Új Szó, 2019. augusztus (72. évfolyam, 177-202. szám)

2019-08-16 / 190. szám

6 KULTÚRA 2019. augusztus 16. I www.ujszo.com Levitáció a DUNART.COM9 művésztelepen TALLÓSIBÉLA Somorja. ADUNART.C0M9 Somorjai Nemzetközi Mű­­vósztelepen résztvevő művé­szek inspirativ környezetben alkotnak. Már az első pár napon nyilvánvalóvá vált, hogy sikerült azonosulniuk a témával, volt, aki két nap alatt elkészítette a záré kiállításra szánt munkáját, amelyen máskor talán heteken át is dolgozott volna. Köszön­hető ez bizonyára a környezet­nek, a társaságnak, valamint a kreatív atmoszférának. A művésztelep minden évben te­matikus; az idei, a kilencedik talál­kozó címe Levitáció - egyben a téma is ez. Ahogy ez is, az eddigi témák is leginkább szakrális jellegűek voltak, ugyanakkor - miként ez is - univer­zális jelentéssel is társíthatok. Az el­múlt nyolc évfolyam a következő té­mákkal foglalkozott: hullámhossz, lélekmérleg, transzvízió, lélekbázis, gondviselés, belső utakon, fénykü­szöb és ereklye. Az idei művésztelep alkotói: Res­­hat Ameti, Annamária Bem, Esse Bánki Ákos, Ferencz Zoltán, Vladi­mír Franz, Gáspár Annamária, Gom­bos Andrea, Kakas Olivia, Kiss Már­ta, Labancz István, Majoros Áron Zsolt, Mayer Éva, Ionéi Mihai, Rás­­kai Szabolcs, Gabriela Staszak, Ida Saudková. A Pomléban a DUNART.COM9 ideje alatt alkotók művük, müveik létrehozásával - kötődve a levitáció témára - a könnyedséget igyekeznek elérni. Olyan állapotot próbálnak művészi eszközökkel megfogni és közvetíteni, amely során egy adott objektum a gravitációs erőt legyőzve stabilan lebeg a levegőben anélkül, hogy bármilyen más testtel kontak­tusba kerülne - itt mindenekelőtt a szellem ereje általi levegőbe emelke­dés, és általa a belső fejlődési út be­járása az elsődleges szándék. GáspárAnnamária „A csapat nagyon jól ráhangoló­dott a sokszínű gondolkodásmódra. Inspirál, hogy érkeztek alkotók Ro­mániából, Lengyelországról, Szlo­vákiából, Macedóniából és Ma­gyarországról is. Mindenképpen visszatérnék a művésztelepre, ha meghívnának ismét, mert nagyon jól érzem magam a családias környe­zetben, és ráadásul remekül megy itt az alkotás is” - osztotta meg benyo­másait Vladimír Franz elismert cseh képzőművész, író és zeneszerző. „Még a művésztelep kezdete előtt gondolkodtam, hogyan is lehetne a lehető legjobban visszaadni az idei témát. Általában papíralapú munká­kat készítek, de most vászonnal és festékkel dolgozom” - mondta a magyarországi Ráskai Szabolcs grafikusművész, egyetemi oktató, aki szívesen tölti az idejét hasonló gondolkodású emberek társaságá­ban, főleg olyan helyen, ahol napo­kig nem kell másra, csak az alkotás­ra gondolnia. „Sétáltam Somolja utcáin és meg­láttam egy hirdetőtáblán két szakács­­tanoncot, akik olyan benyomást kel­tettek, mintha az alattuk lévő épület felett lebegnének. Őket festem meg a kiállításra szánt képemen. Mivel nemrég végeztem el az egyetemet, ez az első művésztelep, amelyen részt veszek. Szlovákiában is először já­rok, de kimondottan tetszik itt. Min­denki nagyon kedves, szakmailag ní­vós és rendkívül jó társaság jött össze a művésztelepre” - hangsúlyozta a Varsói Képzőművészeti Akadémián frissen végzett Gabriela Staszak. Gombos Andrea budapesti szob­rászművész készülő lightboxairól, melyeken lépcső motívumok jelen­nek meg megvilágítva, a következő­ket mondta el: „Mivel a levitáció a szellem ereje általi levegőbe emelke­dést takarja, munkáim alapmotívu­mának a lépcsőt választottam, mely az égi szférába való felemelkedésnek, a tudás megszerzésének, a lélek meg­tisztulásának és átalakulásának a szimbóluma. A kaotikus vonalháló­ból felfelé haladva egyre inkább tisz­tul az utunk.” Gáspár Annamária figurális festé­szetét, aranyozott háttérrel a lebegés megjelenítése jellemzi: „Ezt próbál­tam meg a Liberation című páros munkámon ábrázolni. Magamat fes­tettem meg, ahogy a képmezőn túl le­begek - ismertette. - A képpár egyik fele sötét hátterű, ami a sötét gondo­latokat, a másik pedig világosabb, ez a felszabadulást szimbolizálja. ” Ionéi Mihai fiatal kolozsvári ro­mán szobrászművész arról beszélt, hogy miért választott a munkáihoz két különböző anyagot. „Az egyik egy efemer, múlandó anyag, különböző fák kérge, a másik a viasz, egy mes­terséges anyag - magyarázta. - Meg­próbáltam ezeket úgy kombinálni, hogy mindkettő tulajdonsága, jelleg­zetessége érvényesüljön. A viasz nyújthatóságát, egyben azt kihasz­nálva, hogy a lehűléssel megszilár­dul, az idő múlását imitálhattam, és a folytonos átalakulás folyamatának megragadásával próbálkoztam.” Kakas Olivia, az egri Eszterházy Károly Egyetem frissen diplomázott festője lírai hangulatú lazúros fest­ményeivel kapcsolatban kifejtette: „Próbálom azt a bizonytalanságot megfesteni, mikor ködbe veszik a lát­ható világ, egyfajta lebegés érzetét keltve. Másutt egy kötél érzékelteti a valóság egy konkrét darabját, ame­lyet követnünk ugyan, de nem tudjuk hová vezet el bennünket...”. Ferencz Zoltán erdélyi alkotó installációszerű megoldással, több réteg egymásra halmozásával pró­bálja meg kifejezni az emberi lélek törékenységét, átláthatóságát. A müvésztelep Levitáció című ki­állításának megnyitója holnap 19 órakor lesz a Koronaudvarban. A tárlatot Boros Lili művészettörté­nész nyitja meg. A kiállítás a meg­nyitó napján látható csupán. PENGE Az olvasó esélye 2018-ban az Alföld folyóirat a deb­receni Méliusz Juhász Péter Könyvtárral közösen új könyvsoro­zatot indított: az Új Alföld Könyvek a laphoz kötődő szakemberek tudo­mányos munkáit közli. Az új folyam második darabja Molnár Gábor Ta­más tanulmánykötete. A könyv be-NAGY CSILLA KRITIKAI ROVATA vezető fejezetei az irodalom befo­gadásának gyakorlatához kapcso­lódó kérdéseket (elsősorban az in­terpretáció és a reflexivitás fogal­mát, továbbá a mű és a kvázi valóság viszonyát, a referencialitás és az önreferencialitás szövegbeli jelen­létét, az „ars poetica” műfaji ha­gyományát és nyelvi-retorikai megvalósulását) elméleti kontex­tusba illeszti. A könyv második fele konkrét műelemzéseket tartalmaz, amelyek az egyes művekben (így Térey Nibelung-lakóparkjában, Pe­tőfi Föltámadott a tenger című ver­sében, Füst Milán, Szilágyi István vagy Garaczi prózájában) tetten ér­hető kérdéseket opponálják a történeti-elméleti bevezető tapasz­talataival, sok esetben arra is választ keresnek, mi áll a rendhagyó befo­gadói reakciók, vagy éppen a re­cepció szokatlan alakulásának hát­terében. A szerzőt jól érzékelhetően első­sorban az érdekli, hogy az iroda­lomértelmezés technikájának, módszertanának történeti változása miként kapcsolódik össze az iroda­lom fogalmának alakulásával, az olvasó, a szerző és a szöveg vi­szonyrendszerének átrajzolódásai­­val. Bár Molnár szemléletmódját - ahogy a bevezetésben is jelzi - a különböző befogadáselméletek (pl. Iser, Ingarden, Eco), a dekonstruk­­ció (pl. Culler) és a kortárs (mé­­dia)elméleti irányzatok (pl. Kittler) határozzák meg, ám a könyv erénye éppen az, hogy a szöveghez való, elfogulatlan viszonyulás stratégiáját igyekszik elsődlegessé tenni. Mol­nárnál az „értelmezés” kategóriája a szöveg minden dimenziójára kiter­jed. A nyelvi, a retorikai és a poéti­kai meglátások érvényesítése mel­lett akár magába foglalhatja a szer­zői intencióval és a referencialitás­­sal való számvetést is, persze az irodalmon kívüli kategóriák kizá­rólagosságával való leszámolás igénye mellett. De az interpretáció bizonyos mértékig mindig reflexió, a visszacsatolás pedig a mindenkori olvasó esélye marad. Molnár Gábor Tamás: Vissza­esőt olásoL Irodalomértelmezés és reflexivitás. Debrecen, Méliusz Juhász Péter Könyvtár, 2019,320 oldal (Új Alföld Könyvek 002). Értékelés: 7/10 Változás az Uprising Fesztivál programjában Pozsony. A szervezők tegnap je­lentették be, hogy Jo Mersa Marley lefújta a teljes európai turnéját, ezért az augusztus 23-24. között zajló Uprising Fesztiválon sem lép fel. Helyette a Third World zenekart hívták meg a nagyszínpadra. A reggae-zenére specializálódó pozsonyi rendezvény tizenegy éves történetében nagyon ritkán változott a program, csupán egy­két ilyen alkalomra emlékszünk. Aki tehát a feltörekvő tehetség­ként számon tartott Bob Marley­­unoka koncertjét várta leginkább az Uprisingon, csalódnia kell. A többség viszont akár még jól is járhat ezzel a kényszerű cseré­vel, hiszen a jamaicai Third World egy legendás csapat. A két alapító tag, Stephen Coore gitáros és Ri­chard Daley basszusgitáros már több mint negyven éve zenél együtt, és mivel a reggae-ben ez a két meghatározó hangszer, tulaj­donképpen mindegy is, hogy hányszor változott a felállás kö­rülöttük. Az új zenészek ráadásul általában gyorsan belesimultak a bandába, és fiatalos lüktetést ad­tak neki. A Third World (Képarchívum) A Third World különlegessége, hogy a reggae alapelemeit fúnk­­kal, soullal és rockzenével kom­binálják, újabban pedig a dance­­hall felé is kacsintgatnak, sőt rap­­betétekkel is gyakran színesítik dalaikat. Eddig tíz alkalommal jelölték őket Grammy-díjra a legjobb reggae-album kategóriában, és nyilván csak a nehezen besorolha­tó, nem kimondottan roots stílu­suk miatt csúsztak le az elisme­résről. Legutóbbi, sorrendben hu­szonegyedik albumuk 2014-ben jelent meg Under the Magic Sun címmel, és az évek során öt kon­certlemezt is kiadtak. (juk) Ionéi Mihai és Ferencz Zoltán alkotás közben (Majoros Áron Zsolt felvételei) i

Next

/
Thumbnails
Contents