni, amiért most. Ta­butémákhoz nyúlt (lelki terror, saját gondolatainktól való félelem, nők áldozatszerepben), és nem kliséket pufogtatott a reménytelen szerelem­ről, hanem saját leikéről vallott, mi­közben persze tömegek tudtak azo­nosulni vele. Klipjeiben és szövegeiben is gyakran használt amerikai szimbó­lumokat, utalt „az amerikai álom” reményt keltő jelenlétére. Hol James Dean bukkant fel nála, hol Jack Kennedy, az amerikai zászló kon­certjeinek állandó díszleteleme volt, és a Levi’s farmertől a felhőkarco­lókon át Walt Whitmanig minden azt sugallta, hogy a primer hazafiságon túl valamiféle megnyugvást, ka­paszkodót is jelent számára ez a fel­nagyított Amerika-kép - egy kicsit úgy, mint Bruce Springsteen vagy Lou Reed számára. A Norman Fucking Rockwell! vi­szont nem kínál ilyen védőhálót. La­na Del Rey már nem talál menedék­re saját hazájában. A zászló megté­pázva, a burok széttörve, a valóság kaotikus. Csak magára számíthat, önerőből kell megbirkóznia az élet­tel, nincsenek hozzá festett díszle­tek. Néhányszor beszól ugyan Trumpnak, utal az utóbbi évek szé­gyenteljes belpolitikai történéseire, de nem direkt módon politizál, hi­szen ő nem Bob Dylan vagy Billie Joe Armstrong. Eddig is az érzései­ből dolgozott, most is csak hangu­latot teremt, ahogy például Joni Mit­chell. Szóval a belpolitikai helyzet késztette őt .arra, hogy felnőtté vál­jon, hogy leszámoljon az illúziók­kal, köztük a kaliforniai álommal, ami ezen a lemezen rémálommá vá­lik. A szerelem természetesen ismét központi téma, de ez a 34 éves nő már nem olyan könnyen bántható, nem packázhatnak vele bunkó férfiak, sem nagyra nőtt csecsemők. Külön élvezetetjelentenek azok az apró utalások, amelyek újabb réteg­gel gazdagítják a lemezt, például amikor azt üzeni Elton Johnnak, hogy „Én nem vagyok gyertya a szélben” — ezzel egyszerre definiálja önmagát és számol le a Marilyn­­mítosszal (A Candle in the Wind című dal eredeti változata Marilyn Monroe emlékére született). Zeneileg is színesebb, változato­sabb ez az album, mint a korábbiak, Lana gyakrabban játszik a hangjá­val, többet hajlít, árnyal. A hangsze­relés változatlanul minimalista, de több a kísérletezés, izgalmasabbak a gitártémák, ami Jack Antonoffhak is köszönhető. A Bleachers frontem­bere producerként olyanok lemeze­inél bábáskodott már, mint St. Vin­cent, Lorde vagy legutóbb Taylor Swift. De ezúttal ne számítsunk fel­pumpált szintetizátortémákra, An­­tonoff szépen belehelyezkedett La­na Del Rey finom, lassú világába, és egyszemélyes zenekarként is műkö­dött a stúdióban - szinte minden hangszerré játszott fel. Ez a lemez hangzásában, dalla­maiban leginkább az Ultraviolence című harmadik Lana-albumot idézi, ami egyrészt azt jelenti, hogy hős­nőnk már akkoriban kiforrott dal­szerző volt, másrészt ad egyfajta folytonosságot, mint amikor ked­venc regényírónk új kötetét olvas­suk, és kifejezetten örülünk az is­merős karaktereknek, helyzeteknek. A Norman Fucking Rockwell! sze­rintem az év egyik legfontosabb amerikai albuma. így szeptember­ben talán már kimondhatom ezt. Ötvenedik évadnyitó a kassai Thália Színházban A színház továbbra is repertoáron tartja az Életművésznők című tragikomé­diát, mely arra keres választ, hogy lehet-e elmenekülni az érzelmek elől, és lehet-e mindenre csak racionális válaszokat adni (A szerző felvétele) NÉMETI RÓBERT Megtartotta évadnyitó ülését a kassai Thália Színház, mely ebben az évadban ünnepli megalapításának 50. évfordulóját. Kassa. Az eseményre nem a te­átrum székhelyén, hanem a környék egyik legkisebb falujában, a mind­össze 195 lakosú Bódvavendégiben került sort. Jubileumi, ötvenedik színházi év­adában a Thália négy premierre ké­szül. Czajlik József, a színház igaz­gatója elmondta, tulajdonképpen mindegyik ősbemutató lesz. A di­rektor elsőként Márai Sándor Ka­landját említette, amelyet még soha­sem mutattak be Szlovákiában, tehát Kassán sem láthatta a közönség. A Kaland - a darabismertető szerint - a szerelem, a hivatástudat, a hűség és hűtlenség, a siker és bukás drámája. A cselekmény egyetlen helyszínen, egy budai villa orvosi rendelőjében játszódik, ahol néhány óra leforgása alatt valamennyi szereplő élete tel­jesen felborul. „A Forgács Miklós és Faragó Béla zeneszerző által írt Ma már nem mész sehova című darabot sem mutatták még be sehol. A nagy Mikszáth-klasszikust, a Noszty fiú esete Tóth Marivalt ugyan már be­mutatták, de azt a verziót, amelyet nálunk láthat a közönség, kimondot­tan nekünk hja Gyarmati Kata Lász­ló Sándor rendezővel. Valójában te­hát ez is ősbemutató lesz. A Parasz­toperát Pintér Bélától sem mutatták még be Szlovákiában” - mondta el Czajlik József. Pintér Béla a darab cselekményé­vel kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy neki a nagymamája úgy me­sélte, Szabadszállás környéki em­berekkel történt meg nagyon régen. A történetről csak annyit árult el, hogy van benne néhány boldogtalan sorsú ember, szenvedély, humor, vérfertőzés és gyilkosság. Az évad egyik legizgalmasabb előadása minden bizonnyal a de­cemberre tervezett Ma már nem mész sehova című, négy részből álló darab lesz, melynek témáját az inspirálta, hogy 2006. augusztus 25-én Nyitrán megvertek egy diáklányt. Forgács Miklós dramaturg elmondta: „Ez az eset, amikor egy diáklánnyal, egy át­lag állampolgárral, egy kisemberrel történik valami, ami igazságtalan, j szomorú és borzalmas, az állam pe­dig nem az állampolgárát védi, ha­nem saját magát, és állampolgára el­len fordul. Ez olyan fajta abszurd és hihetetlen fordulat ebben a történet­ben, hogy e miatt a teatralitása miatt, e miatt a hiteltelensége miatt színhá­zért kiált” - fejtette ki a dramaturg. A jubileumi évadban a bemuta­tókhoz számos kísérőrendezvény is kapcsolódik, melyekre szintén vár­ják a közönséget. Tóth László műfordítói díja Budapest. Idén - „a határon túli magyar irodalom fennmara­dásáért végzett munkája, kiemel­kedő műfordítói és kultúraköz­vetítői tevékenysége, valamint a magyar-szlovák szellemi-iro­dalmi kapcsolatok erősítéséért tett erőfeszítéséért” — Tóth László veheti át holnap Budapesten az I. kerületi, budavári önkormányzat által alapított Tóth Árpád Műfor­dítói Díjat. Ezt követően pedig este, a Zenetudományi Intézet dísztermében az egyebek között Kallós Zoltán Külhoni Magyar­ságért Díjjal is kitüntetett József Attila-díjas író szerzői estjét ren­dezik meg Huzella Péter Kossuth­­díjas énekes-gitáros és zeneszer­ző közreműködésével, melyen G. Kovács László műfordító, szlo­­vakista és közíró faggatja Tóth Lászlót versről, versfordításról, szomszédos kultúrákról. Az eseményre a szeptember 6-8. között megrendezett Buda­vári Könyvünnep - a Magyar Nyelv és Könyv Ünnepe kere­tében kerül sor a budai várban a Szentháromság téren, ahol több magyar könyvkiadó bemutatko­zása mellett számos egyéb kul­turális program is várja az ér­deklődőket, amelynek több szlovákiai magyar vonatkozása, illetve résztvevője is van. így, mivel az idei Könyvünnep Má­rai Sándor előtt tiszteleg, a ren­dezvény díszvendége az író szülővárosa, Kassa lesz. Ebből az alkalomból bemutatják a Könyvünnepen a fiatal kassai Márai-kutató, Ötvös Anna Lola könyve című alapvető munkáját az író feleségéről és annak csa­ládjáról, s régizenei és népzenei műsorával fellép Kováts Mar­cell, magyar költők megzenésí­tett verseivel pedig Molnár Ist­ván gitárművész. De holnap Oros László felsőszeli hely- és művelődéstörténész is itt dedi­kálja legújabb művét; az ünnep­ségsorozat zárónapján, vasárnap délelőtt pedig Jászai Mari-díjas színművészünk, Gál Tamás mu­tatja be Kiss Szilviával a hetényi Csavar Színház előadásában az Asszooonyü! című népmese­feldolgozásukat. (kult) RÖVIDEN Sorozat készül az új Atwood-regényből Los Angeles. The Testaments címmel jelenik meg szeptember 10-én Margaret Atwood új regé­nye, A szolgálólány meséjének folytatása, amelyből szintén té­vésorozat készül majd. Az MGM stúdió és a Hulu internetes tarta­lomszolgáltató szerdánjelentette be, hogy már tárgyalnak a tévés adaptáció feltételeiről. Az új re­gény A szolgálólány meséjét fo­lyatja, de 15 évvel később. At­wood eredeti regényét 1985-ben adták ki, de az utóbbi években - a belőle forgatott tévésorozat miatt — ismét rendkívül népszerű lett. A BBC szerint a The Testaments formailag és hangvételében is teljesen elüt A szolgálólány me­séjétől. Bár a The Testaments még meg sem jelent - ahogy ko­rábban írtuk is -, máris jelölték a rangos brit irodalmi Booker­­díjra, és felkerült a díj döntősei­nek rövid listájára is. (MTI, k)

Next

/
Thumbnails
Contents