Új Szó, 2019. augusztus (72. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-03 / 179. szám
www.ujszo.com | 2019. augusztus 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Nők a pártban és a nemzetben Ne az anyán kérjünk számon mindent, ami a családdal kapcsolatos! Anőkjogai és problémái is vannak olyan fontosak, hogy a politikai pártok, a kormány és a parlament ugyanúgy kezelje őket, mint a férfiak - vagy a világ - problémáit? Sokan azt gondolják, hogy ez így van. De akkor miért van szükség arra, hogy még a liberális Spolu párt is külön női szervezetet alapítson? Mit akarnak már megint ezek a nők? Ezeknek semmi sem elég? Hisz ott vannak a politikában, egyetemeken tanulhatnak, bárhol dolgozhatnak. Inkább azzal törődnének, hogy több gyerek szülessen, hiszen már annyira emancipáltak, hogy nem hajlandók gyerekek szülni. így kihaí a társadalom! És ami még szörnyűbb, kihal a nemzet! Ismerős gondolatmenet? Eszembe jut a világhírű filozófus, Heller Ágnes, akinek a nagymamája diákkorában a bécsi egyetemen csak úgy hallgathatta az előadásokat, hogy egy függöny mögött kellett ülnie, nehogy jelenlétével megzavarja az ott ülő fiatal fiúk fejét! Nem ugyanilyen függöny mögött ülnek még mindig a nők a mi posztszocialista országainkban? Ha akadnak olyanok - és véleményem szerint sokan vannak akik tudják, mit és hogyan lehetne elérni ahhoz, hogy végre a nők is teljesen egyenrangú emberként legyenek jelen a társadalomban, azokat a szlovákiai (és nem csak a magyar) pártok mellékvágányra állítják, és ők vagy beolvadnak a pártba és alávetik magukat a „pártakaratnak”, vagy odébbállnak, és máshol folytatják a tevékenységüket. Mit is akarnak tehát azok a nők, akik az egyenrangúságról papolnak? Egyenlő bánásmódot: a munkapiacon, a politikában, a nyilvános és a magánszférában is. Senki se engedhesse meg magának azt, hogy kevesebb bért ad egy nőnek ugyanazért a munkáért - még akkor sem, ha a nő nem mer többet kérni, mert arra nevelték, hogy elégedjen meg a kevesebbel is. Miközben a női tisztálkodási, egészségügyi és egyéb termékekre nagyobb adót vernek ki, mint a férfiakéra. Ez a „tamponadó”! Senki se engedhesse meg magának, hogy bármilyen módon szexuálisan zaklasson egy nőt: nem helyi erkölcsi norma, hogy nem szabad megfogni a pincémő fenekét, hanem általános! Nem korlátozhatja szabad mozgásában, nem okozhat neki fájdalmat, nem kényszerítheti semmire, amivel ő nem ért egyet! Persze, hogy ezt a férfiakkal se tehesse meg senki, viszont tudni kell, hogy a nemi alapú erőszakot 95 százalékban nőkön követik el férfiak. Ha pedig az a cél, hogy több gyerek szülessen, akkor azon kell dolgozni, hogy megteremtsük hozzá a körülményeket. Ne az anyán kérjünk számon mindent, ami a családdal kapcsolatos! így csak zaklatott, bizonytalan és tökéletességre törekvő nőket kapunk, akik állandó lelkiismeret-furdalásban élnek amiatt, hogy emberként, nőként is létezni akarnak, nem csak anyaként. Oldalakon át lehetne folytatni, részletezni, mit és hogyan kellene megoldani. Közösen a férfiakkal, mert amíg az emberiség egyik fele nem érzi magát biztonságban és egyenrangúnak a társadalomban, addig a másik felének segítő kezet kell nyújtania. A nők ne díszítőelemként legyenek ott a politikában, ne azért, hogy a pártok kipipálják a „női” témákat, hanem, hogy közösen tudjanak gondolkozni a férfiakkal az összes megoldandó problémán. Hogy ne haljon ki a nemzet! Sertéspestis (Lubomlr Kotrha karikatúrája) Kétharmados amerikai kivonulás Tobbezernyi amerikai katonát vonhatnak ki Afganisztánból a tálibokkal tervezett megállapodás után - jelentette a The Washington Post. A lap névtelenséget kérő amerikai kormányzati forrásokra hivatkozva arról tudósított, hogy a 14 ezer fős amerikai kontingensből csak 8-9 ezer amerikai katona maradna Afganisztánban. A megállapodásban a tálibok állítólag beleegyeznének a tűzszünetbe és lemondanának az al-Kaida támogatásáról. A The Washington Post értesülései szerint a táliboknak záros határidőn belül meg kell kezdeniük a közvetlen tárgyalásokat az afgán kormánnyal a békéről. A tervezet az elmúlt hónapokban folytatott tárgyalások közben készült el. Zalmay Khalilzad, az amerikai külügyminisztérium afganisztáni és pakisztáni ügyekkel foglalkozó, afgán származású különmegbízottja hónapok óta tárgyal hol Kabulban az afgán kormány képviselőivel, hol a katari Dohában a tálibok megbízottjaival. A washingtoni lap informátorai szerint a megállapodástervezet még a szeptemberi afganisztáni választás előtt véglegesíthető. „80-90 százalékban biztosak lehetünk ebben, de az utolsó 10-20 százalék leküzdéséig még hosszú az út” - idézett az újság egy szintén névtelenséget kérő amerikai kormánytisztviselőt. A tálibok szóvivője, Zabihullah Mudzsáhid nem kívánta kommentálni a lap értesüléseit. Egy rövid telefoninteijúban azt mondta: nem tudja, mikor folytatódnak a tárgyalások „Reménykedünk, a dolgok ígéretesnek tűnnek, lehet, hogy lesz áttörés. Ez az amerikaiak komolyságától is függ” - fogalmazott a tálib szóvivő. (MTI) Párttalan liberalizmus SZOMBATHY PÁL politikában döntő fontosságú ütemérzék, időzítés és türelem kérdéseiben tőle meglepő szelídséggel emlékezett Erdélyben Orbán Viktor a magyar liberálisok bukására. A magyar miniszterelnök nyári helyzetértékelőjében különös módon szóba került az egyik nagy magyar rendszerváltó párt, az SZDSZ megszűnése, a nagy ellenzéki generáció kormányzati kudarca is. Orbán Viktor méltányossággal értelmezte a liberálisok pályáját, amelyen darab ideig ő maga is futott. „...van drámája is egy nemzedéknek a magyar politikatörténetben, az SZDSZ-nek a drámája. S adjunk hálát a jóistennek, hogy nekünk nem ez jutott osztályrészül.” (Orbán Viktor tusványosi beszédéből) Az SZDSZ 2010-ben kiesett a parlamentből, pedig 1990-ben, az új demokrácia indulásakor a két nagy váltópárt egyikének pozíciójára készült. Akkori konzervatív ellenfele, az MDF mára feloldódott a Fidesz vezette jobboldalban, míg az SZDSZ árvái a jobboldalon kívüli magyar politikai térben bolyonganak azóta is. Az antikommunistának induló (s 1990-ben tán éppen ezért vereséget szenvedő) SZDSZ identitása alighanem az MSZP-vei 1994-ben kötött kormányzati házasságára ment rá. „Amikor a rendszerváltás történt, az első, a liberális rendszerváltás történt 1990-ben, akkor ez a nemzedék nem kapta meg a kormányzás és így a cselekvés lehetőségét, mert egy idősebb nemzedék kapta meg Antaíl József vezetésével. Amikor úgy érezték, hogy a sikertelen nemzeti kormányzás után most már tényleg az ő nemzedékük következne, akkor megint nem kapták meg a lehetőséget, mert Horn Gyuláék visszajöttek. Aztán amikor nekik sem sikerült, és ők is elvesztették a közbizalmat, akkor azt gondolták, hogy most már tényleg ők jönnek, de akkor meg mi alakítottunk kormányt 1998-ban. S miután 2002-re fölépítettünk egy polgári együttműködést, kereszténydemokrata, nemzeti együttműködést, el is fogyott a tér az ő politikai nemzedékük elől. Igazi dráma.” (Orbán Viktor Tusnádfurdőn) Ne legyünk igazságtalanok: a feladvány - vagyis új, rendszerváltó erőként megtalálni az erős, hosszú távú pozíciót a demokratikus politikában- az SZDSZ számára jóval nehezebb volt, mint az MDF-nek, amelynek az addig nem létezett, 1945 után eltiport magyar jobboldalt kellett volna újjászerveznie. Az MDF belebukott az első ciklus tapasztalatlan kormányzásába, helyébe azon a térfélen a Fidesz lépett, amely rengeteg munkával, türelmesen, idejét kivárva foglalta el a jobboldalt, nem engedve 1993-ban nagy népszerűsége ellenére sem a balos kormányzás csábító erejének, inkább belement a nagy pofonba. Az SZDSZ szerepe ehhez képest a baloldal vezető ereje lehetett volna, egy antikommunista, szociáldemokrata-szociálliberális kormányerő, nagy párt kialakítása ciklusokra, ám a posztkommunista MSZP szervezettsége, hálózati és gazdasági ereje mellett ezt nem volt képes betölteni - így lett végzetes a liberálisok számára a szocik 1994-es nagy győzelme után koalícióra lépni. A többi: kényszerpálya és következmény, egy hosszú, gyötrelmes, kormányzati másodhegedűsként eltöltött 12 év zsugorodása, végén a Gyurcsány-dráma mindenkit betemető politikai kataklizmájával. „Nem arról van szó, hogy a liberálisok tudatlanok. Arról van szó, hogy sok mindent tudnak, ami nem úgy van.” (Ronald Reagan korábbi amerikai elnök) De miért nem léptek ki az MSZP halálos szorításából még időben, megpróbálva pályát módosítani, inkább állva meghalni, mint ülve? Itt jön be a csipkelődő Reagan-idézet adekvát lényege: a magyarországi liberálisok sajnos hajlamosak voltak a fölényességre, veszélyérzet nélkül, a szavazók ilyen-olyan minősítésére. Nem érzékelték a tömegdemokrácia fontos tényezőjét: udvarolni kell a szavazónak, de legalább partnernek nézni. Attitűdjüket jól foglalja össze egyik prominensük, Kőszeg Ferenc jellemzése: „A rövidlátó pártpolitikává torzult liberalizmus is hozzájárult a társadalom szétszakadásához... Hiába hirdetünk toleranciát, ha lándzsával rontunk neki minden nézetkülönbségnek.” Innen kellene újraértelmezni ennek a fogalomnak a pólusalkotó erejét, ha még lesz ilyen vonzása. FIGYELŐ Azonnali sokk lenne a kemény brexit Azonnali sokkhatást okozna a brit gazdaságban az EU-tagság megállapodás nélküli megszűnése a brit jegybank, a Bank of England kormányzója szerint. Mark Camey a BBC rádió Today című politikai műsorában arra figyelmeztetett, hogy megállapodás nélküli brexitnél emelkednének az üzemanyag- és élelmiszerárak, a font pedig veszítene értékéből. Felhívta a figyelmet, hogy a kereskedelmi kapcsolatok átalakulásával csökkennének a reálkeresetek is. A bank kormányzója visszautasította azt a vádat, hogy ajegybank túlságosan borúlátó az idei és a jövő évi gazdasági növekedésről szóló előrejelzéseiben. Ajegybank 2019-re és 2020-ra is a GDP 1,3 százalékos bővüléséről szóló becslést tett közzé. Előző, májusi jelentésében még 1,6, illetve 1,5 százalék szerepelt. Az előrejelzés arra a forgatókönyvre vonatkozik, amelyben az Egyesült Királyság rendezett úton, megállapodással válik ki az EU-ból október 31 -én. A július 24. óta hivatalban lévő új kormányfő, Boris Johnson és az általa vezetett konzervatív kormány azonban az elmúlt napokban fokozta az előkészületek ütemét a megállapodás nélküli brexitre. Csütörtökön bejelentette, hogy további 2,1 milliárd fontot fordítanak erre a célra a korábban bejelentett 1,1 milliárd font felett. (MTI)
