Új Szó, 2019. augusztus (72. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-24 / 197. szám
£ Italában kevés válasz-A tó olvassa el a pártok / f programját. Igaz, progy”A rammal a mai mediális JL JL. közegben nem lehet választást nyerni. Ugyanakkor az is igaz, hogy program nélkül nem lehet (koalíciós) partnert találni. Ami talán a legfontosabb: a program olyan iránytű, amely elvezet az azonos, de legalább hasonló értékrendű partneri együttműködéshez. Tisztesség, igényesség, kulturáltság, együttműködő készség. A polgári értékrend, a demokrácia, a jogállamiság a szabadság elvi-alkotmányos rendbe ágyazottságának megkérdőjelezhetedensége. Reményeim szerint ezek képezik az „új magyar egység” politikai formációjának cselekvési fundamentumát. A szabadság, a jogállamiság olyan értékek, amelyeket nem írhat felül a rövid távú - napi politikai haszonszerzés. A szlovákiai magyarok a jövő évi parlamenti választáson újra esélyt kapnak arra, hogy a 21. század követelményeinek megfelelően politizáljanak Együtt. Az erős parlamenti képviselet csak az első lépés, de fontos eszköz. A program minősége, tartalma mindennél fontosabb, mivel hosszú távon határozhatja meg hétköznapjaink minőségét. Hiszen az új kihívásoknak csakis erőinket egyesítve tudunk megfelelni. Ugyanakkor nyitottnak kell lennünk minden olyan politikai és civil kezdeményezésre, amelyek a fenti értékrenddel összhangban fogannak. Ezek és csakis ezek a pártok és civilek lehetnek a partnereink. Nem lehet a partnerünk az, aki megkérdőjelezi a demokrácia, a szabadság és a jogállamiság elvi érvényesítését. Aki kirekeszt és gyűlöletet szít, bújtassa azt bármilyen - nemzeti és/vagy keresztény - köntösbe. Nem lehet olyan rövid távú politikai haszon, amely elfogadhatóvá tenné az autoriter, személyi politikai függőséget. A kisebbségi lét fontos tapasztalata, hogy sohase kössük sorsunkat csak személyhez. A mi jogállásunk, létünk garanciája kizárólag a parlamenti demokrácia képviseleti intézményrendszeréhez köthető. A szlovákiai magyarok jogait egy mélyen integrált EU szavatolhatja. Ez a mi legfőbb érdekünk - biztonságunk! A szlovákiai magyaroknak felnőttként kell viselkedniük, önál-Európai programot! Zászlós Gábor Magyar választási blokkot című vitaindító írása, melyben a szlovákiai magyar parlamenti képviselet jövőjéről értekezik, április 7-én jelent meg. A vitában azóta Mózes Szabolcs, Tokár Géza, Mészáros András, Petőcz Kálmán, Huncík Péter, Gál Zsolt, Csonka Ákos, Tárnok Balázs, Rigó Konrád, Bárdos Gyula, Ollós László és A. Szabó László szólalt meg. A szerkesztőség a vitát lezártnak tekinti. lóan és felelősen kell gondolkodniuk. Néhány hónapja Duray Miklós egy interjúban nyüatkozott ebben a szellemben: ,Amikor pártelnök voltam 1990-1998 között, akkor Magyarországon mindig engem kérdeztek meg, hogy mit kellene tenni. És nem ők mondták meg, hogy mit tegyek.” Ma más a helyzet, úgy tűnik, megmondják. Elfogadhatadan a Fidesz a szlovákiai magyar politikára gyakorolt befolyása. Nekünk, itt, itthon a saját utunkat kell járnunk. Hiszen ki tudná jobban, mint mi, hogy mit is jelent a jogfosztottság, illetve a jogbiztonság, az állandóság és a kiszámíthatóság. Európában vannak nagy országok, melyek gazdasági, politikai, pénzügyi és katonai ereje meghatározó. És vagyunk mi, a kis országok a fentiek híján. Nem abban vagyunk érdekeltek, hogy bennünket látadanban is tiszteljenek csupán azért, mert magyarok vagyunk. Mi az egyensúly, a jószomszédi és jó európai kapcsolatokban vagyunk érdekeltek. Nem a pökhendi kekeckedés a mi utunk. Ellenkezőleg. Hogy megőrizzük nemzeti, nyelvi, kulturális hagyományainkat, legfőbb feladatunk a kiszámítható viselkedés/politizálás, a bizalomépítés és a szövetségesek megnyerése. A közelgő parlamenti választás számunkra rendkívüli kihívás, óriási felelősség, ugyanakkor rendkívüli lehetőség is. Pillanatnyilag viszont csak azt látjuk, hogy folyik egy teszetosza, mind ez ideig eredménytelen tárgyalás a két nagy párt között. Az MKP nyitottságot mutat, keresi a megoldást. Ezzel szemben a Híd időhúzásra játszik. Ügy tűnik, csak a pártos, illetve személyi érdekek dominálnak. Ettől az asztaltól fel kell állni. Ki kell mondani, hogy Bugár Béla és csapata kerékkötői a megújulásnak. Az efféle magatartás nem szolgálja a szlovákiai magyarság érdekét. Nem szabad leragadni az etnobiznisz, a mutyik és az oligarchák kiszolgálásánál, ami sajnos eddig a Kárpát-medencei kisebbségi politizálást jellemezte. Az elmúlt 30 év alatt honi demokráciánk jelentősen megkopott. Változni és változtatni kell, egy tisztább közélet irányába. Jöjjön egy új képződmény, akár választási párt. Ha erős parlamenti képviseletet tudunk állítani, szinte a ’89 utáni kezdet lehetőségével folytathatjuk. A konszenzuális törvénykezéssel cselekvő részesei lehetünk az alkotmányosság és a demokratikus intézményrendszerek megreformálásának. Elhagyva a szekértáborokat, a torzsalkodást, az ellenségkeresést. Értelmes, érdemi munkát végezhetünk a köz, vagyis mindannyiunk javára. De ne legyenek illúzióink, rövid távon nem lehetünk eredményesek. Sok-sok türelemre, megfontoltságra lesz szükség. Kemény fába vágja a fejszéjét, aki most politikai képviseletet vállal. Tőle azonban joggal elvárható, hogy mandátuma valamennyi eszközét kihasználva folyamatosan törekedjen a jog uralmának érvényesítésére. Csakis így tudja megtartani választói széles körű támogatását. Ez pedig nem lesz könnyű. Ez a feladat nemcsak a politikusoké, hanem mindnyájunké - valamennyi állampolgáré. Az emberek csak a nagy forradalmi időszak hevében tudnak felülemelkedni önzőségükön, ezért most a kis lépések taktikája lehet eredményes. Aképviselői munka eredményességéhez nélkülözhetetlen az állhatatosság, a kitartás, az alázat, a folyamatos önképzés, a problémamegoldási készség és végül, de nem utolsósorban a nyitottság és a szolidaritás. Persze, ezen is túlmutat a politikai érdekérvényesítés individuális és kollektív eszköztára. Hiszen a tökéletes egyenlőség és igazság inkább filozófiai kategória, mint politikai realitás. Az elmúlt hónapokban zajló „közpolitikái” vita, melyet az Üj Szó hasábjain e sorok írójaként volt szerencsém elindítani, megítélésem szerint eredményesnek minősíthető. Örömömre szolgált, hogy sokrétű megoldási javaslatokkal, illetve kritikai észrevételekkel nagyon széles volt a hozzászólók köre az újságírótól, politikustól, bölcsész professzortól az ifjú jogászokig és városvezetőig. A vita eredményét részletezni nem ennek az írásnak a feladata. Amit a hozzászólók zöme egyértelművé tett, illetve amit egyformán megerősítettek, az a közös indulás szükségessége. Végül is ez jó hír. Jobb már csak az lenne, ha* tényleg sikerülne egy jobb, új képviselőcsoportot juttatni a törvényhozásba. Örömünk azonban csak akkor lehet felhődén, ha az új, jobb csapát olyan cselekvési program mellett kötelezné el magát, amely az európai értékekkel összhangban a saját kisebbség érdekeinek, valamint az ország érdekeinek t is megfelel. Munkálkodjunk közösen szlovákiai magyarok és nem magyarok egy élhetőbb Szlovákiáért! Zászlós Gábor
